Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Hōtō-tészta

A Távol-Kelet harcászata vol. 3 - Kobukson, a koreai teknőchajó 龜船

A Kobukson (거북선) (vagy Geobukseon), a teknős formájú páncélozott hadihajó nagy szerepet játszott abban, hogy a Toyotomi Hideyoshi (豊臣 秀吉) sógun vezette japán invázió meghökkenjen, illetve hogy a japán flotta a koreai "szalamiszi csatában", közismertebb nevén talán a Hansan-szigeti ütközetben (閑山島大捷/한산도대첩) nagy vereségeket szenvedve elsüllyedjen 1592-ben. 

 A teknőchajókat a Csoszon-dinasztia [Joseon/조선/朝鮮 1391-1897/1910] során folyamatosan használták, első említésük a "Csoszon-dinasztia hiteles történetében" (조선왕조실록/朝鮮王朝實錄) szerepel, az 1413-as, valamint az 1415-ös évből, Gwiseon [귀선; 龜船] névvel, amiket az első generációs teknőchajóknak tekintenek. Az elkövetkező hosszú, viszonylag békés évtizedek miatt azonban átmenetileg kikerültek a forgalomból, csak az előbb említett 1592-1598 közötti japán hódító törekvések ellenében lettek ismételten előkapva. Egyes vélekedések szerint viszont szerepük kissé eltúlzott, miként a teljes koreai flotta hajóállományában egyidejűleg féltucat teknőchajónál több aligha szerepelhetett. 

 A hajók kidolgozását mindenekelőtt Yi Sun-sin (이순신/李舜臣) admirális nevével kötik össze, kinek címe a "három provincia tengeri erejének parancsnoka" (삼도수군통제사/ 三道水軍統制使)* volt (mellesleg a koreai haditengerészet egészen 1896-ig használta e megilletést). Az ő teknőshajóin legalább ötféle ágyú kapott helyett, különös ismertetőjegyként egy sárkányfej szerepelt a hajóorron, melynek szájából további ágyú, alkalmasint lángszóró kukucskált. Valamennyi hajó fedélzete teljesen páncélozott volt, eltérítve a nyílvesszőket, korabeli muskéták golyóbisait, vagy éppen a tüzet okozó robbanószereket, etc. A hajópáncélon az emlékezet szerint kifelé meredő vastüskék sorjáztak, amik kevésbé kívánatossá az ellenség matrózai számára, hogy esetlegesen átugorjanak rá. (Jóllehet erről éppen fennmaradt kortárs koreai források nem számoltak be (!); sőt, egyesek a hajó vaspáncéljának létét is kétségbe vonják, mivel a korszak japán hajóin még nem voltak ágyúk, csak évtizedekkel később, ellenben a fapáncélzat logikusnak tekinthető. Némely japán forrás (高麗船戦記/こうらいぶなせんき) mégis megemlékezik a koreai hajók vasborításáról, ám a Stephen Turnbull hadtörténész által fellelt 1795-ös metszetet kobukson ábrázolása hatszögű formákon alapuló (a valódi teknőspáncél természetes vonásait követve) faborítást feltételez, s a japán elbeszélésekkel ellentétben a tüskék sem látszanak rajta; bár az is megjegyzendő, hogy több, mint 200 év időbeli eltérésről van szó).

A kobukson újbóli bevetésének ötlete a Nanjung Ilgi (난중일기/亂中日記), Yi Sun-sin hadinaplója szerint 1591-ben merült fel a hős koreai tengernagyban és vezérkarában, az első modern teknőchajó tervezőjének Na Dae-yongot (羅大用) tartják. Yi naplójában részletesen beszámolt a hajó felépítéséről, tervezési és kivitelezési folyamatairól, az ütközetekben való bevetésükről, továbbá a hajókon való fegyverek teszteléséről.

A hajón lévő ágyúk 300-500 méteres hatótávolsággal bírtak, egy 1592. március 12.-i tesztnap eredményei alapján, nem sokkal később, 1592. március 27-én már harcba is küldték az első kobuksont.

A harcok során számos különböző kivitelezésben elkészült hajók általánosságban 30-37 méter hosszúak voltak, s egy másik korabeli koreai hajótípus, a panokseon (板屋船) hajóaljának kialakítását követték, mely hajótörzse ill. fenékrésze a kortárs hajókkal szemben sokkal szélesebb felfekvéssel rendelkezett (V-alak helyett U-alak), mely a Korea part menti vizek és dagályöblök nagy ár-apály amplitúdója miatt nagyon praktikusnak bizonyult: lényegesen könnyebb manőverezést, gyors irányváltozásokat tudtak kieszközölni vele, emellett nagyobb stabilitást nyújtott (hajók ütközése során is egyúttal): mindez együttesen döntő előnyhöz juttatta a koreai flottát.

A kobukson tulajdonképpen a panokseon továbbfejlesztett verziója volt, némi hasznos kiegészítővel. A hajóorron szereplő sárkányfejből a tűzfegyverek mellett kénfüstöt is ereszthettek, melyek a közelharcok során tették nehezebben felismerhetővé, behatárolhatóvá a hajót. További opció volt még a mérgező gázok sárkányfejből való kibocsátása, ám e sárkányfej mindenekelőtt a pszichológiai hadviselésben játszott szerepet: egészen egyszerűen baromi félelmetes lehetett. Ha pediglen mérges gáz, ágyúgolyó, avagy lángok törtek elő belőle, e félelem nem volt alaptalan.


A korabeli ábrázolások alapján a hajó elejére került az óriási horgony, ami az ellenséges hajókkal való ütközésben játszott törő-zúzó szerepet. A panokseonhoz  hasonlatosan két árbocot s két vitorlát hordott; ráadásul evezősorok gondoskodtak a sebesség megnövekedéséhez, oldalanként 10-10 darab (bár hajónként eltérő számok lehettek). Átlag tizenegy ágyú pedig a kellően gyilkos tűzerőért felelt, a hajó oldalain, elején-végén egyaránt ágyúcsövek meredtek. A legénységet 50-60 harcoló matróz, valamint közel 70 evezős alkotta. A hajó páncélzata védettséget nyújtott a matrózok számára a távolsági és gyújtófegyeverektől, ha pedig valóban tüskék meredtek ki belőle, úgy megcsákányozásuk sem lehetett kellemes feladat.

Egyes feltételezések szerint a kobukson vasvértes volta XIX. századi Koreában utazó nyugatiak téves következtetéséből származik, kik a vértes hajókról szóló helyi elbeszéléseket saját koruk (nyugati) vaspáncélos hajóival állították párhuzamba, noha a koreai hajók borítását vélhetőleg fapáncélzat adta. Akárhogy is, a koreai kobukson a kora újkori tengeri hadviselés prominens modelljeivel (a johanniták Santa Annája, vagy a japán Atakebune, [安宅船], vagy éppen a holland Finis Bellis) egyenrangú - ha nem jobb - high-tech hadihajónak bizonyult.

A koreai Keobukseon Kutatóközpont (거북선연구원) elkészítette a teknőchajó rekonstruált változatát, a replikák számos múzeumban (War Memorial Museum Seoul, Wasington D.C. War Memorial Museum, Maritime Museum of Great Britain, valamint Japán, Kína, Németország, Franciaország, Kanada, etc. múzeumaiban is) megtekinthetőek.

Keobukseon Kutatóközpont: keobukseon.co.kr

 *a 道 ez esetben provinciát jelöl = koreai do 도, japán dō

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

Japán folklór vol. 7 - Baku, az álomfaló

A soron következő japán folklór epizód különös entitása, melyet megvizsgálunk nem más mint a baku (獏 / 貘), mely természetfölötti lény elsődleges tevékenysége az álmok, pontosabban a lidércálmok felfalása. A legenda szerint mikor az istenségek úgy nagyjából végeztek az állatok teremtésével, kimaradt némi massza, amiből összegyúrták a bakut, ami, nos, külsején is visszatükröződik. A korabeli ábrázolások alapján - igaz, erősen stilizáltan - bár némiképp emlékeztet a tapírra, a mai japán nyelvben pediglen baku kanjija (獏, kínaiban ) egyszerre vonatkozik az álomevő entitásra, illetve a tapír (Tapiridae) állatani elnevezése is. (És ezzel nincs egyedül, hisz gondoljunk csak a kirinre (麒麟), mely a mai japánban egyszerre jelent zsiráfot, valamint vonatkozik a kínai kiméra-szerű csodás patás állatra is, mely a közkedvelt sörünk címerén is szerepel.) Na de visszatérve a bakura, melynek alakja is a kínai folklórban gyökerezik, egyes nézetek szerint első említése a A hegyek és tengerek könyvében

サムライ言葉

"Szamuráj-go" (サムライ語), régies kifejezésformák a japánban, a tofugu blogról, némileg kiegészítve azt. 
ありがとう → かたじけない [忝い / 辱い] → köszönöm. Az írásjegyek megszégyenülést, sérelmet jelentenek, ezzel a terminussal korábban azt fejezték ki, hogy a rendkívüli előny miatt, amit kaptunk, szégyelljük magunkat, és meg vagyunk sértve, mivelhogy nem vagyunk méltóak a kapott jó cselekedetre (s elismerjük szégyenünket (恥  [はじ]) az on - 恩 (おん) kapása miatt. Ergo egy feudális harctéren a szamuráj, akit sértetlenül engedtek el a hatóságok, azt is mondhatta: かたじけない, ami kb. azt jelentette, hogy: "megszégyenültem, hogy elfogadom ezt az ont; nem helyénvaló, hogy ilyen megalázkodó helyzetbe kerüljek; sajnálom; alázatosan köszönöm". 
~でござる 「ある」「いる」 「です」の尊敬語 → aru, iru, desu tiszteleti formában/archaizáló formában 
mellékneveknél a しい végződés しゅう-ra változik régies formában, s csak a ございます forma követheti: 
楽しゅうございます → vidám 美しゅうございます → szép, gyönyörű 寂しゅうございます → magányos  悲しゅうございます → sz…

七夕节- 牛郎织女

Qī​xī​jié (七夕节), a "hetek éjjele" Kína (valamint Japán [Tanabata 七夕], Korea, Vietnam) legromantikusabb napja, mondhatni a "kelet-ázsiai Valentin nap"[olykor pusztán kínai Valentin napként nevezik, de mivel más kultúrákban is éppúgy fontos, kár lenne kisajátítani] a kínai kalendárium hetedik holdhónapjának hetedik napjára esik(mely idén augusztus 6-a), mikor az Altair és a Vega csillag a legmagasabban van az égen, melyhez egy több variánsban ismert szerelmi történet köthető:

történt, hogy a fiatal marhapásztor - Niú Láng (牛郎) szemet vetett a gyönyörűséges szövőlányra -Zhī Nǚ-re (织女), az Ég úrnőjének hetedik leányára, aki kiszökött a szúette Égből a Földre kikapcsolódás képen, és botor módon rögvest meg is házasodott Niú Láng-gal az Égi úrnő tudta, s beleegyezése nélkül. Hatalmas boldogságban, és meghitt harmóniában éltek, két gyerkőc is született, ám Xī Wáng Mŭ (西王母) ("Nyugati anyakirályné") rájött, hogy a tündérleány (és halhatatlan) Zhī Nǚ a halandó Niú…

ギャル文字

Nagy érdeklődéssel szoktam követni a különböző kínai online neológusok alapvetően cukiságban fogant nyelvtorzításait, vagy nyelvújításait, ahogy tetszik. Persze nem pusztán a kínaiban működik a dolog, nem is kell messzire menni, a japán gyaru közösség is megalkotta a maga sajátos online nyelvezetét (gyaru-moji, ギャル文字, vagy viccesebb elnevezésben 下手文字 - "béna írásjegyek) , mely a Taiwanból eredeztethető marslakónyelv példáját követi: a fiatal városi lánykák a 2000-es évek elejétől kezdődően, majd valahol 2005-ben a népszerűsége tetőfokán egyes kana karakterek helyett azokhoz hasonló, de nem egyező írásjegyeket/különböző egyéb karaktereket/más ábécékből kölcsönzött betűket, etc. használtak előszeretettel gondolataik esetlegesen hosszú műkörömmel való levéséséhez; így kerülhet a megszokott hiragana/katakana karakterek helyére man'yōgana, kínaiírásjegyek, cirill betűk, stb. Pár példa: 

禾ム→ 私
ネ申 → 神
木木 → 林
才(よчoぅ → おはよう / ぉレ£∋ぅ⊇〃±〃レヽма£→ おはようございます→ jó reggelt
尓o ヶ 毛 ω → ポケモン →…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…