A ló és a szarvas együtt = hülye?
Az egyik legkommerszebb japán nyelvű inzultálásról van szó, a 馬鹿 ('baka'), mely hülye, ostoba, idióta jelentéssel bír.
A baka leírására a ló (馬), valamint a szarvas (鹿) kanji-jait szokták használni. Ez egy példa az ateji-re (当て字, 宛字), amikor egy kanji-t pusztán fonetikusan használnak kiejtése/olvasata végett, sem mint jelentéstartalma miatt.
え一とね、この字は馬って読むの。こつちは鹿ね。
Uh, ezt a karaktert 'lónak' olvasd. Ezt 'szarvasnak'.
馬と鹿でバカって読むのよ!
A 'ló' és a 'szarvas' együtt baká-nak olvastatik.
De miért ezeket a kanji-kat használják a baka leírására?
Más kanji-kat is használtak a baka leírására, (lásd bitxəšï releváns bejegyzésében), de többnyire a 馬鹿 számít standardnak. Katakanával - バカ - is gyakorta találkozhatunk, elsősorban mangákban, és ekkor erőteljesebb hangvétellel bír.
Lehetséges, hogy pusztán azért illetik a ló és szarvas kanji-jaival, mert egyik állat sem kivételesen intelligens...(?) (Például a 鳧 /かも, vagyis a kacsa alatt bénát, szerencsétlent is érthetnek, noha az azért egyértelműbb példa, gonduljunk a magyarban a balfácánra.) Bár ez önmagában elég gyenge érv.
A kifejezésre ebben a formában és jelentésben nem találtam arra vonatkozó adatokat, hogy kínaiban is használatos lenne. Van viszont egy chéngyǔ, zhǐlùwéimǎ (指鹿为马), "szarvasnak látja a lovat" [literálisan a szarvasra mutat a ló helyett], ami alatt kardinális, avagy szarvashiba értendő (diāndǎoshìfēi [颠倒是非], vagyis felcserélni a jót és rosszat). Egy ehhez kapcsolható további chéngyǔ: mǎlùyìxíng (马鹿易形), pontosan ennek ellenkezőjét jelenti, vagyis hogy "könnyedén megkülönböztetni a lovat a szarvastól", ergo tudni a helyest, és helytelent, a morális értelemben vett jó és rossz közötti különbséget. Ez persze nem jelenti azt, hogy párhuzamba állítható a japán 馬鹿-val, csak mint érdekesség. (Egyébként, ha már a kínainál tartunk, az ateji kapcsán egy általános kínai kifejezés: mǎmǎhūhū (马马虎虎), aminek írásjegyei: ló-ló, tigris-tigris, vagy csak simán mǎhū (马虎) figyelmetlent, gondtalant, slendriánt jelent/vagy pedig még elmegy, szó-szó, nem rossz értendő alatta.)
Példák a baka használatára (mangából kiragadott példák):
バカだ!- "Hülye!"
俺は大バカだよ!- "Hogy én milyen hülye vagyok!"
Itt saját magára értette a beszélő, de persze egyes szám második személyben is, mint "te hülye vagy" is használható:
聞いてんのか、このバカ? - "Hallasz engem, te barom?!"
Kombinációk:
a mono 者 - embert, személyt jelző - szuffixum (a kínaiban nominalizáló partikula) gyakorta kapcsolódik a baká-hoz:
馬鹿者!- "Idióta/barom!"
a mono mon-ra is lerövidíthető:
バカモン - barom, idióta
Baka+ yarō:
A yarō - fickó, hapsi - alapvetően férfira mutat. Inzultálásként is lehet használni, a hangnem erősségének függvényében, pl.: konoyarō-t (このやろ) lehet szelídebb és sértőbb hangnemben használni. Szintúgy a ばかやろ一(bakayarō)-t.
Baka + főnév:
このバカ猫が!- "Az a hülye macska!"A baka-neko-t is lehet konkrétan hülye/ostoba macskának fordítani, de a mondat kontextusában inkább csak szimpla szitkozódásként szerepel.
Baka+ melléknév:
そんな馬鹿なことはないだろう!- "Ez őrültség/hülyeség"[ez nem lehet igaz!]
そ、そんなバカな!- "Ez őrület" vagy "ez nem lehet igaz"
Kifejezések baká-ra:
バカ言つちやいかん! - "Ne beszélj hülyeségeket!"
バカにしてるんですか? - "Most hülyéskedsz velem?!"
ばかばかしい! - "Ez nevetséges/hallatlan!"
バカと煙は高い所が得意なのよ!- "A bolondok és a füst a magas helyekre specializálódtak", ami a バカと煙は高い所が好き - a "bolondok és a füst szeretik a magas helyeket" kifejezés szelídebb változata.
バカはけぜをひかん / 馬鹿は風邪を引かない - "A hülyék nem kapják el a megfázást", a hülyék nem fáznak meg.
馬鹿は死ななきゃ治らない - "Hülyékre csak a halál a gyógyír" - nem lehet mit kezdeni egy bolonddal. (Literálisan amíg a hülye meg nem hal, nem lesz gyógyulása.)
馬鹿も一芸 - "A bolond is ért valamihez". (Én speciel ezzel szoktam replikázni.)
Látom, szorgalmasan tanulsz japánul :)
VálaszTörlésJó kérdés, hogy miért használják a 馬-t és a 鹿-t a バカ leírására...a muromacsi-korban még 馬嫁 -nek is írták.
もちろん、日本語はとても面白いですよ!毎日日本語を勉強します!
VálaszTörlésValami homályos kínai történetet szerint volt egy hadvezér, aki egy lovat és egy szarvast hívott, hogy megbizonyosodjon róla, hűségesek-e alattvalói, és lehet, hogy a japánok is ismerték ezt a sztorit. Ám azt, hogy ez mily mód kapcsolódott volna a mai értelméhez, illetve használatához, nem volt semmi adat...
Jot nevettem azon, hogy a 勉強 karakterenek ejtese kinaiul miǎnqiǎng, ami kenyszeritett, eroltett, nehezsegekkel jaro dolgot jelent. Kerdeztem Yurit, es mondta, hat igen, a japanok szamara a tanulas egy eroltetett, kenyszeritett dolog :) Noha van nemi elteres az irasjegyek kozott:勉強~勉强
VálaszTörlésAnnyit megtudtam, hogy a 近世 korszaktól már szinte csak 馬鹿-nak írták. Az a szarvasos-lovas kínai sztori 17. századi japán könyvekben (斉東俗談, 諺草) is megtalálható, szóval elképzelhető, hogy annak a hatására kezdték így írni.
VálaszTörlés"勉強"
Ez hasonló ahhoz, hogy a koreaiban a tanulásra a 工夫-t használják :)
Ezek szerint csak van valami alapja annak a történetnek.
VálaszTörlésA 工夫 se rossz! :)
Megtaláltam a 斉東俗談-ban a kérdéses részt:
VálaszTörléshttp://archive.wul.waseda.ac.jp/kosho/ho02/ho02_00216/ho02_00216_0001/ho02_00216_0001_p0011.jpg
Köszi, hogy utánanéztél! Nem tudom miért, de mindig meglep, amikor katakanákat látok egy ilyen régi szövegben, holott tudom, hogy azt is elég régóta használják... De valahogy mindig valami újkori írásra asszociálok katakana kapcsán.
VálaszTörlésPedig a katakana a Heian-korszak elején alakult ki-sőt, a Nara-kori emlékek közt is találni a katakanához már igen közeli karaktereket.
VálaszTörlésEnnek is van koreai párhuzama, a 吐.
Pl
katakana: タ [ta] ― 吐: タ [ta]
katakana: ヤ [ja] ― 吐: ヤ [ja]
katakana: カ [ka] ― 吐: カ [tǝ]
katakana: ト [to] ― 吐: ト [wa]
A カ a 加 kandzsi egyszerűsítése, a koreai [tǝ] olvasat a 加 kun (訓 http://fubito.blogspot.com/2009/06/kun-olvasat.html) tǝ'ɯ olvasatából jön.
A ト a katakanában a 止 egyszerűsítése, míg a koreai ト a 臥 kandzsiból ered.
Forrás: 『日本語の歴史 2. 文字とのめぐりあい』平凡社
Wow, ez nagyon érdekesen hangzik, köszönöm! Egyébként ehhez kapcsolódóan lenne egy triviális és kissé láma kérdésem: ha ilyen korán alkalmazták már a katakanákat, (és a hiraganát is), akkor tulajdonképpen mi indokolta a kanji-k megtartását?
VálaszTörlésJó a kérdés! Utána fogok nézni. A katakana tkp a kínai nyelvű buddhista szövegek tanulmányozása során "született", a magyarázatokat, jegyzeteket, a kínai nyelvű szövegek 訓 olvasatához a ragokat stb ezzel írták. Mivel a manjógana, ami tkp szótagjelként használt kandzsi, több vonásból is állt és nehezen fért be a sorok közé, ezért elkezdték azt egyszerűsíteni. Ez lett a katakana, ami kezdetben nem volt egységes, egy szótagra több jelet is használtak. Ez tkp egy segédjel volt. A hiragana meg a kandzsik folyóírásából született. Kezdetben a sino-japán szavakat nem nagyon tudták kanával leírni, mert pl nem volt ン/ん. Ezeket még kanával írott szövegben is kandzsival írták.
VálaszTörlésA kandzsit talán azért sem hagyták el, mert kínai szövegeket továbbra is olvastak/ írtak, "hivatalos" írásnak számított igen hosszú ideig. Koreában is ellenezték a hangult hasonló okokból :)
ああ、なるほど! どもありがとう!Az utolsó mondat kapcsán valami hasonlót sejtettem én is...
VálaszTörlésIgen, a 漢字・漢文 volt a "hivatalos" írás / írott nyelv, a hiraganával írott szövegnek megint más volt a használati köre/ státusza. Az ilyen szövegek általában privát jellegűek, versek, levelek, monogatarik, a szókincsben a japán szavak száma magas. Kandzsival csak a kínai eredetű szavakat vagy azokat a szavakat írták, amiknél megvolt a félreolvasás veszélye. Érdekes, hogy a hiragana-szövegek és a "kun" olvasatú kínai szövegek (漢文訓読) szókincse és nyelvtana eltérő- utóbbi aztán hatással volt a Kamakura-korban kialakuló vegyes kínai-japán írott stílusra (和漢混淆文). Találtam egy könyvet, ami a címe alapján ezt a témát tárgyalja, de csak hónap végén tudom kivenni a könyvtárból (仮名文の原理).
VálaszTörlésJa, a kandzsit 真字 -nak, "igazi írásnak" vagy "eredeti írásnak" is hívták.
Hát ezt nem is tudtam! Egyébiránt imádom, hogy egy kanji-nak ezer olvasata van... És talán nem is véletlen a 和漢混淆文 meghatározás, hùnxiáo (混淆) alatt inkább afféle zavaros összevegyítést kell érteni. :) Ezek szerint akkor meglehetősen sokáig mérvadó volt a kínai hatás.
VálaszTörlésTetszik ez a 真字!
Ha sikerül kivenni és elolvasni a fent említett könyvet, lehet hogy hozzászólásban vagy blogbejegyzésben összefoglalom a lényeget.
VálaszTörlésHa már a kínainál tartunk, ezt a cikket ismered?
VálaszTörléshttp://elib.kkf.hu/okt_publ/szf_09_10.pdf
Igen, szerintem érdemes lenne erről egy komplett bejegyzést írnod! Mi több, várom! :)
VálaszTörlésNem, nem ismertem a cikket, köszi szépen, neki is állok!
Tegnap órán leírtam a 真字-t japántanárunknak, ki bár 日本人, mégsem hallott róla. 可笑しいでしょう! :)
VálaszTörlésHaha :) Hol tanulsz japánul?
VálaszTörlésHát a 罗兰大学-n. Annál messzebb nem nagyon járok :)
VálaszTörlésA tanárod nem U. K. monogramú és leány? :)
VálaszTörlésNem, nem ő. Ono fedőnevű, és férfiú. Nem túl rég tévedt errefelé :)
VálaszTörlésAhaa! A nevét már hallottam, de a tanári képességeit nem ismerem :)
VálaszTörlésMég én se nagyon, csak egy óránk volt idáig, de az inkább volt vicces, mint hasznos. :)
VálaszTörlésKözben összehozott a sors az U.K. monogramú leánnyal is, korrektnek tűnik, az óra jó. De ezek az elsősök egy slendrián népség. :)
VálaszTörlésMesélj! :) U.K.-t üdvözlöm (Ancsan Japánból-érteni fogja )
VálaszTörlésBejárok az alapszakosok óráira, mert ami nekünk van az nagyon gyengusz. Üdvözleted átadtam, U.K. 先生は嬉しです!
VálaszTörlésÓ, 私も嬉しいです (笑) .
VálaszTörlésEgy héten hány órád van?
Heti három. Viszonylag gyors tempóban haladnak, de a mai népségnek nem sok fogalma van a nyelvtanulásról. :)
VálaszTörlésHeti három? Gondolom egy óra 90 perc. Egész jól hangzik! Hát igen, a mai fiatalság.....mindig csak az anime meg a manga :)
VálaszTörlésOlyasmi :)
VálaszTörlés