Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Hattori "Démon" Hanzō története

Szellemünnep 鬼节 és a kínai túlvilági képzetek

Augusztus 31-e a kínai holdnaptár szerint a hetedik hónap 15. napja, mikor is (elsősorban) buddhista szerzetesek és hívők a szellemünnepet (鬼节), effektíve a kínai halottak napját ünneplik. A szellemünnep a kínai népi legendákban gyökerezik, miszerint e nap az alvilág kapui megnyílnak, és a szellemek huszonnégy órás kimenőt kapva kedvükre kóborolhatnak a földön. 

Az ünnep számos tradíciót vegyít magában, a buddhistákon kívül a taoisták (中元节) számára is fontos nap a hetedik hónap tizenötödik napja. Az emberek ilyenkor imádkoznak a halottak elkalandozó lelkeiért, lótuszgyertyákat gyújtanak és  úsztatják végig azokat a folyókon,  ételáldozatot mutatnak be a templomoknál, megetetik az éhező szellemeket (放焰口), (korábban a falusiak saját terményeikkel, állataikkal járultak hozzá a bőséges felajánlásokhoz) etc. Rendszerint valamennyi falu saját szerzetese végezte a vallási szertatást, melynek célja a szellemek segítése volt, hogy békében találják meg helyüket (超度). Régebben szokás volt az utcákon minden száz lépésnél füstölőket gyújtani, és különböző felajánlásokat tenni a szellemeknek; főképp friss gyümölcsöket, valamint az erre az alkalomra készített szellem baozit (鬼包子), kísérték mindezt a szellemek számára szóló áldozati énekekkel (祭鬼歌). Ugyanakkor számos tabu is kapcsolódik az ünnephez: beltérben e nap nem szabad kinyitni az esernyőt, mert az különösen vonzza a szellemeket, és elrejtőznek benne. Vagy ha kinyitunk egy ajtót, várni kell egy kicsit a belépésünkkel, hogy az elsőként az esetlegesen ott tanyázó szellem léphessen be. Este sem szokás ilyenkor sétálgatni, sőt a legjobb ha mindenki a saját otthonában marad. Ruhákat sem szabad ilyenkor szárítani, mert ha egy szellemnek megtetszik, fel is próbálhatja, és ugyebár senki nem szeretne szellemviselt ruhákban járkálni. 

Az ősi képzetekben nehezen tudták körülírni, vagy egyáltalán megfogalmazni a halál utáni állapotot, a guǐ (鬼) - szellem, lélek, démon jóslócsontokon szerepelve még egészen más értelemmel bírt, mint ma: eredetileg egy kombinált ideogramma volt ( 会意字 ), alul egy ember 人, felül pedig egy félelmetes fej szerepelt, tehát afféle szörnyszerű szerzetet ábrázolhatott. Csak későbbi fejlődés eredményeként nyert a "halott emberből képződő dolog" értelmet.

A Szertatások könyve (礼记) a következőképp ad számot: 

众生必死,死必归士*,此之谓鬼 

Valamennyi élőlény eltávozása szükségszerű, s halálukkal vissza kell térniük feljebbvalóikhoz (őseikhez?), ezt nevezzük guinak.  Időközben Simon kommentjében egy sokkal jobb megoldást közölt: 
"Az a 士 [shì] valójában 土 [tǔ = föld, talaj], ami gondolom a földi világra utal; Valamennyi élőlény szükségszerűen meghal, a halott pedig visszajár - ezt nevezik kísértetnek" - így érthetőbb a mondat. 

Ugyanakkor ez a gui csak azokra az egyszerű emberek szellemére vonatkozott, akiknek haláluk után nem ajánlottak fel szertartást. A magas rangú hivatalnokoknak szentélyekben mutattak be áldozatot, így ők haláluk után nem guivá, hanem shén-né (神) váltak, ami ugyan szintén szellemet, lelket jelent alapvetően. 

A Qin-kor előtti ősi művekben a 鬼 számtalanszor előfordult, vagy vegyük csak Konfuciusz híres idézetét: 敬鬼神而远之 - tiszteld a démonokat, szellemeket, s tarts távolságot tőlük. 

Később a Keleti Han-korban egy Wáng Chōng (王充) nevű filozófus megpróbálta felszámolni az emberek szellemekbe vetett hiedelmeit, sikertelenül, miként immáron a népi képzeletvilág fontos részévé váltak. Egy Qing-kori író, Pú Sōnglíng (蒲松龄, 1640-1715) véleményében viszont a guik már sokkal barátságosabb, mintsem félelmetes entitásként éltek is éltek, legalábbis ilyen formában is előfordultak a nép tudatában. 

A hagyományos képzetek szerint eltávozást követően az ember lelke a köztes létbe, alvilágba kerül (阴间世界/buddhista terminusokban 冥间-ként találkozhatunk vele). A taoisták számára az alvilág helyét illetően különösen fontosnak bizonyult Fēngdū (丰都) városa, mely korábban Sìchuān tartományához tartozott (ma Chóngqìnghoz tartozik), valamint az ugyancsak Sìchuānban található Píngdū-hegy (平都山), mely egyike a taoisták hetvenkét paradicsomának. A legendák szerint a Nyugati Han-kor egykori tudós hivatalnoka Wáng Fāngpíng (王方平), ill. a Keleti Han-kor Yīn Chángshēng-je (阴长生) is itt gyakorolta a taoista praktikákat és aszkézist, majd lett belőlük halhatatlan (成仙). A két említett halhatatlan neve később egybemosódott (阴王), majd fokozatosan az alvilág királyává egyesült alakjuk (阴间之王). Ez az alak később számos alkotásban továbböröklődött, úgymint a Nyugati utazásban (西游记), Zhong Kui történetében (钟馗传), másegyéb korabeli kínai sci-fi művekben. Az említett Fēngdū városában is hemzsegtek a különböző túlvilági entitások, démonok, egy komor, félelmetes szellemvárosnak számított: itt volt az alvilág kapuja (鬼门关), a köztes világ (阴阳界), az elhalálozás palotája (无常殿; 无常 = e kontextusban az elhunyt lelkének szellemek általi begyűjtését jelenti), és ehhez hasonló alvilági adminisztrációs szervek. 

A buddhizmus alvilága (冥间) ennél is komplexebb kialakításúnak bizonyult, tíz világra (十界) oszlott ( Buddha 佛、Bódhiszattvák 菩萨、Pratyéka Buddha 缘觉、Śrāvaka 声闻、ég 天、emberek 人、Asura 阿修罗、állatok 畜生、gonosz szellemek 恶鬼、pokol 地狱, apropó aki kínai buddhizmusban utazik, annak ajánlanék egy hardcore buddhista terminusokat taglaló kínai-angol szótárt, amiben a szanszkrit is fel van tüntetve - soothill, a kereséshez ildomos egy ctrl+f kombó). Az első négy világban lévők (四圣, a négy szent világ) arhatokká váltak, és kiléptek a szamszárából, ergo a létforgatag fájdalmából. A maradék hat világban (六凡, a hat közönséges világ) lévőkre végtelen szenvedés vár a létkörforgás miatt; ezen belül a legutolsó három világot a három gonosz útjaként (三恶道) illetik, melyek a lehető legkevésbé szimpatikus helyeket foglalja magában. Maga pokol több, mint tizennyolc szintre tagozódik, hol a szenvedések minden egyes szinttel növekednek. A pokolban regnál Yama Rája (阎罗), aki az alvilág ura, itt vannak az alvilági ítélőbírók (判官), kik az elhunyt életében végrehajtott cselekedetei alapján döntenek további sorsukról, valamint különböző démonok, szörnyetegek; kik az itt áthaladókat teszik ki válogatott tortúráknak; ezért egy hívő számára a legnagyobb félelmet a tizennyolc szintes pokolra (十八层地狱) való kerülés adta. (Idevágó olvasmány lehet a Stein Aurél által Dunhuangban felfedezett Pokol tíz királya szútra (十王经), mely egyébiránt nagyon népszerű volt Japánban is. Az International Dunhuang Project-en fent van beszkennelt változatba egy kézirata, érdemes megnézni pusztán az illusztráció miatt is). 

Az ünnep a Buddha boldogságának napjaként (佛欢喜日) is ismert, ami sokkal barátságosabban hangzik, mint a szellemünnep. 

*a 归士 alatt olyan meghatározást is találtam, hogy harctérről hazatért katona - 从战场回来的士兵 - ,de itt bizonyára csak az ősökhöz(?) való visszatérés értendő. A 士 a korabeli Kínában (összetételtől függően) sok mindent jelenthetett, úgymint szenior minisztertanácsi rangot/vagy első osztályú katonai vezető rangfokozatot/kishivatalnokot, etc. 

Kapcsolódó bejegyzések: 

Obon お盆 és a japán túlvilági képzetek

Kínai ünnepek - blogcsokor

Megjegyzések

  1. Az 鬼節re hatott valamennyire a buddhista "halottak napja" (盂蘭盆) ?

    A 売鬼  c. sztorit ismered?
    Ha nem, felrakom majd a blogomra a szövegét a japán olvasattal együtt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A 盂蘭盆 elvileg ugyanaz, mint 中元节, csak előbbi buddhista, utóbbi taoista nyelvhasználatban (illetve celebrálásban, persze vannak különbségek is köztük)

      每年农历七月十五日为“盂兰盆节”,“盂兰盆会”,也称“中元节”(一定意义上讲,中元节归属道教,盂兰盆节归属佛教),有些地方俗称“鬼节”、“施孤”,又称亡人节、七月半

      A 鬼节 illetése pedig eredendően főleg déli területeken gyakori.

      De kérdésedre visszatérve minden bizonnyal, hiszen a buddhizmus nagymértékben hatott a népi képzetek formálására is; eredetileg indiai buddhista ünnep volt (maga a 盂兰盆会 a szanszkrit Ullambana átírása) s csak később terjedt el szélesebb körökben. Ugyanakkor a hetedik holdhónapi halottak napja kapcsán mind a buddhista, mind a taoista, mind a hagyományos népi hiedelmek kölcsönösen hatottak, illetve formálták egymást:

      民间的鬼月俗信与此中元节、盂兰盆节之间,在精神实质上出现了惊人的相通之处。皆是以奉亲、敬养、普渡为主题,佛教盂兰盆会、道教中元节与华夏民间文化礼俗的一致,使它们迅即得到广泛的认同。

      A buddhista és taoista ünnepek segített a népi szokásoknak egyfajta keretet adni, rögzíteni azok gyakorlatát, időbeli elhelyezését, etc.:

      节日的确立需要确定一个固定的节期和拥有它特有的节俗,佛、道两教一同确定了七月鬼节的固定节期,佛教盂兰盆会、道教中元节的打醮等仪式活动又成了这一鬼节特有节俗的组成部分,同时由于道教是完全的本土宗教,“中元”这一名词也为民间接受,成为这一节日通行的称呼。

      Mind a buddhista, mind a taoista ceremóniák fokozatosan egyszerűsödtek, egybeolvadtak a népi gyakorlattal, így gyakorlatilag különbséget tenni is nehéz közöttük:

      佛教与道教在七月十五的仪式逐渐世俗化,与民间的鬼月俗信和风物渐渐难分难解

      A 売鬼-t nem ismerem, várom a bejegyzést! :)

      Törlés
  2. Az a 士 valójában 土, ami gondolom a földi világra utal.

    眾生必死,死必歸土:此之謂鬼。
    Valamennyi élőlény szükségszerűen meghal, a halott pedig visszajár - ezt nevezik kísértetnek (鬼 gui).
    http://ctext.org/liji/ji-yi#n10224

    A gui bolyongó, zavarodott lélek, ami visszajár az emberek közé kísérteni - a shen pedig általában megtisztult lélek vagy gyakrabban természetszellem, istenség.

    VálaszTörlés
  3. vagy csak simán annyit jelent, hogy újra porrá válik. :)

    pl. The Westminster Confession of Faith: 人的身體死后歸土 "The bodies of men, after death, return to dust"

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kommenteket, így már sokkal világosabb! :) A 士 és a 土 nekem is átfutott az agyamon, "Valamennyi élőlény szükségszerűen meghal, a halott pedig visszajár" - ez logikusabb magyarázat!

      Törlés
  4. A 士 szerintem is 土 lesz, a 字通 szerint a 帰土 jelentése:埋葬 (földbe temetni)

    Találtam egy cikket, amiben pont előjön ez a 〈衆生必死死必帰土此之謂鬼。骨肉斃于下陰為野土〉. Ez a magyarázat olvasható róla:

    「人の身には魂と魄があるが、人が死んで気である「魂」は天に上昇して神となるのに対して、魄である骨や肉は地下に朽ちて鬼となるわけである。この死者が一度鬼として土中に入ると、寂寞のあまり地上界の知人縁者を季節の変わり目、昼夜の分かれ目の合間を利用しておのれの所に引き寄せる」(王秀文 『桃の民俗誌』136.oldal)

    Az ember 魂-ből és 魄- ből áll. Amikor meghal, a 魂 felszáll az égbe és 神-né válik. A 魄, ami a csont és a hús, a földbe eltemetve elrohad és 鬼-já válik. Ez a 鬼 aztán nagy magányában az évszakok és a nappalok-éjszakák váltakozásánál a földi világban maradt rokonait, ismerőseit próbálja magához vonzani.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kiegészítést! Igen, 土-val sokkal logikusabb! :) Ezeket a 魂/魄 változatokat nem ismertem, tök érdekes!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Japán folklór vol. 7 - Baku, az álomfaló

A soron következő japán folklór epizód különös entitása, melyet megvizsgálunk nem más mint a baku (獏 / 貘), mely természetfölötti lény elsődleges tevékenysége az álmok, pontosabban a lidércálmok felfalása. A legenda szerint mikor az istenségek úgy nagyjából végeztek az állatok teremtésével, kimaradt némi massza, amiből összegyúrták a bakut, ami, nos, külsején is visszatükröződik. A korabeli ábrázolások alapján - igaz, erősen stilizáltan - bár némiképp emlékeztet a tapírra, a mai japán nyelvben pediglen baku kanjija (獏, kínaiban ) egyszerre vonatkozik az álomevő entitásra, illetve a tapír (Tapiridae) állatani elnevezése is. (És ezzel nincs egyedül, hisz gondoljunk csak a kirinre (麒麟), mely a mai japánban egyszerre jelent zsiráfot, valamint vonatkozik a kínai kiméra-szerű csodás patás állatra is, mely a közkedvelt sörünk címerén is szerepel.) Na de visszatérve a bakura, melynek alakja is a kínai folklórban gyökerezik, egyes nézetek szerint első említése a A hegyek és tengerek könyvében

ギャル文字

Nagy érdeklődéssel szoktam követni a különböző kínai online neológusok alapvetően cukiságban fogant nyelvtorzításait, vagy nyelvújításait, ahogy tetszik. Persze nem pusztán a kínaiban működik a dolog, nem is kell messzire menni, a japán gyaru közösség is megalkotta a maga sajátos online nyelvezetét (gyaru-moji, ギャル文字, vagy viccesebb elnevezésben 下手文字 - "béna írásjegyek) , mely a Taiwanból eredeztethető marslakónyelv példáját követi: a fiatal városi lánykák a 2000-es évek elejétől kezdődően, majd valahol 2005-ben a népszerűsége tetőfokán egyes kana karakterek helyett azokhoz hasonló, de nem egyező írásjegyeket/különböző egyéb karaktereket/más ábécékből kölcsönzött betűket, etc. használtak előszeretettel gondolataik esetlegesen hosszú műkörömmel való levéséséhez; így kerülhet a megszokott hiragana/katakana karakterek helyére man'yōgana, kínaiírásjegyek, cirill betűk, stb. Pár példa: 

禾ム→ 私
ネ申 → 神
木木 → 林
才(よчoぅ → おはよう / ぉレ£∋ぅ⊇〃±〃レヽма£→ おはようございます→ jó reggelt
尓o ヶ 毛 ω → ポケモン →…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…

七夕节- 牛郎织女

Qī​xī​jié (七夕节), a "hetek éjjele" Kína (valamint Japán [Tanabata 七夕], Korea, Vietnam) legromantikusabb napja, mondhatni a "kelet-ázsiai Valentin nap"[olykor pusztán kínai Valentin napként nevezik, de mivel más kultúrákban is éppúgy fontos, kár lenne kisajátítani] a kínai kalendárium hetedik holdhónapjának hetedik napjára esik(mely idén augusztus 6-a), mikor az Altair és a Vega csillag a legmagasabban van az égen, melyhez egy több variánsban ismert szerelmi történet köthető:

történt, hogy a fiatal marhapásztor - Niú Láng (牛郎) szemet vetett a gyönyörűséges szövőlányra -Zhī Nǚ-re (织女), az Ég úrnőjének hetedik leányára, aki kiszökött a szúette Égből a Földre kikapcsolódás képen, és botor módon rögvest meg is házasodott Niú Láng-gal az Égi úrnő tudta, s beleegyezése nélkül. Hatalmas boldogságban, és meghitt harmóniában éltek, két gyerkőc is született, ám Xī Wáng Mŭ (西王母) ("Nyugati anyakirályné") rájött, hogy a tündérleány (és halhatatlan) Zhī Nǚ a halandó Niú…

サムライ言葉

"Szamuráj-go" (サムライ語), régies kifejezésformák a japánban, a tofugu blogról, némileg kiegészítve azt. 
ありがとう → かたじけない [忝い / 辱い] → köszönöm. Az írásjegyek megszégyenülést, sérelmet jelentenek, ezzel a terminussal korábban azt fejezték ki, hogy a rendkívüli előny miatt, amit kaptunk, szégyelljük magunkat, és meg vagyunk sértve, mivelhogy nem vagyunk méltóak a kapott jó cselekedetre (s elismerjük szégyenünket (恥  [はじ]) az on - 恩 (おん) kapása miatt. Ergo egy feudális harctéren a szamuráj, akit sértetlenül engedtek el a hatóságok, azt is mondhatta: かたじけない, ami kb. azt jelentette, hogy: "megszégyenültem, hogy elfogadom ezt az ont; nem helyénvaló, hogy ilyen megalázkodó helyzetbe kerüljek; sajnálom; alázatosan köszönöm". 
~でござる 「ある」「いる」 「です」の尊敬語 → aru, iru, desu tiszteleti formában/archaizáló formában 
mellékneveknél a しい végződés しゅう-ra változik régies formában, s csak a ございます forma követheti: 
楽しゅうございます → vidám 美しゅうございます → szép, gyönyörű 寂しゅうございます → magányos  悲しゅうございます → sz…