Suzhou újratöltve

"Suzhou a legkirályabb hely egész Kínában" – nyilatkozta Marco Polo, velencei utazó, valamikor 700 éve egy mára feledésbe merült genovai hírügynökségnek. Ha járt arra, ha nem, akárhogy is a régi Kínában úgy hírlett, Suzhou a földi paradicsom. Ma legfeljebb paradicsom-szószt lehet kapni Suzhouban, viszont volt egy szabadnapunk a 端午节 miatt, Kayoko még úgysem látta, ezért rászántuk a napot. Habár, ha láttunk már egy Shanghai környéki vízi városkát (水城), mint mondjuk Xinchang - arra jövünk rá, hogy az összes egy kaptafa, úgy alapjaiban véve nem rosszak, de annyi különbség sincs közöttük mint a Dr. Beer kézműves sörei közt.

A Tigris-hegy bejárata

Egyelőre Shanghai, Hongqiao vonatállomás, háromszáz méteres sor a jegyiroda előtt, ilyenkor jobb nem hangsúlyozni, hogy értünk kínaiul, gálánsan a sor elejére kell sétálni és 啊，啊，你啊，你干吗？vagy a 他为什么不排队？kérdéseket el kell engedni a fülünk mellett, ha nagyon mérgesek, akkor egy pongyola ’tingbudong’-ot kell mondanunk, és tényleg képesek elhinni hogy tényleg ennyire hülyék vagyunk. Vettünk jegyet, gyorsan meg is érkeztünk, a megérkezés elánjával ugyanezzel a módszerrel szereztem vissza jegyeket Shanghaiba, ám amint megkaptam egy jegyeket, kissé csudálkozva tapasztaltam, hogy 昆山南-上海 jegyet kaptam, illetve konstatáltam, hogy Shanghai és Suzhou közt van egy Kunshan nevű állomás is. Szopóka, nem vitás, de szerencsére kb. fél óránként vannak vonatok Shanghai – Kunshan – Suzhou között, így egyszerűen felszálltunk egy másik gaotiére. Sikerült megérkezni Suzhouba: a nap kudarcát rögvest a nap sikere kísérte. 

Suzhou története régre nyúlik vissza, valaha a kínai selyemipar egyik kulcsfontosságú központja volt, ám a munkakörülmények még a shenzhen-i Apple gyárnál is gyászosabbak voltak, ezért a munkások (bizonyára proletárok voltak csak még nem tudták) már a XIV. századtól kezdve gyakorta folytattak nagyszabású tüntetéseket, ami nem a várostervezés előnyére szolgált. 1860-ban a Taipingek végtelen nagy egyenlőségük által vezérelve Suzhou-t is a földdel tették egyenlővé, vagy legalábbis szerették volna. Aztán 1896-ban japán és egyéb külföldi koncessziókat alakítottak ki a városban. Végül 1949-től Maóék vették kezelésbe a várost. 1990-ben fogadták el az új negyed (新区) fejlesztési tervét, hát nem pudong-i mértékkel, de azért valóban sokat fejlődött az új városrész. Mára afféle ZS-kategóriás Shanghai, de van minden: Costa, Uniqlo, Apple, amit akarsz. 

Egyelőre egyiket se akartuk, helyette lecsekkoltuk a 虎丘山-t, a "Tigris hegyet", amire a kínaiak azt mondják, hogy egy tigrist formáz. Szerencsére nem ez a legérdekesebb tulajdonsága, hanem a Yunyan (云岩寺塔) pagoda, amire a kínai ferde toronyként is szoktak volt hivatkozni, bár olyan szinten nem ferde. 

907-ben kezdték el építeni, ezer évig úgy nagyjából állt, aztán 1957-ben a KKP kicsit körbebetonozta az egész környéket, hogy ne ferdüljön tovább. 

A torony maga impresszív, viszont mégis a környezet, amiben van ad okot a nagy hype-ra, ami körülötte van, tényleg nagyon szép helyen, csupa zöld, természetes és mesterséges folyamokkal. Érdemes megnézni. 

A következő állomás egy random templom volt, nem tudom mi kell ahhoz, hogy újfent lángra lobbanjon bennem a lelkesedés egy buddhista templom iránt, a „fagyos hegy kolostor” (寒山寺) viszont nem segített ebben. Ezt is régen építették, volt itt egy harang, amit japánok öntöttek, mi több Itō Hirobumi írt hozzá használati útmutatót, vagy legalábbis ajánlást, de már nincs ott, mert Wuhanból hoztak egy újat. Ennyi. Kép: 

A templom után elmentünk a 山塘街-hez, ami a Suzhou óvárosának egyik híres kanálisa. Szép. Este még szebb, de mivel még kora délután volt, elmentünk az új negyedbe kajázni és pihenni egyet, illetve az aranytyúk-tónál ( 金鸡湖) tettünk egy vizitet, de nem volt különösen érdekfeszítő. Este még a vonat indulása előtt újra elnéztünk a Shantangjié-hez az esti fényeket megcsodálni, jól lefotóztuk és vonatra szálltunk, a vonatállomás a következő állomás a közeli 2-es metrón.

Megközelítés: Shanghaiból 高铁 vonattal csak fél óra, ha nem szállunk le Kunshanban, mert akkor egy.

Szubjektív érdekességi faktor: nem olyan izgalmas, mint négy éve

Kapcsolódó bejegyzések: 

Xinchang vízi falva

Suzhou 2010-ben 

Hangzhou 2014-ben