Arcvédő maszkok Kínában és Japánban

Kínában és Japánban is egyaránt elterjedt az arcvédő maszkok használata. Az utcán sétálva rosszallóan tekintettem a maszkos emberek tömegére, járvány kering, félnek hogy elkapják, netán ők maguk hordozóik, és attól félnek, hogy mások kapják el tőlük a bajt?

Az is lehet, hogy igen, de az is lehet, hogy pusztán a hideg/szmog miatt viselik.

Persze kezdetben nem elsődlegesen a hideg ellen viseltek arcfedő maszkokat, az elsőket, melyeket 1878-tól kezdtek el gyártani Japánban, az ipari termelésben részt vevők számára készítették. Még nem a mai, eldobható fajták voltak, és általában fekete vagy kék színben kaphatták őket, melyeken kevésbé látszott meg a szennyeződés. Merev kerettel gyártották őket, és a legkevésbé sem voltak kényelmesnek nevezhetőek. Igaz, anno a divatirányzatok nem befolyásolták dizájnjukat, pusztán a gyári munkások számára volt előírás.

1918 és 1920 között söpört végig a világon a nagy influenza pandémia, mely 1919-re érte el Japánt, a H1N1 - ami körül ismételt (és érdemtelen) hisztéria volt par exemple 2009-ben is -, melynek világszerte 50 és 100 millió közöttire teszik áldozatai számát, ebből 390.000 japán. Világszerte ekkoriban vált elterjedtté a maszkok használta, így többek között Japánban is. A nagymértékben megnövekedett keresletet a gyártók nem tudták kielégíteni, ezért jelentősen csökkentették termékeik minőségét a mennyiség javára. A járványt követően a maszkok továbbra is megőrizték népszerűségüket, ráadásul már optikai feltupírozásokra utaló kísérletek is történtek. Immáron műanyagból készültek, és a jobb minőségű szűrővel lettek ellátva.

1934-re, egy újabb rettegett járvány következtében újfent kitörő népszerűségre tett szert az arcvédő maszkok használata, s a későbbiekben is az aktuális járványok kitörésekor voltak népszerűségük zenitjén. Ezzel párhuzamosan kényelmesebbé, és jobb kivitelezésűvé is váltak egyben.

A II. világháború után Japán számos területét cédrusfával telepítették be, ami országos méretű pollenallergiához vezetett, a népesség mintegy 30%-a szenvedett szénanáthától, ami ismételten a maszkok használatához vezetett.


Kínában már a XIII. századtól kezdve vannak adatok a selyemből készült arcvédő maszkokra vonatkozólag, melyek a császári udvarban voltak használatosak, az ételt felszolgálók viselték, leheletükkel a császárt megfertőzni elkerülendő. A XIX. századtól német orvosok terjesztették el újra, majd a XX. században szintén a már említett, Japánt is érintő influenza, vagy spanyolnátha miatt vált tömegcikk belőle. Kínában 2003-ban volt egy SARS-járvány is, egy légzőszervi megbetegedés, mely újra tömegeket ösztökélt az arcvédő maszk használatára, akárcsak a 2009-es H1N1.

Napjainkban betegség elkerülése végett használatuk kevésbé gyakori, télen - ismerőseim elmondásai alapján - egyszerűen fáznak, városban közlekedve pedig a szmog és a belélegezendő szennyeződések ellenében használják őket (bár a nagyobb kínai városokban található iszonyatos szmoggal egyszerű maszkokkal hiába is vennénk fel a versenyt). A korral haladva természetesen cukivá és trendivé transzformálódtak, ergo manapság voltaképpen divatnak sem utolsó jelenség.