Doufukuai

Dr. Bozóky Dezső (1871-1957) életének tagjei a főtörzsorvos, hajóorvos, világutazó, és a fotográfus lenne, hiszen a rendeltetését illetően bár hajóorvos volt, s nem mellesleg aktív fotográfus , és egyike kevésbé ismert magyar világutazóinknak is. A Monarchia haditengerészében 1907–1909 között teljesített katonai szolgálatot a Távol-Keleten , mely során Kínába, Koreába és Japánba is eljutott.  Életéről bár nem sokat lehet tudni, annyi bizonyos hogy a nagyváradi születésű Pilismaróti Bozóky Dezső 1895-ben szerezte meg az orvosi diplomáját Budapesten, egy pár évre rá pedig 1904-ben került be az osztrák-magyar haditengerészet kötelékébe. Első hosszabb útja a Taurus gőzős fedélzetén Konstantinápolyba (a mai Isztambulba) vezetett az osztrák-magyar nagykövetség ellátására. Ezt követően egy még hosszabb tengeri utazás következett a 1907-ben, mely során 26 hónapig járta a Távol-Keletet a Szigetvár, a I. Ferenc József és a Leopárd nevű hajókon szolgálva. A távol-keleti expedícióval a M

A Laoximen (老西门), vagy a Régi Nyugati Kapu szomszédsága egykori Shàng​hǎi​ t ölelő városfalon már közel 500 éves történelemmel, mi több számos szép shikumennel (石库门), ergo a város egyik hagyományos építészeti stílusát képviselő épülettel rendelkezik, de ez sem fogja megakadályozni abban, hogy nemsokára a környékbeli területek sorsára jusson és eldózerolják a bús picsába. Legutóbbi shàng​hǎi​i utunk során ebből adódóan el is sétáltunk a szomszédságba, hogy készíthessünk pár koremléket e városrész sajátos hangulatáról, mely a jövőben már egyre kevésbé fogja jellemezni Kelet Párizsát, vagy talán semennyire. A Laoximent magába foglaló terület mintegy két négyzetkilométert ölel át, jóllehet ennek mintegy kb. fele ami ténylegesen kívül esett bárminő felújításon. Az elpusztítandó terület hozzávetőlegesen 111,000 négyzetmétert érint, ami bár nem tűnik olyan veszettül soknak, rengeteg pótolhatatlan kincset rejt. Az egykori városfalat övező terület a XVI. századtól kezdve lako

Shàng​hǎi​, az egyik kedvenc városom , írtam volt 2011 augusztus havában. Kibaszott kozmopolita dolognak éreztem akkoriban hogy ilyeneket írhatok, mi több azt a látszatot próbáltam kelteni, mintha már minden szegét ismerném a városnak, pedig hát fingom sem volt róla.  Aztán ott éltem három évig, igaz jobbára egyetemistaként de végső soron sok szempontból tüzetesebben sikerült megismerni a várost, s hogy kedvencemmé vált-e, az egy fogas kérdés.  Shàng​hǎi​ és az egyén viszonya afféle BDSM dominancia-alávetett kapcsolat analógiájára épül, Shàng​hǎi​ üt , korbácsol, ami nekünk fáj, ámde élvezzük is, valljuk be . Shàng​hǎi​ egy korbács.  Édes korbács .  Amit imádunk gyűlölni. Mint valamennyi nagyváros esetében, itt is vannak pozitív és negatív dolgok, nem is lenne érdemes végletekben beszélni róla, legalább annyit ad, mint amennyit elvesz.  Egyetemre menned Kinában nem kell félned jó lesz . Na de hogy ne csak rébuszokba hajlóan beszéljek, elismerem életr