Hatsuzekku (初節句)

Egy Japánban született gyermek életében az Omiyamairi, majd az Okuizome szertartása után az ún. Hatsuzekku (初節句) a soron következő fontos ünnep, melyre az előzőekhez hasonlóan szintén csak egy alkalommal kerül sor, ezért a legtöbb család számára kiemelkedő fontosságú esemény.

Az ünnep maga igen régi múlttal, és mély jelentéstartalommal is rendelkezik egyben. A sekku (節句) vagy gosekku (五節句) az év öt szakaszának megnevezése, voltaképpeni évszakhatár, egy eredetileg Kínából eredő időtávlat, illetve az ahhoz kapcsolódó szokásgyakorlat, mely során az adott évszakasz lezárásakor afféle tisztító-szertartásokat végezve űzték ki a nyavalyát (邪気) illetve balszerencsét (不吉). Ez a szokás valamikor az i.sz. VIII. században, ergo a Nara-korszakban (710–794) került át a japán császári udvarba, majd onnan az egész országba, és egészen a Meiji-korszakig (1868–1912) számtalan sajátosan japán szokásgyakorlat társult hozzá, melynek számos elemét egészen a mai napig őriznek.

Japánban eme gosekku, vagy évszakhatár a következő dátumokat foglalta magában, melyhez egyébiránt a mai napig ismert szokások kapcsolódnak, úgymint:

január 7.

március 3., lásd Hinamatsuri, a kislányok ünnepe

május 5., lásd tango no sekku (端午の節句), a kisfiúk ünnepe

július 7., lásd Tanabata, a szerelmesek ünnepe

szeptember 9.

A Tango no sekku, vagy más elnevezésben shōbu no sekku (菖蒲の節句) "a (japán) írisz sekku) szintén egyrészről a nyavalyák-ártások távoltartása érdekében végzett hagyomány, más részéről, egy szójáték, az ugyancsak ejtett shōbunak (尚武) ejtett kifejezés - mely "harci szellemet" jelent - végett a kisfiúk egészségessége, továbbá katonai, harci erényeinek fejlődése érdekében zajlott hagyománnyá vált. Kezdetben a Muromachi-korban (1333–1568) terjedt el a szamuráj osztály köreiben, majd a későbbiek során az Edo-korban átterjedt szélesebb társadalmi rétegekre is, s vált így országszerte gyakorolt hagyománnyá.

A hatsuzekku, ergo az első sekku tehát egyszerűen annyit tesz, hogy a kisfiú életének első sekkuja, s ahogy említettük ezért is különleges alkalom, melyet a család a tágabb rokonsággal, és nagyszülőkkel együtt szoktak tölteni, külön szerencsénk volt ez alkalommal, hogy mind a japán, és mind a magyar családunkkal együtt tudtuk tölteni ezt az ünnepet.

Koinoborik lobognak Kyōtōban, legutóbbi utunk során május elején

A Tango no sekku (ugyebár ennek kínai olvasata a Duānwǔjié 端午节), illetve manapság inkább egyszerűen kodomo no hi (子どもの日, gyereknapnak) nevezett ünnepséghez tartozik a Japánban ilyenkor gyakorta látható koinoborik (鯉幟), a pontylobogók látványa is, elsősorban ugyebár fiús családoknál, mivel hogy a hagyomány szerint a ponty olyan erős és kitartó, hogy árral szemben is felküzdi magát, elhatározásával legyőzi az akadályokat, ez pedig követendő példát állít a fiúgyermekek számára (igaz, a közelmúltban a lányokra is kiterjesztették).

koinoborik még korábbi lakhelyem szomszédságában

A fekete ponty (magoi, 真鯉) a legnagyobb, és az apát képviseli, míg a piros ponty (higoi, 緋鯉) a anyát szimbolizálja. Eredetileg maga a piros ponty az elsőszülött fiút képviselte, majd a kék, zöld és más színek következtek a később született fiúkhoz. Ma már az elsőszülött gyermek, akár fiú, akár lány, általában a kék pontyot képviseli, és minden további testvér esetén egy további pontyot helyeznek ki.

Ilyen alkalom során nem szarozzuk el a sushit, ezt a helyi hal-hentestől hoztuk a reggel

Ezenfelül, különösen itt Kantōban elterjedt szokás a kabuto díszítés (兜飾り) az Edo-korra (1603 - 1868) visszanyúlóan, melynek során a fiús családok otthonikat kezdték el miniatűr szamuráj páncéllal (yoroi, 鎧) és sisakkal (kabuto, 兜), valamint musha ningyo (武者人形) néven ismert szamuráj babafigurákkal dekorálni. Ezek a dekorációk általában a népmesék bátor harcosai, mint például Momotaro (桃太郎) és Benkei (弁慶) alapján készültek, de persze valós illetve híres történelmi személyek viselete alapján is készíthették őket, illetve készítik a mai napig.

Az meg van, honnan ered Vader sisakja?

Kabuto sisakot, noha jóllehet Rakutenen keresztül is tudunk rendelni, egy olyan hagyománytisztelő családban, mint a miénk, anyós természetesen már hónapokkal ezelőtt felkeresett egy nívós kabuto-készítő mestert, és hosszas diskurzus és sok száz modell megtekintése után a megfelelő darabot kiválasztva elküldte a rendelést, és röpke másfél hónap alatt elkészült az igen részletes Date Masamune (伊達 政宗), a hírös hadúr sisakjának mintáját követő kabuto, melynek rendeltetése, hogy a kölök maga is olyan erős legyen, mint a sisak egykori viselője, Date maga.

kashiwa-mochi

Ilyenkor szokás enni chimakit (ちまき, rizsgombóc bambuszba csomagolva) és kashiwa-mochit (柏餅, anko babpaszta mochi, tölgyfalevélbe csomagolva) is, melyet anyós is hozott s  majd jóízűen bepusziltunk. Sekku, és kodomono hi persze ezután is, minden évben lesz, koinobori is lobogni fog nálunk, de hatsuzekku, az csak most az egyszer volt!

Owari.

Kapcsolódó bejegyzések:

Okuizome - az első hamika

Omiyamairi - az újszülött első szentélylátogatása, az egyik első ünnep egy Japánban született baba életében

Hinamatsuri - babaünnep, azaz játékbaba ünnep na

Duānwǔjié (端午节) a szomszédban - Qu Yuan és a sárkányhajó fesztivál

Setsubun és ehoumaki

Japán újévi szokások - Oshōgatsu, vagy amit akartok

Hamaya -  a démon zúzó nyíl

Shirasagi-no-mai - Heian-kori kócsag dance

Újévi mochi-burkolás

Doyou-no-ushi-no-hi - nyári unagi-burkolás

Uborka lovacska és padlizsán tehén

Shimokita Tengu-fesztivál - Jumbó Tengu-parádé

Hachioji matsuri - képekben gazdag bejegyzés a nagy nyári matsuriról

Fukagawa hachiman matsuri - szintén nyári vizes-pancsolós-felvonulós móka

Kanamara fallosz fesztivál - fertő Kawasakiban

Tōrō nagashi - lampionfolyam a Sumidán

Japán folkór sorozat - barangolás Japán igencsak gazdag hiedelemvilágában