Urbex vol. 9 - Fuchū légtimászpont

Az urbánus kalandozások sorozat soron következő kilencedik részében ezúttal egy elhagyott katonai létesitmény, a Fuchū légtimászpont (米軍府中基地跡) felkutatására indultunk. A támaszpont eredetileg a Japán Császári Haderő kötelékébe tartozott, 1940-1945 között, majd Japán kapitulációját követően a megszálló amerikai hadsereg tette rá a kezét, mi több 1957-1974 között a Japánban állomásó USA haderő főhadiszállásáva lett. 

1975-ben a támaszpont végül visszakerült Japánhoz, néhány kommunikációs berendezés kivételével. A teljes terület kb. harmada a Japán Önvédelmi Haderő (JSDF, 自衛隊) kötelékébe került, másik része park, a létesitmény északi részén található szatellit adókat és a hozzájuk tartozó objektumokat pedig az enyészetnek ajándékozták az 1980-as években, és egészen a mai napig nem vették vissza tőle. Ezeket indultunk ma felkeresni. A fenti és a lenti képen a terület feletti google mapsről bezoomolt képeket láthatjuk.

A reggeli szakadó esőben bicajra pattantam, reméltem annyival kevesebben lesznek a környéken és könnyebben benindzsázhatom magam. Nagy örömmel pillantottam meg a környező dús vegetációból kikandikáló hatalmas parabola antennákat, akárha valami titkos endori Lázadó-bázisra bukkantam volna. 

A Fuchu légitámaszpont egyébiránt fontos ellátó és kommunikációs központ volt a koreai-, (1950-1953), majd a Vietnami-háborúk (1955 – 1975) során. A képen látható antennák pedig valaha egy nyüzsgő bázis szolgálatában álltak, ahova a sebesültek is gyakorta tértek vissza a szomszédos háborús övezetek bevetéseiből.

A parabolák melletti toronyantennák a kép bal, illetve balszélső oldalán ma is a Japán hadsereg aktiv használatában vannak

Alább pedig következzen néhány kortárs kép az akkor ott szolgált amerikai katonáktól, valahogy igy nézhetett ki a placc fénykorában:

Korabeli térkép a Fuchu Bázisról Michael John Grist blogjából

Bob Proctor amerikai veterán oldalán találtam a fenti, illetve a lenti két képet:

Szóval körülszimatoltam a szögesdróttal körbevett helyet, méricskéltem hol lenne jó infiltrálódni, ám a kitartóan záporozó eső ellenére egy esenyővel felvegyverzett bácsikát véltem a keritésen belül felfedezni, aki a nagy semmi közepéről szépen végigment a kerités mentén - azt olvastam japán fórumokon, hogy miután igencsak népszerű haikyo (urbex) desztinációvá lett a létesitmény, a helyiek afféle önkéntes polgárőrökké verbuválva igyekszenek távol tartani a betolakodókat. Egy kérdés csak: mégis mi a picsáért? 

Pár oldalon találhatunk a létesitményen belül járt arcok fotóiból bőven, nem úgy tűnik, hogy nagyon értékes dolgokat kéne őrizni. Egyszerűen csak a terület békéje miatt? A fene tudja. Mindesetre ezúttal eltekintettem a nindzsázástól és pár fotó készitése után visszaindultam. Annyira feltámasztam a keritésre, hogy a rácsok ne lógjanak bele a képbe és teleobjektívvel jó rázoomoltam a parabolákra:

Egyelőre már ennyi. Talán még visszajövünk még. 

Kapcsolódó bejegyzések:

Urbex vol. 8 - Zainichi koreaiak nyomában 

Urbex vol. 7 - Shiromaru gát

Urbex Shanghaiból

Tōkyō sötét mútja  - Hitachi repülőgépgyár 

Tōkyō sötét múltja - A 731-es alakulat nyomában 

Tōkyō sötét múltja - miniszterelnök gyilkosságok a Tokyo Ekinél