Ugrás a fő tartalomra

Szellemünnep 鬼节 és a kínai túlvilági képzetek

Ez évben augusztus 31-e a kínai holdnaptár szerint a hetedik hónap 15. napja, mikor is (elsősorban) buddhista szerzetesek és hívők a szellemünnepet (鬼节), effektíve a kínai halottak napját ünneplik. A szellemünnep a kínai népi legendákban gyökerezik, miszerint e nap az alvilág kapui megnyílnak, és a szellemek huszonnégy órás kimenőt kapva kedvükre kóborolhatnak a földön. 

Az ünnep számos tradíciót vegyít magában, a buddhistákon kívül a taoisták (中元节) számára is fontos nap a hetedik hónap tizenötödik napja. Az emberek ilyenkor imádkoznak a halottak elkalandozó lelkeiért, lótuszgyertyákat gyújtanak és  úsztatják végig azokat a folyókon,  ételáldozatot mutatnak be a templomoknál, megetetik az éhező szellemeket (放焰口), (korábban a falusiak saját terményeikkel, állataikkal járultak hozzá a bőséges felajánlásokhoz) etc. Rendszerint valamennyi falu saját szerzetese végezte a vallási szertatást, melynek célja a szellemek segítése volt, hogy békében találják meg helyüket (超度). Régebben szokás volt az utcákon minden száz lépésnél füstölőket gyújtani, és különböző felajánlásokat tenni a szellemeknek; főképp friss gyümölcsöket, valamint az erre az alkalomra készített szellem baozit (鬼包子), kísérték mindezt a szellemek számára szóló áldozati énekekkel (祭鬼歌). Ugyanakkor számos tabu is kapcsolódik az ünnephez: beltérben e nap nem szabad kinyitni az esernyőt, mert az különösen vonzza a szellemeket, és elrejtőznek benne. Vagy ha kinyitunk egy ajtót, várni kell egy kicsit a belépésünkkel, hogy az elsőként az esetlegesen ott tanyázó szellem léphessen be. Este sem szokás ilyenkor sétálgatni, sőt a legjobb ha mindenki a saját otthonában marad. Ruhákat sem szabad ilyenkor szárítani, mert ha egy szellemnek megtetszik, fel is próbálhatja, és ugyebár senki nem szeretne szellemviselt ruhákban járkálni. 

Az ősi képzetekben nehezen tudták körülírni, vagy egyáltalán megfogalmazni a halál utáni állapotot, a guǐ (鬼) - szellem, lélek, démon jóslócsontokon szerepelve még egészen más értelemmel bírt, mint ma: eredetileg egy kombinált ideogramma volt ( 会意字 ), alul egy ember 人, felül pedig egy félelmetes fej szerepelt, tehát afféle szörnyszerű szerzetet ábrázolhatott. Csak későbbi fejlődés eredményeként nyert a "halott emberből képződő dolog" értelmet.

A Szertatások könyve (礼记) a következőképp ad számot: 

众生必死,死必归士*,此之谓鬼 

Valamennyi élőlény eltávozása szükségszerű, s halálukkal vissza kell térniük feljebbvalóikhoz (őseikhez?), ezt nevezzük guinak.  Időközben Simon kommentjében egy sokkal jobb megoldást közölt: 
"Az a 士 [shì] valójában 土 [tǔ = föld, talaj], ami gondolom a földi világra utal; Valamennyi élőlény szükségszerűen meghal, a halott pedig visszajár - ezt nevezik kísértetnek" - így érthetőbb a mondat. 

Ugyanakkor ez a gui csak azokra az egyszerű emberek szellemére vonatkozott, akiknek haláluk után nem ajánlottak fel szertartást. A magas rangú hivatalnokoknak szentélyekben mutattak be áldozatot, így ők haláluk után nem guivá, hanem shén-né (神) váltak, ami ugyan szintén szellemet, lelket jelent alapvetően. 

A Qin-kor előtti ősi művekben a 鬼 számtalanszor előfordult, vagy vegyük csak Konfuciusz híres idézetét: 敬鬼神而远之 - tiszteld a démonokat, szellemeket, s tarts távolságot tőlük. 

Később a Keleti Han-korban egy Wáng Chōng (王充) nevű filozófus megpróbálta felszámolni az emberek szellemekbe vetett hiedelmeit, sikertelenül, miként immáron a népi képzeletvilág fontos részévé váltak. Egy Qing-kori író, Pú Sōnglíng (蒲松龄, 1640-1715) véleményében viszont a guik már sokkal barátságosabb, mintsem félelmetes entitásként éltek is éltek, legalábbis ilyen formában is előfordultak a nép tudatában. 

A hagyományos képzetek szerint eltávozást követően az ember lelke a köztes létbe, alvilágba kerül (阴间世界/buddhista terminusokban 冥间-ként találkozhatunk vele). A taoisták számára az alvilág helyét illetően különösen fontosnak bizonyult Fēngdū (丰都) városa, mely korábban Sìchuān tartományához tartozott (ma Chóngqìnghoz tartozik), valamint az ugyancsak Sìchuānban található Píngdū-hegy (平都山), mely egyike a taoisták hetvenkét paradicsomának. A legendák szerint a Nyugati Han-kor egykori tudós hivatalnoka Wáng Fāngpíng (王方平), ill. a Keleti Han-kor Yīn Chángshēng-je (阴长生) is itt gyakorolta a taoista praktikákat és aszkézist, majd lett belőlük halhatatlan (成仙). A két említett halhatatlan neve később egybemosódott (阴王), majd fokozatosan az alvilág királyává egyesült alakjuk (阴间之王). Ez az alak később számos alkotásban továbböröklődött, úgymint a Nyugati utazásban (西游记), Zhong Kui történetében (钟馗传), másegyéb korabeli kínai sci-fi művekben. Az említett Fēngdū városában is hemzsegtek a különböző túlvilági entitások, démonok, egy komor, félelmetes szellemvárosnak számított: itt volt az alvilág kapuja (鬼门关), a köztes világ (阴阳界), az elhalálozás palotája (无常殿; 无常 = e kontextusban az elhunyt lelkének szellemek általi begyűjtését jelenti), és ehhez hasonló alvilági adminisztrációs szervek. 

A buddhizmus alvilága (冥间) ennél is komplexebb kialakításúnak bizonyult, tíz világra (十界) oszlott ( Buddha 佛、Bódhiszattvák 菩萨、Pratyéka Buddha 缘觉、Śrāvaka 声闻、ég 天、emberek 人、Asura 阿修罗、állatok 畜生、gonosz szellemek 恶鬼、pokol 地狱, apropó aki kínai buddhizmusban utazik, annak ajánlanék egy hardcore buddhista terminusokat taglaló kínai-angol szótárt, amiben a szanszkrit is fel van tüntetve - soothill, a kereséshez ildomos egy ctrl+f kombó). Az első négy világban lévők (四圣, a négy szent világ) arhatokká váltak, és kiléptek a szamszárából, ergo a létforgatag fájdalmából. A maradék hat világban (六凡, a hat közönséges világ) lévőkre végtelen szenvedés vár a létkörforgás miatt; ezen belül a legutolsó három világot a három gonosz útjaként (三恶道) illetik, melyek a lehető legkevésbé szimpatikus helyeket foglalja magában. Maga pokol több, mint tizennyolc szintre tagozódik, hol a szenvedések minden egyes szinttel növekednek. A pokolban regnál Yama Rája (阎罗), aki az alvilág ura, itt vannak az alvilági ítélőbírók (判官), kik az elhunyt életében végrehajtott cselekedetei alapján döntenek további sorsukról, valamint különböző démonok, szörnyetegek; kik az itt áthaladókat teszik ki válogatott tortúráknak; ezért egy hívő számára a legnagyobb félelmet a tizennyolc szintes pokolra (十八层地狱) való kerülés adta. (Idevágó olvasmány lehet a Stein Aurél által Dunhuangban felfedezett Pokol tíz királya szútra (十王经), mely egyébiránt nagyon népszerű volt Japánban is. Az International Dunhuang Project-en fent van beszkennelt változatba egy kézirata, érdemes megnézni pusztán az illusztráció miatt is). 

Az ünnep a Buddha boldogságának napjaként (佛欢喜日) is ismert, ami sokkal barátságosabban hangzik, mint a szellemünnep. 

*a 归士 alatt olyan meghatározást is találtam, hogy harctérről hazatért katona - 从战场回来的士兵 - ,de itt bizonyára csak az ősökhöz(?) való visszatérés értendő. A 士 a korabeli Kínában (összetételtől függően) sok mindent jelenthetett, úgymint szenior minisztertanácsi rangot/vagy első osztályú katonai vezető rangfokozatot/kishivatalnokot, etc. 

Kapcsolódó bejegyzések: 

Obon お盆 és a japán túlvilági képzetek

Kínai ünnepek - blogcsokor

Megjegyzések

  1. Az 鬼節re hatott valamennyire a buddhista "halottak napja" (盂蘭盆) ?

    A 売鬼  c. sztorit ismered?
    Ha nem, felrakom majd a blogomra a szövegét a japán olvasattal együtt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A 盂蘭盆 elvileg ugyanaz, mint 中元节, csak előbbi buddhista, utóbbi taoista nyelvhasználatban (illetve celebrálásban, persze vannak különbségek is köztük)

      每年农历七月十五日为“盂兰盆节”,“盂兰盆会”,也称“中元节”(一定意义上讲,中元节归属道教,盂兰盆节归属佛教),有些地方俗称“鬼节”、“施孤”,又称亡人节、七月半

      A 鬼节 illetése pedig eredendően főleg déli területeken gyakori.

      De kérdésedre visszatérve minden bizonnyal, hiszen a buddhizmus nagymértékben hatott a népi képzetek formálására is; eredetileg indiai buddhista ünnep volt (maga a 盂兰盆会 a szanszkrit Ullambana átírása) s csak később terjedt el szélesebb körökben. Ugyanakkor a hetedik holdhónapi halottak napja kapcsán mind a buddhista, mind a taoista, mind a hagyományos népi hiedelmek kölcsönösen hatottak, illetve formálták egymást:

      民间的鬼月俗信与此中元节、盂兰盆节之间,在精神实质上出现了惊人的相通之处。皆是以奉亲、敬养、普渡为主题,佛教盂兰盆会、道教中元节与华夏民间文化礼俗的一致,使它们迅即得到广泛的认同。

      A buddhista és taoista ünnepek segített a népi szokásoknak egyfajta keretet adni, rögzíteni azok gyakorlatát, időbeli elhelyezését, etc.:

      节日的确立需要确定一个固定的节期和拥有它特有的节俗,佛、道两教一同确定了七月鬼节的固定节期,佛教盂兰盆会、道教中元节的打醮等仪式活动又成了这一鬼节特有节俗的组成部分,同时由于道教是完全的本土宗教,“中元”这一名词也为民间接受,成为这一节日通行的称呼。

      Mind a buddhista, mind a taoista ceremóniák fokozatosan egyszerűsödtek, egybeolvadtak a népi gyakorlattal, így gyakorlatilag különbséget tenni is nehéz közöttük:

      佛教与道教在七月十五的仪式逐渐世俗化,与民间的鬼月俗信和风物渐渐难分难解

      A 売鬼-t nem ismerem, várom a bejegyzést! :)

      Törlés
  2. Az a 士 valójában 土, ami gondolom a földi világra utal.

    眾生必死,死必歸土:此之謂鬼。
    Valamennyi élőlény szükségszerűen meghal, a halott pedig visszajár - ezt nevezik kísértetnek (鬼 gui).
    http://ctext.org/liji/ji-yi#n10224

    A gui bolyongó, zavarodott lélek, ami visszajár az emberek közé kísérteni - a shen pedig általában megtisztult lélek vagy gyakrabban természetszellem, istenség.

    VálaszTörlés
  3. vagy csak simán annyit jelent, hogy újra porrá válik. :)

    pl. The Westminster Confession of Faith: 人的身體死后歸土 "The bodies of men, after death, return to dust"

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kommenteket, így már sokkal világosabb! :) A 士 és a 土 nekem is átfutott az agyamon, "Valamennyi élőlény szükségszerűen meghal, a halott pedig visszajár" - ez logikusabb magyarázat!

      Törlés
  4. A 士 szerintem is 土 lesz, a 字通 szerint a 帰土 jelentése:埋葬 (földbe temetni)

    Találtam egy cikket, amiben pont előjön ez a 〈衆生必死死必帰土此之謂鬼。骨肉斃于下陰為野土〉. Ez a magyarázat olvasható róla:

    「人の身には魂と魄があるが、人が死んで気である「魂」は天に上昇して神となるのに対して、魄である骨や肉は地下に朽ちて鬼となるわけである。この死者が一度鬼として土中に入ると、寂寞のあまり地上界の知人縁者を季節の変わり目、昼夜の分かれ目の合間を利用しておのれの所に引き寄せる」(王秀文 『桃の民俗誌』136.oldal)

    Az ember 魂-ből és 魄- ből áll. Amikor meghal, a 魂 felszáll az égbe és 神-né válik. A 魄, ami a csont és a hús, a földbe eltemetve elrohad és 鬼-já válik. Ez a 鬼 aztán nagy magányában az évszakok és a nappalok-éjszakák váltakozásánál a földi világban maradt rokonait, ismerőseit próbálja magához vonzani.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kiegészítést! Igen, 土-val sokkal logikusabb! :) Ezeket a 魂/魄 változatokat nem ismertem, tök érdekes!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű tofuszeletek

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

土用の丑の日

Július 20-ra esett a nyárközépi ökör napja (土用の丑の日) a kínai tradícionális holdnaptár szerint, 18 nappal az ősz kezdete előtt (mely a ugyanezen kínai képzetek szerint Augusztus 7 körül kezdődik).
Ez az ún. doyou no ushi-nap van tavasszal, ősszel és télen is, de általánosságban ha az ushi no hi-ről beszélnek az emberek, akkor a mostanit, azaz a nyárközépi ökör napját értik alatta.
Ilyenkor Japánban unagit, azaz angolnát esznek hagyományosan, azt mondják hogy már az Edo-kor óta. A legismertebb sztori szerint, egy korabeli angolna-árus tanácsot kért egy híres gondolkodótól, hogy mégis hogyan adhatna el több angolnát e forró nyári napok közepette, amikor az eladás a béka segge alatt volt, mivelhogy az nem számított éppen szezonális ételnek. 
A tudós gondolkodónak eszébe jutott egy régi japán népi hiedelem, miszerint azon ételek, melyek elnevezésében szerepel az “u” fonéma (udon tészta, umeboshi befőtt szilva, uri tök, etc) azok jó hatással vannak az egészségre, mi több nyáron is minden hő…

Japán folklór vol. 9 - Ribancpók

A jorōgumo gyűjtőnév alatt noha számos, a Nephila rendben tartozó pókot ért a köznyelv, a japán entomológusok specifikusan a Nephila Clavata nevű pókra vonatkoztatva használják (ez esetben katakanával irják ジョロウグモ).  Maga a kifejezés kapcsán tudni érdemes, hogy jorōgumo esetében az ún. jukujikun (熟字訓) olvasatról* van szó, mely során bizonyos összetételekben máshogy olvassák ki a kanjikat, mint ahogyan azt on'yomi avagy kun'yomi olvasatuk illetve hangalak sarkallná. Az eredetileg 絡新婦 kanjikkal leirt kifejezés - aminek szó szerinti forditása "körbefonó ifjú hitves" - jukujikun olvasatban 女郎蜘蛛, azaz ribancpók értelmet hordoz.  Minekutána a jorō (女郎) alatt Edo-kori prostituáltat, úgymint Yoshiwara leányait értjük. Ergo nem véletlenül ezúttal is az Edo-korba (1603-1867) kell visszarepülnünk azért, hogy megérthessük ezen furcsa elnevezés mibenlétét.  A jorōgumo alatt ugyanis nem pusztán holmi filológia furfangról van szó, hanem egy japán folklórban létező, alakváltó yōkai…

Shimoda

Az 1850-es években Japán még mindig izmoskodott hogy nem kér a külvilágból, aztán Matthew Perry s ama fekete hajóinak noszogatására megnyitották Shimoda kikötőjét. Majd Yokohamát is, és Shimodát pedig bezárták. Ennyi háttérsztori talán elég is lesz, mi több nem érdemes azon búslakodni, hogy mi történt Bakumatsu (幕末) korszak alatt, hiszen Shimoda a mai napig egy közkedvelt tengerparti nyaralóövezet. A salaryman számára a tōkyō-i nyár a 18 szintes buddhista pokol 19. szintje. Öltöny-nyakkendőben rohangálni a perzselő napon összeaszalódott emberszőlők szarkofágjában szégyenletesen szar.  A Yamanote vagonjaiban Guernica-üzemmódban transzportálódván vizet vizonáltam. Nagyon sok vizet, amiben úgy úszhatok, mint egy delfin.  Szóval efféle gondolatsorok közepette keveredtünk el végül Shimodába, ahol végre delfinné változhattam. Nem vittem sok cuccot, csak egy táskányi felszerelést, goprókat, sparkot, a D610-et, egy 50-est, és hát muszáj volt a 80-200-at is, hogy Kayokóról mindenféle tengerip…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 9 - San'ya népszállói

今日の仕事はつらかった
あとは焼酎をあおるだけ
どうせどうせ山谷のドヤ住まい
他にやることありゃしねえ

Kemény volt a mai gálya,
csak egy kis nyakalás maradt hátra,
Úgyis itt tengődöm San'yában,
tenni való tán mi más van?



Szabados forditásomban a San'ya Blues (山谷ブルース) sorai Nobuyasu Okabayashi (岡林 信康), a japán Bob Dylan tolljából, ami nagyjából Tōkyō egykori gettójának kvintesszenciája is. Igen, jól olvastad: a Tōkyō sötét múltja sorozat újabb epizódjában a város egykori, voltaképpeni nyomornegyedének történetét járjuk kicsit körül.
Taitō (台東) és Arakawa (荒川) kerületek között található a valaha San'yának (山谷) nevezett városrész, kivált a Namidabashi-kereszteződésről délre található részen. San'yát a fővárosi kormány 1966-ban feloszlatta, és a szétdarabolt közigazgatási egységeknek új nevet adott. San'ya, illetve ezen városrész története egyébiránt egészen az Edo-korig nyúlik vissza, ugyanis már régtől fogva itt kapott helyet kvázi minden olyan létesitmény, ami Edo lakói szerettek volna szőnyeg alá söpörni a nyilváno…

Japán kocsmológia vol. 5 - Nikka lepárló

A japán kocsomológia tudományos bejegyzéssorozat  újabb epizódjában a whisky világában való legutóbbi búvárgyakorlatom, nevezetesen a Hokkaidō szigetén,  Yoichiben (余市) található Nikka lepárlóba vezetett tanulmányutam elbeszélésére kerül sor. 
Japánban a whisky már a XIX. századtól kezdve, főképp az 1870-es évektől vált elérhetővé, bár vélhetőleg már az 1850-es években megjelent a szigetországban. A whisky Japánban való gyártására azonban egészén a XX. századig kellett várni, s azon agilis japán férfiakra, akik fejükbe vették, hogy márpedig a Felkelő Nap földjén is meghonositják ezen italt.  
A japán whisky megszületését többnyire Skóciának köszönheti, miképp az első lepárló szakember, Masataka Taketsuru (竹鶴 政孝) maga is Skóciában tanult, hogy aztán Japánba visszatértve kamatoztathassa tudását. 
JR Yoichi állomás

Japán ezen északi szigetének, Haokkaido tájai igencsak hasonlóak elsősorban a skót Highland vidékére, ugyanis tőzegmocsarak, hegyek és gránitszikák között fakadó források itt is…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 8 - A 731-es alakulat nyomában

A Tōkyō sötét múltja sorozatban esett már szó különböző Edo-korividámságokról, évszázadokkal ezelőtti borzalmakkal azonban vélhetően nehezebb együttérezni, mint a közelmúlt kegyetlenségeivel. A sorozat ezen következő epizódjában a XX. századba tekintünk vissza, azon belül is a 731-es alakulat (731 部隊), illetve az azokhoz köthető emlékekhez. Mindenekelőtt ildomos belőlni a kontextust: második világháború, azon belül is második sino-japán háborúban (1937–1945) járunk. Kina észak-keleti területei - nevezetesen Mandzsúria - japán fennhatóság alatt. A tartomány fővárosa, Harbin (哈尔滨), s annak Pinfang kerülete (平房区) adott helyet a 731-es alakulat működésének, melyen keresztül a japán háborús bűnök legsötétebb bugyraiba nyerhetünk némi betekintést. A Japán birodalmi hadsereg hivatalosan Járványmegelőzési és Víztisztító Osztályának (関東軍防疫給水部本部) nevezett alakulatát a Kenpentai (憲兵隊), a voltaképpeni titkosrendőrség irányitása alatt hozták létre, ám az hamarosan az Északkelet-Kinában és Oroszor…