Kantoni tájszólástól a japán-magyar szótár kiadásáig: Metzger Nándor története

Kiss Sándor Japán vonzásában című könyvében számos korabeli érdekes magyar figuráról van szó, akik valamilyen úton-módon eljutottak Japánba, avagy szimpatizáltak az országgal, és van köztük egy kedves sztori egy Metzger Nándor (1895-1987) nevű fiatalemberről, aki a XX. század elején kezdett ismerkedni önszorgalomból ázsiai nyelvekkel, hogy aztán a későbbiekben valóban Ázsia, pontosabban Japán szakértőjévé váljon. 

Ez az egyetlen fotó, amit neten találtam a már felnőtt Metzger Nándorról, és egyébiránt roppant érdekes: a képaláírás szerint ez az első tokaji borszállítmányt Japánban érkezése során készült!

Katoni tájszólástól a japán tolmácsolásig 

Ennek kapcsán a vele kapcsolatos első történet Kiss könyvében, hogy a főhőst elbűvölte a feltörekvő szigetország sikerei, az akkori világ egy új nagyhatalmának számító Japán renoméja, és úgy gondolta megtanul japánul. Metzger Nándor szavaival:

“A következő nap bementem egy ecsetboltba és vettem magamnak egy pár japán íróecsetet és hozzá való füzetet. Ebben az időben Budapest utcáin mandulavágású szemű utcai árusok Buddha figurákkal házaltak, megszólítottam az egyiket, hogy nem adna-e nekem írás és társalgási órákat minden nap délután. A Szövetség utca 1. szám alatti kicsit lelakott szállodában laktak.

Elfogadtak diáknak és egy fél évig nagy élvezettel másoltam a jeleket és tanultam a kiejtésüket. Egész egzotikus hangulatban, nagy szorgalommal hatszáz jelet sajátítottam el és beszédben is előrejutottam.

1911-ben egy bátor elhatározással felkerestem a Nyúl utcában lakó Japán tiszteletbeli konzulját*. Beengedtek, és pillanatokon belül a székéből felálló diplomata előtt álltam. Fiatalos bátorsággal, minden lámpaláz nélkül kis meghajlással a következőket mondtam:

Ngo shuot chung-kuck hwa. Hiaudi? Puhiadi?*

A diplomata felhúzta a szemöldökét, mire én még egyet próbálva kérdeztem: 

Tung…Putung?*

A konzul kezén fogott és leültetett. Kiváncsi volt, hogy mi vett rá arra, hogy egy távol-keleti nyelvet kezdjek el tanulni, s még azt kérte, hogy le tudom-e írni azt, amit mondtam. Látva az eredményt elmosolyodott, és a vállamra téve kezét közölte: egy fiatal tudósnak nem is rossz kezdés. Kérte, hogy fordítsam le, amit az imént mondtam. Uram japánul azt mondtam hogy diák vagyok és azt kérdeztem, hogy érti-e, amit mondok?

Jóindulatú mosollyal közölte, hogy kínaiul beszéltem, és azt mondtam, hogy uram ért Ön engem? Látom, a kínai házalókat szemük alapján összekeverte egy született japánnal. A kantoni kínaiak saját tájszólásukra tanították magát és nem a hivatalos mandarinra”.

Az ekkoriban 17 év körüli kamasz Metzger Nándor fél évig tanult kantoni koboldoktól, akikről azt hitte, hogy japánok. Persze mosolyogva gondolunk erre, de ne feledjük mindez több mint 110 éve volt, amikor még alig volt lehetőség bármilyen, még napjainkban is “egzotikusnak”ható nyelv tanulásra, és nemhogy YouTubeon, még TV-ben vagy más egyéb médium keresztül sem tudták volna ellenőrizni a tanultakat.

Nándor becsületére legyen mondva hogy utána japánul is tényleg megtanult, köztük a Rozsnyai Gyors Nyelvmesterei sorozat Japán füzetével (amiről itt olvashatsz egy remek tanulmányt) illetve Fujisawa Rennosuke Japanische Grammatik műveit használva, mi több az 1920-as évekre törvényszéki japán tolmács lett belőle. 

Az első út Japánba

Mi több, 1929-ben végül Metzger Nándor régi vágyát teljesítve eljutott Japánban, Triesztből indulván Hong-Kong és Shàng​hǎi városait érintve. Hong-Kongban Komor Szigfridet kereste fel, aki nagy örömmel fogadta, majd ezt követően Shàng​hǎiban szintén a Komor család vendége lett, mintegy egy éven keresztül a család rezidenciájában, a Villa Hungariában. A Komor család segítségével töltött el Nándor hosszabb időt először Kōbe, majd Ōsaka és Kyōtō városaiban. 

Komor Villa

Japánban folytatat nyelvi tanulmányait, lehetősége nyílt elmélyedni a kanjik világában, ezáltal szövegértése is sokat javult. Szorgalmas jegyzeteit, illetve tudósításait folyamatosan küldte az MTI-nek, valamint cikkeit a Magyar Kultúrának, a Pesti Naplónak, illetve A Sajtó nevű újságnak. 

A nyelven kívül a japán kultúrában is egyre inkább elmélyedt, köztük a japán buddhizmusban, annak is a shingon szektájára, így jutott el többek között a Kōya-hegyre is, ahol papírlevonatot készített az 1200 éves asszír-kínai keresztényi kapcsolatot bizonyító chang'an-i kő másolatáról. 

"Felesküdtem mindenre, ami japáni, éjjel nappallá téve tanultam és célommá tettem, hogy teljesen tökéletesítsem magam a japán nyelvben. 

Kisebb-nagyobb morális sikereket értem el, kineveztek japán előadónak a budapesti Keleti Akadémiára, miután kipótoltam iskoláztatásom hiányait és a különbözeti vizsgákat tettem, azután elkövetkezett a világháború, beosztottak az Armee Oberkommandóhoz, ahol angol-német-magyar-japán vizsgabiztos voltam, a világégés után az Adria-Dunabizottság japán delegációjába osztottak be, azután a Szövetségi Katonai Ellenőrző Bizottság szolgálatába léptem, majd Londonba kerültem a japán konzulátusra, ahonnan a Scotland Yardhoz jutottam tolmácsnak. 

Végre azután elértem álmaim álmát és most Japánban vagyok, ahol a nagy városokban sorozatos előadásokat tartok a magyar őstörténetről, általános kultúrtörténetről, zenéről, festészetről, irodalomról, japán-magyar összehasonlító nyelvészetről. 

Vannak szép diapozitívjeim, filmem és gramofónlemezeim. Eddig Yokohamában két, Tokióban két és Osakában egy előadást tartottam. Mindenütt táblás házak! - mert ezért a munkámért pénzt nem fogadok el és belépődíj sincs. A magyarságnak akarok barátokat szerezni." - jelentek meg beszámolója a Pesti Napló 1929. december 29-i számában, Egy világjáró magyar japán címen.

Az első magyar kiállítás megszervezése Japánban

1929 végén aztán Yokohamából Vlagyivosztokba utazott, majd a transzszibériai vonaton keresztül érkezett haza, majd hazaérkezését követően sem tétlenkedett Japán-ügyben, ugyanis Az 1930 őszén japánban rendezendő magyar művészeti kiállítás tervezete című javaslatát kezdte el tervezni, melyet George Komor és az illetékes japán szakemberek, illetve saját Japánban szerzett tapasztalatai alapján állított össze:

- néprajzi, hagyományos paraszti művészet

- zsolnai és herendi porcelán, üveg- és ötvösmunkák, ékszerek, csattok, kazetták és modern iparművészeti termékek

- nem eladásra szánt mesterművek, közép-, és újkori szépművészet, muzeális tárgyak.

Az első két kategóriából kereskedelmi mennyiséget javasolt kivitelre, mely a kiállításokon kerülne értékesítésre, és elsősorban utazó kiállításra gondolt, Tōkyō, Yokohama, Ōsaka, Nagoya, Kyōtō és Kōbe városait érintve. 

A javaslatban felsorolta az önként felajánlott vállalásokat: 

"A szállításra a Nippon Yusen Kaisha hajózási vállalat 15-20%-os kedvezményt hajlandó adni. Tokió legnagyobb és legforgalmasabb áruháza, a Matsuzayaka felajánlja, hogy a fővárosi és vidéki áruházaiban díjmentesen elegáns helyet ad a magyar kiállításnak, közreműködik a ki-, és becsomagolásban, segít az értékesítésre szánt áru árazásában, a fővárosban bankettet adnának a megnyitó alkalmából, melynek minden költségét, beleértve a meghívókat is vállalják. Ígéretükhöz egyetlen feltételt szabtak, hogy határidőn belül le kell kötni a rendezvényt. Sőt azt is megsúgták, hogy ha a magyar állam kéri a japán államtól, akkor a vám megfizetését elengedik". - ma már csak álmodni lehetne egy ilyen ajánlatról. 

Horthy Miklós kormányzó 1930. január 31-én fogadta Metzger Nándort. A 65 perces hivatalos meghallgatáson bemutatta tervezetét nem pusztán a magyar-japán kulturális kapcsolatok, de a két ország közötti külkereskedelem előmozdítására is. Metzger Nándor szavahihetőségét többek között 15 éves tapasztalata, kiterjedt japán kapcsolatrendszere garantálta, mi több tagja volt a Duna-Adria és a trianoni határmegállapító bizottságnak, és az abban résztvevő japán szakértőknek tolmácsolt. A hivatalos figyelem mind kulturális, mind kereskedelmi területen is Japán felé fordult, és minden bizonnyal ezen meghallgatása alapozta meg Metzger újbóli Japánban töltendő szolgálatát. 

"A tokiói áruházak hatalmas márványpaloták. Művésziesen díszített termekben a polcok ezrein állítják ki a japán kézműves és gyáripari művészészi és praktikus termékeit. Csupa szín, csupa ragyogás a sok áru, csupa mozgás, csupa derű a vásárlóközönség. A japáni szívesen és örömmel vásárol. Sehol másutt a világon nem láttam annyi rafinált színhatást, annyi vonalkarakterisztikát, annyi spontán alkalmazott artisztikumot, mint egy tokiói áruházban" - lelkesedett Metzger a Pesti Napló 1930. július 20-i számában.

Kisvártatva valóban megkezdődött a tōkyōi kiállítás szervezése, mely során Metzger minden tőle telhetőt megtett a szervező-lebonyolító munkában. A Budapesti Hírlap így számolt be a szervezésről:

"Metzger Watanabe Nándor királyi törvényszéki hites angol tolmács és író szervezésével hatalmas nép-, és iparművészeti anyag gyűlt össze az Iparművészeti Iskolában. Hatvan kiállító művész küldött gazdag anyagot a felkelő nap országába, hogy ott bemutassa a magyar nép-, és iparművészet már világszerte elismert és dekoratív motívumait a műértő japán közönség előtt (...). 

Tokaji bor, gulyás, cigányzene - kulturális Pannon-pornó Tōkyōban

Vásáry István debrecei polgármester és Sörögi János, a debreceni Déri-Múzeum helyettes igazgatója a hortobágyi népművészet muzeális gyűjteményét, valamint harmincegynéhány érdekes hortobágyi fényképet küldött be erős nagyításban. Ezt a gyűjteményt a kiállítás után a tokiói császári múzeum néprajzi osztályának ajánlják fel ajándékképpen, s ezzel kezdik meg a magyar-japán múzeumok közötti csereviszonyt. A magyar királyi Földművelésügyi Minisztérium két láda tokaji és egyéb bort küldött a kiállítás céljaira. Magyar ruhába öltöztetett pártás japán leánykák szolgálják majd fel a kiállítás magyar csárdájában grammofón lemezes cigányzene hangverseny és gulyás mellett a magyar bort a tokiói közönségnek. A magyar királyi Külügyminisztérium viszont szép film-, és diapozitív- és fényképkollekciókat bocsátott a kiállítás céljaira a Magyar Film iroda útján rendelkezésére.

A kiállítás anyaga a mai napon el is indult Trieszten át Lloyd Triestino hajóján Japán felé" - Elindult a tōkyōi első Magyar Művészeti Kiállítás anyaga Japánba. Budapesti Hírlap, 1931. július 26.

"A Metzger Watanabe Nándor által megteremtett lehetőség újfajta bizsergést hozott a művészek körében. Magyarázat nélkül tudták, hogy megérett a pillanat a kilépésre, látatlanban érezték, hogy igen rangos helyen adódott fogadókészség. Előttük a magyar művészek és iparművészek csoportos kiállítási és értékesítési lehetőséget még nem kaptak. Tény az, hogy a hazánkba látogató japánoknak általában tetszett a magyar díszítőelem-, és stílusvilág, némelyikük még portrét is csináltatott magáról (...). A kiállításra szánt anyagot rangos zsűri értékelte. A válogatásban nagy előnyt jelentett, hogy Komor Izidor, aki közel félévszázadot töltött Sanghajban és Japánban, éppen Budapesten időzött. Gazdag kelet-ázsiai tapasztalatait és kivételes szaktudását a legnagyobb készséggel bocsátott a zsűritagok rendelkezésére. A zsűri alkalmasnak találta a beküldött, impozáns anyagot és meggyőződésük szerint ez az anyag komoly alapja lehet majd a Japán felé törekvő komoly magyar művészeti exportnak" - MTI Napi Hírek, 1931. május 25. 

A japán császári miniszter magyar parasztszobája 

Metzger Nándor kihasználva első japán útját követő médiában kapott megjelenéseket, cikkeket írt, rádióműsort készített, és előadásokat tartott. Kezdetben csak Metzger Nándor néven, de 1931 nyarától kezdve következetesen Watanabe-Metzger Nándor kötőjellel, vagy anélkül. Később Japánban érve a Nándort Ferdinándra cserélte. 

Magyar oldalról nézve a kiállítás sínen volt, annak ellenére is, hogy ekkoriban nem működött Tōkyōiban magyar követség. Metzger Nándor partnere ugyanis George Komor volt, aki perfekt japán tudása mellett széleskörű ismeretséggel, és remek kapcsolati hálóval, és nem mellékesen harminc évnyi sikeres kereskedői és üzletemberi gyakorlattal rendelkezett. Metzger sajnos nem tudott időben elindulni, így az általa megálmodott kiállítás megnyitóján nem lehetett ott. 1931 decemberében Metzger Nándor feleségül vette Szigeti Gabriellát, és ebben a hónapban kapta meg a Kereskedelmi Minisztériumtól a kulturális és kereskedelmi képviseleti jogot Japánra, mint a Magyar Külkereskedelmi Intézet Rt. hivatalos delegáltja. Gyors csomagolás következett, és a kiutazást a Metzger pár a nászúttal is egybekötötte. 

A Matsuzakaya kiállítást 1932. január 14. és 28 között rendezték meg. A kiállítás védnökei Horthy Miklós kormányzó és Hirohito (裕仁) császár voltak. A kiállítás sajtó-, és rádiópropagandája nagy felhajtást generált az eseménynek, az első magyar kiállítás a lehető legjobb közönséget vonzotta. A megnyitót követően a japán császári család számos tagja is megtekintette a kiállítást. A kiállításon egy parasztszoba-berendezés örvendett nagy népszerűségnek. A búrtort a debreceni Ipariskolák igazgatója, Szöőr József iparművész, és a bútorokon lévő debreceni szűrhímzéses motívumokat M. Walter Edit tervezte. A sajtóban a két művész alkotása lett a kiállítás egyik csúcspontja, melyet a császári udvartartás egyik minisztere vett meg és fogadó szobáját magyarosan rendezte be. 

PÁRATLAN SIKER DESU

Az "expo" hangulatát a kiállítás házi rádiója emelte, mely magyar dalokat játszott. Japán táncművészek magyar táncokat mutattak be, a büfében magyar borokat és magyaros ételeket szolgáltak fel. A kiállítás  népszerűsége azt bizonyította, hogy az erős külföldi konkurencia ellenére is a magyar iparművészeti cikkek versenyképesnek minősültek a japán piacon is. Lelkes üdvözletet kapott a kiállítás a magyar szaksajtóban is:

"PÁRATLAN sikert aratott a Magyar Iparművészetek Országos Egyesülete által összegyűjtött iparművészeti anyag, mely a Nichi-Nichi Shimbun, a legelőkelőbb japán napilap védnöksége alatt a Matsuzakaya Department Store helyiségében tartott kiállításon került bemutatóra Tokióban" - Magyar Iparművészet 1932. 3-4. szám. 

A kiállítás utóéletét illetően, a debreceni Déri-Múzeum egy gyűjteményt küldött ajándékba, ami a tōkyōi Császári múzeum Néprajzi részlegéhez került. Ők válaszul pediglen egy impozáns kollekciót állítottak össze a mindennapi életben előforduló tárgyakból, valami iparművészeti elemekkel.

A hazai siker sem maradt el. George Komor (avagy Komor György) a yokohamai Curnow & Co. cég igazgatója, és Watanabe-Metzger Nándor, ki immáron mint a yokohamai Dai Ichi japán selyem exportcég vezetője (cégét a kiállítást követő Japánba érkezése után alapította) a magyar nép-, és iparművészeti kiállítás megrendezési körül szerzett érdemeiért kormányzói bronz fokozató kitüntetésben részesült a Pesti Hírlap 1933. január 13-i száma szerint.

Metzgerék Japánban költözése 

Egy szervezésekkel teli, eseménydús év után Metzger Nándor és felesége 1932 februárjában megérkezett Japánban, és Yokohamában telepedtek le. George Komorék lakásához közel, Honmokun (本牧) vettek bérbe egy házat. Az első világháborút követően Metzger Nándor volt az első, aki hivatalos minőségben érkezett Magyarországról Japánba. Kezdetben ugyebár kulturális és kereskedelmi képviselőként kezdett dolgozni, majd 1935 októberétől kezdve a Magyar Királyi Külkereskedelmi Hivatal kinevezett levelező tagjává is lett egyben. E minőségében pedig bejelentkezhetett a japán hatóságoknál és az akkoriban az ügyeinkkel foglalkozó Spanyol Nagykövetségen. Felkereste régi kapcsolatait és teljese erőbedobással kezdett dolgozni. 

Yokohama az 1900-as években

A japán kultúrához illetve médiához való érdeklődése talán erősebb volt kereskedelmi ambícióinál, de az üzleti ügyeket sem hanyagolt el. Kiss Sándor kutatása alapján a családi kéziratokból az is kiderül, hogy Metzger gyógyszerész képzettségű feleségének igen nagy érzéke volt a gazdasági, kereskedelmi ügyekhez, és férje munkájában is támasza lett. 

Az első magyar iparművészeti kiállítás nagy lehetőséget hozott, amit nem lehetett elszalasztani. Metzger hivatalos kulturális és kereskedelmi ügyek mellett tudósítói és rádióriporteri munkát is végzett, és igyekezett mindenhol ott lenni, így a társasági életben is. Így lett 1935-ben az Amerikai Klub tagja (Tokyo American Club), feleségi felvette a katolikus hitet és csatlakozott a den-en-chōfu-i (田園調布) ferences harmadik rendhez, mely aktív karitatív tevékenységet folytatott a háborús idők alatt is. Érkezésüket követő évtől kezdve a Császári Tavaszi Fogadásra a diplomatákkal együtt ők is hivatalos vendégek voltak. 

Japánban töltött élményeiről számos rádióműsort állított össze, már az első utazását követően is. Ilyen sorozat volt az 1930-ban indult Napkeleti melódiákkal című műsor, majd ezt követte a Hogyan készül az újság Japánban és A transz-szibériai expresszen félórás programja. 1932-ben, újév napján sugározták a Japáni pillanatképek című műsorát még Budapesten felvéve az adást, majd a továbbiakban immáron Yokohamából tudósított: Az Indiai nap alatt, Pillanatfelvételek Japánból, Cseresznyefavirág kerti ünnepen a japán császárnál, valamennyi zenei betétekkel illusztrált riportként. 1933. április 7-én került adásba a Halló Tokió riportja, melyben nagyon érdekfeszítően mutatta be Japánt, kerülve a közhelyeket, informatív, élvezetes stílusban. "A legjobb riportokkal rendelkező Watanabe Metzger Nándor pedig Japánban ismét a legkényesebb igényeket is kielégítő értékes riportot adott a magyar rádiónak. Turcsányi István a gramafonlemezekkel kísért kitűnő kéziratot feltűnően jól olvasta" - szólt az elismerő jelentés a Budapesti Hírlap 1934. április 17. 17. műsorfüzeti mellékletében. 

Metzger kezdetektől fogva elkötelezett volt a magyar nép, kultúra és a hazánkkal kapcsolatos ismeretek népszerűsítésére. Mint az Adria-Dunabizottság japán szekciójának tagja, megtapasztalhatta hogy ekkoriban milyen keveset is tudhattak a japánok Magyarországról, hiszen alig rendelkezhettek vonatkozó információkkal. Japánban felmérte a hiányosságokat. Kiemelten fontosnak tartotta a médiakapcsolatok építését, és a magyar témák szerepeltetését a helyi sajtóban, mi több a tervei között szerepelt a magyar történelem megírása és kiadása japánul is.  

A kultúra népszerűsítése mellett többek között azt is felismerte, hogy bizonyos magyar termékek akár versenyképesek is lehetnek a japán piacon, például a gyógyszer és gyógyszeralapanyag választék tekintetében, és ennek kapcsán tudott Metzger segítségével a Chinoin és a Richter exportőrként megjelenni Japánban. Ezzel mintegy egyidőben a magyar külgazdasági jelenlét megalapozására a magyar kereskedelmi és közlekedési miniszter 1936 júniusában Metzgert yokohamai székhelyével a Külkereskedelmi Hivatal tiszteletbeli levelezőjének nevezte ki. 

Metzger számos meglepő ötlete között szerepelt, amikor a yokohamai polgármesteri hivataltól magkísérleti állomáshoz igényelt földet, amit díjmentesen megkapott. A Mautner cégtől kért főzeléknek való zöldség-, és akkoriban Japánban még ismeretlen virágmagokat, és 1936-ban megkezdődtek a kísérletek. Metzger jelentései alapján ezen túlmenően többféle magyar termék (tokaji bor, libamáj és tésztafélék) és vállalat (úgymint a Weiss Manfréd) piacra jutási lehetőségét vizsgálta, áll Wintelmar Péter: A magyar-japán kapcsolatok két évtizede 1944-1964 című doktori disszertációjában. 

A második Matsuzakaya kiállítás 

Az első nagyszabású magyar kiállítás tehát sokat lendített a magyar ismertség növelésében, hiszen azt megelőzően, már pusztán a Monarchia nevében is az Osztrák-Magyar előtag minding az osztrákok előnyére szolgált. Tény hogy mondjuk a síelés sportjának osztrák oldalról való bevezetésénél ez magától értetődő, de olyan dolgokban is megmutatkozott, mint a borkultúra Japánban való meghonosításában, mely során ugyancsak az osztrák termelők élveztek előnyt, szemben a kortárs, és fejlettebb magyar borgazdálkodással, ami Kiss érvelésében szándékos mellőzésnek értékelhető. 

Szóval eljött az idő, hogy önállósítsuk magunkat az osztrákoktól, és megteremtsük a független, magyar imázst Japánban. Naokazu Nabeshimát (鍋島直和 1883 - 1943),　 - az Ogi szamuráj-klán (小城) tagja, s ki 1910-ben shishaku (子爵), vikomti azaz őrgrófi címet kapott - annyira elbűvölte a magyar kultúrával és népművészettel való találkozás, hogy 1935-meg megalapította a Japáni-Magyar Társaságot Tōkyōban. A társaság rendelkezésére bocsátotta az aoyamai főúri rezidenciájának egy szobáját, melynek falát a két nemzet zászlaja, valamint a magyar hivatalos és művészeti élet képviselőinek dedikált képeivel és írásaival dekorálta. Itt tartották a társaság üléseit, kisebb zenei és szépművészeti rendezvényeket. Ami fontos különbség volt e szervezet, és a korábbi Daidō (大道, Nagy Út) nevet viselő, magyarbarát turáni egyesülettel szemben Nabeshima nem a turáni vonalat erősítette, ellenben a magyar zene és képzőművészet népszerűsítésére vállalkozott. E Japáni-Magyar Társaság, melynek alapítói között Metzger és George Komor is szerepelt, elérkezettnek látta az időt az 1932-es kiállításnál is nagyobb volumenű magyar esemény megrendezésére. 

A Matsuzakaya áruház valamint a Nichinichi Shimbun (東京日日新聞) újság elnökei - Matsumoke Ito (伊藤松本家) és Minoru Oka (岡實)  - készségesen támogatták az ötletet, ahogy Budapesten is: az anyagot ezúttal a Magyar Iparművészeti Társulat gyűjtötte össze, és kijuttatásában a Magyar Királyi Külkereskedelmi Hivatal nyújtott segítséget. A Magyar Nemzeti Művészeti és Iparművészeti Kiállítást Tōkyōban 1936-ban májusában a ginzai, folyó év szeptemberében az ōsakai központban lévő Nihonbashi Matsuzakaya áruházakban rendezték meg. A kiállítás védnöke, a magyarokat is képviselő Santiago Méndez de Vigo spanyol nagykövet, meghatalmazott miniszter volt. Bár a japán főváros, a katonai helyzet és a belpolitikai fordulatok miatt igencsak izgatott hangulatban volt (apropó az megvan hogy Mikiegér szőnyegbomázta Japánt?), ennek ellenére a kiállítás nagyszámú látogatót, és igen előkelő közönséget vonzott, sőt mindekét városban grandiózus eseménynek számított. A kivitt tízezer Pengő értékű anyag több mint fele a kiállítás alatt elkelt.  A Magyar Iparművészet folyóirat így számolt be az eseményről:

"A kiállítás bejáratánál a Hortobágy látképe fogadta a belépőt, s a kiállítás falain a magyar népéletből vett falfestmények mutatták be a magyar szokást. Ezen kívül kitűnően elrendezett fényképek egészítették ki az összhatást. Magyar csárda is volt, ahol négy szép japáni leányka magyar nemzeti viseletben szolgálta ki a vendégeket, magyar borokkal, magyar ételekkel, sőt az érdeklődőknek magyar konyharecepteket is osztogattak. A házi-rádió a kiállítás minden termében magyar zenét közvetített. A magyar színek, zene, hangulat Keleten oly ritkán tapasztalható barátságos légkört teremtettek, hogy a látogatók többször is felkeresték a kiállítást, amelynek termei az esti órákban is állandóan zsúfolva voltak. Naponta került bemutatásra a "Hungária" kultúrfilm, amely ritka nagy tetszést aratott. A japán lapok, a Nichi-Nichi című japán újsággal az élen, nagy elismeréssel és a legjobb kritikával méltatták a magyar kiállítást és meleg hangon méltányolták a magyar iparművészek és háziiparosok képességeit, a magyar színek- és formák adta magyar lelket és tudást" - Magyar Iparművészet: Magyar iparművészeti és házipari kiállítás Tokióban, 1936/2. 160.

A kiállítás az erkölcsi sikeren túl szép anyagi eredményt is hozott. Az eseménysorozatot a japán fővárosban található, előkelő Imperial Hotel termeiben tartott, december eleji kétnapos Magyar Népszerű Művészeti Termékek kiállítás valamint egy nagy nagy japán-magyar találkozó koronázta. A hivatalos elismerés részeként Metzger Nándort a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.

Tokaji Tōkyōban és a Restaurant Hungaria 

A külkereskedelmi kapcsolatok történelmi kontextusát tekintve, az 1932-1933-as gazdasági válság Japánt sem kerülhette el, a nyersanyaghiányos ország sikere - újonnan iparosodott államként - erősen függött a kiviteltől, mely a válság első éveiben felére esett vissza. A gazdasági krízis során Japánban eluralkodott a nyugati piacokkal szembeni csalódottság, és a külkereskedelem visszaállításához inkább az ázsiai piacok bővítésében látták a megoldást. A szűkülő ipari nyersanyagforrások pótlásának célja is volt Mandzsúria elfoglalása, ahol is óriási infrastrukturális beruházásokat hajtottak végre. Az 1931-es Mandzsukuo bábállma Puyival az élen már egyre inkább kezdte Japánt a második világháború felé terelni, hiszen e lépés az amerikai és angol érdekeket is sértette: az Egyesült Államok, Japán egyik fő nyersanyag-, és olajszállítója egyre szigorúbb embargós intézkedéseket vezetett be. A japán vezetés azonban nem tért el céljától, és 1937. szeptember 9-én megkezdődött a második kínai-japán háború is. Ez a folyamat pedig kihatott a magyar-japán külkereskedelemre is. 

Kínában tüntetők a Japán mandzsúriai megszállása ellen

A harmincas évek elején a magyar kivitel gyorsan esni kezdett, azonban 1935-től kezdve újfent ugrásszerűen nőtt, sőt Kiss Sándor megállapításában a két világháború között a magyar kivitel értéke többször is sokszorosan meghaladta a Japánból származó behozatal értékét. Az évtized első felében a magyar export legnagyobb forgalmú tétele továbbra is az acél-, vasrúd, majd a második felében a kikészített bőr dominált, de adtunk el timföldet, gyógyszereket, fényképészeti papírt, szegedi paprikát, műszereket vagy éppen tokaji bort is.

Metzger Nándor első cége a Dai Ichi elősorban borokat, és főként tokaji borokat importált a magyar selyem mellett. Metzger közvetítésével új termékként gyógyszereket, Forte fényképészeti papírt vagy éppen szegedi paprikát adtunk el Japánnak. Volumenben nem beszélhetünk túl jelentős ügyletekről, de azt sem szabad elfelejteni, hogy Metzger one-man showként, egyszemélyes cégként működött, és pusztán személyes kapcsolatainak köszönhetően tudott forgalmat generálni egy nehéznek mondott piacon. A bejegyzés nyitóképeként szereplő fotón Metzger Nándor látható az elvámolt tokaji borokkal, melyek szállítására nagyteljesítményű, háromkerekű Daihatsu motort használtak. 

A tokaji bort Japán Kansai régiójában is be kellett mutatni. Metzger 1936. szeptember 9-én Ōsakában rendezett borkiállítást, melyet magyar nép-, és iparművészeti felvonultatással kapcsolt össze. A kiállítás fő vonzereje a magyar csárda volt, ahol a vendégek a magyar királyi állami borpincészet Tokaj hegyaljai bortermelők borait, továbbá kecskeméti barackpálinkát és a magyar konyha különlegességeit is megkóstolhatták. Metzger közbenjárására a magyar áruknak egyre jobb híre lett a szigetországban.

Japán hadigazdasága azonban egyre több erőforrást igényelt, ezért 1937-ben az élvezeti cikkek és a hadiipar számára nem fontos importtermékekre behozatali tilalmat vezettek be, ami a hatóságok devizafizetési korlátozással tetőztek. Ez az intézkedés pedig éppen a felfutóban lévő paprika, bor és szalámi exportunkra nézően jelentett súlyos csapást. A bécsi követségen keresztül 200 hektoliter borra és 10,000 kg paprikára tilalom alóli felmentést és behozatali kvótát kértünk, mely eljárás hivatalos külképviselet nélkül nehézkesnek bizonyult is elhúzódott - ezzel szemben mondjuk a nagy borexportőr franciás nagykövetsége Tōkyōban rövid idő alatt engedélyhez jutott. Japán az egyre erősödő kereskedelmi blokádot blokade-brecher - blokádtörő hajók segítségével próbálta kijátszani és a szállítmányokat (embargós nyersanyag, technológia, etc.) révbe juttatni, főleg német hajókon, illetve később cargo tengeralattjárókon keresztül, de csak nagy veszteségek útján voltak képesek célba érni a szállítmányok, ezért fel is hagytak a gyakorlattal. 

Az 1937-es kínai invázió, és az 1938-as szovjetekkel való határkonfliktusok ellenére is, Metzger Nándor és felesége Gabrielle bizakodó volt, és nem hagytak fel a kulturális és külkereskedelmi kapcsolatok ápolásával. Metzger többek között Petőfi verseket fordított japánra, 1937-ben megjelent a Hangarishi (ハンガリー史, Magyarok története) című műve a japán könyvesboltokban. Sőt a tokaji sikerénél maradva új céget alapított 1937-ben Tokaji Shoji Ltd. névén (トカイ商事会社) yokohamai székhellyel. Tudatosan élt azzal, hogy japánul a tokai szó egyszerre olvasható, mint city, nagyváros (都会) vagy mint tokai (渡海), azaz tengeren való átkelés (lásd fudaraku tokai), ergo egy jó hangzású, könnyen megjegyezhető név volt. 

Metzger Nándor 1938 nyarán nyitotta meg az első yokohamai magyar vendéglőt, a Restaurant Hungariát. A magyaros stílusú, igényesen berendezett étterem konyháját Freidrich Árpád szakácsmester vezette. A népies motívumokkal rendelkező falakon magyar tájképek sorakoztak, hazai atmoszfrérával, az étterem igen hamar látogatott és népszerű hellyé vált. 

Útban a második világháborúhoz és a Keletázsiai Magyarság kiadvány

Az Anschluss után a magyar külügy nyitási lépéskényszerbe került, a jó baráti kölcsönös viszony után már igencsak szükségessé vált egy hivatalos külképviselet megalapítása. Jóllehet némileg ez ellen szólt, hogy eleve kis létszámú magyar kolónia élt Japánban, és az ő érdekképviseletük nagyjából rendben volt, a gazdasági kapcsolatok pedig a kialakuló háborús helyzet, és a japánokkal szembeni embargó miatt megint csak hanyatlani kezdtek, ez pedig újfent visszavetette külkeresdelmi forgalmunkat. A kormányzó előterjesztésére 1939 szeptemberében engedélyezték a tōkyō-i magyar királyi követség felállítását. A Japánban élő magyarok és a magyarokat támogató japán személyek és szervezetek természetesen nagy lelkesedéssel fogadták a követség megalapításának tényét, köztük Metzger is persze.

Metzger külgazdasági képviselőként töltött többéves sikeres működése igazából nagy segítséget jelentett abban, hogy 1940-ben ténylegesen elindult a tōkyō-i Magyar Legátus, s végre magyar külképviselet alakult a japán fővárosban. A hivatalos státusz előrelépést és gyors bekapcsolódást jelentett a diplomácia életbe, és ami fontosabb volt, hogy ettől kezdve ügyeinket is közvetlenül intézhettük. Jártassága nagyban segítette az első magyar követet, Ghika Györgyöt, és kezdetektől fogva aktívan kapcsolódott be a követségi munkába a kultúra felelőseként, de vállalkozásait továbbra is fenntartotta. 

Hatéves munkával, 1940-re készült el élete legnagyobb vállalkozása, a Nagy Magyar-Japán Szótár kéziratával. 1942-ben elhatározta, hogy Keletázsiai Magyarság néven hivatalos közlönyt alapít, melynek főszerkesztője lesz: a háború kiszélesedésével a kelet-ázsiai magyarok összetartása is jobban előtérbe került, Kínában elsősorban Shànghăi volt a magyarok lakóhelye, de Běijīngben, Tianjinben és Harbinban is éltek jó páran, egyleteik és klubjaik működtek. A Sanghaji Magyar Egyesületet Hudec László építész vezette, ki 1942-ben tiszteletbeli konzul lett, a harbini egyesület dr. Schultheisz László vezetése alatt működött, ki utóbbit pedig Harbin tiszteletbeli konzuljává választottak 1943-ban. Szükségessé vált, hogy intézményesítsék a térségben élők tájékoztatását, erre pedig Metzger Nándor vállalkozott. Kiadta az Japán-Magyar Segélylap, a Sanghaji Magyar Egyesület és a Harbini Magyar Egyesület HIVATALOS KÖZLÖNY-ét Keletázsiai Magyarság névén, az első szám 1943 januárjában jelent meg Végh Miklós új magyar követ üdvözletével, Horthy Miklós kormányzó arcképével. A bevezető sorok így szóltak:

"Ma, amikor Magyarországgal a levélpostai forgalom szünetel, a távolkeleti és hazai magyarság között közvetlen összeköttetés nincs, egy helyi sajtóorgánum létesülése nem csak érdekes hír, hanem jelentés társadalmi, kulturális esemény. Ennél is több...magyar misszió." 

Ezt követően havonta jelent meg, néhány esetben kéthavonta, egészen 1945 szeptemberéig. Minden számban voltak hivatalos közlemények, hazai hírek, háborús hírek, a magyar egyesületek beszámolói és levelei, tematikus cikket, sőt a 7. számtól kezdve Japán nyelvleckék is. Egy lap ára 50 sen (銭), azaz fél yen volt, az éves előfizetés pedig 5 yen. 

Metzger kiadói és sok más egyéb tevékenysége mellett 1943 őszétől a követség tiszteletdíjas tolmács titkára lett, és a háború hírei egyre aggasztóbbak lettek, az események még a Japánban élő magyarok szemszögéből messze távolban történtek. 1943 nyarára részben elkészült a shibuyai magyar követség épülete, s augusztus 20-án a Szent István napot már itt ünnepelték. 1944 februárjában a japán külügy azonban a szomszédos Hakone területét jelölte ki a baráti országok misszióinak, diplomatáinak és részben állampolgárainak tartózkodási helyéül, és egyre inkább ideje volt kiköltözni a fővárosból lévén 1944 nyarán elkezdődött Tōkyō bombázása.

A japán főváros a bombázások után

Ezáltal 1944 nyarán a magyar nagykövetség is Hakonéba költözésre lett utasítva, azonban a baráti országok közül a németek gyorsabbak voltak, és belső információknak köszönhetően helyfoglalásban is megelőzték a magyarokat, így nagy nehezen a várostól kissé távoli Sengokuharában (仙石原) találtak végül egy szállodaszárnyat a követség részére. 

Tōkyō bombázása amerikai korabeli hírekben

Időközben Metzgerék yokohamai lakását is fel kellett adniuk, mert katonai területnek nyilvánították, ezért családjával együtt az akkoriban éppen várossá nyilvánított Fujisawába (藤沢) költöztek. Innen járt be a követségre is, majd velük együtt Sengokuharába költözött. 1944 nyarára a magyar követség ismét költözött, egy hakonei üdülőtelepre, és itt is működött 1945 végéig.  A shibuyai követség egyébiránt elkészült új épületét japán személyzet őrizte. 

A kalandos úton kiadott Japán-magyar szótár

Metzger és a magyar követség munkatársai 1944 októberében egyhangúan megtagadták az esküt a Szálasi kormánytól "Hazárulókkal nem tárgyalunk" - adtak ki közlönyt. A háború végét itt érik meg. A részben japán vidékre költözött magyarság egyre nehezebben jutott hazai hírekhez, a Keletázsiai Magyarság lett a legfontosabb hírforrás. A papírhiány és az állandó bombatámadások ellenére is elkészültek a számai, és a terjesztést is megszervezték. 1945-ben, a májusi számban Lapzárta után főcímmel és A keletázsiai magyarság új helyzete alcímmel tudósítás jelent meg arról, hogy az európai háború befejeződött, Németország megszállása az angol-amerikai-francia-szovjet csapatok által néhány nap alatt megtörtént. Japán szabad kezet kapott a tengelyhatalmakkal kötött szerződések kapcsán, és megszűntnek nyilvánított minden - politikai, barátsági és kulturális - szerződést, melyeket más európai országokkal kötött. Több mint ötéves működés után az első japánbéli követségünk hivatalos működése ezáltal megszűnt. 

Metzger japán-magyar szótárának első negyede 1945 májusában a félig lebombázott Tōkyōban jelent meg nyomtatásban, amiről így számolt be: "A szótár kézirata 1940 őszén készült el. A 2000 nyomtatott oldal terjedelmű anyag szedését 1942-ben kezdtük el a második világháború dúlásában fokozódó munkás, ólom- és papírhiány idején szinte a lehetetlenre vállalkozva és 1945 májusában a szótár első kötete kikerült a nyomóprés alól. A kandai nyomda, ahol az első kötet anyagát szedték, repülőtámadás következtében elhamvadt, kéziratom és a matricák egy része odaégett, azokat pótolnom kellett. Időközben az egyre nagyobb méreteket öltő háború velejárójaként életbelépett takarékossági kormányintézkedések következtében a szótárnyomáshoz szükséges papír megszerzése lehetetlenné vált, az egek ostromlását fel kellett adni, a szótár kiadását a háború után időre látszott célszerűnek halasztani.

Ilyen helyzetben tette magáévá Tassi Végh Miklós magyar király követ úr őexcellenciája, a magyar-japáni kulturkapcsolatok legfőbb őre, a szótár kiadásának ügyét. Gyakorlati utat és módot jelölt meg arra, hogy a már kiszedett anyag rövidesen kiadásra kerülhessen; megoldást nyert a nyomópapír és a nyomdaköltség komplikált kérdése, megindulhatott a munka! Így aztán a kandai nyomdából idejében biztos helyre mentett matricák felhasználásával végül is a tokiói Szalézi Nyomda-iskola nyomtatta ki e kötetet. Míg a szerencsésen kinyomtatott ívek a gépterem regáljain száradtak, egy hirtelen gyújtóbombás repülőtámadás következtében porrá égett a könyvkötő-műhely, ahol a szótáríveket össze kellett volna tűzni. A vak véletlen mentette meg a szótárt a különben biztos tűzhaláltól". Kalandos úton tehát, de végül kiadásra került a szótár, ami Japánban 25 yenbe, külföldön 2 amerikai dollárba került. Néhány példány egyébiránt Magyarországon is található belőle. 

A második világháború háború után

A második világháború után években Metzger Japánt elhagyva rövid ideig Franciaországban tartózkodott, majd mintegy egy évtizeden keresztül Olaszországban élt családjával Merano városában. Metzger tanításból és alkalmi munkákból tartotta fent magát. 1959-ben megkapta az engedélyt és az Egyesült Államokban telepedett le. Los Angelesben élt mint fordító, és az Új Világ című hetilap főmunkatársa lett. Szótárát újraírta, de nem jelent meg nyomtatásban. 1986-ban fiával Alamaba államba költözött, is itt halt meg 1987-ben 92 éves korában. 

* aki Várpalotai Palotay Ödön volt

*我說中國話。好的？不好的？Hiaudi vajon 好的-e?

* 懂？不懂？

Felhasznált irodalom: 

Kiss Sándor: Japán vonzásában. Magyarok, akik szerették Japánt. Budapest, 2017. pp. 232-234, pp. 360 - 366, pp. 406 -460, pp. 568-570. 

Kapcsolódó bejegyzések:

Youtube & 汉语/日本語 - régebbi jegyzés, de mindenestre jól illusztrálja, hogy egy mai nyelvtanulónak mennyivel könnyebb dolga van, mint Metzger Nándornak volt...

E-book 汉语/日本語 - hogyan használjuk e-book olvasónk nyelvtanulásra?

Nyelvi alkalmazások az AppStoreban (kissé elavult)

Nyelvi alkalmazások Androidra (kissé elavult)

Bozóky Dezső: Két év Keletázsiában - korabeli magyar hajóorvos kalandjai

Hudec László nyomában

Jelky András kalandjai - ősbejegyzés egy másik magyar utazóról

Makaót kilóra - a kortárs Japán kísérlete Makaó megvásárlására 

A Sötét Óceán Társasága - a bábmesterek, akik háborúba taszították Japánt 

Kínai nyelv - minden témával kapcsolatos posztom

Japán nyelv - minden témával kapcsolatos posztom

Metzger Nándor Petőfi fordítása a Bitxəšï blogról

Még több Rozsnyai a Bitxəšï blogról