Doufukuai

A Kōyasanra (高野山) már régóta szerettem volna elmenni, egyrészt azért, mert Peopleimeet Gábor barátom azt mondta jó hely, és ő tudja a jó helyeket széles e világban. Másrészt pedig, még írástudó deák koromban összekörmöltem egy dolgozatot korabeli nagy japán buddhista backpackerekről , akik megannyi viszontagság után eljutottak Kinába, visszajöttek, aztán iskolákat alapítottak. Egyik ilyen iskola volt a Shingon , Kūkai által alapítva, mégpedig pont itt a Kōyasanon. S már a porosodó könyvtárok félhomályában mint vak-őrült zongorista vervre, cibálva a billentyűket a beadványt írva eljátszottam a gondolattal, hogy ide elkéne egyszer jönni. Eljött hát az idő az idei Golden Week során. A Kōyasanra eljutni viszontagságos. Tokyo, shinkansen fel, Osaka, shinkansen le, Nankai Namba metró, s onnan a Nankai Koya vonal még másfél óra, egészen a Gokurakubashi (極楽橋) állomáshoz, ami effektíve a Kōyasan lába, és még onnan felvonó. Szóval ott vagy a Kōyasanon, és... ...és az ugye bazi nag

Tōkyōban a zöld bár fel-fel bukkan, nagyobb nyomatokban is talán mint amennyi mogyorót tartalmazhat egy szem gabonapehely, bár ennél is mélyebbre búvárkodhatunk a zöldségekben, amennyiben kimenekülnénk a modern betondzsungel  mesterséges zsivajából. Nagyszerű példája ennek a  Todoroki-völgy (等々力渓谷). A Todoroki állomástól pár perc sétára lévő, lefelé vezető lépcsőn elindulva, a Yazawa-folyó (矢沢川) mentén végigívelő mintegy egy kilométeres sétány a hűvös, friss levegő + vízcsobogás + buja zöld növényzet formulájával igazán frissítő élményt nyújt.  A Todoroki (等々力) elnevezéssel kapcsolatban számos elgondolás létezik, egyesek a forrásnál leáramló víz morajlásával (轟く, todoroku) asszociálják, de van olyan nézet is, ami szerint az eredeti helyén lévő Mangan-ji (満願寺) templomnak 1549-ben történő elkötözését megelőzőleg helyet adó egykori, közelben található várossal (兎々呂城, Todoroki) hozzák párhuzamba. Temizuya (手水舎) a Chigo Daishi Mieido (稚児大師御影堂) kis szentélye előtt.A szentél

A Tang-civilizáció kulturális expanziója             Kína VII.-VIII. századi hódításainak következtében a Tang-civilizáció nagyon erős ázsiai befolyással rendelkezett, s a buddhista kultúra is ekkor érte el fejlődésének csúcsát. Japán számára a Tang-kori Kína könnyebben megközelíthetőbb volt, mint India, egyike volt a buddhizmus legjelentősebb központjainak, továbbá mesterei, legendái, kolostorai s zarándokhelyei éppoly hírnévnek és megbecsülésnek örvendtek, mint a buddhizmus szülőhazája. Mi több, a japán buddhisták számára Kína jelentette a „Szentföldet”. [1] Ekkora tehető a sajátosan kínai buddhizmus föllendülése is a szövegértelmezés és doktrínák területén; továbbá szintén ezen időszak alatt alakultak azok a nagy iskolák, melyek később Japánban éltek tovább. [2]             A buddhizmus Kelet-Ázsiában mindenekelőtt kereskedelmi útvonalak mentén terjedt, élénkítő hatással hatva annak meglévő méreteire, megteremtve az utazások egy új válfaját, a vallási indíttatású utazásokat