2020 - Top 15
Múltkoriban már rimánkodtam, hogy mi lesz ezzel az idei top 15 fotó-összegző posztommal. Lévén, az elmúlt évek legnagyobb problémája általában az volt, hogy a sok tízezernyi éves termésből kiszortírozni mondjuk tizenötöt felettébb málenkij robot munka volt. Ezúttal a kihívás épp ellenkező: összevajúdni 15 értékelhető képet az idei fotóim közül úgy, hogy kvázi szart se fotóztam 2020-ban. Mindazonáltal veselkedjünk neki!
Pedig nagy reményekkel indultam az idén, beszereztem egy Olympus EE1-es dot sightot, teljesen Madarász Henrik inkarnációjának képzeltem magam, január havában elmentem a Zenpuku-ji (善福寺) templom tavaihoz. Némi séta után először azt hittem egy szürke gémet látok, de ahogy közelebb mentem és elkezdtem fülelni, arra lettem figyelmes hogy mordoriul beszél, aszondja: Ash nazg durbatulûk, ash nazg gimbatul,ash nazg thrakatulûk, agh burzum-ishi krimpatul. Szóval ez Szauron szeme volt na.
Aztán még mindig a Zenpukijinél jött a kedvencem, a jégmadár, amihez amúgy tényleg jól jön a dot sight, sikerült egy értékelhető képet késziteni róla.
Cápa. Fenét, koi ponty. Na itt kezd mélyrepülést venni az idei fotósorozat, engedtetni véli a feltételezést hogy mily silány termés volt, hogy ez is bekerült...De figyelj, képzelj bele valami mögöttes, mélyről jövő torzonborz rettenetet, rémisztő özvegycsinálást, feneketlen vérszomjat, fény-nyelő förmedvényt, ez a cápa-koi terror megelevenedése!
Egy vasárnap délutáni séta februárban, ez pedig egy fotó a Denentoshi-vonalról, amire minden nap felpattanok. Akkoriban már egyre makacsabbul tartották magukat a hírek, hogy valami nagy szar van Wuhanban. De hát édes istenem, ha éltél már Kínában, tudod jól hogy Wuhanban mindig nagy szar van, effektíve Kína segglyuka. Egyszer egy Wuhanban élő haverom rám írt még sok-sok évvel ezelőtt, hogy figyelj már tegnap óta violaszínű az ég az egész kurva város fölött, éppúgy mint Drizzt Do'Urden szeme mert felrobbant valami istenverte vegyi üzem. Élelmiszeripari botrányok, kínai mércével is szégyentelen korrupció, hamisarany manipuláció, ez mind Wuhan, apám. Amikor meghallottam, hogy a koronavírus járvány tört ki, WUHANBAN, a vállam se rendült, TIC, csak hát ezúttal ami Wuhanban történt, az nem maradt Wuhanban, ahogy annak lennie kellett volna. Elég is ennyit, februárban még lövésem sem volt, hova fog mindez fajulni. Annak sem, hogy ez lesz az utolsó évünk itt közvetlen a szeretett Tama-folyó mellett.
Március vége felé, az áldatlan hóesésben a nyíló cseresznyevirágokat látván arra jöhettünk rá, hogy a Föld klímáját is sikerült szétkúrnia az emberiségnek. Harminc százalék groteszk, hetven százalék szép volt azért. Nota bene, ez nem a legjobb 15 fotóm tipikus listája, ez A 15 fotó egyike, amit az idén készítettem, pusztán kronológiai felsorolásban...
Még mindig március, a fotó jóllehet nem, asszonyék Hinamatsuri enumerációja valóban impresszív, hét szinten olyan Barbie-hadsereg jött össze, hogy a fenséges Qin Shi Huang császár is megskubizta a szomszédból.
Kislány, add a kezed, jó erősen fogjad, el ne engedd. Ergo nem mentem sehova az idén, nem fotóztam, de akkor mégis mit csináltam? Főztem! Én, a képzelt szittya Gordon Ramsey, főztem, sütöttem, rántottam, folyamatosan brutálisabbnál brutálisabb fogásokat, hánytam is tele rendesen a szociális médiáimat éppen aktuális műremekeimmel, kajafotót készíteni, na azt viszont nem tudok! Ez csak egy oktopoda, iPhonnal, mielőtt ment a pácba, asszem' a Golden Week idején májusban.
Júniusban és júliusban nem történt semmi. Augusztusban aztán elmentünk Yokohamába valamiért, ha meg végre kimozdultunk otthonról, akkor csak azért hogy jó kedvem legyen, elhoztam az 200/500-at, végülis street fotóhoz sem utolsó, de hátha lesz valami madár a kikötőnél - véltem. Madár bár nem volt egy se a dög melegben, pár érdekes perspektíva annál inkább. Na, ezért az egy képért megérte a szupertelét magammal cipelni! Egy kép az idén, amire tényleg büszke vagyok, jóllehet totál random szitu: két sárga busz haladt át a Yokohama Bay Bridge egy szakaszán, az 500mm-es gyújtótáv viszont a felhőket is oly közel hozta, mintha a buszok azok között furikáznának.
Szeptember! Nikotamánál van egy Tokyu Excel hotel, vendégek viszont a járvány miatt nincsenek, egyszer random meggugliztuk hogy mennyibe vesztegetnek egy éjszakát a korona-időkben, és tök baráti áron volt, szóval egyszerűen átsétáltunk egy egyéjszakás staycation erejéig a folyó másik oldalán lévő hotelbe. 28. emelet, szép kilátás az esti Tōkyōra.
Ez pedig egy szép szivárvány valahol úton Sendai felé. Első, és egyben utolsó idei kimozdulásunk volt, amiről bővebben itt illetve itt beszámoltam már részletesebben.
Yamadera jizói, ha nem is olyan nagyok, mint Kanmangafuchinál, legalább annyian ha nem többen vannak!
Ez valóban egy festői kilátás a hegy tetejéről, ide csak egy széles látószögű objektív kell és más semmi.
Ezt a képet is szeretem, szerencsére az utazás Sendaiba megmentette az idei lagymatag fotó-válogatásomat.
A természet festette ezt a képet, nem is vitás. Ha viszont láttad volna milyen emberfeletti munka volt benne, ahogy a földön hasalva félig a víz fölött lógva, előre tartva kezeimben a fényképezőt kattintgatva mintha nem lenne holnap, vagy elismerően bólogatnál, vagy a fejed csóválnád attól függően hogy értékelsz-e ilyesmit vagy sem. A kis tóba hulló falevelek olyan fotogén textúrákat eredményeztek, hogy csináltam vagy ezer fotót, de az is lehet hogy ezer csi-trilliót, nem bírtam betelni vele.
Hát ennyi, ennyi volt az idei fotó-termés, már ha nevezhetjük annak, mentségemre legyen szólva 2020-at írunk, ez pedig azt hiszem mindent megmagyaráz. Az idén is köszönöm a töretlen figyelmet - még ha karanténból való is - és reméljük hogy jövő sikerül többek kimozdulni, ha az égiek is úgy akarják...Addig is vigyázzatok magatokra.
Kapcsolódó bejegyzések:
2019 top 15 - tavaly erős év volt
2017 top 15 - 2017 legjava
2016 top 15 - 2016 legjava
2015 top 15 - 2015 legjava
Megjegyzések
Megjegyzés küldése