Yamadera 山寺

Ha továbbmész egy kicsit Miyagikyón, akkor a Yamadera állomáson találhatod magad, ahova már régóta szerettem volna elmenni, ugyanis a templom-komplexum egy nagyon is festői környezetben foglal helyet. Yamadera (山寺) nem zsákbamacska, a templom fordítása annyit tesz: hegyi templom, és hát az is. Leánykori, pontosabban a Tendai buddhista szekta (天台宗) szerinti hivatalos elnevezése ugyanakkor sokkal buddhista templomosabb: Risshakuji (立石寺). 

Nevezzük akárhogy is, ez hely volt legutóbbi utunk fő célpontja, hiszen még így november vége felé is mámorító az irizáló őszi-levél pigment pornó, és a japán kormány GoToTravel kampánya végett még kedvezményesen lehetett shinkansen + hotel kombót is foglalni (aztán egy hétre rá Koike-san meg Suga daddy újfent magára húzta a szopóálarcot, miszerint mengo-mengo, mégse kéne utazgatni kérem szépen, holott Japánban egyelőre egy hónap alatt továbbra is többen halnak meg öngyilkosságban, mint koronavírusban az egész év alatt...). 

Na de kanyarodjunk vissza magára a templomra, meg az útra, meg a szép gyönyörű környezetre gyorsan, nézd inkább a képeket a következő sorokban:

Szóval kijövünk a vonatállomásról, aztán már láthatjuk is a hegyet, aminek a tetején csücsül az a kilátó, honnan csodaszép látvány tárulhat a szemünk elé. Mintegy öt perc sétára az állomástól kezdődik a templom bejárata, és innen már csak ezer lépcső magához a templomhoz. 

1000, azaz ezer. Mindazonáltal nem annyira malenkij robot a dolog, ha valaki csak sétafikál, kb. 40 perc alatt feljut, de én, egy egész évet átfoglaló fotósböjtöt követően teljesen eldobtam az agyam, és habzó szájjal fotóztam mindent, de érted, mindent amit láttam. 

Merthogy az idén már előre félek az éves fotó-összegző posztomtól, hiszen egyszerűen nem mentünk sehova, nem fotóztam semmit, ha csak kaját nem, ámbár az nem számit ergo egyetlen esélyemnek véltem Yamaderát, hogy megmeneküljön az idei best of galéria. 

A templom történetéről dióhéjban annyit, hogy a Heian-korszakban (isz. 794-1185, bár azt is mondhatnánk bc. 784-1185, de nem Krisztus, hanem a korona előtti Before Corona időszámításban, csak vicc, wakatta?) elején, az akkor Seiwa császár kiküldte az egyik legfontosabb buddhista papját, Jikaku Daishi (慈覺大師) mestert az észak-keleti, Tohoku (東北) régió határmezsgyéjére, hogy ott alapítson egy jó kis templomot. 

Ez akkoriban amúgy a történelmi Dewa-provincia (出羽国), és egyúttal az akkori országhatár legészakibb csücskének számított (a mai Yamagata illetve Akita prefektúrák területén). 

Jikaku Daishu ugyanakkor egy poszthumusz titulus, a valójában Ennin (圓仁) névre hallgató főpap ugyanakkor nem egy mindennapi figura volt, többek között a Tang-dinasztia kori Kínában járt tanulmányúton, és ha tudni szeretnéd hogy az milyen viszontagságos küldetés volt akkoriban, akkor ajánlom egy korábbi tanulmányom, a korabeli japán buddhista backpackerekről. 

Szóval miután Ennin visszatért Japánba, a Tendai-szekta (天台宗) vezetőjévé vált, és ezért is esett rá a választás, hogy ő alapítsa meg a templomot.A templom-komplexumot később a Kamakura sógunátus is protezsálta, aztán a XIII. században leégett és Zen buddhista templomként építették újjá, ami ugyebár egy eltérő buddhista iskola, végül a XV. században megint visszakonvertálták Tendai -templomra. 

A japán hadakozó fejedelemségek Trónok Harcában ismételten lerombolták a templomot, amit majd a helyi, nagy hatalmú Date-klán (伊達氏) illetve Mogami-klán (最上氏) renovál rendületlen. 

A templom kapcsán kiemelendő momentumok között, járt itt többek között az 1600-as években az egyik leghíresebb japán költő, Basho is, aki ráadásul az egyik legismertebb haikuját is itt szerezte, ami emígyen szól:

閑さや岩にしみ入蝉の声

Mily csöndes itt!

Sziklába váj

a kabóca éneke.

Saját ferdítésemben. Kosztolányi Dezső ezt némileg kiszínezve, ám magyar ajaknak sokkal érzékletesebb módon ültette át:

Csönd 

Nyugalmas, csöndes est… 

Csupán a tücskök vad zenéje harsog, 

hogy szirteket repeszt.

Ha jobban érdekel a téma, itt találsz egy doktori disszertációt Kosztolányi japán versfordításairól. Ha pedig a kabócák nem hagynak nyugodni, akkor egy korábbi bejegyzésemben találhatsz egetrengető információkat, egyébiránt itt is, Basho újfent kabócákról krákog, kicsit bogaras volt a csávó na. 

Basho bratyó

A hegyi templom-együttesre vezető túra során számos érdekes objektummal találkozhatunk, viszont ami mindent visz, az a Godaidō (五大堂) kilátó, vagyis a Tachiya-folyó (立谷川) völgyére való kilátás! 

Ez valóban egy nagyszerű látvány, amit jó bámulni, de fotózni még jobb! 

Persze egy videót is készítettem az új Osmo4-el, ami sok szempontból előrelépés a 2-vel szemben, leginkább összehajthatósága-hordozhatósága miatt. Apropó emitt a videó: 

Gondolkoztam hogy hozzam-e magammal a drónt, de végül letettem róla, és tulajdonképpen helyesen, hiszen rengeteg látogató volt a hegyen, nem lehetett volna nyugisan röpködni. 

Mindenesetre, remélem az avarszinten készült képek is képesek valamelyest érzékeltetni, valóban mily szép környezetben van ez a templom-együttes, amit csak ajánlani tudok!

Owari.

Kapcsolódó bejegyzések:

Zenkōji - templomvadászát Naganóban 

Okunoin - next level spiritualitás a Kōyasannál

Túrázás Japánban - bejegyzés-csokor szerte Japánból 

Japán szerzetesek a Tang-kori Kínában: Saichō és Kūkai utazásai - vakmerő buddhista backpackerek kalandjai

Takino-temető - sci-fi dómban trónoló Buddha-szobor Sapporóban

Luoyang - Tang-kori kő-catwalk, buddhista barlangszobrászat Henan-tartomány mélyén, Kína ősi fővárosában

Baimasi - a kínai buddizmus bölcsőjének tekintett templom egyike

Fudaraku-tokai - a halálos buddista zarándoklat gyakorlata 

Lingyin-templom Hangzhouban - a mai napig az egyik legklasszabb templom-együttes, ahol valaha jártam

Shanghai Jing'an templom - az urbánus buddhista oázis

Kamakura - Daibutsu

Jindai-ji templom - az egyik kedvenc templom-együttesem Tōkyōban

Goutokuji - maneki neko cirmos hadsereg 

Jezsuiták akcióban Keleten: Matteo Ricci kalandjai