Doufukuai

Senjōgahara (戦場ヶ原) a kedvenc mocsaram. Már sokadjára járok itt , de még mindig nem unom, egyszerűen mert a nagyszerű túra majdhogynem teljesen néma, mozdulatlan természetben vezet végig, hol hatalmas nyitott terektől egészen fenyvesek homályos rengetegében egyaránt barangolhatunk a mintegy 400 hektáros kiterjedésű, különlegesen szép lápvidéken . A közeli Chūzenji-tónál szálltunk meg az előző este, ami talán a legközelebbi hely a mocsárvilágtól, 7 km, busszal 10-15 perc, attól függően a tó melyik részén van a szállásunk. Kora reggel indultunk neki a tripnek, hogy elkerüljük a tömeget, bár itt szerencsére sosincs tömeg.  A legendák szerint e mocsár valaha harcok mezeje volt, innen ered neve is, hiszen a Senjōgahara harcmezőt jelent.  Az istenek Senjōgaharában történt összecsapásának (戦場ヶ原神戦譚) nevezett sztorija szerint, még jóval az emberi dinasztiák előtt, a legendabeli istenek korában az egykori Shimotsuke tartomány (下野の国, ami nagyjából a mai Tochigi-pre...

Kanmangafuchi misztikus jizō szobrai után tettünk egy pihenőt a ryokan-ban, és az anhui tartománybeli kínai lakos köpésének hatótávolságában található " Istenek hídját " (Shinkyō, 神橋) vettük célba, mely a Futarasan szentély (二荒山神社) részét képzi, s nem mellesleg Japán egyik leghíresebb s legszebb hídja is egyszersmind. A legenda szerint egy Shōdō (勝道) nevű pap spanjaival i.sz. 766-ban megmászta a Nantai hegyet (男体山, a " férfiú test hegyet ", amiben a neolitikum utáni ősjapánok egy jókora farkat véltek felfedezni - innen is az elnevezés talán - na de hogy Shōdōék miért nem a guizhou-i cickó-hegyen próbáltak szerencsét , nincs megmondója), hogy az ország üdvéért és gazdagságáért fohászkodjanak, viszont nem tudtak átkelni a Daiya-folyón. Shōdō addig imádkozott, míg egy Jinja-Daiou (深沙大将) nevű istenség meg nem jelent előtte, akinek különös ismertetőjegyét két, kezére tekeredett kígyó adta. Jinja-Daiou a kezére tekeredett kék és vörös kígyót szabadjára bocsát...