Indusztriális gyönyörök Yokohamában

三十而立 - kicsit megelőlegezve, de gyárlátogatást kaptam ajándékba - vesémbe lát a babám, hiszen hajókázással egybekötött túra ez, hogy megcsodálhassuk a Keihin-kanális (京浜運河鉄道) éj leptében is irizáló, indusztriális komplexumait. 

Innen az Akarenga előtt indult a hajó a Negishi-öbölből (根岸湾), ahova már késő délután megérkeztünk, s a közeli gourmet-fesztiválon felvértezük magunkat némi hamikával. Egyébiránt a várakozásommal ellentétben alig volt, aki komolyabb cuccal jött volna, a résztvevők többnyire mobillal kattintgattak, s inkább csak egy ital mellett élvezték a látnivalót. 

Ilyen baromságot. Hogy lehet ezt élvezni, pontosabban a kamera keresőjén kivül, nekem szabályosan elzsibbadtak az ujjaim mire ennek vége lett, s csak nyomtam az exponálógombot mint az őrült, ki letépte láncát. 

Na jó beismerem ez rosz hasonlat volt, hiszen az őrült, akinek sikerült leténie a láncát, az bizonyára nem elsődlegesen fényképezni szeretne. Akárhogy is, mérgezett egér módjára rohantam a hajó egyik oldaláról a másikba, és úgy töltöttem be a 18-35 / 50 / 80-200-as obektiveket, mint anno tüzérség tagjai a gránátokat a 80 és 150 mm-es légakanavetőkbe az osztrák-magyar hadseregében. Harc volt ez bazmeg. 

Harc az én tudományom és a sötétség között, sajnos. Nem képtelesen, hanem ténylegesen, ugyanis hiába hoztam bár állványt, szart se ért, úgy dőlöngélt a hajó, szóval legjobb tudásom szerint próbáltam meg kézből fotózni a vaksetétben e többé-kevésbé kivilágitott gyárkomplexumokat, amelyek Japán egyik legkiterjedtebb indusztriális körzetében kaptak helyet. 

A gyárüzemek, óriási konténerkezelő berendezések, raktárak, kikötői daruk, intermodális terminálok egészen különleges látványt nyújtanak az est leszálltával, csakhát alig sikerült értékelhető képet kicsálnom, hiába lőttem raw-ban, magas iso-val, szarból nem lett virág a lightroomban sem. Most már sejtem hogyan lehetett volna jobb eredményeket elérni, mindig azután nézek utána, miután elcsesztem valamit. 

Aztán út közben megérkeztünk Minas Morgulba, a Halottak Városához, amit az Éorlingok honsúi nyelvjárásában Keihin Seiyujonak (京浜製油所) is neveznek, ami egy olajfinomitó - nekem ez volt a legszimpatikusabb gyár a 90 perces hajókázás során. Ezt a képemet amúgy, amit Pretty Lights néven neveztem, beválogatták az idei szezon legjobb képei közé, amivel nyertem egy kétfős ebédet a yokohamai Intercontinental hotelben! Yatta!

De voltak még csinos, fotogén komplexumok szerte az út során, úgymint:

Szóval jóféle kis urbánus-dzsungeles kirándulás volt, visszajönnék legközelebb a part felől, szépen állvánnyal, távkioldóval, hátha úgy jobban sikerülne megörökiteni ezen nem mindennapi ipari monstrumokat. 

Visszafelé pedig már neon-ruciba bújt Yokohama, s mivel itt van a közelben a kinai negyed, ide jöttünk vacsorázni is, keressétek az Aranysárkányt (金龍飯店), egészen vállalható hely. Owari. 

Kapcsolódó bejegyzések:

Urbex sorozat - városi felfedezések 

A yokohamai kinai negyed - történet és képek

Yokohama catwalk - fotók egy képzeletbeli kifutóról

Yokohama karácsonyi vásár - kokettáló fények Yokohamából

Kinai pidgin - Yokohama pidgin