Doufukuai

A japán kocsmológia tudományos bejegyzések ezen epizódja Ōsakából jelentkezik, hiszen a város szorosan kötődik az Asahi sör történetéhez . A Sapporo sör kapcsán már volt szó nagyvonalakban az Ōsakai Sörművekről (大阪麦酒), s ezúttal visszamegyünk annak kiindulópontjához is. Asahi sörténet következik. A sör Japánban valamikor az 1800-as évek második felében jelent meg először, mikor is az a bizonyos Matthew Perry amerikai tengerésztiszt Japán kereskedelmi és diplomáciai megnyitásának kikényszeritése során mellékesen egy pár láda sört is adott a Tokugawa shógunoknak - mintegy jelezvén hogy nem lesz az olyan rossz Gaikokuval üzletelni -, ami mint utóbb kiderült a japánok számára is nagyon tetszetős italnak bizonyult.  Ez volt tehát az az időszak, mikor is Japán rohamos modernizációjával párhuzamosan a sör (és a whisky is) is kezdett elterjedni a szigetországban, a kezdetekkor viszont még csak főként import sörökre hagyatkozhattak Japánban, hiszen nem állt rendelkezésre a nagyi

Ōsaka harmadik napján az Ōsaka-jō (大阪城 ), Japán egyik igen híres várkastélyának megvizsgálását tűztük ki célul, mely meghatározó szerepet játszott az ország XVI. századi történelmében. A várfal egy különleges japán építési technikával készült, melynek során az óriási kőtömböket habarcs, vagy egyéb kötőanyag nélkül helyezték egymásra, a köztük lévő réseket pedig kavicsokkal (kuru ishi, 栗石) töltötték ki. A kötőanyag mellőzése a földrengések okozta pusztítás mérsékletében játszott szerepet, miként a földmozgások során minimális mozgásteret engedett a falaknak, melyek így kevésbé sérültek.  A központi kastély kívülről öt, belülről nyolc szintes, és mintegy 60.000 négyzetméteres terület tartozik hozzá. 1583-ban kezdte el építtetni Toyotomi Hideyosi (豊臣 秀吉) az Azuchi-jō mintájára, de kissé kibővítette annak látványtervét. 1597-ben lelte halálát Hideyosi is, s ez évre készült el a vár is, mely fiára, Toyotomi Hideyori-ra ((豊臣 秀頼)szállt. 1600-ban Tokugawa Ieyasu (徳川 家康) lett a sógun, 16

Ōsaka második napján a Kaiyūkan-be (海遊館), vagyis az Ōsaka Aquariumba vettük az irányt, mely egyike a világ legnagyobb akváriumainak . Egy kövér órát álltunk sorba, majd egészen izgalmas világba csöppentünk, a japán tengeri-, és édesvízi élet szereplői 27 nagy tartályban kaptak helyet, melyek közül a legnagyobb 9 méter mély, és 5400 köbméter víz térfogattal rendelkezik. A földrajzi tematikában elrendezett kiállításokon a japán erdők édesvízi élővilágától a Tűzgyűrűn - vagyis a Csendes-óceán partjain végigfutó régiótól - a Csendes-óceán csodáiig juthatunk, 11.000 tonnányi víz ad otthont mindezeknek. A Tazmán-tenger, Antartika, Aleut-szigitek, etc. egyéb kisebb kiállítások mind-mind nagyon érdekesek, közben a legkülönbözőbb halakkal, kétéltűekkel, emlősökkel - delfinek, fókák -, pingvinekkel, és a fő attrakcióval, a cetcápával is összehozhat bennünket a sors, mi utóbbi lényegét tekintve valóban kurva nagy. Ha Ōsaká-ban vagyunk, és kisgyermekek vagyunk, végtelen nagy élmény les

Nará -t követően az volt a tervünk, hogy másnap még lecsekkoljuk Kyōto legnagyobb fesztiválját, a Gion matsuri-t. Reggel kicsekkoltunk a hostelből, és a Kyōto Station csomagmegőrzőiben szándékoztuk megőriztetni cuccainkat - kivált az egész hozományomat Kínából. Amint viszont az állomásra értünk, kissé meglepődve kellett tapasztalnunk, hogy egyszerűen nem volt egy üres szekrény sem, egyetlen egy sem a számos teremben. Ennyi cuccal már a hosteltől a buszmegállóig tartó százméteres utat is vesszőfutásnak éltem meg, furtonfurt szentségelés és a teáskészletem csörgésének közepette megfogadtam: legközelebb egy rózsaszín tangába fogok külföldre utazni, de semmi más cuccom nem lesz, és nem is fogok mást venni; tajtékzásom közepette persze arra ügyeltem, hogy el ne szökjenek az agyagkatonáim, és ki ne csússzon a há tizsákom oldalára kötözött csontból faragott pipám, amit még Xī​'ān -ba újítottam anno. Ergo ily mód megmálházva esélytelen lett volna, hogy megtekintsük a felvonulást - eset