Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Hōtō-tészta

Luoyang 1. nap - 白马寺,古城区

Október 1-jén a kínai nemzeti ünnep (国庆节) szünetében, némileg kurvára meggondolatlanul úgy döntöttem fejest ugrok az azzal járó migrációs hullámba, és a szárazföld belseje felé, egészen pontosan Luoyangba (洛阳) népvándorlok, mivel Beijing, Nanjing, és Xi'an után már csak ez a város hivatott kipipáltatni magát a Kína négy nagy ősi fővárosa (中国四大古都) lajstromomból, meg egyébiránt is izgalmas desztinációnak tűnt. 

Az októberi szünetben Kínában hosszabb távra útra kelni ugyanakkor megfontolandó dolog: a jegyirodákban már szeptember 18-án nem kaptam vonatjegyet október 1-re, végül az országos vasútvonali hálózatnál (全国铁路统一电话订票, tel.: 12306) tudtam rendelni egy Shanghai-Luoyang jegyet, a vissza utat viszont nem lehetett megvenni, mivelhogy nem volt. Így visszaérkezésem némi izgalmat rejtett magában, de előbb az odajutás volt a cél. (A legegyszerűbb persze neten rendelni, mondjuk a tieyou-n, csak ott már mindent lefoglaltak.)

Végül mégiscsak felpattantam a vonatnak titulált kínpadra, 1122 km, 14,5 órás kéjutazás a lehető legótvarabb szerelvényen - ahol ülőjegyem végett még a kiváltságosok szűk körét bővítettem -, nagyon rossz út volt, és végtelenül hosszú, éjfél után futottunk be Luoyangba. Megérkezésemet követően megpróbáltam megvenni a visszafelé tartó vonatjegyet, de sajnos meiyou 没有 - [nincs]. Október 5-e? 没有. Október 6-a? 没有. Október 7-e? 没有. Október 8-a? 没有. Október 9-e? Azt pedig még nem lehet megvenni. Remek. Sebaj, a lényeg hogy itt vagyok, gondoltam. Ha más nem, majd Zhengzhouból valami távolsági buszra ülök, végső esetben egy henani szamár hátán ügetek vissza Shanghaiba - gondoltam, egyelőre a lényeg, hogy megérkeztem. 

A Heping International Youth Hostelban foglaltam szállást, nagyon új hely, most nyílt augusztusban. Lakájosnak lakájos, de egyelőre nincsen konyhájuk, ami nagy hiányosság, de dolgoznak rajta. Talán egy fél, vagy inkább egy év múlva nagyon tuti kis hostel lesz belőle, a személyzeten ez nem fog múlni, ugyanis jó fejek és nagyon segítőkészek, kivált Xiao Deng (小邓), a kantoni kobold. A hostel a Jiudu út 66. alatt lokalizálódik (九都路), ami rendkívül hosszú út, a taxis pedig vélhetőleg nem fogja tudni a hostelt, ezért azt kell neki mondani, hogy a TV-toronnyal szemközti irányban (洛阳广播电视局), onnan már tudni fogja az utat. 

Henan tartomány (河南) egy elmaradott mezőgazdasági provincia, majdnem itt volt a kínai civilizáció bölcsője (jobbára Shanxi és Hebei) - bár ezzel a henaniak bizonyára tudnának vitatkozni -, ugyanakkor Kína eredeti területeinek közepén fekszik, növénytermesztésre nagyszerűen alkalmas földekkel vonzó terepet biztosított a földművelők számára. Az ősi fővárosok a tartomány északi részén virágoztak, majd elbuktak (Kaifeng, Anyang), a dinasztikus miliő mégis évszázadokon át áthatotta Henánt, a magam részéről már nem sokat éreztem belőle. 

A tartomány számos vallást illetően kiemelkedő fontosságú, a buddhizmus első kolostora itt alapult, majd a muszlim kereskedők, vándorok házasodtak han kínaiakkal, megteremtve az iszlám jelenlétét is egyúttal. Mindemellett olybá vendégszeretőek voltak a korabeli császárok, hogy a zsidók első kínai telephelyei szintén Henanban kaptak helyet. 

Manapság a Henanról alkotott kép erőteljesen negatív a kínaiakban, túlzottan tu (土), visszamaradott régiónak tekintik - és az is -, amit a reformok szele elfelejtett megcsapni. A történelmi ütőkártyáit azonban ügyesen játssza ki, ezért is csábulhat el számtalan turista egy látogatás erejéig: a longmeni barlangok,  vagy éppen a Shaolin-kolostor miatt sokak fejében megfordul a gondolat egy tripet illetően. 

Az utat követő első felfedezős napon reggel Kis Denggel elmentünk egy közeli jegyirodába kiverni a balhét, hogy valami vonatjegyfélét szerezzünk, sok ordibálás után az egyetlen jegy, amit az pénztáros nő képes volt kivajúdni egy Zhengzhouba szóló állójegy, péntek hajnali 3-kor. Nos, ez explicite: szopás, szopás, szopás.  Zhengzhou? Lényegében a szomszédban lévő város. Állójegy? A kínai vonatok poklának tizennyolcadik szintje. Hajnali háromkor? Pompás. Egy kérdésem volt csak: és Zhengzhou után mitévő legyek? Lenne még úgy 1000 km Shanghai-ig. Találjam fel magam, a lényeg, hogy a vonaton legyek. Ebben maradtunk. 

A nagyszerű jegyem birtokában végre megkezdődhetett a templomvadászat. Luoyangban található a Fehér ló templom (白马寺), melyet hagyományosan Kína elsőként alapított buddhista templomának (第一古刹) tartanak. Több járattal is megközelíthetjük, a hostelomtól a 22-es busszal elmentem a Qingniangong-ig (青年宫), ahol érdemes egy kicsit szétnézni, kivált, mert innen indulhatunk felderíteni az óvárosi részeket. Innen az 56-os/58-as busszal mehetünk a végállomásig, mely a Baimasi is egyben. 

Az 58-as buszon 13 km-en keresztül vezekelni fogunk, ha van bűnünk, ha nincs: a járat egy emberi százlábú, nem érdemes csodálkozni azon, ha egy teljes kínai család nyomódik fel a seggünkbe nagypapától a kisunokáig, s azon sem, ha mi magunk nyomódunk fel Yandi és Huangdi fiainak seggébe. Az intim szféra Kínában ismeretlen fogalom - ezt eddig is tudtam, de amikor a hónom alatt, a vállamon és térdemen is emberek akrobatikáznak, kapaszkodni pedig csak egy fogatlan bácsi szakállába tudnék miközben a buszsofőr Fernando Alonsót próbálja űberelni - eddig nem tapasztalt új élményekkel gazdagított. 
Megérkeztem végre a templom hatalmas együtteséhez, melynek nagy része persze teljes egészében renovált, így kvázi nem is különbözik semmiben Kína más részein található buddhista templomaitól. Igazából, minél többet lát az ember efféle templomokból, kolostorokból, annál kevesebb újdonságot vél felfedezni, így a Baimasi esetében is ez volt a helyzet - egy szakértő nyilván ellent tudna mondani ennek - mindazáltal laikusként engem nem nagyon hatott meg a dolog, már ami a kivitelezést illeti. Sőt, kurvára untam. A kínai buddhizmus bölcsőjének és forrásának (中国佛教的“祖庭”和“释源”) története persze érdekes: Han-korban két császári követség indult útra szent szövegek beszerzésének céljából, s Tokarában (月氏) valahol a mai Afganisztán területén két indiai (azaz Tianzhu-ból való 天竺, India ősi kínai elnevezése, főképp buddhista kontextusban) szerzetessel, egészen pontosan arhattal - Matangával és Gobharanával - futottak össze, majd két fehér lovon szállították őket vissza Kínába számos szútrával és szoborral egyetemben (佛经/佛像). Az akkori uralkodó, Han Ming (汉明) tiszteletének kinyilvánításaként alapíttatta i.sz. 68-ban a templomot a két szerzetes méltó otthonául s pihenőhelyéül. Meg persze munkahelyéül is, hiszen itt fordították kínaira a szent szövegeket is egyszersmind. A templom közel 2000 éves története során többször is prosperált, jelentősége különösen a buddhizmus Japánban, Koreába és Vietnamban való terjeszkedésével nőtt meg igazán. Olyan arcok fordultak meg a Baimasiben, mint mondjuk az indo-szkíta Dharmarakṣa (竺法護) - egyike a leghíresebb és legfontosabb buddhista fordítóknak, aki i.sz. 266-ban érkezett Luoyangba, majd 289-290 között ebben a templomban ténykedett. A Tang-kori atomhíres-jelentős buddhista backpacker Xuanzang 16 éves indiai tripjét éppen a Fehér ló templomból kezdte, majd ide is tért vissza, s élt itt haláláig a templom vezetőjeként. A templomtól mintegy öt perces sétára található a tizenhárom szintes, 25 méter magas, Tang-kori pagoda-dizájnra hajazó Qiyun pagoda (齐云塔), mely mellett egy 1175-ből való sztélé áll, beszámolva arról, hogy egy öt évtizeddel ezelőtti tűzben leégett a templom, valamint a Sakya Tathagata sztúpa, mely a pagoda elődéül szolgált. A templom maga már előzőleg is komoly pusztításoknak esett áldozatul, úgymint az An Lushan-felkelés idején, amit a császári udvar többek között a huihe-k (回纥, az ujgur etnikumok korai elnevezése) segítségével tudott megfékezni. Az ujgur hadak bár segítséget nyújtottak a lázadás leverésében, Luoyangba való bevonulásukat követően nagy vérengzést és pusztítást végeztek, megbosszulva, hogy korábban Chang'anban huihe nőket erőszakoltak, s vagyon elkoboztak. A luoyangi lakosság a Baimasi templomba menekült, így elkerülhetetlen volt annak megtámadása és leégetése. Ezáltal későbbi újjáépítése is. A Ming-, és Qing-dinasztiák alatt a templom számtalan renováláson esett át, a legfontosabbra a XVI. században került sor, a közelmúltban pedig  1952 és 1973 között. A templom ma a kínai-indiai kapcsolatok szimbóluma (jóllehet elsátáltam Jianzhen/Ganjin szobra mellett is), ennek hatására építették az elmúlt években a Baima templom közelébe a Sanchi replikáját is többek között. A Fehér ló templom mintegy 13 hektáros (200 mu 亩), rengeteg látnivalóval, Luoyangba érkezve mindenképp megtekintendő célpont.

A templom után visszakanyarodtam az óvárosi részekhez (古城区), ami alapvetően szintén érdekes volt, de láttam már szebbet is. A waiguoren (外国人) - vagyis a külföldi a jelek szerint szintén nem túl gyakori állatfaj errefelé, miriádnyi elképedő szempár szegeződött rám, egyidejűleg minden sarokból a laowai-t sziszegték, egészen elszoktam ettől. Legutóbb egy piciny dél-kínai faluban, Daxu közelében tapasztaltam hasonlót, ott azt érhetőnek vettem, bár Luoyangban sem tanyáznak külföldiek. Ami érthető, Luoyang maga gyomorforgatóan deprimáló, az óváros tyúkszaros sikátoraiban járkálván nehezen tudtam elképzelni, hogy valaha ez a város volt a kínai univerzum központja, s hogy 13 dinasztiának adott otthont (egészen az Északi Song-korig, mikor Kaifeng-be telepítették a fővárost).  Egykor a grandiózus Sui-, és Tang-dinasztiák palotái tornyosultak itt büszkén, közel 1300 buddhista templommal, ma már nyoma sincs e tündöklésnek. Noha ebben közrejátszott az is, hogy a dzsürcsik a XII. században nagyon leamortizálták a várost, mely azóta nem képes magához térni. Évszázadokon keresztül csak történelméből élt, a néhai fényből, és az 1920-as évekre alig 20.000 főre csökkent a lakossága. Az erőltetett modernizálás az újkori poszt-apokaliptikus han városok tipikus disztopikus kettősségét eredményezte: mocsok és giccs nászán pokolra vajúdott bús-butuska pompa, hol a szűk utcácskákban tyúkok, kutyák, kacsák, homo erectus-ok enumerációját írhatnánk, ugyanakkor mehetünk dalolni KTV-be, de akad szexbolt is. Az óváros főutcájában sétálván a Lijing-kapunál (丽景门, 15 yuan) érdemes tenni egy vizitet, felmenni a legmagasabb pontjára, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik Luoyang undorító városára, illetve a várost fojtogató szmogra,  kezdem már érteni, a shanghai-iak miért is tekintik magukat A városiaknak...Ergo Luoyangra nem érdemes sok időt vesztegetni, a fő attrakciók azonban nem is városban, hanem annak környékén találhatók.

Visszatértem a hostelba, a hostel melletti kis boltban vettem egy helyi sört, a Luoyang Beer (洛阳宫啤酒) 4.1%-os, nem is ittam még ilyen "erős" sört Kínában. Estére végre megérkeztek nanjingi barátaim, és másnap indultunk Longmenbe (龙门), vagyis Sárkánykapuhoz annak elképesztő barlang-szobrászatát szemrevételezni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

Japán folklór vol. 7 - Baku, az álomfaló

A soron következő japán folklór epizód különös entitása, melyet megvizsgálunk nem más mint a baku (獏 / 貘), mely természetfölötti lény elsődleges tevékenysége az álmok, pontosabban a lidércálmok felfalása. A legenda szerint mikor az istenségek úgy nagyjából végeztek az állatok teremtésével, kimaradt némi massza, amiből összegyúrták a bakut, ami, nos, külsején is visszatükröződik. A korabeli ábrázolások alapján - igaz, erősen stilizáltan - bár némiképp emlékeztet a tapírra, a mai japán nyelvben pediglen baku kanjija (獏, kínaiban ) egyszerre vonatkozik az álomevő entitásra, illetve a tapír (Tapiridae) állatani elnevezése is. (És ezzel nincs egyedül, hisz gondoljunk csak a kirinre (麒麟), mely a mai japánban egyszerre jelent zsiráfot, valamint vonatkozik a kínai kiméra-szerű csodás patás állatra is, mely a közkedvelt sörünk címerén is szerepel.) Na de visszatérve a bakura, melynek alakja is a kínai folklórban gyökerezik, egyes nézetek szerint első említése a A hegyek és tengerek könyvében

サムライ言葉

"Szamuráj-go" (サムライ語), régies kifejezésformák a japánban, a tofugu blogról, némileg kiegészítve azt. 
ありがとう → かたじけない [忝い / 辱い] → köszönöm. Az írásjegyek megszégyenülést, sérelmet jelentenek, ezzel a terminussal korábban azt fejezték ki, hogy a rendkívüli előny miatt, amit kaptunk, szégyelljük magunkat, és meg vagyunk sértve, mivelhogy nem vagyunk méltóak a kapott jó cselekedetre (s elismerjük szégyenünket (恥  [はじ]) az on - 恩 (おん) kapása miatt. Ergo egy feudális harctéren a szamuráj, akit sértetlenül engedtek el a hatóságok, azt is mondhatta: かたじけない, ami kb. azt jelentette, hogy: "megszégyenültem, hogy elfogadom ezt az ont; nem helyénvaló, hogy ilyen megalázkodó helyzetbe kerüljek; sajnálom; alázatosan köszönöm". 
~でござる 「ある」「いる」 「です」の尊敬語 → aru, iru, desu tiszteleti formában/archaizáló formában 
mellékneveknél a しい végződés しゅう-ra változik régies formában, s csak a ございます forma követheti: 
楽しゅうございます → vidám 美しゅうございます → szép, gyönyörű 寂しゅうございます → magányos  悲しゅうございます → sz…

ギャル文字

Nagy érdeklődéssel szoktam követni a különböző kínai online neológusok alapvetően cukiságban fogant nyelvtorzításait, vagy nyelvújításait, ahogy tetszik. Persze nem pusztán a kínaiban működik a dolog, nem is kell messzire menni, a japán gyaru közösség is megalkotta a maga sajátos online nyelvezetét (gyaru-moji, ギャル文字, vagy viccesebb elnevezésben 下手文字 - "béna írásjegyek) , mely a Taiwanból eredeztethető marslakónyelv példáját követi: a fiatal városi lánykák a 2000-es évek elejétől kezdődően, majd valahol 2005-ben a népszerűsége tetőfokán egyes kana karakterek helyett azokhoz hasonló, de nem egyező írásjegyeket/különböző egyéb karaktereket/más ábécékből kölcsönzött betűket, etc. használtak előszeretettel gondolataik esetlegesen hosszú műkörömmel való levéséséhez; így kerülhet a megszokott hiragana/katakana karakterek helyére man'yōgana, kínaiírásjegyek, cirill betűk, stb. Pár példa: 

禾ム→ 私
ネ申 → 神
木木 → 林
才(よчoぅ → おはよう / ぉレ£∋ぅ⊇〃±〃レヽма£→ おはようございます→ jó reggelt
尓o ヶ 毛 ω → ポケモン →…

七夕节- 牛郎织女

Qī​xī​jié (七夕节), a "hetek éjjele" Kína (valamint Japán [Tanabata 七夕], Korea, Vietnam) legromantikusabb napja, mondhatni a "kelet-ázsiai Valentin nap"[olykor pusztán kínai Valentin napként nevezik, de mivel más kultúrákban is éppúgy fontos, kár lenne kisajátítani] a kínai kalendárium hetedik holdhónapjának hetedik napjára esik(mely idén augusztus 6-a), mikor az Altair és a Vega csillag a legmagasabban van az égen, melyhez egy több variánsban ismert szerelmi történet köthető:

történt, hogy a fiatal marhapásztor - Niú Láng (牛郎) szemet vetett a gyönyörűséges szövőlányra -Zhī Nǚ-re (织女), az Ég úrnőjének hetedik leányára, aki kiszökött a szúette Égből a Földre kikapcsolódás képen, és botor módon rögvest meg is házasodott Niú Láng-gal az Égi úrnő tudta, s beleegyezése nélkül. Hatalmas boldogságban, és meghitt harmóniában éltek, két gyerkőc is született, ám Xī Wáng Mŭ (西王母) ("Nyugati anyakirályné") rájött, hogy a tündérleány (és halhatatlan) Zhī Nǚ a halandó Niú…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…