Doufukuai

Év végi fotóösszegző posztom, immáron tizedik alkalommal . Azt már többször is megfejtettem az elmúlt években, hogy valamikor 2017 - 2019 évek között készítettem a legtöbb fotót, egyrészt akkor még jártam el helyekre, másrészt akkor még fotóztam. Most már nem járok helyekre, és fotózni is csak annyit fotózok, hogy éppen össze tudjak szedni 15 fotót. Mármint hogy olyan fotót, mert nyilván a gyerekről sok terrabájtnyi dokumentáció van, számos művészi - szerintem - de azok nem ide kívánkoznak. Na mindegy, nézzük mit lehet bedobni ide alább. Setsubun . Valami templom anyósék szomszédjában, ahol a nagy februári setsubun ramazuri történt. Tudod, a setsubun (節分) ünnepet általában február 3-án vagy 4-én tartanak, és a tavasz kezdetét jelzi a hagyományos japán naptár szerint. Az ünnep legismertebb rituáléja a mamemaki (豆まき), vagyis a szójabab szórása, amelynek célja a gonosz szellemek elűzése és a jó szerencse meghívása az otthonba. Hiroshima, az állatok útja, márciusban. A Yagenbori Hirosh...

Eljött hát az idő, hogy kiválasszam az idei 15 kedvenc fotómat , immáron kilencedik alkalommal. Voltak évek, amikor azért lamentáltam, mert túl sok fotót készítettem és malenkij robot volt szortírozni is, voltak olyan évek, amikor meg olyan keveset , hogy még 15 darabot is nehéz volt összekotorni. Idén afféle semmilyen év volt, fotóztam is meg nem is, egy kicsit Tōkyōt, egy kicsit Kyōtōt, jártunk erre-arra, ergo van bőven anyag. Meglehetősen mediokratikus anyag bár, semmi kiemelkedő, amire elégedetten tudnék csettinteni, de már a szart is megtanultam értékelni. Na mindegy, vágjunk bele: Az újévi Hold. Ezt idén újév napján készítettem, valami zsigeri intuíció arra biztatott, hogy jó ötlet magammal vinnem a 200-500 f5.6-os obimat a  hatsumodéra , vagyis az újévi szentélylátogatásra. Estefelé mentünk, hogy elkerüljük a tömeget, és éppen a kékóra végezetével kezdett izzani a Hold, simán kézből állvány nélkül, a hihetetlenül tiszta újévi időben sikerült pár jó képet készíteni a Holdról...

Top 15 , nyolcadik felvonás, mely során szokás szerint az idei kedvenc tizenöt fotóm egy bejegyzés Prokrusztész ágyába gyömöszölöm. Korábban a legnagyobb problémám éppen az volt, hogy sok-sok ezer, néha 10-15,000 fotóm közül macerás volt kiszortírozni a kedvenceimet, sokszor egész délutánjaim mentek el, mire végeztem az évadzáró bejegyzéssel. S lőn 2022, az első év, hogy vért izzadok, hogy összesen 15 fotót össze tudjak szedni, na nem a bőségből, épp ellenkezőleg, a képszegénység ordító ürességéből.  Pedig hát jól kezdődött az év, újév napján, hatsumode , azaz az év első szentélylátogatása alkalmával mindjárt sikerült pár kedves képet lőnöm. Az egyik legközelebbi szentélybe sétáltunk el a nagy hidegben, és olyan meghitt hangulata volt az egésznek, főleg, hogy kurva hideg volt és megváltásként éltük meg, hogy a tűzrakás közelébe kerültünk végre. Viszont itt kaptam el a jelentet, hogy egy család fiatal tagjai olvassák az omikujit , ergo 'szerencselottót', miszerint jószerencsér...