Jezsuiták akcióban a Keleten: Matteo Ricci
1582-ben útra kelt az akkor 30 éves Ricci Kínába, azelőtt a jezsuiták nem sok sikerrel jártak Középső Birodalommal. Noha mintegy harminc évvel korábban Xavéri Szent Ferenc (方济·沙勿略) számos útját (majd japán misszióját) követően elhatározta, hogy Kínába megy, ám csak a Kanton közelében lévő Shangchuan sziklaszigetig (上川岛) sikerült eljutnia, ahol legyengült szervezete miatt lázban elhunyt, mielőtt a szárazföldi Kínába léphetett volna.
Az utazás maga Ricci számára sem volt ismeretlen fogalom, négy évet töltött az akkor portugál gyarmatként működő indiai Goában, mielőtt Makaó-szigetére érkezett volna (mi anno egyébiránt szintén portugál fennhatóság alatt volt), hogy kínai nyelvi és kulturális tanulmányaiba kezdjen. Ricci előtt mindössze egy misszionáriusról, Miguel Ruggieról tudunk, aki kínai tanulásba fogott volna, s pont utóbbi lesz az, ki Riccinek segítséget nyújt majd a szárazföldi Kínába jutásba, mely azelőtt nyugatiaknak nemigen sikerült. A korábbi gyakorlattól eltérő, új jezsuita missziós stratégiának gondolata mindenekelőtt Alessandro Valignano (1539-1606) atya nevéhez fűzhető, ki 1574-1606 között Kelet-Ázsiában tevékenykedett, és Ricci felettese is volt egyben. Valignano a japán jezsuita misszió tanulságait elemezve arra jutott, hogy a jezsuiták Japánban minimálisan alkalmazkodtak a japán kultúrához, ezért elengedhetetlenül fontosnak vélte, hogy Kínában a kínai nyelv és kultúra elsajátításával kezdjenek munkához. Így jött a képbe először Ruggiero, őt követően pediglen Ricci. Ricci lett viszont az, aki először volt képes megvalósításba helyezni Valignano koncepcióját.
A korabeli viszonyokat illetően, XVI. századi Ming Kína még csak tapogatózott külföld felé. Túl vagyunk már Zheng He felfedező expedícióin, diplomácia kapcsolatot létesítettek Délkelet-Ázsiával és Afrikával, ám a Nyugat továbbra sem igazán férkőzött be Kínába, és legfőképpen a Tiltott Városba nem.
Ami nagy különbség volt Ricci és kortársai tevékenységében tehát, hogy míg általánosságban véve a misszionárius hittérítés a Nyugat szupremáciáját kiindulópontul téve közelítette meg az idegen kultúrákat, Ricci Valignano nyomán a kínai kultúra és civilizáció alapján állt hozzá munkájához. Ez segített elfogadtatni magát a helyi hivatalnokokkal, később pediglen megkerülhetetlen intellektuális forrássá tenni magát a kínaiak számára.
 |
| Makaó és Zhaoqing után Shaozhou (韶州) Nanchang (南昌) Nanjing (南京), Tianjin (天津) s végül Beijing |
Ezt az is bizonyítja, hogy már 1584-ben, mindössze két évvel megérkezését követően megbízatást kapott Zhaoqing (肇庆) kormányzójától, hogy készítse Kína első európai stílusú térképét, melyet ma a "Hegyek, tengerek s földek teljes térképeként" (山海舆地全图) ismerünk (melynek egy későbbi, és egyben fennmaradt kiadása a "Világ nemzeteinek teljes térképeke" (坤輿万国全图) - ami egyébiránt az egyik kiinduló oka annak, hogy a mai japánban miért nevezik Amerikát a rizs országának. E térkép (itt elérhető) kulcsfontosságú volt a kínaiak tágabb világgal kapcsolatos ismereteinek bővítésének következtében, valódi összefogás volt a nyugati és kínai tudósok között, a kontinensek részletes bemutatásával, s persze a kínai császárnak való nem kis nyalással.
 |
| Világ nemzeteinek teljes térképeke (坤輿万国全图) |
Mindemellett Riccihez köthető egy portugál-kínai szótár elkészítése is - mely az első európai nyelven írt kínai szótár is volt egyszersmind, mely az alapját jelentette a kínai írásjegyek latin betűs átírási kísérleteinek is. Nem meglepő, hogy 1597-ben Riccit a teljes kínai jezsuita misszió vezetőjévé választották.
Mindezen túl Ricci az európai kultúra és technikai újítások megismertetőjeként is fontos szerepet játszott. A jezsuiták tulajdonképpen Kína egyetlen forrásának bizonyultak a nyugati csillagászati vagy éppen geometriai ismeretek megszerzésében, ám Ricci ezeken kívül az európai kulturális és morális értékrend megismertetésében is tevékenyen részt vett - ez pedig nem volt véletlen, hiszen ahhoz, hogy a kínaiak érdeklődést mutassanak a keresztény tanok irányában, először is arról kellett meggyőzni őket, hogy van mit tanulni a Nyugattól, s hogy az európai civilizáció korántsem megvetendő, ellenben attraktív. Ennek kapcsán Ricci órát ajándékozott a császárnak, európai művészek festményeivel kápráztatta el a kínai hivatalnokokat, Euklédész munkáiból fordított a kínaiaknak, és a korábban említett térképekkel a világban történt új felfedezésekkel ismertette meg őket. A kínai intellektuális elitből Ricci hatására megtérültek közül Xu Guangqi (徐光啓, 1562-1633), Li Zhizao (李之藻, 1565-1630) és Yang Tangyun (杨廷筠, 1557–1627) neve a legkiemelkedőbb, mint a kínai kereszténység három pillére. 1601-ben, erőfeszítéseinek elismertetéséül meghívást kapott Wanli császártól (萬曆, 1563 – 1620) a császári udvarba, ami egészen kivételes dolognak bizonyult: ő lett az első nyugati, aki beléphetett a Tiltott Városba.
Miután berendezkedett Beijingben, és kiépített kapcsolathálózatát a császári hivatalnokkal, hozzálátott a keresztény tanok terjesztésébe is a "fentről lefele elv" alapján, ergo a társadalmi elitet meggyőzve próbálta volna elérni a szélesebb tömegeket. A kínai kultúra és konfucianizmus elválaszthatatlanságát felismervén a már létező kínai koncepciók formájában próbálta magyarázni a keresztény tanokat, s ő volt az első, konfuciánus klasszikusokat nyugati nyelvre átültető tudós is. S noha a rendben belül nem mindenki nézte jó szemmel a kínai kultúrához való affinitását, befolyása megkérdőjelezhetetlen volt. 1610-ben, Beijinben bekövetkezett halálakor már a kínai társadalom belül is elismerést szerzett magának, s míg a Ming-dinasztia szabályai szerint a külföldieket Makaón kellett eltemettetni, addig Ricci sírja Wanli császár engedélyével a kínai fővárosba került.
利玛窦墓地：历经沧桑数百年
Kapcsolódó bejegyzések:
Zheng He expedíciója
Kínai füvesköny
Kínai császárok és sztorijaik
Japán szerzetesek a Tang-kori Kínában
Kínai füvesköny
Kínai császárok és sztorijaik
Japán szerzetesek a Tang-kori Kínában
Hű, ez a 葡漢辭典 nagyon klassz!
VálaszTörlésRicci világtérképén Mo. is felbukkan 翁阿利亞 néven :)
Igen, emlékszem hogy valamelyik korábbi blogodnál volt róla szó :)
Törlés