Doufukuai

Már évek óta magyarázkodom ilyenkor év végén, valamikor a covid kezdete környékén, a vadregényes 2020-ban siklottam ki, már ami a fotózást illeti. De nem is tudom miért, vagy kinek magyarázkodom állandóan, hiszen egyrészt általában 3 megtekintés szokott lenni a fotós posztjaimon, amiből minimum kettő én vagyok. Most nem túl domináns helyet kap az életemben a fotózás, amikor szabad időm van, inkább bicajozni megyek, ennyi . Amikor meg utazni megyünk, akkor kiccsaládot' felültetem shinkansenre, s ugyancsak elbicajzok a hotelig , és hát a full frame váz meg a 24-70 kombó nem túl aero, ergo nem fér el a mezemben sem. Hát, íme, ami van, a 2025-ös év szűk terméséből: Van itt egy park a közelünkben, ahova minden februárban elmegyünk megnézni a szilvavirágzást, hát így virágzik a szilva. Spoiler alert: a fotók túlnyomó többsége növény vagy virág, meg makró lesz. Anyóséktól minden évben kapunk egy nagy kaspónyi virágot, amik szerintem szépek, meg úgy nagyjából megéln...

Hetedik alkalommal jelentkezik az évösszegző fotós posztom, a top 15 , amiben az idei év legjobb, de legalábbis számomra legkedvesebb tizenöt fotóját szedem egy lajstromba. Ahhoz képest, hogy idén sem utaztunk nagyjából sehova, sőt még a lakásból is alig mozdultunk ki - lévén a korona vírus az év nagy részében Japánban is elég nagy szívás volt , és csak őszre kezdett normalizálódni a dolog - ahhoz képest nem panaszkodom, bár az is lehet hogy pusztán a saját magammal kapcsolatos elvárasaim csökkentek le olyan szintre, hogy már panaszkodni sem panaszkodok. De ne is firtassuk tovább a dolgot, jöjjön hát a lajstrom: 1. Repetát, monseiur bakcsó ? Egy bakcsó, népies nevén vakvarjú szigorú tekintettel nézett egy maradék rákra mint valami fine dining étterem kritikus inkognitóban. Ezt még januárban lőttem a  Zenpukuji (善福寺) templom tava környékén, ahol igen gazdag a madárvilág , szupertelével, 500mm-en sikerült eme kompozíció.  2. Repcsi a telihold előtt. Mondom, hogy nem mentünk s...

Múltkoriban már rimánkodtam, hogy mi lesz ezzel az idei top 15 fotó-összegző posztommal. Lévén, az elmúlt évek legnagyobb problémája általában az volt, hogy a sok tízezernyi éves termésből kiszortírozni mondjuk tizenötöt felettébb málenkij robot munka volt. Ezúttal a kihívás épp ellenkező: összevajúdni 15 értékelhető képet az idei fotóim közül úgy, hogy kvázi szart se fotóztam 2020-ban. Mindazonáltal veselkedjünk neki! Pedig nagy reményekkel indultam az idén, beszereztem egy Olympus EE1-es dot sightot, teljesen Madarász Henrik inkarnációjának képzeltem magam, január havában elmentem a Zenpuku-ji (善福寺) templom tavaihoz. Némi séta után először azt hittem egy szürke gémet látok, de ahogy közelebb mentem és elkezdtem fülelni, arra lettem figyelmes hogy mordoriul beszél, aszondja:  Ash nazg durbatulûk, ash nazg gimbatul,ash nazg thrakatulûk, agh burzum-ishi krimpatul. Szóval ez Szauron szeme volt na.  Aztán még mindig a Zenpukijinél jött a kedvencem, a jégmadár, amihez amúgy tény...