Zipangu vol. 3

A Tōshō-gū után a következő érdemleges célpont a Kanmangafuchi zúgójának (憾満ヶ淵) felfedezése volt, amiről Tokyo Reloaded posztjában olvastam és elhatároztam, hogy ezt mindenképp meg kell nézni, ha erre járunk.

"Valahol arra...abban az irányban jobbra-jobbra-jobbra majd balra, aztán ha odaértek kérdezzetek még meg valakit" - adta az útbaigazítást egy japán bácsi 

Térképen beikszeltük, meg persze útmutatást is kértünk hozzá, de mindenki csak egy nagyjából tudta, hogy arra van, de egészen addig mentünk arra Kayokoval, míg rá nem leltünk egy kis ösvényre majd útra, mely a zúgó Daiya-folyó mellett egészen elvezetett a Narabi Jizō (並び地蔵) ergo "felsorakozott Jizō" szoboregyütteséhez.  

A Jizōk nagy népszerűségnek örvendő védőszentek a szigetországban, főképp utak mentén vagy temetőkben fordulnak elő, a hagyomány szerint az utazók, illetve a mizuko (水子) "vízi gyermek" védőszentje, akikhez meglehetősen szomorú képzetek társulnak; a kifejezés ugyanis azon gyerekre vonatkozik, kik halva születetteként jöttek világra, elvetéltek vagy kis gyermekkorban hunytak el. A japán buddhista mitológiában ugyanis ezek a gyerekek nem tudtak átkelni a Sanzu-folyón (三途の川) (ami valami olyasmi alvilági átkelőhely, mint a Styx), s e szörnyű büntetés oka, hogy a mizuko-nak nem volt lehetőségük arra, hogy jó tetteket halmozzanak fel, viszont már szenvedést okoztak szüleiknek. A hagyomány szerint Jizō menti meg őket, a Sanzu folyó partján, bűnbánásként végtelen eónokon át kövek halmozására ítélt gyermeklelkeket ruhájával rejti el a démonoktól, és mantrákat tanít nekik.

A Jizō szobrok mellett gyakorta kis kőrakás figyelhető meg, melyet a Sanzu-folyó partján örökkön dolgozó gyermeklelkeinek munkájának megsegítésére építenek, hogy ezzel is csökkentsék túlvilági szenvedéseiket. E szobrokat gyakorta sapkával, köténnyel, vagy játékokkal látják el, ezzel segítsék a kárhozatra ítélt gyermekek lelkeit, illetve annak reményében, hogy Jizō majd nagyobb figyelemben és fokozott védelemben részesíti majd őket. 

Jizō tilt-shift

Időnként bake（化け地蔵）, azaz "szellem Jizō-ként" is hivatkoznak a szoborcsoportra - miként attól függ melyik oldalról indulsz el - de ahányszor megszámolod őket, mindig más számot kapsz!

1902-ben szeptemberében egy tájfun sújtotta Tochigi prefektúrát, és kiáradt a Daiya-folyó, elmosta a korábban itt található Jiun-ji szentélyt, és vele együtt pár Jizō-t is, az eredeti 102 szoborból 74 maradt. A szobrok méregzöld moha-ködmönével gyönyörű kontrasztot képez a piros sapka és kendő.

A Jizōnak gyakorta tesznek adományokat azok a szülők is, akik köszönetüket szeretnék kinyilvánítani, hogy megmentette gyermeküket a komolyabb betegségektől. A szobrok gyakorta öltenek gyermekies ábrázatot, hogy azokra a gyermekre emlékeztessen, akiket védelmébe vesz. 

Mivel túlvilágon szenvedők védelmezésére hivatott, temetőkben is gyakori látvány a Jizō. Emellett viszont az utazók egyik védőszentjeként is ismert Dōsojin-ként (道祖神), így a különböző utak, ösvények mellett is előfordulnak. Sőt, a hagyományos nézetek szerint japán tűzoltók is Jizō védelme alatt állnak.

Megleljük-e az elmosódott pillangókat a képen?

A látogatók 90%-a amúgy külföldi volt, egy japán párral találkoztunk az út során, mivel még kora délután volt, visszasétáltunk a szállásunkra, és az istenek hídját is körbejártuk, de az már egy következő bejegyzés tárgya lesz. 

Kapcsolódó bejegyzések: 

Zipangu 1. - érkezés Tokyóba

Zipangu vol. 2 - távozás Tokyóból

A buddhizmus Japánba érkezése 

Kínai túlvilági képzetek 

Bakeneko - a japán folklór macskaszörnye 

Tokyo Reloaded blogja