Urbex vol. 5 - 上海市商会旧址

礼堂议事厅 - a tanácsterem, a diadalív mellett az épületegyüttes egyetlen fennmaradt objektuma

Mai urbex célpontjául a korábbi shanghai-i kereskedelmi kamara (上海市商会旧址) egykoron impozáns, immáron haikyóvá pusztult épülete szolgált. A Bundtól nem túl messzire található objektumot Guangxu császár (光绪) regnálásának tizedik évében, azaz 1884-ban építették, hiszen ekkoriban, már a harmadik ópium-háborún is túl a Qing-dinasztia igen kiterjedt külkapcsolatokkal rendelkezett, és Kína is számos diplomatát küldött szerte a világba, kiknek tekintélyes hányada a legnagyobb, shanghai-i kikötőből (通商口岸) indult. A hosszadalmas hajóutak biztonságának érdekében, a minnan-i halászok gyakorta építettek Matsu tengeristen számára templomot (妈祖庙 vagy 天后宫), Guangxu pedig e hagyományt követve a messzire utazó magas rangú diplomaták számára szintén biztonságuk érdekében húzatott fel mintegy 8000 négyzetméteren templomot és hivatali épületet (出使行辕) is egyben. A tengeristenhez való fohászkodáson kívül persze gyakorlati szükség volt a Shanghaiból induló (vagy Shanghaiba visszatérő) kínai diplomaták elszállásolához, minekutána akkoriban az átmenetileg Shanghaiban tartózkodó kínai nagykövetek nem lakhattak a külföldi koncessziókban, a környéken pediglen nem volt a számukra megfelelően kialakítható épület, így többnyire a várostól nem túl messzire lévő tartományi székhelyekben szálltak meg kiküldetésük előtt, illetőleg hazaérkezésük után. Se őket és a Qing-kormányzat helyi üzletembereit (yamen, 衙署/衙门, apropó lásd kínai pidgin) megfelelő formában fogadni képes reprezentatív épület nem volt, így pusztán ez okból is elkerületlen volt az építkezés.

A mára teljesen elhanyagolt épület egy elkerített területen belül foglal helyet, ahol számos építkezés zajlik, a Suzhoubeilu bejáratnál lévő fogatlan vámpír először nem engedett be, csak miután alaposan szemügyre vette a magyar jogosítványomat, és meggyőződött róla, hogy valóban a New York Times tudósítója vagyok.

Szerencsém azonban nem röpített túl messzire, miként egy 2-es szintű fogatlan vámpír már nem hitt a mesémnek, és kiebrudalt. Kénytelen voltam egy szimpatikus falszakaszt választani, amin átpókembereztem majd benindzsáztam magam.

Folytatván a históriát, 1904-ben az objektum a shanghai-i kereskedelmi főkamara kezelésébe került, ezáltal a későbbiekben kereskedelmi hivatalnak (商埠公所) is nevezték, 1912-ben aztán a shanghai-i kereskedelmi hivatal (上海商务公所) és a kereskedelmi főkamara (上海商务总会) egyesült, és a Qing diplomaták korábbi eredeti tanácskozóhelyiségét irodaházzá formálták. Az épületegyüttesben a kereskedelmi kamara kiállítótermeket, áruházat, üzleti iskolát de még egy üzleti lapkiadót is létesített, klasszicistává faragva a dizájnt díszes belépőkapuval és virágágyásokkal. A szintén akkoriban emelt diadalív szerű bejárat ma nem sokat enged elárulni e hajdanvolt nyüzsgésből.

Akkor...

És most (igaz, a másik oldalról fotózva)

1929-ben a shanghai-i kereskedelmi kamara (上海市商会) átváltoztatta nevét shanghai-i különleges városi kereskedelmi kamarává (上海特别市总商会), egy év után már mégsem érezték magukat annyira különlegesnek, és visszaváltoztatták nevüket shanghai-i kereskedelmi kamarává.

Ezzel egyidejűleg négy különböző városrészben Nanshi (南市, 'déli város', a mai Lujiabang (陆家浜) és Pudong Shangnan kerülete, 浦东上南地区) Jiangwan (江湾), Pudong (浦东), Wusong (吴淞) nyitottak új irodákat. 1937-ben a shanghai-i kereskedelmi elkényszerülni hagyta a várost, s csak a háborút követően tért vissza eredeti helyére.

Mostani állapotát tekintve nehéz elképzelni, hogy itt valaha császári követek tanácskozhattak...

1949 és Maóék után a shanghai-i kereskedelmi szövetség (上海市工商业联合会) bérelte ki a helyet, mi utóbb 1979-ben a Xiangganglu 51 (香港路51号) szám alá költözött. az épület pedig egy elektronikai-informatikai kutatóintézet birtokába került. 1999-ben Shanghai önkormányzata történelmi jelentőségű épületté nyilvánította, 2014 óta pediglen papíron műemlékvédelem alatt áll, a valóságban basznak rá és hagyják rohadni. Ezért sem látogatható.