Japán folklór vol. 6 - szamuráj-szellem rákok - a Heikegani legendája

A Heikegani (平家蟹) egy őshonos japán rákfajta, melynek páncéljának mintázata az emberi arc vonásaira emlékeztet (lásd a képet alább) a japán folklórban pedig meg is van annak magyarázata, hogy miért: a Heikegani rákok a Heike/Taira (平家/平氏) szamuráj klán lelkeit őrzik, kik az i.sz. 1185-ös Dan-no-ura csatában (壇ノ浦の戦い) vesztek oda, mely tengeri ütközet az ország feletti ellenőrzésért folyó Genpei háború (源平合戦, 1180–1185) egyik legjelentősebb összecsapása volt. 

Balra:Heikeposis japonica, jobbra: azonosítatlan japán harcos

A legenda szerint a Heike szamurájok a Heikegani-rákban (Heikeposis japonica) születtek újjá, s klánjukhoz való ragaszkodásuk kifejezéséül félelmetes, harcos ábrázatú páncélt növesztettek. A Dan-no-ura csata a Heike monogatari (平家物語) - a Heike-klán története című XIII. századi japán háborús krónikának köszönhetően lett ismert, mint a japán történelem egyik mérföldköve, hiszen a harc a Heike/Taira klán totális vereségével, majd Minamoto Yoshitsune (源 義経) vezetésével az első sógunátus megalapításával ért véget. 

Magát a Dan-no-ura csatát tehát a Japán uralmáért folytaott Gempei-háború véres összecsapásai előzték meg, melyben két fő játékos volt, a Taira klán (mely a későbbiekben Heikeként ismert - és akikről a Heike-rákok nevüket is kapták) VS. Minamoto-klán (vagy on'yomi kínai olvasattal Genji 源氏), akik a XII. század végét egymás elpusztítására szánták. 

1185. április 24-én a két erőteljes szamuráj klán flottái a Shimonoseki-szorosban csaptak össze. A hatalmon lévő Taira-klánt a gyermek Antoku-császár (安徳天皇), illetve régens nagyapja kormányozta. A Taira-klán pár évtizeden keresztül tartotta magát, de fokozatosan kiszorította őket a felemelkedő Minamoto-klán, az említett tengeri ütközetben pedig masszív vereséget mértek rájuk. 

Az ütközet vége, illetve a vereséggel való szembesülés során a Taira-ház tagjai fogták a hét éves Antoku-császárt, és a Shimonoseki-szoros habjai közé vettették magukkal együtt, semmint hogy az ellenség kezébe kerüljön, hullámsírjában anyja és nagyapja is követte. Antoku apoteózisában Mizu no kami (水の神), vagyis a víz isteneként élt tovább. 

Az ütközet jelentősége mint említettük az egész japán történelemre kifejtette hatását, hiszen a Minamotók által alapított sógunátus az elkövetkező hétszáz évre (1185–1867) meghatározta Japán politikai viszonyait, melyben a sógun (将軍 shōgun) katonai kormányzók a császár névleges uralma alatt az ország de facto irányítóivá lettek. 

A szamuráj-szellem-rákokra visszatérve, mivelhogy a megadás valahogy nem volt túl gyakori opció a japán történelem során, a Heike-klán tagjainak sem jutott eszébe, így akiket nem mészároltak le a tengeri ütközet során, a korabeli ildomnak megfelelően vízbe fullasztották magukat - a császárral együtt. Testük a tengerfenékre érve a Heike-rákok eledelévé vált. A legenda szerint pedig a szamurájok szelleme pediglen éppen e rákokban reinkarnálódott, dühös arckifejezésüket a rákok páncélzata őrzi. Mi több a legenda szerint e szamuráj-szellem Heike-rákok az idők végezetéig a tengerfenéken grasszálnak elveszett örökségük után kutatva. 

A valóságot tekintve, a Heike-rák páncélzatának mintázata jóllehet igencsak az emberi ábrázatra emlékeztet, de valójában valamennyi a Dorippidae-törzsbe tartozó rák páncélzata hasonló mintázattal bír. Az egyik legelfogadhatóbb magyarázat szerint egyszerűen a pareidolia nevű pszichológiai jelenségről van szó, azaz azon illuzórikus érzetről, melynek során bizonyos ingereket (hang vagy kép) agyunk egy ismert mintához társít, ergo példának okáért így képzelünk bele emberi arcokat/állati mintákat felhőkbe, ennek kapcsán vélhetőleg a Heike-rák kapcsán is hajlamosak vagyunk bushi (武士) harcosokat vizionálni a rák páncélzatába. A Heike-rákot szemlélve mindenki maga döntse el, szamurájok szelleme néz vissza rá, vagy pusztán a fantáziája játszik vele.

Kapcsolódó bejegyzések:

A gigantikus tanuki-here - mágikusan flexibilis gigahere

Shirikodama - misztikus lélekgolyóbis az ánuszban

Nekomata - a japán folklór macskadémonja

Japán csáperotika - az ukiyo-e sötét oldala

Namazu - a földrengető harcsa, amit néha tanukik püfölnek a heréjükkel

Távol-Kelet harcászata - kelet-ázsai hadtörténelmi szemelvények

Samurai-kotoba: ál-szamuráj nyelvi zsonglőrködés