Doufukuai

Dr. Bozóky Dezső (1871-1957) életének tagjei a főtörzsorvos, hajóorvos, világutazó, és a fotográfus lenne, hiszen a rendeltetését illetően bár hajóorvos volt, s nem mellesleg aktív fotográfus , és egyike kevésbé ismert magyar világutazóinknak is. A Monarchia haditengerészében 1907–1909 között teljesített katonai szolgálatot a Távol-Keleten , mely során Kínába, Koreába és Japánba is eljutott.  Életéről bár nem sokat lehet tudni, annyi bizonyos hogy a nagyváradi születésű Pilismaróti Bozóky Dezső 1895-ben szerezte meg az orvosi diplomáját Budapesten, egy pár évre rá pedig 1904-ben került be az osztrák-magyar haditengerészet kötelékébe. Első hosszabb útja a Taurus gőzős fedélzetén Konstantinápolyba (a mai Isztambulba) vezetett az osztrák-magyar nagykövetség ellátására. Ezt követően egy még hosszabb tengeri utazás következett a 1907-ben, mely során 26 hónapig járta a Távol-Keletet a Szigetvár, a I. Ferenc József és a Leopárd nevű hajókon szolgálva. A távol-keleti expedícióval a M

A katolikus szerzetesrendek közül a jezsuiták a kezdettől fogva igen tevékeny, aktív munkát végeznek a hit szolgálatában, Matteo Ricci atya (1552 – 1610, 马泰奥·里奇) viszont sok szempontból is kiemelkedő alakja volt a rendben belül. Mikor az olasz misszionárius Kínába hajózott, az ország kvázi teljesen ismeretlen volt a Nyugat számára. A misszionáriusok jóllehet mindig is kellőképpen töltve voltak vállalkozó/ és kalandszellemmel, Ricci azonban, egyfajta India Jones archetípusaként kellően intelligens és tökös volt ahhoz, hogy e távoli kultúra kincseit felfedezhesse, és ezzel az eljövendő korok számára is példát állítson.  1582-ben útra kelt az akkor 30 éves Ricci Kínába, azelőtt a jezsuiták nem sok sikerrel jártak Középső Birodalommal. Noha mintegy harminc évvel korábban Xavéri Szent Ferenc (方济·沙勿略) számos útját (majd japán misszióját) követően elhatározta, hogy Kínába megy, ám csak a Kanton közelében lévő Shangchuan sziklaszigetig (上川岛) sikerült eljutnia, ahol legyengült szer

Jelky András, a bajai szabómester kisebbik fia maga is édesapja foglalkozását kívánta űzni a családi hagyományoknak megfelelően. S a korabeli céhes viszonyok szerint peregrinációra adta fejét, és 1754. március 13-án nekivágott az akkori világ fővárosának, Párizsnak. Gyalogszerrel. Már pusztán e ténybe lehetetlen a mai embernek belegondolni, én már Sülysáp után elvesznék az autópályát követve; holott még nagyapámék gyerekkorukban gyakorta gyalog jártak Kókáról fővárosunkba, 40 kilométer azért ily mód nem kis táv. Jelky meg Párizsnak vágott lábbusszal több, mint 250 éve. Ezt nevezem én bátorságnak. Bár Párizsba indult, de nem juthatott el oda egy váratlan verbuválás kapcsán. A császárváros Bécset követően Prágába ment, majd német földön haladt tovább Drezdát, Lipcsét, Nürberget érintve, majd Aschaffenburgba került, hol sor kerül az erőszakos sorozásra Nagy Frigyes porosz király seregébe. Következő állomása Rotterdam volt, hol egy hollandus emberkereskedő csalta fel hajójára, megmutatni