Ugrás a fő tartalomra

A Távol-Kelet harcászata vol. 3 - Kobukson, a koreai teknőchajó 龜船

A Kobukson (거북선) (vagy Geobukseon), a teknős formájú páncélozott hadihajó nagy szerepet játszott abban, hogy a Toyotomi Hideyoshi (豊臣 秀吉) sógun vezette japán invázió meghökkenjen, illetve hogy a japán flotta a koreai "szalamiszi csatában", közismertebb nevén talán a Hansan-szigeti ütközetben (閑山島大捷/한산도대첩) nagy vereségeket szenvedve elsüllyedjen 1592-ben. 

 A teknőchajókat a Csoszon-dinasztia [Joseon/조선/朝鮮 1391-1897/1910] során folyamatosan használták, első említésük a "Csoszon-dinasztia hiteles történetében" (조선왕조실록/朝鮮王朝實錄) szerepel, az 1413-as, valamint az 1415-ös évből, Gwiseon [귀선; 龜船] névvel, amiket az első generációs teknőchajóknak tekintenek. Az elkövetkező hosszú, viszonylag békés évtizedek miatt azonban átmenetileg kikerültek a forgalomból, csak az előbb említett 1592-1598 közötti japán hódító törekvések ellenében lettek ismételten előkapva. Egyes vélekedések szerint viszont szerepük kissé eltúlzott, miként a teljes koreai flotta hajóállományában egyidejűleg féltucat teknőchajónál több aligha szerepelhetett. 

 A hajók kidolgozását mindenekelőtt Yi Sun-sin (이순신/李舜臣) admirális nevével kötik össze, kinek címe a "három provincia tengeri erejének parancsnoka" (삼도수군통제사/ 三道水軍統制使)* volt (mellesleg a koreai haditengerészet egészen 1896-ig használta e megilletést). Az ő teknőshajóin legalább ötféle ágyú kapott helyett, különös ismertetőjegyként egy sárkányfej szerepelt a hajóorron, melynek szájából további ágyú, alkalmasint lángszóró kukucskált. Valamennyi hajó fedélzete teljesen páncélozott volt, eltérítve a nyílvesszőket, korabeli muskéták golyóbisait, vagy éppen a tüzet okozó robbanószereket, etc. A hajópáncélon az emlékezet szerint kifelé meredő vastüskék sorjáztak, amik kevésbé kívánatossá az ellenség matrózai számára, hogy esetlegesen átugorjanak rá. (Jóllehet erről éppen fennmaradt kortárs koreai források nem számoltak be (!); sőt, egyesek a hajó vaspáncéljának létét is kétségbe vonják, mivel a korszak japán hajóin még nem voltak ágyúk, csak évtizedekkel később, ellenben a fapáncélzat logikusnak tekinthető. Némely japán forrás (高麗船戦記/こうらいぶなせんき) mégis megemlékezik a koreai hajók vasborításáról, ám a Stephen Turnbull hadtörténész által fellelt 1795-ös metszetet kobukson ábrázolása hatszögű formákon alapuló (a valódi teknőspáncél természetes vonásait követve) faborítást feltételez, s a japán elbeszélésekkel ellentétben a tüskék sem látszanak rajta; bár az is megjegyzendő, hogy több, mint 200 év időbeli eltérésről van szó).

A kobukson újbóli bevetésének ötlete a Nanjung Ilgi (난중일기/亂中日記), Yi Sun-sin hadinaplója szerint 1591-ben merült fel a hős koreai tengernagyban és vezérkarában, az első modern teknőchajó tervezőjének Na Dae-yongot (羅大用) tartják. Yi naplójában részletesen beszámolt a hajó felépítéséről, tervezési és kivitelezési folyamatairól, az ütközetekben való bevetésükről, továbbá a hajókon való fegyverek teszteléséről.

A hajón lévő ágyúk 300-500 méteres hatótávolsággal bírtak, egy 1592. március 12.-i tesztnap eredményei alapján, nem sokkal később, 1592. március 27-én már harcba is küldték az első kobuksont.

A harcok során számos különböző kivitelezésben elkészült hajók általánosságban 30-37 méter hosszúak voltak, s egy másik korabeli koreai hajótípus, a panokseon (板屋船) hajóaljának kialakítását követték, mely hajótörzse ill. fenékrésze a kortárs hajókkal szemben sokkal szélesebb felfekvéssel rendelkezett (V-alak helyett U-alak), mely a Korea part menti vizek és dagályöblök nagy ár-apály amplitúdója miatt nagyon praktikusnak bizonyult: lényegesen könnyebb manőverezést, gyors irányváltozásokat tudtak kieszközölni vele, emellett nagyobb stabilitást nyújtott (hajók ütközése során is egyúttal): mindez együttesen döntő előnyhöz juttatta a koreai flottát.

A kobukson tulajdonképpen a panokseon továbbfejlesztett verziója volt, némi hasznos kiegészítővel. A hajóorron szereplő sárkányfejből a tűzfegyverek mellett kénfüstöt is ereszthettek, melyek a közelharcok során tették nehezebben felismerhetővé, behatárolhatóvá a hajót. További opció volt még a mérgező gázok sárkányfejből való kibocsátása, ám e sárkányfej mindenekelőtt a pszichológiai hadviselésben játszott szerepet: egészen egyszerűen baromi félelmetes lehetett. Ha pediglen mérges gáz, ágyúgolyó, avagy lángok törtek elő belőle, e félelem nem volt alaptalan.


A korabeli ábrázolások alapján a hajó elejére került az óriási horgony, ami az ellenséges hajókkal való ütközésben játszott törő-zúzó szerepet. A panokseonhoz  hasonlatosan két árbocot s két vitorlát hordott; ráadásul evezősorok gondoskodtak a sebesség megnövekedéséhez, oldalanként 10-10 darab (bár hajónként eltérő számok lehettek). Átlag tizenegy ágyú pedig a kellően gyilkos tűzerőért felelt, a hajó oldalain, elején-végén egyaránt ágyúcsövek meredtek. A legénységet 50-60 harcoló matróz, valamint közel 70 evezős alkotta. A hajó páncélzata védettséget nyújtott a matrózok számára a távolsági és gyújtófegyeverektől, ha pedig valóban tüskék meredtek ki belőle, úgy megcsákányozásuk sem lehetett kellemes feladat.

Egyes feltételezések szerint a kobukson vasvértes volta XIX. századi Koreában utazó nyugatiak téves következtetéséből származik, kik a vértes hajókról szóló helyi elbeszéléseket saját koruk (nyugati) vaspáncélos hajóival állították párhuzamba, noha a koreai hajók borítását vélhetőleg fapáncélzat adta. Akárhogy is, a koreai kobukson a kora újkori tengeri hadviselés prominens modelljeivel (a johanniták Santa Annája, vagy a japán Atakebune, [安宅船], vagy éppen a holland Finis Bellis) egyenrangú - ha nem jobb - high-tech hadihajónak bizonyult.

A koreai Keobukseon Kutatóközpont (거북선연구원) elkészítette a teknőchajó rekonstruált változatát, a replikák számos múzeumban (War Memorial Museum Seoul, Wasington D.C. War Memorial Museum, Maritime Museum of Great Britain, valamint Japán, Kína, Németország, Franciaország, Kanada, etc. múzeumaiban is) megtekinthetőek.

Keobukseon Kutatóközpont: keobukseon.co.kr

 *a 道 ez esetben provinciát jelöl = koreai do 도, japán dō

Megjegyzések

Népszerű tofuszeletek

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

土用の丑の日

Július 20-ra esett a nyárközépi ökör napja (土用の丑の日) a kínai tradícionális holdnaptár szerint, 18 nappal az ősz kezdete előtt (mely a ugyanezen kínai képzetek szerint Augusztus 7 körül kezdődik).
Ez az ún. doyou no ushi-nap van tavasszal, ősszel és télen is, de általánosságban ha az ushi no hi-ről beszélnek az emberek, akkor a mostanit, azaz a nyárközépi ökör napját értik alatta.
Ilyenkor Japánban unagit, azaz angolnát esznek hagyományosan, azt mondják hogy már az Edo-kor óta. A legismertebb sztori szerint, egy korabeli angolna-árus tanácsot kért egy híres gondolkodótól, hogy mégis hogyan adhatna el több angolnát e forró nyári napok közepette, amikor az eladás a béka segge alatt volt, mivelhogy az nem számított éppen szezonális ételnek. 
A tudós gondolkodónak eszébe jutott egy régi japán népi hiedelem, miszerint azon ételek, melyek elnevezésében szerepel az “u” fonéma (udon tészta, umeboshi befőtt szilva, uri tök, etc) azok jó hatással vannak az egészségre, mi több nyáron is minden hő…

Japán folklór vol. 9 - Ribancpók

A jorōgumo gyűjtőnév alatt noha számos, a Nephila rendben tartozó pókot ért a köznyelv, a japán entomológusok specifikusan a Nephila Clavata nevű pókra vonatkoztatva használják (ez esetben katakanával irják ジョロウグモ).  Maga a kifejezés kapcsán tudni érdemes, hogy jorōgumo esetében az ún. jukujikun (熟字訓) olvasatról* van szó, mely során bizonyos összetételekben máshogy olvassák ki a kanjikat, mint ahogyan azt on'yomi avagy kun'yomi olvasatuk illetve hangalak sarkallná. Az eredetileg 絡新婦 kanjikkal leirt kifejezés - aminek szó szerinti forditása "körbefonó ifjú hitves" - jukujikun olvasatban 女郎蜘蛛, azaz ribancpók értelmet hordoz.  Minekutána a jorō (女郎) alatt Edo-kori prostituáltat, úgymint Yoshiwara leányait értjük. Ergo nem véletlenül ezúttal is az Edo-korba (1603-1867) kell visszarepülnünk azért, hogy megérthessük ezen furcsa elnevezés mibenlétét.  A jorōgumo alatt ugyanis nem pusztán holmi filológia furfangról van szó, hanem egy japán folklórban létező, alakváltó yōkai…

Shimoda

Az 1850-es években Japán még mindig izmoskodott hogy nem kér a külvilágból, aztán Matthew Perry s ama fekete hajóinak noszogatására megnyitották Shimoda kikötőjét. Majd Yokohamát is, és Shimodát pedig bezárták. Ennyi háttérsztori talán elég is lesz, mi több nem érdemes azon búslakodni, hogy mi történt Bakumatsu (幕末) korszak alatt, hiszen Shimoda a mai napig egy közkedvelt tengerparti nyaralóövezet. A salaryman számára a tōkyō-i nyár a 18 szintes buddhista pokol 19. szintje. Öltöny-nyakkendőben rohangálni a perzselő napon összeaszalódott emberszőlők szarkofágjában szégyenletesen szar.  A Yamanote vagonjaiban Guernica-üzemmódban transzportálódván vizet vizonáltam. Nagyon sok vizet, amiben úgy úszhatok, mint egy delfin.  Szóval efféle gondolatsorok közepette keveredtünk el végül Shimodába, ahol végre delfinné változhattam. Nem vittem sok cuccot, csak egy táskányi felszerelést, goprókat, sparkot, a D610-et, egy 50-est, és hát muszáj volt a 80-200-at is, hogy Kayokóról mindenféle tengerip…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 9 - San'ya népszállói

今日の仕事はつらかった
あとは焼酎をあおるだけ
どうせどうせ山谷のドヤ住まい
他にやることありゃしねえ

Kemény volt a mai gálya,
csak egy kis nyakalás maradt hátra,
Úgyis itt tengődöm San'yában,
tenni való tán mi más van?



Szabados forditásomban a San'ya Blues (山谷ブルース) sorai Nobuyasu Okabayashi (岡林 信康), a japán Bob Dylan tolljából, ami nagyjából Tōkyō egykori gettójának kvintesszenciája is. Igen, jól olvastad: a Tōkyō sötét múltja sorozat újabb epizódjában a város egykori, voltaképpeni nyomornegyedének történetét járjuk kicsit körül.
Taitō (台東) és Arakawa (荒川) kerületek között található a valaha San'yának (山谷) nevezett városrész, kivált a Namidabashi-kereszteződésről délre található részen. San'yát a fővárosi kormány 1966-ban feloszlatta, és a szétdarabolt közigazgatási egységeknek új nevet adott. San'ya, illetve ezen városrész története egyébiránt egészen az Edo-korig nyúlik vissza, ugyanis már régtől fogva itt kapott helyet kvázi minden olyan létesitmény, ami Edo lakói szerettek volna szőnyeg alá söpörni a nyilváno…

Japán kocsmológia vol. 5 - Nikka lepárló

A japán kocsomológia tudományos bejegyzéssorozat  újabb epizódjában a whisky világában való legutóbbi búvárgyakorlatom, nevezetesen a Hokkaidō szigetén,  Yoichiben (余市) található Nikka lepárlóba vezetett tanulmányutam elbeszélésére kerül sor. 
Japánban a whisky már a XIX. századtól kezdve, főképp az 1870-es évektől vált elérhetővé, bár vélhetőleg már az 1850-es években megjelent a szigetországban. A whisky Japánban való gyártására azonban egészén a XX. századig kellett várni, s azon agilis japán férfiakra, akik fejükbe vették, hogy márpedig a Felkelő Nap földjén is meghonositják ezen italt.  
A japán whisky megszületését többnyire Skóciának köszönheti, miképp az első lepárló szakember, Masataka Taketsuru (竹鶴 政孝) maga is Skóciában tanult, hogy aztán Japánba visszatértve kamatoztathassa tudását. 
JR Yoichi állomás

Japán ezen északi szigetének, Haokkaido tájai igencsak hasonlóak elsősorban a skót Highland vidékére, ugyanis tőzegmocsarak, hegyek és gránitszikák között fakadó források itt is…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 8 - A 731-es alakulat nyomában

A Tōkyō sötét múltja sorozatban esett már szó különböző Edo-korividámságokról, évszázadokkal ezelőtti borzalmakkal azonban vélhetően nehezebb együttérezni, mint a közelmúlt kegyetlenségeivel. A sorozat ezen következő epizódjában a XX. századba tekintünk vissza, azon belül is a 731-es alakulat (731 部隊), illetve az azokhoz köthető emlékekhez. Mindenekelőtt ildomos belőlni a kontextust: második világháború, azon belül is második sino-japán háborúban (1937–1945) járunk. Kina észak-keleti területei - nevezetesen Mandzsúria - japán fennhatóság alatt. A tartomány fővárosa, Harbin (哈尔滨), s annak Pinfang kerülete (平房区) adott helyet a 731-es alakulat működésének, melyen keresztül a japán háborús bűnök legsötétebb bugyraiba nyerhetünk némi betekintést. A Japán birodalmi hadsereg hivatalosan Járványmegelőzési és Víztisztító Osztályának (関東軍防疫給水部本部) nevezett alakulatát a Kenpentai (憲兵隊), a voltaképpeni titkosrendőrség irányitása alatt hozták létre, ám az hamarosan az Északkelet-Kinában és Oroszor…