Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Laoximen: egy lilong utolsó pillanatai

Kínai kőoroszlánok

Shanghai, Bund
Legyen szó kínai császárok sirjának vagy éppen flancos sarki kinai éttermek bejáratáról, egyaránt kőoroszlánokat (石獅 / 石狮子) lelhetünk a kapuk előtt. Ezek a kőből faragott őrző-védő entitások, melyek némán bömbölik végig az évszázadokat, a kinai épitészet közkedvelt szerencsehozó elemeit képzik, jóllehet az oroszlán nem éppen fellelhető a kinai természetben. A kezdetben pusztán mitológiai teremtménynek hitt nagymacska később a távoli királyságokkal folytatott kereskedelmi kapcsolatokban a fennhatóságot elismerő, egzotikus ajándékká vált. Egyaránt szimbolizálta az erőt és a védelmezést.
Kalandozások Shanghai külvárosában
S Kinában az oroszlán bár nem őshonos, az állat valaha megtalálható volt Dél-, és Nyugat-Ázsiában. Legendák megemlitik, hogy a fenséges macskaszerű lényekkel kapcsolatba kerültek a kinaiak a Selyemúton is. Maga az oroszlán szó a kinaiban "shizi" (狮子) is vélhetőleg indo-európai nyelvi gyökerekben eredeztethető, hasonlóság fedezhető fel az oroszlán tokhár elnevezésével "secate" vagy éppen a perzsa terminussal - شیر "shiar", megint más magyarázat szerint a szanszkrit "shinh" szóból eredeztethető, mely arra utal hogy vélhetőleg az első oroszlánokkal kapcsolatos képzetek a közép-, és nyugat-ázsiai utazókon / kereskedőkön keresztül érhették el a kinaiakat.  


Hangzhou, Xihu
Első irott emlitése annak, hogy egy élő oroszlánnal találkoztak volna a kinaiak, a
Késő Han-kor történelme 《后汉书》cimű műből származik, miszerint i.sz. 87-ben az indoiráni Párthus birodalom követsége által Han Zhangdi (汉章帝), személyes nevén Liu Dának (劉炟) küldött egzotikus ajándékok között - strucc, zebu, etc. - oroszlánok is szerepeltek.

Mintegy fél évzázaddal később, i.sz. 133-ben Kashgar uralkodója küldött oroszlánokat a Han-udvarnak a hódolati adó részeként. A kortárs feljegyezések több helyen is megemlitik e fennséges fenevadokat, melyeket a Nyugati régiókból (西域, mely alatt főként közép-ázsiai területeket értjük) hoztak a fővárosba, hiszen nem mindennapi látványt nyújtottak e különös teremtményeket.

A mongol kánok által alapitott Yuan-dinasztia uralta Beijingben (1206-1368) is felkbukkantak az oroszlánok a nyugat-ázsiai egyéb mongol uralkodók ajándékaként. Majd a hires XVI. századi, a perzsa kereskedő Ali Akbar Khata'i szintén beszámol arról, hogy muszlim kereskedők oroszlánokat és egyéb nagymacskákat vittek a Selymúton keresztül a Ming (1368-1644) császári udvarba, amik kelendő árunak számitottak az egzotikus állatokra szakosodott kinai kereskedők között.

Az oroszlán szimbóluma azonban, mint sirok és templomok őrzője már jóval az első az állattal kapcsolatosan fennmaradt irásos emlékek előtt létezett Kinában. Persze nem egy az egyben a Panthera leo alakjára kell gondolni, sokkal inkább egy oroszlánra emlékeztető misztikus kreatúra szerepére, mely kicsit a bakuhoz hasonlóan több állat összegyúrásából teremtetett. Ebből adódóan ezek az ábrázolások különböztek a kortárs görög, párthus vagy éppen római oroszlánszobroktól, mi utóbbiak a kinaiakhoz képest mértékekkel realisztikusabban örökitették meg az állat formáját.
Suanni
Ez a helyzet még akkor sem változott sokat, mikor az előbbiekben emlitett hódolati adók és egyéb császároknak szánt közép-, és dél-ázsiai civilizációk fejajánlásaiként valóban megjelentek az oroszlánok Kinában - az oroszlán szimbóluma beolvadt s sajátos módon keveredett a már létező kinai mitológiai entitások alakjával. A Tang-kori (618–907) szerzetes Huilin (慧琳) szerint az oroszlán tulajdonképpen ugyanaz, mint a suanni (狻猊):

狻猊即狮子也,出西域

"A suanni az nem más mint az oroszlán, a Nyugati régiókból való"

mely kreatúra jobbára egy sárkány és egy oroszlán keveréke volt a kinai mitoszokban. Egyébiránt egy ugyancsak oroszlánhoz hasonló lény volt a xiezhi (獬豸) is.

Az oroszlán fontos szerepet játszott a hindu és a buddhista ikonográfiában is. Az Asóka király oszlopán ábrázolt négy oroszlán a buddhizmus szent városában, Sarnathban található, mi oszlopot i.e. 250-re datálják, s India nemzeti szimbúlumának is tekintik. Ez abból a szempontból érdekes, hogy az oroszlán buddhista verziója később szintúgy beolvadt a han kinaiak vallásos panteonjába, Mañjuśrī Bódhiszattva alakjával, s mint a dharma őrzőivel azonositották őket.

Az évszázadok során azonban az oroszlán szimbolitikája fokozatos átalakuláson ment keresztül Kinában, és a tigris alakjához hasonlóan az erő és a hatalom megtestesitőivé vált, majd kőből faragott alakja egyre gyakoribb elemévé vált a templomok, paloták illetve sirok bejáratának. Általában párban helyezték el a kőoroszlánokat az épületek előtt, bal oldalt a him mig jobb oldalt a nőstény kapott helyett.
Egy régi képem Beijingből, asszem a Yonghegong előtt

Kina óriási kiterjedéséből adódóan az oroszlánszobrok ábrázolása régiónként eltérő. Általánosságban véve úgy tartják, hogy a dél-kinai kőoroszlánok diszesebbek, bonyolultabb ornamentikával nem szűkösködnek a dekorativ elemekben, ellenben az észak-kinai ábrázolások kevésbé cikornyásak. Tájegységtől függetlenül azonban egyaránt lehetett félelmetes védelmező, vagy éppen békét, méltóságteljességet sugárzó alakjuk. A kinai fővárosban található császári objektumok bejáratánál (számos egyéb helyen is persze) a mai napig álló oroszlánpárok közül a him oroszlán mancsa a diszitett golyóbison áll (绣球) - lásd a fenti képet - mely a császár univerzális hatalmát jelképezi. A nőstény oroszlán mancsa alatt pedig egy oroszlánkölyök áll, mely utóbbi a császári hatalom kontinuitását fejezi ki. 

A kinai kőoroszlánokat gyakorta hiszik tévesen kutyának, a mai angolból kikopott foo dog kifejezésben is a kutya maradt meg (a foo szót vélhetően a fó (佛) - Buddha, vagy pedig a fú (福) - azaz jószerencse kinai elnevezéséből eredeztethető). 

A kinai oroszlánszobrok kutyaként való emlegetése lehet, hogy éppen a japán közvetitésnek köszönhető, akik koreai kutyákként - komainu (狛犬) nevezték azokat (mivel Japánban pedig koreai közvetitéssel jutottak el a kinai szobrok). Másrészről pedig, egyes nézetek szerint a kinai kőoroszlánok megformálása jócskán meritett az őshonos kinai állatfajtákból, legfőképpen pedig a kutyából. Azon belül is elsősorban a csau-csau (松狮犬) illetve a si-cu (西施犬) vonásai mutatnak hasonlóságot a szobrok formáival.




Kapcsolódó bejegyzések: 


Kutya Kinában - a kutya a kinai mitológiában 

Kutyáknak és kínaiknak tilos - 狗与中国人不许入 - mi rejlik a kínaiakat kutyává derogáló tiltás toposza mögött?

Kinai jövevényszavak - köztük a kikopott foo dog

Kinai oroszlántánc 

Oroszlánevő Shi regéje - hires kinai nyelvtörő

那山那人那狗 - filmajánló

Megjegyzések

  1. Én kővaddisznókat találtam Kiotóban, a 護王神社-ban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nahát, azok vajon mit jelentenek? :)

      Törlés
    2. A szentély honlapja szerint, a Nara-korban a Kagosimába száműzött 和気清麻呂公命(わけのきよまろこうのみこと)-t vaddisznók mentették meg az orgyilkosoktól, innen a kővaddisznó.

      Törlés
    3. Köszi a magyarázatotm igy már világos :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…

Obon お盆 és a japán túlvilági képzetek

Július végétől kezdve kezdődik Japánban az Obon (お盆) ünneplése, mely a voltaképpeni japán halottak napja, pontosabban ünnepségsorozata, mely során a az emberek meglátogatják s rendbe rakják elhunyt családtagjaik sirját (ohakamairi, 御墓参り) avagy tiszteletüket róják le eltávozott hozzátartozóiknak. Itt Tōkyōban az ünnepléssorozat főként Augusztus hónapjára esik. Ezzel egyidejűleg az obon ideje egy félhivatalos nyáriszünet is, a legtöbb japán cégnél ilyenkor szabadságra mennek, sokan használják fel ezt az időt arra, hogy hazalátogassanak.


Az obon hagyományának története igencsak hosszú és szerteágazó gyökerekre vezethető vissza. A korabeli Edo-korban használatos holdnaptár eredetileg júlis 15-re tette az ünnep napját  (kinai példa nyomán, amiről a kinai szellemünnep és túlvilági képzetek bejegyzésben irtunk már korábban) a modern naptár pedig augusztus 15-re updatelte. (Egyébiránt ugyanerre a napra esik Hirohito császár beszéde is, melyben bejelentette Japán fegyverletételét a második vi…