Senjōgahara

Senjōgahara (戦場ヶ原) a kedvenc mocsaram. Már sokadjára járok itt, de még mindig nem unom, egyszerűen mert a nagyszerű túra majdhogynem teljesen néma, mozdulatlan természetben vezet végig, hol hatalmas nyitott terektől egészen fenyvesek homályos rengetegében egyaránt barangolhatunk a mintegy 400 hektáros kiterjedésű, különlegesen szép lápvidéken.

A közeli Chūzenji-tónál szálltunk meg az előző este, ami talán a legközelebbi hely a mocsárvilágtól, 7 km, busszal 10-15 perc, attól függően a tó melyik részén van a szállásunk. Kora reggel indultunk neki a tripnek, hogy elkerüljük a tömeget, bár itt szerencsére sosincs tömeg. 

A legendák szerint e mocsár valaha harcok mezeje volt, innen ered neve is, hiszen a Senjōgahara harcmezőt jelent. 

Az istenek Senjōgaharában történt összecsapásának (戦場ヶ原神戦譚) nevezett sztorija szerint, még jóval az emberi dinasztiák előtt, a legendabeli istenek korában az egykori Shimotsuke tartomány (下野の国, ami nagyjából a mai Tochigi-prefektúra területét képezi) Nantai-hegy (男体山) istene, valamint a kortárs Kōzuke tartomány (上野国, ami ma kb. Gunma-prefektúra) Akagi-hegyének (赤城山) az istene territoriális összekülönbözésbe keveredett egy vitatott földterület végett, amiből aztán harc lett.

A Nantai-hegy istene óriási kigyó (大蛇, lol, hisz a Nantai ugye férfiúi testet jelent), míg az Akagi-hegy istene egy gigászi százlábú (大百足) alakjába transzformálva esett egymásnak.

Az Akagi-hegy istenét aztán jól lealázta a Nantai-hegy segítségére sietett Iwashiro-tartomány (岩代国, a mai Gunma-prefektúra) egyik híres íjásza, a jobb szemét ki is lőtte a picsába, a győzelem így a Gigakígyót, azaz a Nantai-hegy istenét illette. Azóta pedig Senjōgaharának nevezik az isteni csata színhelyét. A hely pediglen, hol a Megaszázlábú Akagi-hegy istene vérét hullajtotta, a vörös mocsár nevet kapta, ami japánul nem más mint Akanuma (赤沼). Manapság pedig innen, az Akanuma állomástól kezdődik túránk be, be a mocsár mélyébe.

S hatoljunk is be bármennyire e mocsár legbelsőbb területeire, bármelyik évszakban is, a természet megannyi orcája fog üdvözölni utunkon, mely nekünk kb. három órát vett igénybe, de úgy, hogy én közben minden bokorban fotóztam, drónoztam, gópróztam, és hát kurva sok bokor van Senjōgaharában!

Most igy November végére amúgy igencsak télies lett az idő itt is, a mintegy 1400 méterrel a tengerszint felett elhelyezkedő lápvidékén 0 és -4 fok között mozgott a tegnapi időjárás, s igencsak megéreztük az acsargó minuszokat bőrünkön, a kisebb patakok pedig be is fagytak helyenként.

Egyébként meg ne ugorj le a deszkajárdáról mint én, mert jó sáros-vizes lesz a lábad: teljesen vizenyős a talaj a járdák alatt, hát nem véletlenül lett ez az út kiépítve. De hát muszáj volt ezekről a susuki-füvekről boheklicious képeket készíteni. Feltölteném, de még sehol sem tartok a képek szerkesztésével, s még egy videónyi anyagot is csináltam az Osmóval. 

A túra vége felé van egy szakasz az útból,  ahol általában csak ketten szoktunk lenni, itt szoktunk kreativoskodni gopróval meg most a repülő robottacskómmal is, itt a fent az egyik példa. Itt lent búcsúzóul pedig egy másik random kép az út egyik szakaszáról:

Egyébiránt, ha Nikkōba jövünk mindenképpen vegyük meg a Nikkō freepass buszjegyet, mert pusztán az állomástól Akanumáig lesz vagy 3 ropi a jegy oda-vissza, ergo már pusztán ezért is megéri, főleg ha másfelé is tervezünk menni a város körül, akkor mindenképp. Legközelebb télen, a hófödte Senjōgahara lenne jó visszajönni!

Kapcsolódó bejegyzések:

Nikkō - ne mondd, hogy kekkó, míg nem láttad Nikkót!

Kirifuri-felföld - vámpirpiócák a ködös felföldön

Nasu - barangolás a felföld van ormain s rejtélyes mocsárvilágában 

Túrák Tōkyō körül vol. 7 - 扇山

Túrák Tōkyō körül vol. 6 - Kōbō-yama: barátságos séta, fika

Túrák Tōkyō körül vol. 5 - Hakone

Túrák Tōkyō körül vol. 4 - Oyama-hegy

Túrák Tōkyō körül vol. 3 - Hossawa-vizesés, Hinohara

Túrák Tōkyō körül vol. 2 - Mitake-hegy

Túrák Tōkyō körül vol. 1 - Takaó-hegy

Shiromaru-gát - Okutama-barangolás

Aokigahara - hullajó kikapcsolódás is lehet