Kurumayama 車山

Idén másodjára jártunk Naganóban, ezúttal a Kurumayamát (車山) kerestük fel a Japán Alpokban, mely egyébiránt nem túl ismert, de anyósék számára kedves hely, kifejezetten az ott található hütte, melyet már a kilencvenes évek óta rendszeresen látogattak, s töltötte ott gyerekkorának szép emlékeit asszony és a sógorok is.

A hütte tulajdonosa egy idős pár, ki már a család jó barátjává vált az évek során, és mivel elég idős házaspárról van szó, anyósék tudtára adták hogy jó lenne még az idén elmenni hozzájuk egyszer, mert nemsokára lelövik a rolót koruknál fogva. Szóval bepattantunk a kocsiba és irány a hegyek, 3,5-4 órás út Tōkyōból, és bár már végre felénk is beköszöntött a kellemes őszies idő, és végre hűvösebb van, itt a hegyekben 1915 méteren még délután is csak 7 fok volt. 

Megérkezésünk után elmentem futni, hiszen ki kellett használni e kilátást a horizonton tespedő ormokra - a hírös ún. Venus Line (ビーナスライン), majd az ósdi, ám hangulatos hütte forró fürdőjében sous-videáltam magam kellemesen porhanyósra. Nekem mindegy, ha Japánban utazni megyek, csak egy jó fürdő, és lehetőleg onsen legyen a szálláson, aztán eshet, földrenghet, godzillázhat, kipusztulhat a világ mindenestül, de egy jó fürdő minden nehéz gondolatot, sőt a gondolatot magát is távol tartja az embertől. 

Reggel azonban a csődör, aki meghágja a világot, vagyis a kisfiunk már jóval hat előtt kibaszott az ágyból, ha már ilyen kellemesen felébredtem gondoltam kimegyek fotózni egy kicsit, hiszen még tompán pislákoltak a reggeli fények. Egy hosszú ujjú pólóban mentem volna ki, de asszony rám erőszakolt egy bomberdzsekit, lévén csak 4 fok volt. Hozzám verbuválódott sógor, mert ő már úgyis mindig fent van ilyenkor. A hüttétől nem messze volt egy kis magaslat, ahova felmentünk, de az erdő és a fák miatt túl szép kilátásunk nem volt, pedig felhőtenger (雲海) borult a közeli Chino(?) városa felé, amire a hegyek mögött parázsló Nap egyre terebélyesebben ereszkedett. 

És ha már egyébiránt a hegyekről beszélünk, akkor azt is megemlíteném, hogy a Kurumayamához számos, Tenguval kapcsolatos legenda él, melyeket többek között a Shinshū (信州) tartomány (mely a tulajdonképpeni mai Nagano) népmeséinek gyűjteményében című műben is bemutatásra kerültek, s melyek elsősorban a közeli Chino (茅野市) városából származnak.

Ohan asszony története (おはん女様)

Volt egyszer egy kislány, akit Ohan (おはん) néven ismertek, s nyoma veszett, miután egy tenguval találkozott. Ám évtizedekkel később ismét látni vélték a Kurumayamában. És midőn látni vélték, Ohan úgy ismertette magát, hogy immáron nem más, mint a tengu felhőkön szökkellő követe, és arra kérte az embereket, ha a Kuruma hegyek irányába érkező fellegeket látnak, gyújtsanak egy füstölőt.

A tengu tűzifája (テンゴン様のねじり木)

Egy másik történet szerint egy férfi egyszer éppen venyigét gyűjtött a Kuruma-hegyen, majd egy tengu arra kérte, hogy siessen tudtára adni a helybelieknek, hogy tűz ütött ki a szomszédos Yatsugatake-hegyen (八ヶ岳, pont ott jártunk pár hónappal korábban). Miután a férfi teljesítette a tengu kérését, kompenzáció gyanánt tűzifát kapott a harcias hegyi entitástól - aki vélhetőleg csak úgy saját erőből kitépkedte a fákat és meglehetősen durván összedarabolta őket - ebből adódóan pedig az alaktalan, slendriánul összevágott tűzifát a Tengu kicsavarta (tüzi)fának ( テンゴン様のねじり木) nevezi a legenda a helyi, Shinshū nyelvjárásban, de igazából egyáltalán nem használt fogalom hiszen az emberek manapság ritkán tüzelnek tenguk által kitépett fákkal. 

Fukuji fergetege (福次荒れ)

A harmadik történet főszereplője a Kurumayamában dolgozó szénbányász, Fukuji, ki előtt megjelent egy tengu, és arra utasította, hogy most azon nyomban fejezze be a nagy füsttel járó munkáját, és hirtelen szörnyű vihar keletkezett, a folyó kiáradt, és Fukujinek nagy veszélyek közepette sikerült csak hazakeverednie. Ettől kezdve a hegyben támadt hirtelen viharokat Fukuji fergetegének nevezték.

Egy nagyon jó reggeli - én minden héten csinálok shokupant, de amit az öreg csinált, nagyon tuti volt, igaz, jól megvajazta - érzelmes búcsúzkodás következett az idős házaspártól és shiba kutyájuktól, hiszen már többet vélhetőleg nem jövünk ide, legalábbis az ő hüttéjükbe egészen biztosan nem. A hütte emlékkönyvében asszony gyerekkori rajzaitól kezdve számos nosztalgikus családi bejegyzés szerepelt, és a házaspár történetesen asszonnyal jó régen, több mint 10 évvel ezelőtt találkozott, és a néni emlékezett rá, amikor azon gondolkozott asszony hogy valahova külföldre kéne tanulni mennie, amiből aztán Shanghai lett. 

Aztán még elmentünk a nem túl távoli Yashimagahara (八島ヶ原湿原) mocsárvidékére, mely szintén 1600 méteres magasságban található, s mintegy háromezer hektáron terül el. Én imádom a japán mocsarakat, járom-kelem, kívánom őket, minden évszakban, valódi mocsár fétisem van. A Yashima mocsárt nem tudtuk teljesen bejárni, az simán lett volna egy 3-4 órás túra, de bébivel a hátamon nem akartuk kimaxolni a dolgot, és az a kezdeti szakasz, amit bejártunk, az önmagából nem volt kifejezetten izgalmas, de azért csináltam pár fotót itt is. 

Végül visszamentünk Chino városához, mert azt hallottuk a szállásadó nénikétől, hogy a Tsuruya nevű üzlet az a naganói Seijoishii, azaz egy jóféle, nívós szupermarket, hát nem szartam tőle össze magam, voltam már jobb szupermarketben is (ami a másik fétisem), bár vettem egy grúz bort, amikről Dan Saladino nagyszerű könyvében olvastam. 

Majd hazaindultunk, és röpke 5 órás autópályás dugó után haza is értünk, megpocsíkolva, de azért szép emlékekkel. Egyre jobban szeretem Naganót!

Kapcsolódó bejegyzések:

Pokolvölgye majmai - Csita-jakuzzi Naganóban

Zenkōji - templomvadászát Naganóban

Okunoin - next level spiritualitás a Kōyasannál

Yamadera kolostor túra - Bashō, a bogaras költő kedvenc ormai

A majomsziget - majmok nélkül desukedo

Túrák Tōkyō körül - dizájner jégcsapok után Misotsuchiban

Takino-temető - sci-fi dómban trónoló Buddha-szobor Sapporóban

Kirifuri-felföld - vámpirpiócák a ködös felföldön

Nasu - barangolás a felföld van ormain s rejtélyes mocsárvilágában

Túrázás Japánban - bejegyzés-csokor szerte Japánból

Tengu-fesztivál a fővárosból

Takao-hegy, ahol hemzsegnek a tenguk

Luoyang - Tang-kori kő-catwalk, buddhista barlangszobrászat Henan-tartomány mélyén, Kína ősi fővárosában