Japán kocsmológia vol. 13 - Nikka Miyagikyo lepárló

FCK 2020, Scooter nem tud hibázni. Tulajdonképpeni első kimozdulásunk az idén Tokyo betondzsungeléből a GoTo Travel kampány végett GoToLepárló lett, mégpedig Sendai, azaz hogy a Nikka Miyagikyo lepárlója (宮城峡蒸溜所). A japán kocsmológia tudományos bejegyzés-sorozat következő állomása Taketsuru Masata (竹鶴政孝), a Nikka whisky alapítójának második lepárlója volt tehát.

Pár évvel ezelőtt jártam már fent Hokkaidón a Nikka első lepárlójában, Yoichiben, amely kapcsán részletesen beszámoltam Masataka Taketsuru bátyó és a Nikka whisky történetéről, röviden arról van szó hogy a karizmatikus lepárlómester Skóciában tanulta ki a whisky-gyártás művészetét a speyside-i Longmornnál illetve a campbeltowni Hazelburnnél, aztán Japánba visszatérve kezdetben Shinjiro Toriival (鳥井信治郎) dolgozott, és segédkezett a Yamazaki lepárló létrehozásában, ami ma ugyebár a Suntory italnagyhatalommá növő cég része lett. Ezután a környezeti viszonyaira hasonlító Hokkaido szigetére ment, ahol megalapította Yoichit, majd később Miyagikyót.

Az 1969-ben létrehozott Miyagikyo lepárló jelenleg nyolcüstös maláta-lepárló résszel, két különböző gabonawhisky-lepárló berendezéssel illetve kiterjedt raktárállománnyal rendelkezik, és meglehetősen széles skálán készülnek a whiskyk. Masataka maistro célja a második lepárlójával mindenekelőtt az volt, hogy Yoichitől eltérő jellegű párlatokat készítsenek.

A Sendaitól vonattal mintegy negyven percnyire, Yamagata irányában a Sakunami (作並) állomásnál leszállva hétvégenként menetrendszerinti buszjárat megy a lepárlóba, ami valóban egy szép helyen, egy voltaképpeni szurdokban fekszik a hegyek ölelésében, két folyó közében, állítólag ahogy a mester megkóstolta a helyi Nikkawa-folyó vizét, egyből eldöntötte, hogy márpedig itt kell megalapítani a második lepárlót.

Yoichival ellentétben Miyagikyóban elsősorban komplexebb kevert - blend - whiskyket tervezetek előállítani, számos különböző lepárlókból származó whiskyk házasításával.

A folyékony Szent Grál

Amúgy itt megjegyezném a blend whiskyk kapcsán, hogy az alapvetően tévhit, hogy ezen eljárás során az egyetlen cél egy nagyobb mennyiségű, olcsóbb előállítású párlat készítése. Ugyebár a blend whisky esetében John "Johnnie" Walker skót üzletember, élelmiszer-kereskedő nevét kell kiemelni, aki egy olyan korban élt, amikor a whisky-ipar még gyerekcipőben járt, ugyanakkor egyre inkább kezdett népszerűvé válni Angliában. A brit gin előállító mágnások pediglen úgy próbálták ellehetetleníteni a skót whisky lepárlókat, hogy lobbizásuk végett elérték, hogy szarrá adóztassák a skót whisky importcikkeket.

Ezért a skót lepárlók különböző módokon próbálták csempészni a whiskyt az olyan kereskedőnek, mint John Walker, több-kevesebb sikerrel. Volt, hogy jó minőségű szállítmányt tudtak becsempészni, máskor teljesen silány volt a behozott whisky minősége, Walker, aki ugyebár továbbadta azt, egyszerűen azért, hogy egy konzisztens, állandóan jó minőségű terméket áruljon, elkezdte el házasítani a különböző skót whiskyket, és tulajdonképpen ez blendek eredete.

A lepárlóüstök Miyagikyóban teljesen eltérnek a Yoichiben találhatóaktól. Egyrészt sokkal nagyobbak, illetve a kialakítása is: a gömbsüveges, magas nyakú üstöket a reflux növelésére találták ki: az alkoholgőz egy része lecsapódik a lepárlóüst oldalán, és visszacsorog ergo újra lehet desztillálni. Így a szesz többet érintkezik a rézzel, és általában hosszabb ideig, alacsonyabb hőfokon történő lepárlás során nagyobb tisztaságú és könnyedebb karakterű párlat keletkezik. Miyagikyóban Coffey-féle szeszfinomítók is találhatóak, amiket 1963-ban hozatott be Masataka egyenesen Skóciából.

Az Aeneas Coffey által a 1830-ban feltalált több tíz méter magas, hengeroszlop alakú lepárlótorony már az 1960-as években meglehetősen anakronisztikus technológiának bizonyult, az üzemeltetése sem volt egyszerű, Masataka Taketsuru viszont nagyra értékelte a Coffey-párlatokat, meggyőződőse szerint összetettebb ízvilágú párlatokat lehetett vele készíteni. A Miyagikyóban készült whisky párlatok tehát nagyvonalakban általában könnyedebb, gyümölcsösebbek, szemben a Yoichiben készült párlatokkal.

A COVID-19 idején csak meghatározott létszámban illetve kiterjedésben lehet látogatni a komplexumot, amire már jó előre regisztrálni kellett. A látogatóközponttól induló túra alig volt több, mint húsz perc, és nagyjából annyi volt, hogy kimentünk az esőbe megnézni a régi szárító üzemet, egy hordó-raktárt, aztán mindenki mehetett isten hírével. S jóllehet Yoichi az efféle Whisky Legoland a történelem-szerető szeszegerek számára, Miyagikyo az maga a masszív gyár imázsát adja, itt nincsenek olyan nagy számban a Masataka & Rita-relikviák, noha egy-egy vitrin így is akad, amiben régi útlevelek, jegyzetek, Rita japán-szótára, etc. megtekinthető.

Rita zairyuu cardja

Rita japán-szótára

Masataka kedvenc felespohara

Yoichiben tapasztalt csodás élményeim után kitörő várakozással vetettem bele magam az ajándékboltba, illetve a kóstoló zónába, ahol továbbra is fővárosi kocsmákhoz képest elenyésző összegekért - 4-500 yenő mérik a feleseket, hiába akartam rákötni magam egy hordóra, a virus miatt mindössze tíz perc alatt be kellett puszilni a kikért felest, és hát a whiskyt ugyebár nem húzóra inná az ember, ellenben szépen, szentimentális kiélvezi annak minden egyes cseppjét, ezúttal erre nem nagyon volt lehetőség.

Vírus ide vagy oda, azt mondják a Pzifer vakcinája 95%-os, ha 100%-os védelmet akarsz apukám, akkor jobb ha betárazol ezekből a cask strength, hordóerősségű, 55%-os distillery limited kiadású Miyagikyo whiskykből, magam is így tettem!