Doufukuai

Hetedik alkalommal jelentkezik az évösszegző fotós posztom, a top 15 , amiben az idei év legjobb, de legalábbis számomra legkedvesebb tizenöt fotóját szedem egy lajstromba. Ahhoz képest, hogy idén sem utaztunk nagyjából sehova, sőt még a lakásból is alig mozdultunk ki - lévén a korona vírus az év nagy részében Japánban is elég nagy szívás volt , és csak őszre kezdett normalizálódni a dolog - ahhoz képest nem panaszkodom, bár az is lehet hogy pusztán a saját magammal kapcsolatos elvárasaim csökkentek le olyan szintre, hogy már panaszkodni sem panaszkodok. De ne is firtassuk tovább a dolgot, jöjjön hát a lajstrom: 1. Repetát, monseiur bakcsó ? Egy bakcsó, népies nevén vakvarjú szigorú tekintettel nézett egy maradék rákra mint valami fine dining étterem kritikus inkognitóban. Ezt még januárban lőttem a  Zenpukuji (善福寺) templom tava környékén, ahol igen gazdag a madárvilág , szupertelével, 500mm-en sikerült eme kompozíció.  2. Repcsi a telihold előtt. Mondom, hogy nem mentünk sehova, eg

Múltkoriban már rimánkodtam, hogy mi lesz ezzel az idei top 15 fotó-összegző posztommal. Lévén, az elmúlt évek legnagyobb problémája általában az volt, hogy a sok tízezernyi éves termésből kiszortírozni mondjuk tizenötöt felettébb málenkij robot munka volt. Ezúttal a kihívás épp ellenkező: összevajúdni 15 értékelhető képet az idei fotóim közül úgy, hogy kvázi szart se fotóztam 2020-ban. Mindazonáltal veselkedjünk neki! Pedig nagy reményekkel indultam az idén, beszereztem egy Olympus EE1-es dot sightot, teljesen Madarász Henrik inkarnációjának képzeltem magam, január havában elmentem a Zenpuku-ji (善福寺) templom tavaihoz. Némi séta után először azt hittem egy szürke gémet látok, de ahogy közelebb mentem és elkezdtem fülelni, arra lettem figyelmes hogy mordoriul beszél, aszondja:  Ash nazg durbatulûk, ash nazg gimbatul,ash nazg thrakatulûk, agh burzum-ishi krimpatul. Szóval ez Szauron szeme volt na.  Aztán még mindig a Zenpukijinél jött a kedvencem, a jégmadár, amihez amúgy tényleg jól j