Japán kocsmológia vol. 9 - Asahi sörgyár
A japán kocsmológia tudományos bejegyzések ezen epizódja Ōsakából jelentkezik, hiszen a város szorosan kötődik az Asahi sör történetéhez. A Sapporo sör kapcsán már volt szó nagyvonalakban az Ōsakai Sörművekről (大阪麦酒), s ezúttal visszamegyünk annak kiindulópontjához is. Asahi sörténet következik.
A sör Japánban valamikor az 1800-as évek második felében jelent meg először, mikor is az a bizonyos Matthew Perry amerikai tengerésztiszt Japán kereskedelmi és diplomáciai megnyitásának kikényszeritése során mellékesen egy pár láda sört is adott a Tokugawa shógunoknak - mintegy jelezvén hogy nem lesz az olyan rossz Gaikokuval üzletelni -, ami mint utóbb kiderült a japánok számára is nagyon tetszetős italnak bizonyult.
Ez volt tehát az az időszak, mikor is Japán rohamos modernizációjával párhuzamosan a sör (és a whisky is) is kezdett elterjedni a szigetországban, a kezdetekkor viszont még csak főként import sörökre hagyatkozhattak Japánban, hiszen nem állt rendelkezésre a nagyipari előállításhoz szükséges technológia. A japán kormány elhatározta, hogy sörfőzdét alapít, és hosszas keresgélés után a legalkalmasabb helynek a legészakibb Hokkaido szigetét válaszották, ahol is vadon termett komlót találtak, ergo így alakult meg Sapporóban japán első sörfőzdéje ), újfent lásd bővebben az alábbi bejegyzésben.
Csak hogy ezt a Kaitakushi sörgyárat 1886-ban privatizálták - ekképp alakult meg a Sapporo Sörművek - és innentől kezdve szerte Japánban megindult a magánbefektetéseken alapuló sörfőzés, többek között pediglen Ōsakában is. A város szülöttje volt Komakichi Torii (鳥井駒吉), ki mint minden kortárs szeszben utazó iparos, egy szaké lepárlót örökölt szüleitől, s apja halálát követően már 17 éves korában átvette a biznisz irányítását. Szaké helyett azonban Komakichi érdeklődése is a sör felé fordult, és eltökélt szándékává vált, hogy japán földön, japán technológiával, japán sört készitsen a japán emberek számára.
 |
| a 42 éves önmagam |
1889-ben tehát, miután számos befektetőt nyert meg ezen újnak számító ital elterjesztésének az ötletéhez, megalapította a már említett Ōsaka Bīru (大阪麦酒) sörfőzdét, mindezt ráadásul a Meiji-korszak egyik első pénzügyi válságának a tetőfokán sikerült elérnie. Az Ōsaka Bīru alkalmazottjaként Hiizu Ikutát（生田 秀) érte a megbizatás, hogy bajor Weihenstephen sörfőzdében tanulja ki a szóban forgó ital készítésének fortélyait (kiküldetésére1888-ban került sor). Japánban való visszatérését követő években alkotta meg aztán Hiizu Ikuta a Suita sörfőzdét a kor csúcstechnológiai eljárásait alkalmazva. Komakichi Torii pedig mindeközben a helyben készült sör gyártósorainak bővítésén, illetve az értékesítési hálózatának kiépítésén dolgozott. 1892-ben dobták végül piacra Ikuta alkotását, az Asahi sört.
Asahi (朝日) vagyis a "felkelő Nap" sörének elnevezésében az ital jövőbe vetett potenciájának, illetve a fejlődésében lévő lehetősének szimbóluma rejlik a gyár magyarázata szerint - ezért is volt az első cimkén ténylegesen a felkelő Nap.
Aztán ugye 1906-ban megalakult a Nagy Japán Sörvállalat (Dai-Nippon Beer Company / 大日本麦酒株式会), aminek az egyik brandje lett az Asahi, és a második világháborúig bezárólag általánosságban egy-egy helyi sörfajta dominált Japán különböző területein, így Kansai régión belül az Asahi lett a legnépszerűbb sör. Az Asahi gyártását tovább növelték az 1921-ben megnyitott Hakata (mely a mai napig látogatható), valamint az 1927-ben átadott Nishinomiya (西宮) sörfőzdékkel.
 |
| Asahi sörevolúció |
1949-ben viszont az újonnan bevezett versenyjogok miatt szétszedték a Dai-Nippon Beer Companyt, és ennek köszönhetően alakult meg a később a Kelet-Japánban értékesitett Sapporó sört gyártó Nippon Breweries, valamint a Nyugat-Japánban domináló Asahi Sör Kft. (Asahi Beer, Ltd. 朝日麦酒株式会社). Érdekességképpen 1958-ban az Asahi készitette az első dobozos sört Japánban, de egyébiránt nem pusztán sört, de számos nem alkoholos / üdítőitalt is gyártott a cég, mi több a 70-es évekre az Asahi teljes bevételének 35%-át a nem alkoholos italok adták.
S jóllehet 1949-ben még a japán söripar egészét illetően mintegy 36%-os piaci részesedéssel rendelkezett a cég, 1981-re ez mindössze 10%-ra esett vissza, jócskán elmaradva a Kirin és a Sapporo mögött. Ebben az időben az Asahi egyik legnagyobb részvényese a Sumitomo cégcsoport volt, és általában a Sumitomo Bank menedzsementjéből ültettek be emberkéket az Asahi igazgatói székébe, akik egytől-egyig tovább görgették a szart. 1982 januárjában aztán, szintén egy Sumitomo bankár, Tsutomu Murai (村井勉) vette át a stafétabotot az Asashinál, neki viszont nagy tapasztalata volt bajba jutott cégek talpra állításában - nevéhez fűzhető a Mazda megmentése is a 70-es évek közepén.
 |
| Murai a megmentő balra |
Murai hozzálátott a cég átszervezéséhez, és a különböző részlegek közötti hatékonyabb kommunikáció kialakitásához. Számos külföldi sörfőzdével kötött megegyezést, amerikaiktól kezdve az angolon át német cégekig hogy technikai tudás birtokába juthathassanak (par exemple ennek kapcsán kezdték el Löwenbräu sör gyátását Japánban is).
A legfontosabb viszont maga a az Asahi sör rebrandingelése volt a vásárlók felé, és immáron egy minőségi, csak a legjobb alapanyagokból és a lehető legmagasabb technikai standardokon előállitott sör imázsát helyezték előtérbe. Ilyképp az Asahi felhagyott a korábbi gyakorlatával, miszerint csak Japánban előállitott malátát és komlót használnak fel, elmondásuk szerint az egész világot átfedő, exkluzív gabonaszállítói hálózatot hoztak létre, hogy jobb minőségű külföldi alapanyagokhoz juthassanak. Emelett szintúgy nagy hangsúlyt fektettek az Asahi sör frissességének koncepciójába, aminek kapcsán az értékesítőiket kötelezték a klienslátogatás során talált 3 hónapnál régebbi Asahi sörök elkobozására Japán-szerte.
1985-ben Murai közvéleménykutatásokat rendelt el, amiből többek között az is kiderült, hogy a megkérdezettek 98%-a arra bíztatta a céget, hogy sürgősen változtassanak az Asahi ízén. A nép egy ízes, aromagazdag, ugyanakkor [kellemetlen] utóiz nélküli sört szeretett volna. Az Asahi technikusai azt mondták hogy ez nem fog menni, Murai szerint pedig menni fog az. Ennek a tökéletesedésre törekedő kísérletek eredménye lett 1986-ban az Asahi Draft, majd 1987-ben japán első száraz sörét, az Asahi Super Dry-t dobták piacra, ami hatalmas siker lett. Ezzel gyakorlatilag megújították a Japánban fellelhető sörök kínálatát egy új, eredetileg a borok világában használatos száraz kategóriát létrehozva. E száraz sör alatt egy rendkívül tiszta, semleges ízű, tulajdonképpen teljesen jellegtelen lagert kell érteni, noha a marketing szerint ez a "karakuchi" (辛口) ízvilág végtelenül száraz és végtelenül frissitő, kellemesen szofisztikált karaktert jelent, ami minden kajához passzol. Egy hangyányival erősebb volt az átlag 4,5% alkoholfokú japán söröknél a maga 5%-val, viszont a kisebb cukortartalma miatt kevésbé testes, valamint a piac többi söréhez képest kevésbé kesernyés volt.
A Super Dry nagyon népszerű lett főként a fiatalabb korosztály körében, ennek köszönhető hogy bevezetését követő évre már 17%-ra növekedett az Asahi piaci részesedése. A Super Dry siker a többi japán sörgyárat - Kirin, Suntory, Sapporo - is saját száraz sörök piacra dobására kényszeritette, ez volt. az ún. "száraz háború" - "dorai senso" (ドライ 戦争) - időszaka a japán sör történetében.
Olyannyira menő lett ez a Super Dry, hogy Murai feladta a korábbi diverzifikációs terveket hogy a cég teljes bevételeinek felét a nem-alkoholos italokból nyerjék, és méginkább ráfeküdt a sörtermelésre, mely már a cég teljes bevételeinek 80%-át adta 1988-ra. Az 1980-as évek végére a piaci részedés már 20%-ot is elérte, megelőzve a Sapporót is. Nem csak az új brandek megalkotásában, a marketingben is nagyon sikeresnek bizonyult a cég: hagyományosan ugyebár a sört Japánban kis italboltokban, üvegesen árulták.
Az Asahi vásárlói körének kiszélesítésének céljából feküdt rá a dobozos sörök gyártására, amit hat darabos kartonokban kezdtek el terjeszteni a szupermarketekben és kisboltokban is, valamint sokkal agresszívabb értékesítési stratégiával vették tűz alá a kiskereskedőket is. A marketingben továbbra is nagy hansúlyt kapott a sör frissessége, és 1995-re már a gyártást követő 10 napon belül a boltokba tudták szállítani a sört. 1997-re a Super Dry letaszította japán legnépszerűbb sörének trónjáról a Kirin lágerjét, és az Asahi országos piaci részesedése immáron 34,4% lett (miközben a Kiriné 60%-ról 43%-ra csökkent).
Mindeközben tovább folytatódtak a külföldi sörgyárakkal kötött megállapodások, az angol Bass Brewers-szel kötött technológia egyezményt követően 1996-tól kezdve a Bass kezdte angliában gyártani és szerte Európában terjeszteni az Asahi Super Dry-t. Ezt követően az Asahi bevásárolta magát az asztrál Foster Brewing-be 1992-ben, 1994-ben a kanadai Molson Breweries-szel kötött lincensz-megállapodás végett a Super Dry megjelent Kanadában, majd a következő célpont a világ két legnagyobb sörpiaca lett: az USA és Kína.
1995-ben az amerikai Miller Brewing Company-val való megállapodás után a Miller Special márka megjelent Japánban, mig a Super Dry az USÁban, a kínai fronton pedig 1994-ben illetve 1995 során öt kínai sörfőzdében szereztek részesedést Beijingben, Hangzhouban, Yantaiban, Quanzhouban és Jiaxingben. Ezen ötből négy sörgyár kezdte az Asahi píjiŭ (啤酒) értékesitését, majd 1998-ban a Yantai Beer Asahi Co. megkezdte az Asahi Kinánban való gyártását is. 1997 decemberében az Asahi Kina legnagyobb sörgyárával, a Qingdao (Tsingtao) sörfőzdével is közös vállalkozást alapitott, és egy csúcstechnológiás gyárat hoztak létre Shenzhenben, ahol 1999-ben szintén elkezdték gyártani az Asahi Super Dry-t.
A hazai piacon való folyamatos térnyerés, és a külföldi piacokon (Európa, Észak-Amerika, Kina) való egyre nagyobb jelenlétet követően a cég 1996-ban rekord bevételt könyvelt el, amit 1997-ben további növekedés követett. 1997-re fejezték be az Ibaraki tartományban kialkitott kutatás-fejlesztés központot, és 1998-ra már a kilencedik Japánon belüli sörgyárat adták át Shikokuban. Mindazonáltal a 2000-es évekre stagnáli kezdett a japán sörpiac, részben azért, mert szó szerint elfogytak a fiatalok akik korábban a legfontosabb vásárlókört képezték (a népesség fogyása illetve öregedése továbbra is problémákat okoz). Másrészben pedig megváltoztak a sörivási szokások is.
Ilyen volt példának okáért a happoshu (発泡酒) népszerűségnek hirtelen felívelése. Akár tudod, akár nem, Japánban járva biztosan ittál már happoshút , ami alacsony maláta tartalmú, sörszerű ital, magyarul átbaszás. A happoshu íze a “híg húgytól” az “álmában már sört is látott” ízskálán mozog, és hát ha figyelmetlen vagy, simán bepakolsz párat kezdő gaijinként a kosárba. Az van, hogy valami elfuserált japán jogszabályok szerint szarráadózzák a söröket, melyeknek maláta tartalma 67% fölött van, aztán elsőként a Suntory elkezdte gyártani ezeket az alacsony maláta-tartalmú lóvizeleteket 1994-ben, manapság pedig már olyan happoshu is van, amiben egyáltalán nincs maláta ergo adózni sem kell utána. Persze így olcsóbban árulható, és olcsóbb is, mint a sör, ezért népszerű.
Ami külön szörnyűség, az az ún. Nodogoshi Nama (のどごし生) fogalma, ami alatt nagyjából a “könnyen csúszó sör” képzete fekszik, mert ugye a japánok az ízetlen szarokat szeretik, és ezzel tulajdonképpen bemagyarázzák maguknak, hogy jó, hogy ilyen íztelen a happoshu, mivelhogy így legalább könnyen iható. E hazugság alátámasztására egyébiránt a Kirin lefizetett valami niigatai egyetemet, hogy EKG-val vizsgálják a nyakizmokat ivás közben, kimutatva a könnyen iható “nodogoshi” italok előnyét. A 2000-es évekre aztán a teljes Japánban eladott söritalok piaci palettájának 22%-át már a happoshu termékek adták.
Egy darabig az Asahi fittyet hányhatott a happoshu-őrületre, mert a Super Dry azért továbbra is az egyik legnépszerűbb sör volt a piacon. Ahogy azonban ezek az alacsony-maláta tartalmú lónyálak egyre nagyobb darabokat birtokoltak a piacból, kénytelen volt az Asahi is beadni derekát, és bevezetni saját happoshu brandjét. Habár a nagy japán sörgyárak közül az Asahi lépett be legkésőbb a happoshu buliba, az Asahi Honnama (アサヒ本生) happoshu hamarosan a teljes happoshu piac közel egynegyedét birtokolta, és e termékükkel sikerült a teljes japán sörpiac feletti részedésüket 38,7%-ra emelni 2001-re, megelőzve ezzel az addig vezető Kirint.
Mi több, az Asahi a mai napig is megőrizte piacvezető pozicióját (habár 2015-ös statisztikák szerint a részesedésük jelenleg 35% körül van, mig a második Kirin 30% körül mozog, melyet a Suntory követ 15.3%-kal, valamint a Sapporo 10.2% ). És hát ez az oka anank is, hogy ha ember egy japán étterembe, izakayába megy - akkor ugye nem válogat a menün lévő sörök között, a pincér nem is kérdezi meg, hogy milyen sört kér, lévén a legtöbb esetben nincs választási lehetőség, ergo egyszeűen sört (ビール) / csapolt sör rendelsz (生ビール), ha japánosan akarod ezt prezentálni a pincérnek akkor csak annyit mondj:
とりあえずビール "toriaezu bīru" - ami annyit tesz, hogy kezdésnek egy sört!
- ami e stasztikák alapján nagy eséllyel Asahi lesz. Erről azt hallottam hogy ez egyszerűen azért van, mert a sörgyárak jelentős kedvezményeket biztosítanak egy-egy étterem részére, ha csak a saját sörüket árusitják és nem kell versengeniük más brandekkel.
Akkor ennyi bevezető után rá is térnék e poszt apropójára, az Asahi Ōsaka Suita gyárközpontban (アサヒビール吹田工場) való látogatásomra. Az ingyenes gyárlátogatásra regisztrálni kell előzetesen, ezt ne elejtsük el. A körbevezetés egy propaganda-videóval kezdődik arról, hogy az Asahi Super gyár a futurisztikusan innovatív technológiáknak köszönhetően, az összevőket az utolsó szem malátáig a lehető legnagyobb gondokossággal kezelik, s a "kaizen" (改善), azaz a folyamatos fejlődés jegyében végzett szüntelen kutatások következtében olyan kurva tökéletes sört készítenek, hogy ez a világ 8. el nem ismert csodája tulajdonképpen.
A teljesen gyáron átívelő, közel egy órás körbevezetés során valamennyi folyamatot megnézhetünk, a sör érleléséhez használt gigantikus nyomástartó tartályoktók kezdve az üvegező, címkéző gyártósorokig, és azt is megtudhatjuk, hogy az Asahinál nagyobb környezetvédő vállalat a világon nincs.
Megtudhatjuk továbbá, hogy az alacsony hőmérsékleten vezetett erjedéssel elért magas végerjedésfoknak köszönhetően nem maradnak a sörben erjeszthető cukrok, így a sör száraz, tiszta lecsengésű ízt kap, ezáltal olyan könnyen iható, amit a japánok nagyon szeretnek. Szerintem egy vállalható ivósör, ennyi desu.
A túra végén végül egy 20 perces ingyen tesztelés következik a Super Dry, a Premium (világos belga stílusú), és a Black (stout típusú barna sör) brandekből. Ha sörbuzi vagy, és Ōsakában jársz, szerintem nézd meg a gyárat. Ha csak látens sörbuzi, akkor marad a konbini, hiszen bármelyik kisboltban vett dobozos Asahi Super Dryban is benne kell lennie a fenséges karakuchi kvintesszencijának...
 |
| lent középütt a sétáló emberke jó viszonyitási alapot ad a tartályok méretéhez |
Kapcsolódó bejegyzések:
Japán kocsmológia vol. 8 - Sancha kocsma Bermuda-háromszöge
Japán kocsmológia vol. 7 - Bar Caol Ila
Japán kocsmológia vol. 6 - Sapporói sörmúzeum
Japán kocsmológia vol. 5 - Nikka whisky lepárló
Japán kocsmológia vol. 4. - Whisky-szószedet japánul
Japán kocsmológia vol. 3 - Sültcsirke apoteózis atsukanon suhanva
Japán kocsmológia vol. 2 - Nonbei Yokochō, a pityókások sikátora
Japán kocsmológia vol. 1 - Omoide Yokochō, Shinjuku izakaya-labirintusa
Kinai sörtipológia - igy évek távlatából kissé kezdetleges kocsmológiai iromány
Kinai szesz-szódet - borfajták kinaiul, etc.
Mivanmivanmivan – milyen beszólások előznek meg egy verekedést Kínában?
Baijiu-centrikus elukubráció – kínai pálesz s passzió
Megjegyzések
Megjegyzés küldése