Japán kocsmológia vol. 5 - Nikka lepárló

A japán kocsomológia tudományos bejegyzéssorozat  újabb epizódjában a whisky világában való legutóbbi búvárgyakorlatom, nevezetesen a Hokkaidō szigetén,  Yoichiben (余市) található Nikka lepárlóba vezetett tanulmányutam elbeszélésére kerül sor. 
Rita Roadnál található tábla a Yoichi állomással szemben

Japánban a whisky már a XIX. századtól kezdve, főképp az 1870-es évektől vált elérhetővé, bár vélhetőleg már az 1850-es években megjelent a szigetországban. A whisky Japánban való gyártására azonban egészén a XX. századig kellett várni, s azon agilis japán férfiakra, akik fejükbe vették, hogy márpedig a Felkelő Nap földjén is meghonositják ezen italt.  
a Yoichi állomás már piásüveggel kezdődik...

A japán whisky megszületését többnyire Skóciának köszönheti, miképp az első lepárló szakember, Masataka Taketsuru (
竹鶴 政孝) maga is Skóciában tanult, hogy aztán Japánba visszatértve kamatoztathassa tudását. 

JR Yoichi állomás


Japán ezen északi szigetének, Haokkaido tájai igencsak hasonlóak elsősorban a skót Highland vidékére, ugyanis tőzegmocsarak, hegyek és gránitszikák között fakadó források itt is szép számmal találhatóak. Ennek ellenére bár a japán whiskylepárlók többsége mégsem Hokkaidōn, de Honshūn találhatóak. A japán whisky ipar kezdetete 1923-ra tehető, ma pedig már egyaránt termelnek single maltot (házasitatlan) illetve kevert (blended) whiskyt is. A legtöbb japán whisky hazai fogyasztásra készül, elenyésző hányadát exportálják, azt is főleg a Csendes-óceán térségébe. A japán whisky ipar két fő szereplője pediglen a Suntory és a Nikka. Utóbbinak történetéről lesz most szó. 


a Nikka lepárló bejárata

Nikka története pedig a már emlitett Masataka nevéhez köthető, aki 1894-ben született a Hiroshima melletti Takeharában. Családja már korábban is szeszben utazott, 1773-óta volt egy szakélepárlójuk, ami elvileg a mai napig üzemel. Mivel idősebb testvéreit korántsem érdekelte a szeszfőzés, a család harmadik fiúgyermekeként elvileg Masatakára hárult volna a feladat, hogy átvegye a családi szaké-bizniszt, ám iskolás évei alatt a kis Masa figyelme jobbára a nyugati szeszek irányába orientálódott szemben a hazai rizspárlatokkal. És mindenekelőtt a whisky irányába. 

Masataka vegyészetet tanult az egyetemen, majd Glasgowba, Skóciába került, hogy jobban belemélyedjen a szeszlepárlás tudományába. Skóciában való tartózkodása során számos mai is aktiv lepárlóban dolgozott (pl. a ma Springbank tulajdonában lévő Hazelburnben), miközben a glasgow-i egyetemen folytatta tanulmányait. Masataka pár éves kiküldetése után visszatért Japánban, de nem üres kézzel: skót feleségét is magával hozta.


S a papinak bár prezentálta, hogy ilyen nyugati italokat volna jó gyártani szaké helyett mostmár, nem meglepően senki nem osztotta ezt az elgondolást családján belül, ekképp csatlakozott később a Suntoryhoz.
Suntorynál töltött évei során Franciaországban illetve Nagy-Britanniában is járt a bor-, és whiskykészités tanulmányozása végett, majd miután a későbbi nagy rivális cégnél befejezte megbizatását, Masataka elhatározta hogy saját üzletbe fog. Skócia tapasztalatai kapcsán jól tudta, hogy mennyire fontos a megfelelő helyszin kiválasztása, ezért bejárta Hokkaidōt, ahol hegyes vidékre, tiszta vizű patakokra valamint tőzegmocsárra talált. 

Maga a Yoichi lepárló is egy hegyes vidék közepén, a tengerhez közel, két folyó közt található. A hideg klima adekvát páratartalommal, tiszta levegő, s a friss viz ellátásával ideálisnak bizonyult a desztilláló megépitéséhez, ahol kizárólag single maltokat állitanak elő. A tengeri levegő illetve parti szelek a lepárlóban kapott brosúra szerint sós, tengeri aromákat kölcsönöznek a whiskynek az érlelés során.
A tengerpart Yoichinél, a lepárló közelében

Masataka a lepárló megépitésékor hagyományos, szénnel fűtött lepárlóüstöket épittetett, olyasfélét, amiket a Longmorn desztillálóban látott. Ez a hagyományos szénnel való lepárlóüst-főzés már javarészt kiment a divatból, mivel a hőmérséklet megfelelő kezelése magasfokú tudást és képzett szakembereket igényel. S jóllehet manapság a forró gőzös, illetve a forró vizes fűtés van divatban szerte a világban, a Yoichi megmaradt szén mellet az üstök fűtéséhez, mivel elgondolásukban ez egyfajta karakán, kellemesen égett, s enyhén füstös izvilágott kölcsönöz single maltjaikhoz.
lepárlóüstök a Nikka whiskygyárban
Shimenawa (標縄・注連縄) általában rizsszalmából font kötél a lepárlőüstön, melyet rituális megtisztulás céljából szoktak különféle helyekre feltekerni sintóista tradicóban: szent vagy szakrálisan tiszta helyt indikál, ergo még a kamik keze is közrejátszik a Yoichi whiskyk izében!
itt pakolják a szenet az üstök fűtésére

A Nikka lepárló kiterjedt komplexuma csaknem teljes egészében látogatható, a whiskyt érleléséhez használt hordók készitéstől kezdve a fenti képeken szereplő lepárlóberendezéseken át a whiskyhordók raktárain át Masataka házáig nagyjából mindent megvizsgálhatunk. 
Whiskyhordó-raktár. Egészen nosztalgikus, natsukashii érzés kapott el, ahogy beléptem a raktárba, hisz a tölgyfahordók illata nagyon is hasonlitott ahhoz, amit anno Nagyapám borospincéjében érezhettem.  


Visszatérve hősünk korai éveire, 1918-ban a fiatal Masataka tehát azzal a feltett szándékkal indult útra egyedül Skóciába, hogy kifürkészi a whisky-készités fortélyait, első japánként a világon. Tanulmányútja során gyakorlati tapasztalatokra tett szert mind a malátawhisky, mind a gabonawhisky elkészitésének folyamatairól, két noteszt irt tele a különböző procedúrákkal kapcsolatban, ami a japán whiskykészités első útmutatójává vált. 


Masataka hatékonyan használta fel a Skóciában töltött időt, a különböző lepárlókban végzett gyakornoksága során gondosan feljegyzett mindent, például a pontos hőmérsékletet, amin a maltóz és dextróz keletkezik. Miután visszatért Japánba 1920-ban, annál a cégnél - Settsu shuzo (摂津酒造) - kezdett el dolgozni ami skóciai tanulmányait is szponzorálta, de itt nem sikerült megvalósitani azon elképzeléséket, hogy lepárlót alapitsanak az első világháborús recessziót követően. Egy rövid ideig kémaitanár lesz egy középiskolában, mikor is egy akkoriban igazából még Kotobukiyának (株式会社壽屋) nevezett cég megtalálja őt. E cég ugyanis éppenhogy egy whisky lepárló alapitásán ügyködött, és már Skóciában is kerestek szakembereket a létesitmény Japánban való megalapitásának céljából, ám azt a fülest kapták, hogy igazából van itt egy helyi faszi, aki kitanulta a skótok szeszfőző tudományát, s ő nem volt más mint Masataka. 
a fiatal Masataka
1923-ban tehát elkezdett dolgozni a Kotobukiyában, és kulcsfontosságú volt a cég, és Japán első whiskylepárlójának, a Yamazaki (山崎) megalapitásában, az ōsakai cégközponttól nem túl messzire. A cégen belül fő támogatója maga a cég alapitója, Shinjiro Torii (鳥井 信治郎) volt, akinek az elhatározása volt, hogy Japánban is whisky lepárlót létesitsen. Ezt a Kotobukiya nevű céget a mai nevén ugyanis Suntoryként ismerjük...
Shinjiro Torii, a Suntory atyja
Mindazonáltal, a Yamazaki whisky lepárló első terméke, a Shirofuda (白札) nem aratott sikert a japánok körében. Ez első sorban azért volt, mert addig a japánok főképp a kevert (blended) whiskykhez voltak szokva (amiket vegyészek-gyógyszerészek állitottak előtt), és a teljes egészében skót whisky-készitési eljárásokkal készült párlatok korabeli vélemények szerint nem feküdtek túlságosan a japánok izlésének.  Masatakát végül eldeportálták a whisky lepárlóból egy Yokohamában található sörgyárba, amiért nem volt bár boldog, tartva szavát illetve az eredeti szerződését lehúzta azt a bizonyos 10 évet a Suntorynál. 

Masataka skócia tanulmányútja során ugyebár nem pusztán a skót whiskyt, de a skót nőket is alaposabb vizsgálat alá helyezte, ennek kapcsán találkozott Jessie Roberta Cowannal ("Rita"), akivel kisvártatva 1920-ban össze is házasodtak. A sztori szerint Rita húga, Ella szintén a glasgow-i egyetemre járt, és ő kérte meg Masatakát, hogy tanitsa meg a kisöcsi Cambellt dzsúdózni, és miután eljárt Cowanékhoz órákat adni, találkozott a legidősebb leánygyermekkel, Ritával. Egyből raburabu

Rita követte hazatérő férjét és Japánba költözött. Minden erejével igyekezett megismerni a japán kultúrát, illetve elsajátitani a távoli szigetország szokásait, elmondások szerint ez olyan jól sikerült neki hogy még a japánoknál is japánabb volt. Akárhogy is, férje hű társasaként mindenben támogatta Masatakát, akkor is, mikor az kitalálta hogy húzzanak fel a hideg, északi, kietlen Hokkaidōra és a nagy redvás semmi közepén épitsenek egy gyárat és éljenek ott - ami azért valljuk be, nem volt kis dolog. 

Rita amúgy májelégtelenségben halt meg, remélem nem azért, mert ivott a stressztől.  Pedig lett volna rá oka bőven: egyrészt többek között segitette Masatakát angoltanitásból, mikor a Yoichi lepárló még gyerekcipőben járt, a háború alatt pedig rengeteg megpróbáltatásban volt részük, hiszen Ritát ellenségként tekintették, ám ő soha nem tért vissza Skóciába. Rita nevét ma többek között a Yoichi állomás előtt futó Rita Road út jelzi, illetve a Rita House a lepárló komplexumán belül, mely korábban laboratóriumként funkcionált. Itt amúgy egy érdekes kis cikket olvashatunk főképp Ritáról, angolul.  


Miután letelt az a bizonyos tiz év, 1934-ben dönött úgy Masataka, hogy megalapitja saját cégét, azaz lepárlóját és számára ideális whisykt fog késziteni. A vállalat neve Dainipponkaju lett (大日本果汁) - "Nagy Japán Gyümölcslé Kft.", Masataka ugyanis kissé füllentett a befeketőinek, hogy itt főleg almalevet fognak gyártani, semmint whiskyt. Pedig pont forditva tervezték.

A két fő befeketető amúgy Rita angliai kapcsolatain keresztül Matashiro Shibakawa (芝川又四郎) és Shotaro Kaga (加賀 正太郎) voltak, ki utóbbit cégen belül csak mint 御主人様, azaz mestert emlegettek. Ez a Kaga amúgy az Asahai Breweries első elnökének, Tamesaburo Yamamotónak (山本爲三郎) volt a cimborája. Kaga évtizedeken kereszül támogatta Masatakát és Nikkát, és öreg korára, Kaga közbenjárására lett végül Yamamoto, azaz az Asahi Breweries a Nikka desztilláló részvényeinek többségi tulajdonosa, majd végül 2001-ben teljesen felvásárolta, ezáltal ma már Asahi vállalatcsoport tagja a Nikka. 

Ahogy korábban már irtuk, Hokkaidō klimája hasonló volt Skóciához, megvolt a tőzeg, illetve az árpa beszerzésének forrása, ergo minden adott volt a whisky készitéséhez. Egyébiránt Masataka már a Kotobukiyának is felvetette, hogy alapitsanak egy lepárlót Hokkaidōban, de elvetették az ötletet mert túl messze volt Ōsakától.
A kor viszonyaiban általában legalább két lepárlóüsttel volt szokás whiskygyárat alapitani, Masataka a kezdeti szerény befektetések miatt egy egy lepárlóüsttel kezdte meg a munkálatokat. S miután végeztek az első adag lepárlásával, jöhetett az évekig tartó érlelés folyamata. Nos addig is kellet csinálni valamit, mig az első érlelés végbe nem ment, ezáltal a köztes években, a cég alkalmazottai valóban almalevet, almalekvárt, illetve almabort készitettek és értékesitettek.

A gyár első whiskyje végül 1940-ben jelent meg, és ekkor kezdték igazából először Nikka Whiskyként emlegetni. Apropó, a japán whisky irásmódjában is a skót mintát követi, "e" nélkül, mivel skót eljárás útján készitik a japán whiskyt is. Jóllehet megjelenése után kisvártatva a whisky létfontosságú árucikké vált a hadsereg számára a katonaság által irányitott kormány alatt. A lepárló a Császári Haditengerészét kezelésébe került, és a második világháború során olcsó whisky-ellátmányt készitettek a sereg számára. A Yoichi lepárló viszont a háborút is túlélte. 

Ahogy a háborúnak vége lett, Masataka a befektetőeinek kérésére folytatta az olcsó, silányabb minőségű whiskyk termelését. Az általános vélekedések szerint a háború utáni Japán társadalom egyszerűen túl szegény volt ahhoz, hogy megengedhesse magának a whisky luxusát. Masataka viszont hajthatatlan volt, és makacsul arra törekedett, hogy minél magasabb szinvonalú whiskyket állitson elő, még akkor is, ha nem tudja eladni azt. 

1952-ben a vállalat neve Nikka Whisky Distilling Co., Ltd.-re (ニッカウヰスキー株式会社) változott, s 1964-ben három elsőosztályú whisky termékkel álltak elő. Yoichi és a Nikka whisky aztán az évek során korábbi munkáltatójának, a Suntory legfőbb riválisává vált. A Suntory persze nem hagyta annyiban a dolgot, és rövidesen saját magas szinvonalú whiskyjeivel adta vissza a szervát, az elkövetkező évtizedeket átszövő rivalizálás a két cég között pedig pozitivan járult hozzá a japán whisky fejlődésére, illetőleg szinvonalának emelkedéséhez. Olyanyira, hogy a 2000-es évekre a japán whisky nemzetközileg is elismertté, egyenesen világszinvonalúvá vált. 
az idős Masataka
Masataka egészen 1979-ben bekövetkezett haláláig a whiskyért élt, s mint a "japán whisky atyja" (日本のウイスキーの父) távozott el, Rita mellé temetve. A Nikka Whisky pedig manapság is népszerű, legismertebb brandjei jelenleg a Nikka, Taketsuru Pure Malt és a Yoichi Single Malt.
Nikka-rekám Sapporóban, Susukino negyedben

A jelenlegi hivatlos Suntory weboldal amúgy nem nagyon elmiti meg Masataka Taketsuru nevét (a japán egyáltalán nem, az angol pedig csak egy-két mondatban), és elsősorban Shinjiro Toriit hozzák fel az első, Yamazai lepárló megalapitása végett. S tény, Torii keményen kitartott partnereivel ellentétben a lepárló megalapitása kapcsán, és nélküle a Suntory nem lehetett volna egy meghatározó játékos a japán whisky iparba, sem világszinten. Azt mindenesetre nem érdemes elfelejdteni, hogy az első Yamazaki lepárló menedzsere Masataka volt.

Masataka élete során rengeteg nemzetközi kitüntetésben részesült, és sikerült virágzó, dinanikusan fejlődő whiskyipart meghonositania Japánban.

A Yoichi lepárló komplexumának épületei között látogatható Masatakáék háza is, ahol számos közös fotó és a házastárs emléke megtekinthető:
A lepárlókomplexumon belül található Whisky Museumban a korabeli Nikka termékektől kezdve Masataka személyes tárgyain (útvelétől kezdve vadászkellékekig) számos érdekes dolgot megtekinthetünk. Művelt alkoholisták számára szerintem nincs szebb kirándulás, én olyan gyermekded lelkesedéssel jártam be az egész komplexumot, mint ahogy a Kung Fu Panda ment végig a hősök szent csarnokán. 
S e muzeális elmártózás után elérkezhetünk végre a Whisky Club nevezetű bára, ahol bár skót és a világ egyéb tájainak whiskyjei is kaphatók, értelem szerűen főképp a Nikka termékek kóstolására lett kitalálva a hely, különösen annak fényében, hogy számos, csak itt a lepárló komplexumán belül kipróbálható, forgalomban nem árusott limitált szériájű külünlegességeket is felhörpinthetünk. Itt az állomásnál lévő törzshelyem, a Tenzo pultosa ajánlotta nekem a helyet - mi több ő vezetett be engem a whisky világába czakkumpakk, s emlitette is, hogy itt mindenféle tutijó cuccot lehet egész baráti áron végigkóstolni. 

Ez a hely amúgy nem hosszas, és elnyújtott kóstolgatásra alapvetően lett kitalálva, még szék sincs a bárpult elől - gondolom ez is arra ösztökéli a vendégeket, hogy húzzanak a picsába egy feles után, de én szépen kényelmesen berendezkedtem, kipakoltam az Osmot meg a különböző objektiveket, s nyárspolgárként kezdtem lapozni a whisky menüt.
Szóval itt 250 - 500 yenő között 12 éves Yoichitől a 21 éves Taketsuruig bármit kipróbálhattunk, beleértve a limitált kiadású cuccokat. 500 yen a 21 évig érlelt Taketsuruért?! Hontódeszka. Kössetek rá a hordóra, bazmeg. Összevetésként, tudni ildomos hogy itt Tōkyōban egy random bárban 1000 - 2000 yen között mozog egy feles. Én, a fellelkesült barom kapásból a 21-es Taketsuruval kezdtem, pedig komplexitása végett azt jobb lett volna pont azt a végére hagyni. 
Persze nem azért utaztam fel ide beyond the wall északra hogy egy kupica után továbbálljak. Közben az összes nemrégiben tanult whisky-s kifejezést elsütöttem és kiselőadásokat tartottam a különböző whiskyfajtákról, az ital engem okoskává tesz, amire a két pultos csak kényszeredetten mosolygott és nolens volens tisztelgett a véget nem érő tudásfolyam előtt. Apropó, megtanultam hogy a whisky lepárló esetében a jōryūsho (蒸留所) kifejezés helytállóbb mint a 醸造所 mert ez utóbbi inkább sörfőzdékre vonatkozik. Amikor már az isten tudja hányadik whisky után még mindig az ujjamat nyálazva forgattam a menüt újabb okvetlen kipróbálandó párlatok után, a pultusok már egymásra riadt tekinteket vetve, izzadva törölgették a poharakat, te ez a gaijin felprédál minket, vélték. 
Eufemisztikusan szólva "megmacskásodva" s egyben csudálatos élmények málhájával megrakodva jöttem ki (azaz másztam) a Whisky Clubból reggel 10-kor, keményen kezdődött a nap. Kivált, hogy ezek a lepárlói limited editionök cask strenght, azaz hordó erősségű párlatok voltak, 55-59 fokos alkoholtartalommal. Gondoltam akkor menjünk mostmár haza, de a kijáratnál lévő látogatócentrumban még hozzávágnak az emberhez három felest (teljesen ingyen), hát, jöjjön aminek jönnie kell. Már úgyis mindegy, jer babám add ki a jussom, mi ez az apple wine, mindegy most már nekem.
Yoichi állomásnál ettem egy fagyit. Szerintem nagyszerű kirándulás, nem csak, de főleg whisky-kedvelőknek lehet igazán érdekes, a lepárló komplexumon belül ajándékbolt is van, ahol a limitál szériájű Yoichi termékekből is vehetünk, bár kissé borsosak - a fenti fotókon szereplő Sweet & Sherryből vagy a Peaty & Saltyból 500ml olyan 7,000 yen körül mozgott, szerintem a Sweet & Sherryből hozz ha hozni akarsz mert a Peaty & Salty az egy az egyben Talisker 10 (ami fele annyiba kerül 700ml-es kiszerelésben is itt Japánban). Bár persze miről is beszélek, hisz kóstold végig a palettát és döntsd el magam, hogy neked melyik jön be a legjobban. (Továbbá megjegyzendő, hogy fotóim korántsem fedik a teljes elérhető készletet!) A lepárlóban megebédeltem, itt Hokkaidōban szerettem meg a ráment, azóta nagy fan vagyok. 
Dél felé visszamentem, khm, visszakúsztam az állomáshoz, nagy sajánálatomra délután 3-ig nem volt vonat vissza Otaruba, kimentem hát a tengerpartra és rágyújtottam egy Panterra, s közben élvezetem a friss tengeri szellőt. 
Egész mintegy öt percig, bassza meg, mert elkezdett zuhogni az eső mint az állat. Ennek tükrében is lusta voltam továbbállni, legalább elmossa az eső a gyalázatot mint rámkentek az évszázadok véltrm, ergo miután elfogyott a szivarom, újfent visszakullogtam az állomásig, majd vonatra szállva Otaruig. Szivesen visszajönnék még, ha újfent Sapporóban járok. Eltökélt célom lett viszont, hogy Japán valamennyi whisky-lepárlóját hasonlóképp végigjárom. Ergo készüljetek még további japán whiskys posztokra, kedves olvasók!

Apropó, imhol egy gyorstalapaló Masataka Taketsuru és a Nikka Whisky történetéhez:
  • 1894. június - Masataka meglátja a napvilágot június 20-án Takeharában, Hiroshimától nem messze
  • 1916. március - befejezi tanulmányait az ōsakai technikumban, ahol lepárlást tanult. Elkezd a Settsu Shuzo cégnél dolgozni Ōsakába
  • 1918. július - Amerikán keresztül Skóciába megy
  • 1918. december - megérkezik Skóciába, ahol a glasgow-i egyetemen vegyészetet tanul 
  • 1919. április - elkezdi gyakornokságát a speyside-i Longmorn lepárlóban, ahol a single malt whisky gyártását tanulja 
  • 1919. július - James Calder Bo'ness lepárlójában a Coffey-féle szeszfinomítóval készült gabonawhisky készitésével ismerkedik
  • 1920. január - mindkét oldal családjának éles tiltakozásának ellenére feleségül veszi Ritát január 8-án, majd eleinte Cambeltownban élnek. Mostanság persze nem olyan nagy dolog a vegyesházasság külföldi és japánok között, de közel 100 éve ez egy nagyon merész dolog volt. 
  • 1920. május - megkezdi gyakornokságát a cambeltown-i Hazelburn lepárlóban, ahol szintén maláta-, illetve kevert whisky elkészétési techinkákat tanulmányozza 
  • 1920. november - visszatér Japánba
  • 1922 - otthagyta a Settsu shuzo (摂津酒造) cégét miután bebizonyusult, hogy ott nem lesz whisky-gyártás, rövid ideig kémia tanárként dolgozik 
  • 1923. június - belép a Kotobukiya (株式会社壽屋) cégbe (amit ma Suntorynak ismerünk), 10 éves szerződéssel
  • 1924 - a Suntory megbizásából a Yamazaki lepárló megépitését vezényli, mely Japán első whisky desztillálója lett, s megkezdi a whisky-készitést
  • 1934. március - elhagyja a Suntoryt 
  • 1934. július - megalapitja a Dainipponkaju Co. Ltd.-t július 2-án
  • 1934. október - a Yoichi lepárló megkezdi működését 
  • 1940 - kijön az első Nikka Whisky főzet a gyárból
  • 1952. augusztus - a cég neve The Nikka Whisky Distilling Co., Ltd. névre változik
  • 1961. január - felesége, Rita elhalálozik január 17-én
  • 1963. november - az első Skóciából behozott Coffey szeszfinomitó berendezések megkérkeznek, és ezeket használják fel az Asahai Brewery Nishinomiya gyárában (a berendezéséeket 1999-ben Miyagikyoban lévő gyárba szállitották). Az Aeneas Coffey ir lepárló találmányáról annyit érdemes tudni, hogy egy folyamatos üzemű lepárlóoszlopból (cefreoszlopból) és egy finomítóoszlopból álló rendszer, a szesz előállitása pedig sokkal gyorsabb mint a hagyományos lepárlóberendezések során, egyúttal sokkal tisztább a végtermék, és nélkülöző a hagyományosabb üstök útján nyert nehéz, markáns izjegyeket. Az 1930-as években készült Coffey-finomitókat hozatta be Masataka, amiket Miyagikyoban a mai napig használnak. A Coffey-finomitóval készült whisky profilja a bourbon whiskyvel lenne párhuzamban, csakhogy nem a bourbonnal ellentétben nem friss, még nem használt tölgyfa hordókat, hanem vagy már használt bourbon, vagy pedig japán tölgyfahordókat használnak az érleléshez, amitől a bourbontól eltérő izvilágot kapnak az itt készült whiskyk. 
  • 1967. június - elkészült a gyár Kashiwában
  • 1969. május - megépül a Miyagikyo lepárló
  • 1977. október - megépült a gyár Tochigiban
  • 1979. augusztus - Masataka augusztus 29-én elhalálozik
  • 1989 - a Nikka Whisky megveszi a skóciai Ben Nevis lepárlót, és újra beinditja annak működését - Masataka bizonyára örvendett volna e hir kapcsán 
  • 2001 - a Single Cask 10 éves Yoichit az angol Whisky magazin a világ legjobb whiskyjének választja 


Végezetül pedig itt tekintheto meg a video, amit a lepárlóban való barangolásom során készitettem:


Megközelités: Sapporóból Otaruba kb. egy óra vonat, majd Otaru állomástól Yoichibe úgy 20 perc. A lepárló az állomással szemben, három perc sétányira sincs. 


Kapcsolódó bejegyzések:


Japán kocsmológia vol. 4. - Whisky-szószedet japánul

Japán kocsmológia vol. 3 - Sültcsirke apoteózis atsukanon suhanva

Japán kocsmológia vol. 2 - Nonbei Yokochō, a pityókások sikátora

Japán kocsmológia vol. 1 - Omoide Yokochō, Shinjuku izakaya-labirintusa

Kinai szesz-szódet - borfajták kinaiul, etc.

Mivanmivanmivan – milyen beszólások előznek meg egy verekedést Kínában?

Verbális védekezési technikák a kínai krimókban – önvédelmi csapszék-szókészlet

Baijiu-centrikus elukubráció – kínai pálesz s passzió

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A kínai írásjegyek

百度一下,你就知道!

Holdújévi szokások - 春节习俗