Hiroshima trash: az állatok útja

Fekszem a hotel ágyán Hiroshimában, kölök alszik, pörgetem az Instát - azon szoktam vadászni érdemleges fotóhelyszínekre - találok egy jó képet, kicsit utánakeresek hol készült, gyorsan meg is találom. 

Hopp, hiszen ez itt van a szomszédban! Kapom is a gépem, kijövök a Hiltonból, és két utcára rá Nyugat-Japán legnagyobb vöröslámpás negyedében találom magam.

A Yagenbori (薬研掘) Hiroshima Naka kerületében, viszonylag központi helyen található, mely a város történelmi vára körüli várárokról kapta nevét, mely árok történetesen egy bizonyos (薬研) yagen nevű mozsárról - mellyel hagyományosan kifejezetten gyógyszerek összetevőit morzsolták össze - mivelhogy annak az alakjára hasonlított.

Manapság azonban főképp a szexipar malmai őrölnek errefelé, mely napközben egy unalmas közönséges japán város álcáját ölti magára, de ahogy leszáll az éj, felkapcsolódnak azok a bizonyos néha tompa, néha vakító neonreklámok, kiengednek a nyakkendők, kirúzsosodnak az ajkak, lecsavarodnak a piásüvegek, felhorkannak a korhelyes kéjhajhászok, ehhez képest apám Kabukichō (歌舞伎町) apácaképző.

A Yagenborit gyakorlatilag a Nagarekawa (流川) hosszú utcája adja, mely a folyamról kapta nevét, mely egykor itt folyt, akárcsak Shibuya esetében gondolják. A második világháború előtt és után Hiroshima (広島) ismert volt a kikötővárosi életéről és az ott található szórakozóhelyekről, s a vöröslámpás negyedekről is. 

És ugyebár a Yagembori volt az egyik ilyen terület, ahol számos bordélyház és szórakozóhely működött.

A második világháború alatt Hiroshima városa javarészt teljesen elpusztult az atombomba robbantása következtében, és újjáépítése ennek kapcsán hosszú időt vett igénybe. 

Az újjáépítés folyamatában azonban a vöröslámpás negyedek is újjáéledtek, és a Yagenbori ismét virágzó központtá vált a szórakozás és a mizushobai (水商売) szolgáltatások számára.

Az 1956-ban elfogadott Prostitúció Ellenes Törvény Japánban megtiltja, hogy bárki prostitúciót űzzön, vagy hogy fizessen efféle szolgáltatásokért, de ennek nemcsak szabados az értelmezése (mondjuk nem értem hogyan lehet ezt bárhogy máshogy értelmezni...), hanem a végrehajtása is olyan gyenge, hogy a szexipar a Japán GDP mintegy 0,5% százalékát adja évente.

Bárcás Cindarella integetett távozó hercegének 

Az viszont tény hogy a japán kormány fokozatosan csökkentette vagy betiltotta a vöröslámpás negyedek működését szerte az országban. A Yagenbori sem volt igazából kivétel, és a 2000-es években itt is bár sok bordélyház bezárt, de azért teljesen kigyomlálni nem sikerült a helyet.

Egy igazi szociológiai kincsesbánya, amit szerettem volna jobban fotózni, de ezek a helyi arcok azért súlyosabbak mint nálunk itt Tōkyōban. Most nem azt mondom hogy szelfizz bátran kabukichōi chimpirákkal, de ezeknek a hiroshimai striciknek az orcáján volt némi leszámolás kis tokióban feeling, az az echte kilencvenes évekbeli akciófilmek ázsiai gengszterjeire emlékeztető attitűd: a kedvencem egy hosszú, sima hajú faszi, fuxszal, fekete kigombolt gigolo ingben feszített egy kupi előtt, s a környék miniszoknyás, magassarkús leányai mind hozzá mentek mélyen meghajolva tiszteletüket tenni, amire alig láthatóan biccentetett. 

Doufukuai olvasók tudják ki az az öregúr, nemde?

Ahogy Ronaldinho nézett másfele, mint ahova valójában passzolt, én úgy vagyok képes streetfotózni, hogy egyszerűen ráfordítom az objektívem a célpontomra anélkül hogy a fejemhez emelném a készüléket - amivel egész jó eredményeket tudok néha elérni - de itt egyrészt az este és a gyér fényviszonyok mellett még az 1.4-es rekeszű obimmal sem tudtam ezt értékelhetően űzni, a fotóalanyokat illetően, ezekkel az arcokkal viszont úgy voltam, hogy annyit nem ér az egész hogy valami nem várt kalamajkába kerüljek. 

Yagenboriban manapság is van minden, a night clubtól a hostess szalonok át, a happy finish masszázsszalonok keresztül amit akarsz, de persze izakayák, bárok etc. is akadnak bőven, szóval nem kizárólag kurtizánok s kuncsaftok járnak ide, de hát ha csak okonomiyakit akarsz enni, akkor talán az Állatok Útja nem az elsődleges opció...

A túlfűtött hangulat miatt kigyulladt egy kupi, azért a tűzoltóautó ott a sarokban

Owari.

Kapcsolódó bejegyzések:

1945. augusztus 6/9 - az atombombák története dióhéjban

A Hitachi szétlőtt áramellátó állomása - háborús mementó Tōkyō külvárosában

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 9 - San'ya népszállói, fotós poszt a főváros egykori gettójáról 

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol.1 - Masakado átka - a főt vesztett szellem átka a mai napig kísért

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara, az Edó-kor nagy vesztőhelye

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 3 - Jōkanji, a ribanctemető

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 4.- Suzugamori vesztőhelye

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 5. - Denma-chō börtöne

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 6 - Gyilkosságok a Tōkyō-ekinél

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 7 - Hitachi repülőgépgyár áramellátó állomása

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 8 - A 731-es alakulat nyomában. A legsötétebb sötét Tōkyōs epizód!

Konfuciánus gengszterek - a yakuza története

Urbex-sorozat

Shunga

Kurvák és költészet Kínában - gigaposzt az ókori kínai prostituáltak irodalmi szerepéről