Nara

Kyōto-ból startolva indultunk útnak az alig egy órányira lévő Nara (奈良) városába, mely ugyancsak Japán közkedvelt turistacélpontjaihoz tartozik.

Nará-t Kyōto mellett a japán kultúra bölcsőjének szokták tekinteni, a japán civilizáció is a Nara-medencében jelent meg, a Kofun-kor (古墳時代) ősi sírhalmai a város határán belül lokalizálódnak. Emellett Nará-ban alakult meg Japán első állandó fővárosa (i.u. 710-784, Nara-korszak,de erről majd később bővebben). Gemmei-császárnő (元明天皇) 710-ben tette át rezidenciáját Heijō-kyō-ba (平城京), a mai Nará-tól mintegy két kilométerre, mintául a kínai Táng-dinasztia fővárosa, az ókor egyik legkifinomultabb metropolisa, Cháng'ān, vagyis a mai Xi'an szolgált.

Noha Nara neve a japán történelemben a haladás korszakával függ össze, nem szerezhette meg a végleges főváros rangját, miként 794-ben Kammu-császár (桓武天皇) megépítette Heian-kyō-t, vagyis a mai Kyōto-t, ezzel Nara elvesztette jelentőségét, s mondhatni álomba merült, bár továbbra is a buddhizmus egyik központja maradt. Az évszázadok során nem kímélték a természeti csapások, tűzvészek, valamint a modern kori városfejlesztők perverz alkotóvágya, ám így is olyan ősi épületeket találhatunk Nará-ban, melyeknek fennmaradása is kész csoda.

Nara egy nyugodt kisváros benyomását keltette - legalábbis Kyōto-nál sokkal kisebb - a tovatűnő évezredek álmának őrzője, mely az elképesztő hőség és szarvasinvázió ellenére is ráérős tespedtséggel viseli a turisták szűnni nem akaró, bősz áradatát. Azt kapásból konstatálhattam, hogy július hónap kurvára nem Nara felkeresésére való, tevék és egy tuareg-karaván nélkül már-már veszélyekkel teli, jóllehet pár előre behűtött Kirin csökkentheti a kockázatot.

A látványosságok többsége a Nara Kōen (奈良公園) köré csoportosul, mely a város északkeleti részén található, és gyalog is simán bejárható. A két fő Nara-i vasútállomás, a JR Nara Station, valamint a Kintetsu Station egyaránt nagyjából a város közepén fekszik, onnan nem túl messze fekszik a Wakakusa-yama (若草山), melynek lábánál alapították 1880-ban az 500 hektáros Nara-parkot. A park a mérsékelten szelíd szarvasok totalitárius diktatúrája alatt sínylődik (mára kb. 1500 egyedet számláló shika (鹿) párttagsággal), és töretlenül bíznak a turisták adakozókedvében; mi több egy domináns egyed úgy megkívánt, hogy agancsát csak nehézségek árán bírtam lebeszélni a seggemről.

Miért van ennyi szarvas Nará-ban? Nos, a szarvasokat, melyek még a japánok előtt jutottak el Japánba - még a jégkorszak folyamán - a shintō istenek hírnökeinek tartották. A helyi folklór szerint a Kasuga-taisha szentély (春日大社) négy istene közül az egyik itt jelent a Wakakusa-yamá-nál egy fehér szarvason pózolva, onnantól kezdve a szarvasokat szentként tisztelték. Ekképp egy szarvas elejtése egészen 1637-ig fővesztéssel járt, legalábbis az utolsó szarvas halálát okozó bűncselekmény értelmében kiszabott halálbüntetést az évben hajtották végre. A második világháborút követően ráadásul minden isteni-szakrális aurájuktól megfosztották, és közönséges szarvasokká degradálták a Nara-i szarvasokat, melyek ugyan továbbra is a park kincseit képzik. Lehet nekik adni őzeledelt, a shika senbei-t (鹿煎餅), mely elmondások szerint nem pusztán a szarvasok, de a tudatlan turisták kedvelt csemegéje is. Lokális finomságnak számít még a Nara-i csoki, melynek megkóstolásától az őzkakira való feltűnő hasonlósága miatt ez alkalommal eltekintettünk.

Mindazonáltal nem csak a szemtelen szarvasok képzik Nara kincseit, hanem például a Tōdai-ji (東大寺) templománál található a Daibutsuden (大仏殿) csarnokában a Daibutsu Buddha (大仏) gigantikus, 16 méter magas, 437 tonna bronzból és 130 kiló aranyból 1200 évvel ezelőtt öntött bronzszobra, mely máig a világ legnagyobb bronzszobra is egyben. A 752-ben bejezett Daibutsuden a világ legnagyobb faépítménye, bár ma csak az 1709-es rekonstrukciót vételezhetjük szemre, ami bármily hitetetlen, de pusztán csak kétharmada az eredeti építménynek! Az épületen belül az egyik tartóoszlopon egy lyuk található, melynek keresztmetszete pontosan megegyezik a bronz-Buddha szobor orrlyukáéval, és úgy tartja a mondás, hogy akik átvergődnek rajta, megvilágosodáshoz jutnak; magam is szentségelve keresztülkínlódtam rajta, azóta egyik legnagyobb teljesítményeknek tartom. A szoborkolosszus egyébiránt Vairokana Buddhát ábrázolja (akinek tulajdonképpen az összes többi egy-egy aspektusa). A Heinan-kor végi kárhozattal teli időszakban a Tōdai-ji-t felégették többek között, viszont a rekonstrukción ebből túl sokat nem érzékelünk.

A Tōdai-ji után gyalogtúrára indultunk, melynek keretében számos, mohakoronás kőlámpákkal ékesített szentélyt végiglátogattunk az erdei csapások mentén, de olyan hihetetlen hőség volt, hogy kora délután vissza is indultunk Kyōto-ba, ahol a változatosság kedvéért szintúgy hihetetlen hőség volt.

Kitaláltuk, hogy menjünk el egy sentō-ba (銭湯), vagyis egy fürdőházba, cinetrip-es emlékeim kapcsán megörültem neki, ám mosolyomat hamar lefagyasztotta a meztelen japán férfiak látványa, mert ugye kapásból különvált a férfi-női fürdő, ami már elvette a kedvem az egésztől; káromkodva leültem egy sámlira és megmosakodtam. Én nem akarom kioktatni a japánokat fürdőzésből, de megfogadtam, hogy majd a Rudasban egy következő cinetrip alkalmával paradigmát váltunk, hát így jár a tudatlan gaijin.

Utolsó esténket töltöttük el Kyōto-ban, aztán másnap már tovább is álltunk Ōsaka-ba.

Összességében Nara jó kis trip volt, egy nap elég rá, de júliusban nemigen ajánlott.