Az őszi termés-felkelés - 秋收起义
Mi történt 1927 szeptemberében? Nem más, mint a Qīushōu Qǐyì ( 秋收起义), vagyis az "őszi termés-felkelés", mely mint utóbb kiderült, meghatározónak bizonyult Máo Zhǔxí (毛主席), és a KKP szempontjából. Részlet szakdolgozatomból.
Az augusztus 7.-ei tanácskozást követően Mao-t társaival együtt Hunanba utasították, a felkelés helyszínére, s augusztus 20.-án a KKP KB-hez intézett levelében a következőket írta: „Kína objektíve már rég elérte 1917-et, régebben azonban azt hittük, hogy 1905 szintjén vagyunk. Ez igen súlyos hiba volt. A munkások, parasztok, és katonák tanácsainak létrehozása a jelenlegi objektív feltételeknek tökéletesen megfelel, s azonnal és határozottan kell fellépni a munkások, parasztok és katonák politikai hatalmának megteremtéséért négy tartományban: Guandongban, Hunanba, Hubeiben és Jiangxiban.”[49]
A Hubei tartománybéli pártvezetők is készhez kapták a felkelésről szóló értesítéseket. A Gandong-i parasztfelkelőket felbujtották a Nanchang- felkelés résztvevőivel visszatérőben lévő pártkáderek. Maonak és a felkelés vezetőinek több tekintetben is – úgy, mint a vezetők térén, a felkelők és fegyvereik létszámában, kiképzésükben, fegyelmezettségükben – komoly hiányosságokba kellett ütközniük.[50]A kezdeti stádiumban még valamelyest kompenzálhatta ezt a parasztfelkelők lelkesedése, viszont a kellően elő nem készített felkelés kudarca fulladt.
Mao egyike volt azon pártvezetőknek, kik részt vettek a tervek kidolgozásában, de amint megérkezett Hunanba, radikálisan megváltoztatta korábbi elképzeléseit. Példának okáért a tartományi főváros, Changsha megszállását illetően szervezett alakulatok felállítását tűzte a paraszttömegekre való támaszkodás helyett. Szeptember első hetében azonban mindösszesen négy harci egység állt rendelkezésére: egy kommunisták által vezetett őrség Wuhanból, egy Goumindang hadseregből dezertált deklasszált csoportosulás, egy lándzsával felfegyverzett parasztosztag, valamint egy javarészt Jiangxiból származó munkanélküli bányászokból és ugyancsak parasztokból álló egység.[51]Az akció sikertelenségét tetézte a tény, hogy a felkelés tervezete – a Changsha közeli távközlési tornyok birtokba vételéről – idejekorán a changshai helyőrség tudomására jutott, mi több a helyi sajtó leközölte, hogy a kormányzati vezetők meggyilkolásával megbízott titkos küldöncöket elfogták.
A felkelésnél jelen lévő orosz tanácsadók későbbi jelentésükben totális kudarcról számoltak be, a felkelőknek ugyan sikerült elfoglalniuk a távközlési-tornyokat, s elenyésző ideig megtartani azokat, ám a helyőrség körbevette és felőrölte soraikat.[52] Mao Zedongot röviddel Changsha elhagyását követően elfogták és őrizetbe vették a helyi hatóságok, bár sikerült megszöknie, ahogy arról első életrajzírójának, Edgar Snownak is beszámolt: „Amikor a csapat toborzása során a hengyangi bányászoktól a parasztgárdistákhoz igyekeztem, néhány Guomindanggal együttműködő mintuanos elkapott. A Guomindang terror éppen ekkor érte el tetőpontját, a vörös-gyanúsakat százával lőtték agyon. A mintuanosok[53] központjába akartak vitetni, ahol kivégeztek volna. Egy elvtársamtól némi pénzt szereztem, majd megpróbáltam lekenyerezni a kísérőimet, hogy engedjenek szabadon. A katonák, akik zsoldosok voltak, ráálltak volna az alkura, de altiszti rangban lévő parancsnokuk keresztülhúzta a számításomat. Úgy döntöttem tehát, hogy megszököm, ám erre csak a parancsnokságtól mintegy kétszáz méterre nyílt lehetőségem. Ekkor kitéptem magam kötelékeimből, és a földekre rohantam.”[54] Majd sikerült csatlakoznia a mintegy ezer főt számláló fegyveresihez, akikkel együtt 1927 végén a Hunan és Jiangxi tartomány határon elterülő Qingkangsan – hegységbe vonultak vissza. Az augusztusi tanácskozás terveinek, valamint az akció sikertelenségért a párt előbb megbírálta, majd felmentette jelenlegi pozíciójából Mao-t, beleértve a Központi Bizottságban betöltött szerepéből is egyúttal.[55] Ekkor azonban már úton volt embereivel a hegyek ölelésébe. Noha az őszi-termés felkelés Mao Zedong pályájának egyik legnagyobb fiaskójának számít, mégis ekkor kezdődött „a parasztvezér nemzetközi legendája”[56]
Bónuszként egy, a felkelésről szóló történelmi film.
Kik azok a mintuanok? (民團?)
VálaszTörlés"Kínai csendőrségnek" szokták fordítani. A Baidu szerint az angolok hasonló szerveződési egységeit plántálták át kínai viszonyokra (a XIX. század, kivált az ópium-háborúk folyamán), saját szükségleteik szerint. Régiónként minden felnőtt kort elérő férfi köteles volt katonai kiképzésben részt venni, majd az adott tartományi hivatal felhívására viszonylag gyorsan szerveződő, és fegyelmezett civil milíciát tudtak kiállítani. Általában különböző ellenállási harcokban vetették be őket az európai, és más egyéb nagyhatalmak (列强) ellen.
VálaszTörlésA tárgyalt korszakban a Guomindang-kormányzás alatt is többé-kevésbé érvényben maradt ez a rendszer, viszont már nem a külföldiek intervenciója, hanem a KKP-vel szembeni ellenforradalom (反革命) adta a csoportosulások indokát. Ebben az időszakban is kezdték őket míntuán-nak(民团)nevezni, és kezdetben a Guomindang reguláris hadserege mellett (正规军) e míntuán-ok meghatározó szerepet játszottak a kommunista-ellenes "fehér mozgalomban", a báijūn-ben. (白军)
A későbbiekben az ún. bǎojiǎzhìdù (保甲制度), vagyis a bǎojiǎ-rendszerben játszottak szerepet, melyet a XX. században karoltak fel újra -egyébiránt a japánok is alkalmazták a bǎojiǎ-t tonarigumi (隣組)Mandzsukuóban.
A Népköztársaság létrejötte után értelem szerűen már annyira nem volt szükség ellenállási mozgalomra, és felfegyverzett civil erőkre, ezért különböző új mozgalmakban szóródtak szét, oroszlán tánctól [http://doufukuai.blogspot.com/2011/02/kinai-oroszlantanc.html] a hagyományos papírvágási hagyományokat ápoló egyletekben vezethették le az elmúlt időkben felhalmozott harci kedvüket és frusztrációikat.(笑)
Manapság is vannak törekvések, hogy az egykori míntuán-on alapuló, de inkább csak afféle lokálpatrióta önképző köröket hozzanak létre, Běijīng-ben volt erre a legjobb példa az utóbbi években.
Köszönöm a magyarázatot!
VálaszTörlésどういたしまして!
VálaszTörlés