Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Laoximen: egy lilong utolsó pillanatai

Jelky András kalandjai

Jelky András, a bajai szabómester kisebbik fia maga is édesapja foglalkozását kívánta űzni a családi hagyományoknak megfelelően. S a korabeli céhes viszonyok szerint peregrinációra adta fejét, és 1754. március 13-án nekivágott az akkori világ fővárosának, Párizsnak. Gyalogszerrel. Már pusztán e ténybe lehetetlen a mai embernek belegondolni, én már Sülysáp után elvesznék az autópályát követve; holott még nagyapámék gyerekkorukban gyakorta gyalog jártak Kókáról fővárosunkba, 40 kilométer azért ily mód nem kis táv. Jelky meg Párizsnak vágott lábbusszal több, mint 250 éve. Ezt nevezem én bátorságnak. Bár Párizsba indult, de nem juthatott el oda egy váratlan verbuválás kapcsán. A császárváros Bécset követően Prágába ment, majd német földön haladt tovább Drezdát, Lipcsét, Nürberget érintve, majd Aschaffenburgba került, hol sor kerül az erőszakos sorozásra Nagy Frigyes porosz király seregébe. Következő állomása Rotterdam volt, hol egy hollandus emberkereskedő csalta fel hajójára, megmutatni a hajón fellelhető cuccokat, csak aztán egy véletlenül pont beesett egy a hajó fedélzetén lévő csapóajtón 85 társa közé... Boonekamp Richárd névre hallgatott a holland emberkufár, ki Kelet-Indiába kívánta transzportálni az ember-árut, ám az Atlanti-óceánon egy végzetes viharba keveredtek, a mindössze néhány főt számláló életben maradt hajótörött közt volt Jelky András is. A tengeren hánykódva végül megpillantották egy angol hajó fedélzetéről, ennek köszönhette életét. Az angol hajó pediglen az akkor holland kézen lévő gyarmatra, Surinamebe tartott, hol egyébként kedvenc futballjátékosom, Edgar Davids született. Az ott uralkodó klíma azonban korántsem volt játékos, s mindenképp szabadulni akart székely szabólegényünk Paramaribó kikötőjéből, és sikerült is neki egy portugál hajó fedélzetén 1756 tavaszán visszajutni Lisszabonba, Európába. Itt azonban nem lelt munkát, s jólelkű csövesek tartották életben, míg rá nem tette lábát egy Máltára tartó vitorlásra. Desztinációjukat azonban nem érhették el, miképpen arab kalózok ütöttek rajta riptik az ő fregattjukon. Jelkynek eddig tartott nagy szabadsága, és már vitték is Algériába, így tudósít Afrikában eltöltött első napjairól: "Mindenfele tarkabarka sokaság járkált, kavargott és kiabált érthetetlen nyelven, rikító színű öltözékek kápráztatták el a szemet és terhes, kábítóan fűszeres illat töltötte meg a levegőt" A fekete-kontinensen megismerkedhetett a rabszolgák mindennapjaival, lévén maga is az volt. De nem sokáig tűrte a rabigát, s egy hajmeresztő kaland során sikerült megszöknie fogva tartói tömlöcéből, újfent egy portugál hajó fedélzetén Afrika megkerülésével, 1757. májusában a kínai portugál gyarmat, Makaó földjére lépett. Nem nagy jövő várt rá. Különösen, hogy akaratlanul is megsértett egy meglehetősen magas méltóságú mandarint, amiért jött megint a dutyi -amit el lehet képzelni... Ámbár szokásosan nem hosszú ideig itt sem volt rab madár, hisz a császári helytartó közbenjárásának köszönhetően szabadon bácsáták. A trip következő állomása Kanton, egy holland kereskedelmi telep, hol megélhetés végett kénytelen volt ismételten katonának állni, zsoldosnak szegődött. Így juthatott el holland Kelet-India gyarmati fővárosába, Batáviába, a mai Jakartába, ergo Jáva szigetére. Az ottani helytartó, Peter Albert van der Parra bizalmába fogadta, mentesítette a katonai szolgálat alól. Sőt, miután megtudta igazi foglalkozását, szabóműhelyt is nyithatott. Élete végre kezdett konszolidálódni, különösen, hogy egy jómódú gyarmatos család leányát, Elisabet Sequint vette nőül. Kitűnő munkájával, világlátott tapasztalataival, megnyerő modorával csakhamar nagy tekintélyre tett szert. Ráadásul a gyarmati hadsereg tisztjeként számos vállalkozást, missziót hajtott végre, csak úgy másodállásban. Ő lészen az első hazánkfia, ki Srí Lankára, az Éden szigeteként emlegetett földi paradicsomba tehette lábát. Ott eljutott egyébként egészen a sziget szívébe, Dalida Maligawához, a "Szent Fog" templomához, hol a hagyomány szerint Buddha fogát őrizték. Ezt követően a mintegy hatezer kilométerrel keletebbre található Maluku szigetekre vezetett katonai expedíciót. A Fűszerszigeteken Ternate uralkodóval kellett kereskedelmi egyezményt kötnie, de ez is magában rejtett némi parát, lévén a sziget lakói fejvadászok voltak. Sikerült is kannibálok fogságba kerülnie, s a klasszikus metódusnak megfelelően bambuszketrecben hizlalgatták, a soron következő törzsi lakomára, mint fő-fogásnak szánva. Úgyse ettek még világvándort. De Jelky nem az a fajta volt, ki beletörődött sorsába, s hagyta volna magát lassú tűzön kondérba megfőni, ellenben azt életrajzírói sem tudják pontosan mily módon, de meglépett emberevő vendéglátóitól. Nem volt megállás, mint a Kelet-indiai társaság megbízottja hivatalos küldöttként ment tovább Japánba. Itt is eredménnyel járt, újabb kereskedelmi szerződést köthetett. Utazásai és munkája következtében igencsak megbecsült polgárrá vált, titkos tanácsosi ranggal, valamint egy prosperáló szabóműhellyel büszkélkedhetett. Szeretett felesége váratlan halálát követően azonban eluralkodott rajta a honvágy, és elhatározta, hogy visszatér szittya földre. 1776. október 25-én indult haza, fia és lánya kíséretében előbb Amszterdamba, majd Bécsbe, végül 1778-ban Budára települt. Itt bőkezűen támogatta a fiatal mesterlegényeket, kik hozzá hasonlóan szakmai kalandtúrára adták fejüket. Az igencsak kalandos életű Jelky András egyike volt a XVIII. század kevés számú magyar világvándorának. Szinte az egész Földet bejárta tulajdon lábával, éppúgy, akárcsak szobrán látható. Távoli utazásainak híre honfitársainak is ablakot nyitott a nagyvilágra, s érdeklődést ébresztett a Föld egzotikus szegletei iránt. 

(Kubassek János: Útkeresők. Magyar utazók és földrajzi felfedezők. Bp., 2008. 16-19.p.)

Megjegyzések

  1. Jelky Japán útjával kapcsolatban egy régebbi japán cikkben azt olvastam, hogy a korabeli forrásokban eddig nem találtak Jelkyre vonatkozó adatokat.....persze azóta lehet, hogy valaki nekiült átnézni a korabeli iratokat.

    VálaszTörlés
  2. Hát ez érdekes. Azért egy idegen utazónak - főleg az ő korában - kellett volna, hogy nyoma maradjon, kivált ha olyan fontos megbízatást vezetett volna, mint egy kereskedelmi kapcsolat létrehozása. Ez esetben már korántsem biztos, Japánba is eljutott, nem tudom, Kubassek honnan hivatkozott. Arról esetleg nem találtál valamit, hogy akkor ki lehetett az első magyar Nipponban?

    VálaszTörlés
  3. Köszi! De ezt én töltöttem fel :)

    VálaszTörlés
  4. Nem mondod... Mondjuk kvázi gondolhattam volna :) Hát akkor jól megleptelek! :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…

Obon お盆 és a japán túlvilági képzetek

Július végétől kezdve kezdődik Japánban az Obon (お盆) ünneplése, mely a voltaképpeni japán halottak napja, pontosabban ünnepségsorozata, mely során a az emberek meglátogatják s rendbe rakják elhunyt családtagjaik sirját (ohakamairi, 御墓参り) avagy tiszteletüket róják le eltávozott hozzátartozóiknak. Itt Tōkyōban az ünnepléssorozat főként Augusztus hónapjára esik. Ezzel egyidejűleg az obon ideje egy félhivatalos nyáriszünet is, a legtöbb japán cégnél ilyenkor szabadságra mennek, sokan használják fel ezt az időt arra, hogy hazalátogassanak.


Az obon hagyományának története igencsak hosszú és szerteágazó gyökerekre vezethető vissza. A korabeli Edo-korban használatos holdnaptár eredetileg júlis 15-re tette az ünnep napját  (kinai példa nyomán, amiről a kinai szellemünnep és túlvilági képzetek bejegyzésben irtunk már korábban) a modern naptár pedig augusztus 15-re updatelte. (Egyébiránt ugyanerre a napra esik Hirohito császár beszéde is, melyben bejelentette Japán fegyverletételét a második vi…