Doufukuai

Most hogy már végre ősz van, bemutatok pár jobb fajta kraftsör kocsmát Tōkyōban , amik bár nyáron se rosszak, sőt azt gondolná az ember nyáron jó ilyen helyekre menni, de az az ember még a globális felmelegedés előtti korszakban él vélhetően, amikor még ki lehetett mozdulni nyáron az ázsiai nagyvárosokban. Volt már egyébiránt szó szeszcentikus elukubrációimban fővárosi kocsmáról, lásd Vertere, de az oly messzi van Tōkyōtól, mint Makó Jeruzsálemtől.  Na de kezdjük mindjárt egy homályos emlékfoszlánnyal február havából. Történt az, hogy fiatalabbik sógorom shakaijin (社会人) lett, a vagyis a munkásosztály teljes jogú tagja. Az itteni fiatalok azonban végtelenül tudatlanok. Semmit nem tudnak semmiről, Gaikoku egy ismeretlen, nem is létező vidék tán, teli tökkelütött bunkó fráterekkel, furcsa ételekkel-italokkal, nem japánul beszélnek, a hajuk is milyen.    Gaikoku egy japán fiatal fantazmagóriájában   Mikkeller  Fiatalabbik sógor azt hitte, tudja mi az a sör, de én pontosan tudtam hogy csa

Mostanában nem volt túl sok kocsmológiai témájú elukubráció a blogon, hiszen kik járnak már manapság kocsmába. Én nem járok, nincsenek is nyitva. Vagy ha vannak is csak kilencig, én meg akkor mennék.  Amabie könyöröghet érettünk akárha isten báránya, a korona vírus nem akar eltakarodni se  Tōkyōból , se Japánból, se a világból. Az élet viszont mégiscsak megy tovább, de mielőtt túlzott elmélkedésbe bonyolódnék, gyorsan el is mesélek egy tavaly év végi kocsma vizitet, amit szakértőtársammal ejtettünk a Tokyo Whisky Libr ary nevű helyen.  Ez egy olyan hely volt, amiről sokat hallottunk, mindig is afféle bakancslistás kocsmaként állt a jövőbeli csekkolandó helyek lajstromán, de aztán sose mentünk, hiszen egy-két törzshely kialakulását követően alábbhagy az ember kuriózumra szomjazó krimó-kalandvágya, de elég a szóból, megéri-e a hypot a nagy fővárosi pia könyvtár? Tsumari, meg . Nem hétköznapi választék, az egyszer szent, a whisky könyvtár jelző pediglen nagyon is helytálló, mert az. M

A japán kocsmológia tudományos bejegyzések sorában soron következő állomás Tōkyō kocsma-Bermuda háromszögébe fog bevezetni, amit a Denentoshi vonatvonalon található Sangenjaya (三軒茶屋) állomás közelében kell keresni Sankaku chitai (三角地帯) elnevezés alatt, mely "háromszög térség" jelentéssel rendelkezik a terület formája miatt.  Úgy első blikkre talán Shanghai Tianzifangjához tudnám hasonlitani, már ami a kissé bohém atmoszférájú, egymásba torkolló szűk sikátorok zegzugos kialakítását illeti. Habár itt jobbára csak a szesz folyik, na meg a jobbnál-jobb falatok régimódi izakayák illetve hipszter újhullámos éttermek és bárok személyzetének tálalásában. Yakitori, yakiniku, takoyaki, curry, gyoza, kushikatsu, karaage - csak mi hirtelen eszembe jut a számos izakaya portékájából.  Életkortól függetlenül talán mindenki találhat magának valami szimpatikus kis krimót az űbermájer bonvivánoktól a begyepesedett szeszegerekig. S ahogy a 246-os főútról bekanyodunk e vala

Az első kriminálisan szar kocsmológia esettanulmány, amit egy whisky bárról írtam, még Nanjingban került elkövetésre , életemben először ittam egy menő bárban, és szerettem volna valamit írni a bárról meg a whiskyről is. Csak hát írni nem tudtam és a whiskyről is halvány fingom volt.   Most így utólag visszaolvasva e posztot, tényleg nem tudom mitől szartam be ennyire, a menüt nézve elég szegényes a nanjingi Finnegans wake portékája, ám ami e bejegyzésből továbbra is megállja a helyét, hogy Nanjingban vélhetőleg ezzel is az élmezőnyben van a Déli Főváros kocsmáinak lajstromjában. (Apropó ha tévednék és tudsz valami tuti whisky bárt Nanjingban, kérlek ne tartsd magadban s nyomj és kommentet!) De most, hogy hét évig ültem a fügefa alatt, kurva nagy szakértővé avanzsálódtam, s éppoly messzire söpröm az ártó mentális tényezőket mint a Glenfiddich 12-t.  Természetesen visszaszívom az utóbbit csak olyan menőnek tűnt leírni. Akárhogy is, mióta megszerettem a whiskyt, azóta ig

A japán kocsmológia második epizódjaként maradunk a Yokochō sikátorok mentén, azokból is az egyik legismertebb, a Shibuyánál lévő Nonbei Yokocho (のんべい横丁), azaz a " Pityókások sikátora " kerül teritékre.  Mint a  Yokochō  sikátorok úgy általánosságban, ez is állitólag a világháború előtti  Tōkyō hangulatát evokálja, de hát azt ki a fene tudja. Elmodások szerint a környék magas ingatlanárai miatt lett kb. 10-15 miniatűr izakaya egyetlen rövidke sikátor Prokrusztész ágyába gyúrva,  ilymód 4-5-6 embernél több még a legtágasabb kocsmaodúban sem férkezhet be. A csaposok és úgy általában az itt tanyázó helyiek illetve külföldiek jól megszokták egymást, egyből megy a howareyouzás ha meg még japánul is tudsz akkor az ügyes gaijin! verbális simogatásában is részesülhetsz. Azt hiszem a legtöbb helyen már minden fotosabb információt megosztottam Magyarországról de még nagyapám egykori szőlőültetvényeiről is.  Ha egy először Tōkyōban járó barátommal találkozom, akkor m