Yamabushi, a japán hegyek aszkétái

Fuji látkép a Takao-hegyről

Mintegy 1400 éven keresztül, sok száz évvel azelőtt, hogy a shinrin-yoku (森林浴), az "erdőfürdőzés", vagyis az erdő illetve a természet gyógyító hatásaira rácsodálkozott volna mind a japán, mind külföldi közönség, a yamabushi (山伏) szerzetesek már rég többek között Dewa Sanzan (出羽三山, Dewa történelmi tartomány három szent hegye) vagy éppen bérceit Ōmine (大峰山) járták szerte az országban. Jóllehet korántsem hobbiból vagy terápiás célból, ellenben szigorú önfegyelem, aszkéta életmód útján a természettel való szoros kötelékben kerestek spirituális megtisztulást és újjászületést.

Tōhoku szent hegyeitől Kansaibeli ormokig   

Számos korábbi bejegyzésemben említettem már Tōhoku régióját, ami Japán északkeleti térsége, meglehetősen izolált, hegyvidékes terület, rengeteg hóval és kemény telekkel, mely mezőgazdasági művelésre alkalmatlan, talán ezért is maradt fenn a medvevadászát hagyománya évszázadokon keresztül, és ezért volt olyan nehéz beolvasztani a helyi etnikumokat is a japán császári kormányzat számára. E térségről szól japán egyik leghíresebb költőjének, Bashō által 1689-ben írt Oku no Hosomichi (奥の細道) "Észak ösvényein" című útinaplója is, melyet az Edo-korszak irodalmának egyik legismertebb műve is, egyébiránt magyar fordításban is megtalálható.

Gyíkember valójában Hachiko herceg ábrázolása

A térség a yamabushi hagyomány számára is egyaránt nagy jelentőséggel bír. Dewa (出羽国) három szent hegyének - Haguro-san (羽黒山), Gas-san (月山), Yudono-san (湯殿山) - kultikus tisztelete egészen i.sz. 593-ra vezethető vissza, mikor is egy bizonyos Hachiko herceg (蜂子皇子, Hachiko no Ōji, i.sz. 542–641) apja, Sushun császár (崇峻天皇, Sushun-tennō) 592-ben történt meggyilkolását követően az akkori főváros Kyōtóból menekülésre kényszerült, majd a császár unokatestvére, Shōtoku herceg （聖徳太子）javaslatára a Haguro-hegyre vonult, hogy ott lelje meg Kannont (観音) vagy Guanjint (ki utóbbi egy népszerű bodhiszattva a kelet-ázsiai buddhista hitvilágban, jezsuita misszionáriusok által a kegyelem istennőjének is szokták volt nevezni, úgy általánosságban az irgalom és könyörületesség megtestesítője). Hachiko herceg aztán három szentélyt alapított a környező három hegycsúcson, hogy ezzel biztosítsa a helyi istenek elfogadását is, illetve a térség békéjét és prosperitását. S e Hachiko herceg nyomán lettek később az említett hegyek a shugendō (修験道 "a gyakorlat és tapasztalás útja"), a yamabushi értékrend központi vallása is egyúttal. 

Edo-kori yamabushi ábrázolás 

Jóval később, valamikor az Edo-korban kezdett széles körben terjedni az a nézet, hogy a Haguro-hegyhez köthető shugendō gyakorlatokon keresztül az ember visszanyerheti a fiatalságát, és ezzel párhuzamosan alakult ki az ún. sankan sando (三関三渡) zarándoklatának spirituális gyakorlata, mely során a Dewa tartomány három szent hegyének megmászásával - a múlt, a jelen és a jövő szimbolikájával - vélték elérhetőnek az újjászületést. 

De nem pusztán Dewa szent hegyei jelentették a shugendō gyakorlatának kizárólagos helyszínét, igazából a Tōhoku régió kapcsán elsősorban a sintoista elemek dominálnak, míg mondjuk Kansai régióban főképp a buddhizmusból merített elemeket, ezáltal az ország számos pontján jelentős kultikus központok alakultak ki, s talán ezért is érdemes kicsit a vallás kialakulásának az eredetét is megvizsgálni. 

A shugendō története

A shugendō egy szinkretikus vallás, mely alapvetően ősi, természeti kultuszokra illetve népi hagyományokra vezethető vissza, mely során a hegyeket szent, természetfeletti entitásként kezelték, vélhetően az i.sz. VII. századra visszavezethetően. 

Fuji újfent a Takao-hegyről

A shugendō hagyománybeli alapítójának En no Gyōja (役行者) személyét tartják, és többnyire az ő nevéhez kötik a vallás alapvető tanainak lefektetését is. Más lehetséges magyarázatok szerint a shugendō első gyakorlói a Kōya Hijiri (高野聖), vagyis a Kōya-hegy VIII. - IX. században élt szerzeteseinek leszármazottjai lehetettek.

Sztúpák a Kōya-hegyen

A IX. századtól kezdve a shugendō egyre inkább kezdetett elemeket átvenni a Vajrayāna, vagyis a tantrikus buddhizmusból, aminek főbb iskolái Japában a Shingon és a Tendai (ezekről bővebben itt írtam). A Heian-korszak során (i.sz. 794 - 1185) során a shugendō igen népszerű lett a kyōtói arisztokrácia körében is, akik a Kumano Sanzan（熊野三山）három hegyének zarándokhelyeit keresték fel - Hongū (熊野本宮大社), Kumano Hayatama Taisha (熊野速玉大社) illetve a Kumano Nachi Taisha (熊野那智大社) - mely hegyek egyaránt szentnek számítottak a shugendō, a sinto és a buddhizmus számára is.

Szentély a Takao-hegyen

A XIX. századra a shugendō egy fontos spirituális mozgalomnak számított, és egyes kutatások szerint például Honshū, Japán fő szigetének északkeleti régiójában a helyi szentélyek szerzeteseinek túlnyomó többsége valamilyen kapcsolatban állt a yamabushikkal. Mindazonáltal a Meiji-restauráció során az 1860-as években a japán kormányzat a sintoizmust emelte állami vallássá, és ezzel párhuzamosan erőteljesen a buddhizmus visszaszorításába kezdett, mi több igyekezett élesen elkülöníteni a sintoizmust és a buddhizmust, ennek kapcsán pedig 1872-ben egyszerűen törvényen kívül helyezték a shugendō gyakorlását, mivel az éppen e vallások kombinációjára épített. A második világháborút követő ismételt szabad vallásgyakorlás bevezetésével viszont a shugendō is újraéledt.

Tengu yamabushi ruciban

Dewa szent hegyei mellett az Ōmine (大峰山) hegység mintegy száz kilométert átfogó vonulatai Yoshino (吉野) és Kumano (熊野) régiói között képezték még a shugendō gyakorlatának legfontosabb színtereit, mindenekelőtt az Ōminesan-ji (大峯山寺) templom. Az Ōmine hegység legmagasabb csúcsán, a Hakkyō hegyen (八経ヶ岳) pedig mintegy 75 aszketikus gyakorlatokra kijelölt hely található (sőt, a hagyomány szerint En no Gyōja is itt tevékenykedett).

Shugendō panteon

Mivel a shugendō számos más vallás elemeit is inkorporálta, ezáltal panteonja is igen kiterjedt. Központi figurái között szerepel a tantrikus buddhizmusból Fudō Myōō (不動明王, szanszkritul Acala) és Dainichi Nyorai (大日如来, Vairocana). 

Fudō Myōō ábrázolás

Fontos alaknak számított még Gongen (権現), ki utóbbit Buddha japán kamiként megjelenő manifesztációjának tartanak (több is volt belőle, később egyfajta titulusként jelent meg a gongen szentélyek elnevezésében is), Zaō Gongen (蔵王権現) pedig a leginkább tisztelt gongen a shugendōban.

Yamabushi hagyomány és rituálék

Ezen összetett eszmerendszer követőit vagy shugenjának (修験者), vagy pedig ugyebár yamabushinak nevezik, akik tehát olyan hegyi papok vagy szerzetesek voltak, akik a hegyi környezetben bemutatott rituálék során keresték a megvilágosodást. A yamabushi kifejezés 山伏 első tagja a yama (山) mint hegy, a második a fushi (伏, a gyököket illetően egy ember 亻 és egy kutya 伏) pedig (ezen összetételben a vallási hódolat általi) leborulást fejezi ki, vagyis a hegy imádói, hegykultusz hívői értendőek alatta.

A shugendō rituálékhoz éppúgy hozzátartoznak az ünnepek mint a jóslás, kántálás, vagy éppen az ördögűzés is, s külön világra oszlik az emberek mindennapi élete, valamint a természet fölötti világ, elgondolásukban a hegy viszont egy szent entitás mindkét létsík számára, e kozmológia központi alakja pedig a már említett Fudō Myōō. 

A rituálék közül az egyik legfontosabbnak tartott az ún. nyūbu shugyō (入峰修行), a "hegy ormára való belépés gyakorlata", mely során a természetfeletti entitásoknak otthon adó szent hegyekben a yamabushik Fudō Myōō erejét felhasználva hajtják végre a különböző gyakorlatokat, úgymint:

- megmászni a hegyet áldozati bemutatás céljából (az áldozatot növények népezték), szútrákat és szent szövegeket olvasni buddhista és egyéb szentek iránti hódolatból, hiszen a hegy maga a mandala, a világmindenség szent megtestesítője

- meghatározott időre való elvonulás a hegyekbe, mely során a yamabushik különböző aszketikus gyakorlatokat hajtanak végre, melyeket az ezoterikus tanokban való elmélyülés elengedhetetlen lépésének tartottak

- téli elvonulás a havas hegyekben: a nyūbu shugyō az aszkéta lét legmagasabb és leginkább megpróbáltatásokkal terhelt szintje, egyszerűen a viszontagságos időjárási viszonyok miatt is, mely során a gyakorlatot végrehajtók különleges önfegyelem illetve önsanyargatás végett rendkívüli spirituális erőre tesznek szert

Szintén a Takao-hegynél készült fotóim, egy shugendō gyakorlat bemutatása közben a vízesés alatt

A shugendō ezoterikus beavatás szertartását shōkanjōnak (正灌頂) nevezik, mely jóllehet a Vajrayāna abhiṣeka nevű tisztításra illetve beavatásra való ceremónián alapul ugyan, mégis egyedi vonásokat mutat. A shugendō gyakorlatok egy szintén fontos eleme a az ún. genjutsu (験術), mely alapvetően a spirituális energia és önfegyelem demonstrálásáról szól, úgymint parázson vagy késhegyen való járás, forró vízbe vagy ellenkezőleg jéghideg vízesésbe való belépés, etc. 

Tengu a Takao-hegyről, a harcos hegyi entitás gyakorta jelenik meg yamabushi alakjában

A shugendō panteon szentjeinek imádatára bemutatott rituálék összefoglaló neve a kuyōhō (供養法), mely során Fudō Myōō, Zaō Gongen és a többi szent számára mutatnak be áldozatokat, illetve kántálnak szútrákat. A shugendō gyakorlói egyébként sintó ünnepeket (matsuri, 祭) is részt vettek, és a kamik számára is mutattak be áldozatokat. 

Egyéb shugendōhoz köthető gyakorlatok:

- jövendőmodás (bokusen, 卜占)

- shamanizmus (fujutsu, 巫術) útján való jóslás

- természetfölötti tulajdonságokkal bíró médiumon keresztüli jóslás (yori kitō, 憑祈禱)

- tűzzel kapcsolatos ceremóniák a rontások, balszerencse elkerülése végett (sokusai goma, 息災護摩)

- kántálás egy meghatározott cél érdekében (kaji, 加持)

- igézés, ráolvasás gyógyításra, gyermekáldásra, védelemre, etc. (fuju 符呪, majinai 呪い)

- ördögűzés, exorcizmus (tsukimono otoshi, 憑き物落とし), szintén védelemre nyavalyák és ártó entitások ellen 

Horagait (法螺貝) vagyis a triton kürtöt fújó felvonuló a Tengu-fesztiválon

Manapság is több ezer aktív shugendō gyakorló él Japánban, és bár valamennyien talán eltérő gyakorlatok és rituálékat végeznek, ami vélhetően minden hívőben közös, az a hegyekben való zarándoklatok járása, legalább egyszer egy év során, mely zarándoklat megtisztulást, meditatív elmélyülést, illetve az szentként tisztelt entitások iránti hódolat kifejezést jelenti. Ha pedig valaki szeretne belekóstolni a dologba, számos lehetősége van megtapasztalni az aszkéta lét örömeit és fájdalmait egyszerre, akár szervezett kereteken keresztül az alábbi weboldalon: yamabushido 

Kapcsolódó bejegyzések:

Warabi - császári luxus és az éhezés jelképe Tōhoku lakosai számára egyaránt

Emishi - egy kihalt, rejtélyes népcsoport a régi Japánban, a mai Tōhoku területén

Matagi: a feledőben lévő japán vadászkultúra

Aokigahara: a Fuji imádata és a halál erdeje

Takao-hegy: a shugendō számára ugyancsak fontos helyszín

Okunoin: a shingon buddizmus szent helye, az egyik legérdekesebb templomkomplexum, ahol valaha jártam 

Hullámsírban az üdvözüléshez -a fudaraku tokai gyakorlata

Yamadera - kolostor a hegy tetején

Ubaseteyama: éhínség idején kiket dobálnak a hegyekbe és miért?

Peca a Fuji lábánál - fotókban gazdag poszt

A hegyi bálna - nem az aminek gondolod. De minek is gondolod egyáltalán?

Túrázás a hegyek között - túrabeszámoló szerte Japánból

Matteo Ricci - és a kínai jezsuiták

Japán szerzetesek a Tang-kori Kínában

Szexuális vámpirizmus az ősi Kínában