Japán kocsmológia vol. 7 - Bar Caol Ila

Az első kriminálisan szar kocsmológia esettanulmány, amit egy whisky bárról írtam, még Nanjingban került elkövetésre, életemben először ittam egy menő bárban, és szerettem volna valamit írni a bárról meg a whiskyről is. Csak hát írni nem tudtam és a whiskyről is halvány fingom volt.  

Most így utólag visszaolvasva e posztot, tényleg nem tudom mitől szartam be ennyire, a menüt nézve elég szegényes a nanjingi Finnegans wake portékája, ám ami e bejegyzésből továbbra is megállja a helyét, hogy Nanjingban vélhetőleg ezzel is az élmezőnyben van a Déli Főváros kocsmáinak lajstromjában. (Apropó ha tévednék és tudsz valami tuti whisky bárt Nanjingban, kérlek ne tartsd magadban s nyomj és kommentet!)

De most, hogy hét évig ültem a fügefa alatt, kurva nagy szakértővé avanzsálódtam, s éppoly messzire söpröm az ártó mentális tényezőket mint a Glenfiddich 12-t. 

Természetesen visszaszívom az utóbbit csak olyan menőnek tűnt leírni. Akárhogy is, mióta megszerettem a whiskyt, azóta igyekszem minél többet kipróbálni, illetőleg a vonatkozó bárokat felfedezni. Itt, a lakóhelyem közelében van kettő, három de inkább kettő egészen vállalható - Angel's Share Nikotamánál, valamint a már-már törzshelyemmé váló Tenzō Shinchinél, mindkettőnél vannak színvonalas skót és japán whiskyk, a Tenzō pultusa s egyben tulaja pedig jó fej, leginkább azért járunk oda. Mindazonáltal kár lenne ennyivel lezárni Tōkyō kocsmáit, főleg hogy szintén a közelben, Shibuyának sötét s mocskos mellékutcájában van ez intézmény, mely Bar Caol Ila (バー カリラ) névre hallgat.

Először is át kell verekedni magunkat egy jókora patkányhordán, ami a bár őrző-védő entitásait képzik, s csak a kvalifikált szeszegereket engedik fel a harmadik emeletre, hol a kicsiny krimó trónol. 

Amikor első alkalommal jártunk ott, beléptünkre szokatlanul fagyos fogadtatás válaszolt, Ishikawa-san előző életében vélhetőleg nem egy golden retriever hanem egy hóhér volt Kozukappárában. Egy poharat alaposan törölgetve, kellően szuszpektusan fél szemét ránk vetve odavakkantott valami irasshait, ezáltal le is ültünk a pult sarkában, ami nyilván az újak számára van fenntartva.  

Szóval ülünk. 

Várunk. 

Semmi. 

Kicsit megelégedve pár perc után, hé Morci, szuimaszen, baszd már ide a menüt kérlek szépen mondom neki, mire Islay örökös grófja, Lord Daimyō Generalissimus Ishikawa rettentő haraggal szóval mondja, fölfeli:

ITT NINCS MENÜ

Csapódnak le súlyos jégcsapként szavai a pultra.  

Szuimaszen deshita,  mindjárt visszajövök csak előbb felmetszen a hasikám, mester fogadj alantas tanítványoddá és okítsd vak mivoltom. Hát jó. Ishikawa elővesz egy 23 éves Coopers Choice-ot, amit 1991-ben desztilláltak Caol Ilában. 

Ergo nem középiskolás hörpintésekről lesz itt szó, az már a felvezetésben kiderült. És hát a folytatás sem volt kevésbé exkluzív. Levesz egy üveget a polcról, ránéz a másik pultosra Ishikawa, kérdi: ezt mikor párolták? 80-as évek? 90-es évek? Azt, a 80-as évek végén asszem' - jön a válasz.

Ez a faszi évente utazik Skóciába, egészen konkrétan többek között Islay szigetére, és onnan olyan cuccokat is hoz, amik kereskedelmi forgalomban nem is nagyon kaphatók, számos kézzel írt címkés párlat van nála,  de még az ilyen ismertebb lepárlók - Bowmore, Laphroaig, vagy éppen ugye a bár névadója, a Caol Ila - esetében is olyan limitált szériák figyelnek a polcokon, amiket bizonyos esetekben hiába is keresnénk Amazonon vagy Rakutenen. 

A második alkalommal, mikoron is visszatértem, Ishikawa a szecsuáni arcváltókat is lealázva váltott egy egészen barátságos pofára, s immár a ranglétrán némileg emelkedve a pult közepe tájékán foglalhattunk helyet, ami módfelett előnyös pozíció hiszen menü hiányában maximum a polcokat sasolhatjuk a választék után tájékozódva, és onnan a sarokból szar se látszik. 

Visszajöttél! - fülig érő vigyora egészen meglepett, de innentől már elkezdtünk cimbizni. S aztán nemrégiben újfent tettünk egy vizitet a helyen, ami már belépő volt az országos spanok VIP szalonjába. Ha inspirációt szeretnénk, vagy valami egészen újat, nem túl hétköznapi izeket kipróbálni, akkor mindenképp érdemes tenni eljönni ide. A baj csak az, hogy az itt iható whiskyk jó részét vélhetőleg úgyse tudjuk beszerezni, hacsak el nem megyünk érte egészen Skóciáig...Ettől függetlenül biztosan fogunk még itt kalandozni!

(Egyébiránt a jelszó slàinte - ha a bár alján őrködő, jókora patkány kérdezne).

Kapcsolódó bejegyzések:


Japán kocsmológia - Nikka whisky lepárló, másik kalandom Hokkaidóban

Japán kocsmológia - Whisky-szószedet japánul

Japán kocsmológia - Sapporói sörgyár

Japán kocsmológia - Sültcsirke apoteózis atsukanon suhanva

Japán kocsmológia  - Nonbei Yokochō, a pityókások sikátora

Japán kocsmológia - Omoide Yokochō, Shinjuku izakaya-labirintusa

Mivanmivanmivan – milyen beszólások előznek meg egy verekedést Kínában?

Verbális védekezési technikák a kínai krimókban – önvédelmi csapszék-szókészlet

Még több kínai kocsmológia