Doufukuai

Fuji látkép a Takao-hegyről Mintegy 1400 éven keresztül, sok száz évvel azelőtt, hogy a shinrin-yoku (森林浴), az "erdőfürdőzés", vagyis az erdő illetve a természet gyógyító hatásaira rácsodálkozott volna mind a japán, mind külföldi közönség, a yamabushi (山伏) szerzetesek már rég többek között Dewa Sanzan (出羽三山, Dewa történelmi tartomány három szent hegye) vagy éppen bérceit Ōmine (大峰山) járták szerte az országban. Jóllehet korántsem hobbiból vagy terápiás célból, ellenben szigorú önfegyelem, aszkéta életmód útján a természettel való szoros kötelékben kerestek spirituális megtisztulást és újjászületést. Tōhoku szent hegyeitől Kansaibeli ormokig    Számos korábbi bejegyzésemben említettem már Tōhoku régióját, ami Japán északkeleti térsége, meglehetősen izolált, hegyvidékes terület, rengeteg hóval és kemény telekkel, mely mezőgazdasági művelésre alkalmatlan , talán ezért is maradt fenn a medvevadászát hagyománya évszázadokon keresztül, és ezért volt olyan nehéz beolvasztani a hely...

A Takao-hegy (高尾山 - Takaosan) az egyik legközelebbi túracélpont Tōkyō környékéről, melynek gyönyörű környezetében templomok is akadnak, s a városközpontból is csak egy órányi távra van vonattal.  Az 599 méteres K2 junior csúcsra számos útvonalon keresztül juthatunk el, a Takaosanguchi (高尾山口) állomástól mintegy másfél órába telt, mire felhágtunk, közben számos finomságot zsákmányolhatunk az úton, példának okáért dangót - rizstészta gombóc -, a képen alább a mitarashi (御手洗団子) szójaszószos változatában. A felfelé vezető úton szép időben jól látható Tōkyō is - ami ezen a hétvégén nem volt - helyette be kellett érnünk pár majommal , az itt található majompark kapcsán. Az üveggolyót is a hátizsákba csúsztattam Számos Jizō figyel az út menti vándorokra.  Morózus tengu A Yakuoin templomot (薬王院) 744-ben alapították, mely ráadásul annak a Gyōkinak (行基, 668–749) a nevéhez fűződik, aki a narai Daibutsu megépíttetésében is kulcsszerepet játszott...