Ugrás a fő tartalomra

精选博文

I ♥ 侬

Japán folklór vol. 8 - Madarak a japán kultúrában

A japán folklór sorozat soron következő bejegyzésében egy rövid áttekintést nyújtunk a madarak elsősorban a shintó illetőleg a japán kultúrában betöltött szerepéről. 

A madárszerű lények első irott feljegyzését illetően a következő sztori a talán legismertebb: kezdődött minden azzal, hogy úgy tűnt, soha nem ér véget a sötétség melyben a világ reményvesztettül esedezett a hajnal fényeiért, miképpen a Nap, illetőleg az Univerzum istennője, Amaterasu (天照) egyszerűen nem volt hajlandó előjönni nyughelyéről. 
A többi isteni entitás - kami - belátta, hogy tenni kell valamit, hiszen a napfény nélküli élet nem tűnt optimálisnak. Valahogy ki kellett csalni Amaterasut, hogy ismét fénnyel töltse be a mindenséget. A terv a következő volt: egy tükröt tartani Amaterasu barlangjának bejárata elé (hogy elkapják a visszatükröződését), miközben kakasok (ondori, 雄鳥) keltettek zsivajt, hogy felkeltsék az istennő figyelmét. A trükk beválni látszott - a kakasok kukorékolására, valamint a barlangja bejáratának fényére a Napistennő kimerészkedett rejtekéről igy újfent fénnyel telt meg a világ. Ergo pár kakasnak sikerült a sintó vallás főistenét csőbe húzni.

Elmondások szerint egyes sintó szentélyeknél a mai napig tartanak kakasokat (noha én ezidáig nem láttam), mi több a torii (鳥居) kapuk, melyek a sintó szentélybe vezető utat jelölik, egyes elgondolások szerint az (áldozati) kakasok ülőhelyét szimbolizálják. Megjegyzendő, hogy mivel a torii irásjegyeit a a madár - tori, 鳥 - és a lakhely (ez esetben ól) 居 - képzik, más elgondolás szerint pusztán onnan erede a név, hogy a a sintóban a madarak az istenek hírnökei. 
Torii kapu Hakonéban 

De nem pusztán a kakas szerepel kiemelkedő helyen a japán folklórban. Már a Kojiki (古事記, A régi idők feljegyzései), a legrégebbi fennmaradt japán krónika, ami számos mitoszt, legendát, leszármazi adatokat tartalmaz - is számos madárról tesz emlitést. Számos a műben foglalt történet a mondabeli első japán császár, Jinmu-tennō (神武天皇) köré csoportosul, aki éppenséggel Amaterasu leszármazottja is volt. A vele kapcsolatos egyik történet emlitést tesz arról, hogy Jinmu-tennō egy sólymot (taka, 鷹) látott hajói közelében mielőtt meghóditotta egész Japánt, amit szerencsés jelnek értékelt. Később aztán egy álmában Amaterasu elárulta neki, hogy Yatagarasut (八咫烏), a csodás háromlábú varjút küldi majd hirnökeként a császár megsegitésére. Az álomban látott vizió pedig beteljesült, az isteni madár pedig győzelemre segitette Jinmu-tennōt. 
Mint számos ősi civilizáció, a korai japánok is előszerettel asszociáltak a halálra és a túlvilágra madárszerű lényekkel. Régészeti sirfeltárások eredményeit feldolgozó tanulmányok szerint a madarak Japánban az ún. pszükhopomposz („a lelkek vezetője”) szerepkörét töltötték be, mely a vallástörténetben olyan lényt (szellemet, angyalt vagy istent) jelöl, akinek a feladata, hogy elkísérje az újonnan elhunyt lelkeket a túlvilágra. 

Számos esetben az ember lelke is madár formájában manifesztálódott. Yamato Takeru (生年不詳), a japán krónikák legendás hőse "Japán Bátra" a Kojiki szerint halálát követően egy fehértollú madárrá változott - jóllehet a madár pontos fajtáját illetően nincs konszenzus, a spekulációk a szalonkától a hattyúig terjednek.

A halál illetve az újjászületés témájánál maradva, egyes japán népi hiedelmek szerint a halottak varjú formájában visszatérhetnek. Némelyik régió mitológiája szerint buddhista szerzetesek vagy speciálisan képzett hegyi aszkéták (yamabushi) kami-szerű lényként születhetnek ujjá, madárszerű tulajdonságokkal felvértezve (úgymint szárnyakkal és tollakkal, kánya vagy varjú fejjel). Sokak számára ismerős lehet a tengu - akivel már számos hegyi túra vagy éppen a tengu-fesztivál során találkozhattunk, a túrákat lásd itt és itt - mely mitológiai entitások a hegyekben illetve felföldek erdejeiben vélt élni, szintén többnyire (bár nem minden esetben) madárfejjel ábrázolt, harcias lény akivel jobb nem packázni.
Tengu fotóm a Takao-hegyről

Persze nem pusztán túlvilággal kapcsolatos vagy félelmetes formában öltenek testet a madarak a japán folklórban, a darufélék (tsuru, 鶴) példának okáért Japán kedvenc tollasai közé tartoznak. A japán mitológia hét szerencsehozó istenét - shichifukujin (七福神) is gyakorta ábrázolták daruk kiséretében, főképp Fukurokuju (福禄寿) és Jurōjin (寿老人) alakja kapcsán. Utóbbi két szerencsehozó istenség egyaránt a hosszú élet istenségeként ismert, s úgy tartják hogy a daru hozzájuk, azaz a hosszú élethez való társitása taoista hatásokból ered (a daru a kinai mitológiában is kitüntett szerepet tölt be). Az origami egyik gyakori formája szintén a daru, a hiedelem szerint pedig aki képes 1000 darut hajtogatni, az hosszú életre számithat. Vélhetőleg a hosszú élet képzete kapcsán volt szokás darumadár origamit házassági ajándékként adni, a pár hosszú és boldog életének szimbolikájaként. 
A daru mellett szintén népszerű madár még a kormorán (u, 鵜), melyet ugyancsak emlit a Kokiji krónika: Jinmu-tennō segitői közt beszámol olyan halászokról, akik kormoránokkal halásztak (ez a japánul ukaiként (鵜飼い · 鵜飼 ) tudott gyakorlat szintén ismert Kinában, még egy dél-kinai utam során találkozhattam vele, persze már pusztán mint kulturális örökség részeként működő gyakorlatként). 

Népszerű mitológiában is ismert madár még a fácán, melyet többek között Amaterasu hirnökeként ábrázolták. A zöld fácán vagy más néven Schiller-fácán kiji (雉子) japán nemzeti madara, az albinó változata pedig a mindenkori császári udvar számára volt igencsak fontos, miképpen a Nihonshoki (日本書紀, más néven Nihongi, Japán krónikája) i.sz. VIII. századi műve alapján ugyanis a fehér fácán annak volt a jele, hogy az istenségek elégedettek voltak a császár uralkodásával. 


Kapcsolódó bejegyzések: 

Japán folklór vol. 1. - Goemon és a Patkánykölyök, a japán betyárok

Japán folklór vol. 2- Nekomata, a macskaszörny

Japán folklór vol. 3 - Namazu - a földrengető harcsa

Japán folklór vol. 4 - a kappák és a Shirikodama, misztikus lélekgolyóbis az ánuszban

Japán folklór vol. 5 - A gigantikus tanuki-here

Japán folklór vol. 6 - szamuráj-szellem rákok - a Heikegani legendája

Japán folklór vol. 7 - Baku, az álomfaló 

Japán folklór vol. 8. - Umibōzu, a tengeri szerzetes




Megjegyzések

  1. Van ennek a háromlábú varjúnak kínai párhuzama? Azért kérdezem , mert pl a kínaiban vannak olyan kifejezések, mint 金烏 "Nap", 踆烏 "a Napban élő háromlábú varjú".

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a kérdést, naná a 三足乌 (sānzúwū) ábrázolása már a Yangshao-kultúra kerámián is feltűnik diszitőmotivumként, majd később a császári öltözeteken is feltűnt.

      A háromlábú varjú leggyakoribb ábrázolási formája pedig éppen az általad emlitett 踆烏 vagy 金烏. A kinai folklór szerint eredetileg "10 napvarjú" volt, melyik 10 különböző Napon éltek a Napok Fájában (a Fusang 扶桑), ezek pedig nagyon szerették az emberek világában élő misztikus füveket csipegetni (地日 és 春生), amikor pedig mind a tiz varjú egyszerre jött kajázni, marha nagy forróság lett aminek végül az Őszközép-ünnep legendájából ismert Houyi vetett véget azzal hogy jól lenyilazott 9 Napot, azaz napvarjút, igy végül csak egy maradt.

      Törlés
  2. a Kojiki kétszer is el van írva Kokiji-nek.
    üdvözlettel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm az észrevételt, javitottam az elirást!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…

Obon お盆 és a japán túlvilági képzetek

Július végétől kezdve kezdődik Japánban az Obon (お盆) ünneplése, mely a voltaképpeni japán halottak napja, pontosabban ünnepségsorozata, mely során a az emberek meglátogatják s rendbe rakják elhunyt családtagjaik sirját (ohakamairi, 御墓参り) avagy tiszteletüket róják le eltávozott hozzátartozóiknak. Itt Tōkyōban az ünnepléssorozat főként Augusztus hónapjára esik. Ezzel egyidejűleg az obon ideje egy félhivatalos nyáriszünet is, a legtöbb japán cégnél ilyenkor szabadságra mennek, sokan használják fel ezt az időt arra, hogy hazalátogassanak.


Az obon hagyományának története igencsak hosszú és szerteágazó gyökerekre vezethető vissza. A korabeli Edo-korban használatos holdnaptár eredetileg júlis 15-re tette az ünnep napját  (kinai példa nyomán, amiről a kinai szellemünnep és túlvilági képzetek bejegyzésben irtunk már korábban) a modern naptár pedig augusztus 15-re updatelte. (Egyébiránt ugyanerre a napra esik Hirohito császár beszéde is, melyben bejelentette Japán fegyverletételét a második vi…