Doufukuai

"Suzhou a legkirályabb hely egész Kínában" – nyilatkozta Marco Polo, velencei utazó, valamikor 700 éve egy mára feledésbe merült genovai hírügynökségnek. Ha járt arra, ha nem, akárhogy is a régi Kínában úgy hírlett, Suzhou a földi paradicsom. Ma legfeljebb paradicsom-szószt lehet kapni Suzhouban, viszont volt egy szabadnapunk a 端午节 miatt, Kayoko még úgysem látta, ezért rászántuk a napot. Habár, ha láttunk már egy Shanghai környéki vízi városkát (水城), mint mondjuk Xinchang - arra jövünk rá, hogy az összes egy kaptafa, úgy alapjaiban véve nem rosszak, de annyi különbség sincs közöttük mint a Dr. Beer kézműves sörei közt. A Tigris-hegy bejárata Egyelőre Shanghai, Hongqiao vonatállomás, háromszáz méteres sor a jegyiroda előtt, ilyenkor jobb nem hangsúlyozni, hogy értünk kínaiul, gálánsan a sor elejére kell sétálni és 啊，啊，你啊，你干吗？vagy a 他为什么不排队？kérdéseket el kell engedni a fülünk mellett, ha nagyon mérgesek, akkor egy pongyola ’ tingbudong ’-ot kell mondanunk, és tényle...

Ha már az európai Velencébe nem sikerült eljutnom , itt a vi lág másik oldalán hát újfent megpróbálkoztam vele, lényegesen több sikerrel. Mivel szinte az éjszakába nyúlt a kolesz ármánykodása, nem sok időt hagyott aludnom, kiváltképp a kora reggeli ébresztés miatt. Így elég leharcolt állapotban kerestem fel Miyát, hogy együtt menjünk Suzhouba. Taxi, állomás, KFC reggeli hanbao, s 高铁, vagyis az átlag 250-el közlekedő 火车 (tüzes kocsi=vonat), reggel kilencre érkezés. Mivel meglehetősen ad hoc jellegűen útik önyvvel és gps-el vágtunk neki a tripnek, találomra vitettük magunkat taxival egy egyébi ránt igen szép tóhoz. Ott motorcsónakba pattanva értünk el egy szigetre, hol a délelőttünket töltöttük. A sziget flórája, parkjai hozták a már kvázi megszokott beszarás kategóriát, szerintem Kínára igazából három emberöltő is kevés, hogy teljesen be lehessen járni, így minden új út alkalmával valami új csodát vél felfedezni az Égalatti lakója. Olyan dél fele visszaorientálódtunk a szigetről a város...