Ugrás a fő tartalomra

Kínai kőoroszlánok

Shanghai, Bund
Legyen szó kínai császárok sirjának vagy éppen flancos sarki kinai éttermek bejáratáról, egyaránt kőoroszlánokat (石獅 / 石狮子) lelhetünk a kapuk előtt. Ezek a kőből faragott őrző-védő entitások, melyek némán bömbölik végig az évszázadokat, a kinai épitészet közkedvelt szerencsehozó elemeit képzik, jóllehet az oroszlán nem éppen fellelhető a kinai természetben. A kezdetben pusztán mitológiai teremtménynek hitt nagymacska később a távoli királyságokkal folytatott kereskedelmi kapcsolatokban a fennhatóságot elismerő, egzotikus ajándékká vált. Egyaránt szimbolizálta az erőt és a védelmezést.
Kalandozások Shanghai külvárosában
S Kinában az oroszlán bár nem őshonos, az állat valaha megtalálható volt Dél-, és Nyugat-Ázsiában. Legendák megemlitik, hogy a fenséges macskaszerű lényekkel kapcsolatba kerültek a kinaiak a Selyemúton is. Maga az oroszlán szó a kinaiban "shizi" (狮子) is vélhetőleg indo-európai nyelvi gyökerekben eredeztethető, hasonlóság fedezhető fel az oroszlán tokhár elnevezésével "secate" vagy éppen a perzsa terminussal - شیر "shiar", megint más magyarázat szerint a szanszkrit "shinh" szóból eredeztethető, mely arra utal hogy vélhetőleg az első oroszlánokkal kapcsolatos képzetek a közép-, és nyugat-ázsiai utazókon / kereskedőkön keresztül érhették el a kinaiakat.  


Hangzhou, Xihu
Első irott emlitése annak, hogy egy élő oroszlánnal találkoztak volna a kinaiak, a
Késő Han-kor történelme 《后汉书》cimű műből származik, miszerint i.sz. 87-ben az indoiráni Párthus birodalom követsége által Han Zhangdi (汉章帝), személyes nevén Liu Dának (劉炟) küldött egzotikus ajándékok között - strucc, zebu, etc. - oroszlánok is szerepeltek.

Mintegy fél évzázaddal később, i.sz. 133-ben Kashgar uralkodója küldött oroszlánokat a Han-udvarnak a hódolati adó részeként. A kortárs feljegyezések több helyen is megemlitik e fennséges fenevadokat, melyeket a Nyugati régiókból (西域, mely alatt főként közép-ázsiai területeket értjük) hoztak a fővárosba, hiszen nem mindennapi látványt nyújtottak e különös teremtményeket.

A mongol kánok által alapitott Yuan-dinasztia uralta Beijingben (1206-1368) is felkbukkantak az oroszlánok a nyugat-ázsiai egyéb mongol uralkodók ajándékaként. Majd a hires XVI. századi, a perzsa kereskedő Ali Akbar Khata'i szintén beszámol arról, hogy muszlim kereskedők oroszlánokat és egyéb nagymacskákat vittek a Selymúton keresztül a Ming (1368-1644) császári udvarba, amik kelendő árunak számitottak az egzotikus állatokra szakosodott kinai kereskedők között.

Az oroszlán szimbóluma azonban, mint sirok és templomok őrzője már jóval az első az állattal kapcsolatosan fennmaradt irásos emlékek előtt létezett Kinában. Persze nem egy az egyben a Panthera leo alakjára kell gondolni, sokkal inkább egy oroszlánra emlékeztető misztikus kreatúra szerepére, mely kicsit a bakuhoz hasonlóan több állat összegyúrásából teremtetett. Ebből adódóan ezek az ábrázolások különböztek a kortárs görög, párthus vagy éppen római oroszlánszobroktól, mi utóbbiak a kinaiakhoz képest mértékekkel realisztikusabban örökitették meg az állat formáját.
Suanni
Ez a helyzet még akkor sem változott sokat, mikor az előbbiekben emlitett hódolati adók és egyéb császároknak szánt közép-, és dél-ázsiai civilizációk fejajánlásaiként valóban megjelentek az oroszlánok Kinában - az oroszlán szimbóluma beolvadt s sajátos módon keveredett a már létező kinai mitológiai entitások alakjával. A Tang-kori (618–907) szerzetes Huilin (慧琳) szerint az oroszlán tulajdonképpen ugyanaz, mint a suanni (狻猊):

狻猊即狮子也,出西域

"A suanni az nem más mint az oroszlán, a Nyugati régiókból való"

mely kreatúra jobbára egy sárkány és egy oroszlán keveréke volt a kinai mitoszokban. Egyébiránt egy ugyancsak oroszlánhoz hasonló lény volt a xiezhi (獬豸) is.

Az oroszlán fontos szerepet játszott a hindu és a buddhista ikonográfiában is. Az Asóka király oszlopán ábrázolt négy oroszlán a buddhizmus szent városában, Sarnathban található, mi oszlopot i.e. 250-re datálják, s India nemzeti szimbúlumának is tekintik. Ez abból a szempontból érdekes, hogy az oroszlán buddhista verziója később szintúgy beolvadt a han kinaiak vallásos panteonjába, Mañjuśrī Bódhiszattva alakjával, s mint a dharma őrzőivel azonositották őket.

Az évszázadok során azonban az oroszlán szimbolitikája fokozatos átalakuláson ment keresztül Kinában, és a tigris alakjához hasonlóan az erő és a hatalom megtestesitőivé vált, majd kőből faragott alakja egyre gyakoribb elemévé vált a templomok, paloták illetve sirok bejáratának. Általában párban helyezték el a kőoroszlánokat az épületek előtt, bal oldalt a him mig jobb oldalt a nőstény kapott helyett.
Egy régi képem Beijingből, asszem a Yonghegong előtt

Kina óriási kiterjedéséből adódóan az oroszlánszobrok ábrázolása régiónként eltérő. Általánosságban véve úgy tartják, hogy a dél-kinai kőoroszlánok diszesebbek, bonyolultabb ornamentikával nem szűkösködnek a dekorativ elemekben, ellenben az észak-kinai ábrázolások kevésbé cikornyásak. Tájegységtől függetlenül azonban egyaránt lehetett félelmetes védelmező, vagy éppen békét, méltóságteljességet sugárzó alakjuk. A kinai fővárosban található császári objektumok bejáratánál (számos egyéb helyen is persze) a mai napig álló oroszlánpárok közül a him oroszlán mancsa a diszitett golyóbison áll (绣球) - lásd a fenti képet - mely a császár univerzális hatalmát jelképezi. A nőstény oroszlán mancsa alatt pedig egy oroszlánkölyök áll, mely utóbbi a császári hatalom kontinuitását fejezi ki. 

A kinai kőoroszlánokat gyakorta hiszik tévesen kutyának, a mai angolból kikopott foo dog kifejezésben is a kutya maradt meg (a foo szót vélhetően a fó (佛) - Buddha, vagy pedig a fú (福) - azaz jószerencse kinai elnevezéséből eredeztethető). 

A kinai oroszlánszobrok kutyaként való emlegetése lehet, hogy éppen a japán közvetitésnek köszönhető, akik koreai kutyákként - komainu (狛犬) nevezték azokat (mivel Japánban pedig koreai közvetitéssel jutottak el a kinai szobrok). Másrészről pedig, egyes nézetek szerint a kinai kőoroszlánok megformálása jócskán meritett az őshonos kinai állatfajtákból, legfőképpen pedig a kutyából. Azon belül is elsősorban a csau-csau (松狮犬) illetve a si-cu (西施犬) vonásai mutatnak hasonlóságot a szobrok formáival.




Kapcsolódó bejegyzések: 


Kutya Kinában - a kutya a kinai mitológiában 

Kutyáknak és kínaiknak tilos - 狗与中国人不许入 - mi rejlik a kínaiakat kutyává derogáló tiltás toposza mögött?

Kinai jövevényszavak - köztük a kikopott foo dog

Kinai oroszlántánc 

Oroszlánevő Shi regéje - hires kinai nyelvtörő

那山那人那狗 - filmajánló

Megjegyzések

  1. Én kővaddisznókat találtam Kiotóban, a 護王神社-ban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nahát, azok vajon mit jelentenek? :)

      Törlés
    2. A szentély honlapja szerint, a Nara-korban a Kagosimába száműzött 和気清麻呂公命(わけのきよまろこうのみこと)-t vaddisznók mentették meg az orgyilkosoktól, innen a kővaddisznó.

      Törlés
    3. Köszi a magyarázatotm igy már világos :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű tofuszeletek

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

土用の丑の日

Július 20-ra esett a nyárközépi ökör napja (土用の丑の日) a kínai tradícionális holdnaptár szerint, 18 nappal az ősz kezdete előtt (mely a ugyanezen kínai képzetek szerint Augusztus 7 körül kezdődik).
Ez az ún. doyou no ushi-nap van tavasszal, ősszel és télen is, de általánosságban ha az ushi no hi-ről beszélnek az emberek, akkor a mostanit, azaz a nyárközépi ökör napját értik alatta.
Ilyenkor Japánban unagit, azaz angolnát esznek hagyományosan, azt mondják hogy már az Edo-kor óta. A legismertebb sztori szerint, egy korabeli angolna-árus tanácsot kért egy híres gondolkodótól, hogy mégis hogyan adhatna el több angolnát e forró nyári napok közepette, amikor az eladás a béka segge alatt volt, mivelhogy az nem számított éppen szezonális ételnek. 
A tudós gondolkodónak eszébe jutott egy régi japán népi hiedelem, miszerint azon ételek, melyek elnevezésében szerepel az “u” fonéma (udon tészta, umeboshi befőtt szilva, uri tök, etc) azok jó hatással vannak az egészségre, mi több nyáron is minden hő…

Shimoda

Az 1850-es években Japán még mindig izmoskodott hogy nem kér a külvilágból, aztán Matthew Perry s ama fekete hajóinak noszogatására megnyitották Shimoda kikötőjét. Majd Yokohamát is, és Shimodát pedig bezárták. Ennyi háttérsztori talán elég is lesz, mi több nem érdemes azon búslakodni, hogy mi történt Bakumatsu (幕末) korszak alatt, hiszen Shimoda a mai napig egy közkedvelt tengerparti nyaralóövezet. A salaryman számára a tōkyō-i nyár a 18 szintes buddhista pokol 19. szintje. Öltöny-nyakkendőben rohangálni a perzselő napon összeaszalódott emberszőlők szarkofágjában szégyenletesen szar.  A Yamanote vagonjaiban Guernica-üzemmódban transzportálódván vizet vizonáltam. Nagyon sok vizet, amiben úgy úszhatok, mint egy delfin.  Szóval efféle gondolatsorok közepette keveredtünk el végül Shimodába, ahol végre delfinné változhattam. Nem vittem sok cuccot, csak egy táskányi felszerelést, goprókat, sparkot, a D610-et, egy 50-est, és hát muszáj volt a 80-200-at is, hogy Kayokóról mindenféle tengerip…

Japán folklór vol. 9 - Ribancpók

A jorōgumo gyűjtőnév alatt noha számos, a Nephila rendben tartozó pókot ért a köznyelv, a japán entomológusok specifikusan a Nephila Clavata nevű pókra vonatkoztatva használják (ez esetben katakanával irják ジョロウグモ).  Maga a kifejezés kapcsán tudni érdemes, hogy jorōgumo esetében az ún. jukujikun (熟字訓) olvasatról* van szó, mely során bizonyos összetételekben máshogy olvassák ki a kanjikat, mint ahogyan azt on'yomi avagy kun'yomi olvasatuk illetve hangalak sarkallná. Az eredetileg 絡新婦 kanjikkal leirt kifejezés - aminek szó szerinti forditása "körbefonó ifjú hitves" - jukujikun olvasatban 女郎蜘蛛, azaz ribancpók értelmet hordoz.  Minekutána a jorō (女郎) alatt Edo-kori prostituáltat, úgymint Yoshiwara leányait értjük. Ergo nem véletlenül ezúttal is az Edo-korba (1603-1867) kell visszarepülnünk azért, hogy megérthessük ezen furcsa elnevezés mibenlétét.  A jorōgumo alatt ugyanis nem pusztán holmi filológia furfangról van szó, hanem egy japán folklórban létező, alakváltó yōkai…

Japán kocsmológia vol. 5 - Nikka lepárló

A japán kocsomológia tudományos bejegyzéssorozat  újabb epizódjában a whisky világában való legutóbbi búvárgyakorlatom, nevezetesen a Hokkaidō szigetén,  Yoichiben (余市) található Nikka lepárlóba vezetett tanulmányutam elbeszélésére kerül sor. 
Japánban a whisky már a XIX. századtól kezdve, főképp az 1870-es évektől vált elérhetővé, bár vélhetőleg már az 1850-es években megjelent a szigetországban. A whisky Japánban való gyártására azonban egészén a XX. századig kellett várni, s azon agilis japán férfiakra, akik fejükbe vették, hogy márpedig a Felkelő Nap földjén is meghonositják ezen italt.  
A japán whisky megszületését többnyire Skóciának köszönheti, miképp az első lepárló szakember, Masataka Taketsuru (竹鶴 政孝) maga is Skóciában tanult, hogy aztán Japánba visszatértve kamatoztathassa tudását. 
JR Yoichi állomás

Japán ezen északi szigetének, Haokkaido tájai igencsak hasonlóak elsősorban a skót Highland vidékére, ugyanis tőzegmocsarak, hegyek és gránitszikák között fakadó források itt is…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 8 - A 731-es alakulat nyomában

A Tōkyō sötét múltja sorozatban esett már szó különböző Edo-korividámságokról, évszázadokkal ezelőtti borzalmakkal azonban vélhetően nehezebb együttérezni, mint a közelmúlt kegyetlenségeivel. A sorozat ezen következő epizódjában a XX. századba tekintünk vissza, azon belül is a 731-es alakulat (731 部隊), illetve az azokhoz köthető emlékekhez. Mindenekelőtt ildomos belőlni a kontextust: második világháború, azon belül is második sino-japán háborúban (1937–1945) járunk. Kina észak-keleti területei - nevezetesen Mandzsúria - japán fennhatóság alatt. A tartomány fővárosa, Harbin (哈尔滨), s annak Pinfang kerülete (平房区) adott helyet a 731-es alakulat működésének, melyen keresztül a japán háborús bűnök legsötétebb bugyraiba nyerhetünk némi betekintést. A Japán birodalmi hadsereg hivatalosan Járványmegelőzési és Víztisztító Osztályának (関東軍防疫給水部本部) nevezett alakulatát a Kenpentai (憲兵隊), a voltaképpeni titkosrendőrség irányitása alatt hozták létre, ám az hamarosan az Északkelet-Kinában és Oroszor…