Japán kocsmológia vol. 8 - Sancha kocsma Bermuda-háromszöge

A japán kocsmológia tudományos bejegyzések sorában soron következő állomás Tōkyō kocsma-Bermuda háromszögébe fog bevezetni, amit a Denentoshi vonatvonalon található Sangenjaya (三軒茶屋) állomás közelében kell keresni Sankaku chitai (三角地帯) elnevezés alatt, mely "háromszög térség" jelentéssel rendelkezik a terület formája miatt. 

Úgy első blikkre talán Shanghai Tianzifangjához tudnám hasonlitani, már ami a kissé bohém atmoszférájú, egymásba torkolló szűk sikátorok zegzugos kialakítását illeti. Habár itt jobbára csak a szesz folyik, na meg a jobbnál-jobb falatok régimódi izakayák illetve hipszter újhullámos éttermek és bárok személyzetének tálalásában.

Yakitori, yakiniku, takoyaki, curry, gyoza, kushikatsu, karaage - csak mi hirtelen eszembe jut a számos izakaya portékájából. 

Életkortól függetlenül talán mindenki találhat magának valami szimpatikus kis krimót az űbermájer bonvivánoktól a begyepesedett szeszegerekig. S ahogy a 246-os főútról bekanyodunk e valami tintás Deadalus tervezete szakégőzős söntésrengetegbe, Tōkyō megszokott arculatától egészen eltérő kis yokocho-univerzumban köthetünk ki.  

E térség egyébként már az Edo-korszaktól kezdve az Ōyama-irányába tartó útvonal pihenőállomásaként szolgált. A világháborúkban aztán szarráégett az egész környék, átmenetileg főként feketepiacok kaptak itt helyet.

A terület mai formájának gyökerei az 1950-es évekre vezethetőek vissza, mikor is az akkori városfejlesztés kezdeményezésére szerte Tōkyōban, ezáltal itt Sanchában (Sangenjaya szlenges rövidítése) is az ún. shōtengai-ok (商店街), azaz általában egy forgalmasabb út, utca mellett kialakított kereskedelmi övezetek létrehozásába kezdtek. Általánosságban véve ezekben a többnyire vonat vagy metróállomásokból nyíló shōtengaiokban éttermek, kávézók, izakayák, zöldségesek, fodrászok, konbinik (éjjel-nappalik), posta etc. számos különféle létesítmény található, egészen a mai napig a legtöbb helyen. 

S talán pont hogy ez az atom-retró Showa-éra köntöse teszi oly bájossá e mintegy 2000 négyzetméternyi csalkertet, ahol emiatt fotózni is imádok, zöldessárga, kancsal esti fények kokettálása a mindent átható illatorkánok, s a rejtett kocsmák mélyéről fel-feltörő mámoros röhögések közben. 

Amennyiben a fenti képek nem is túl plasztikusan illusztrálják e sorokat, az alábbi Sancha-háromszöget végigjáró videómban remélhetőleg még jobb bepillantást nyújthatunk abba, hogy hogyan is kell e kellemesen kaotikus kocsmakörzetet elképzelni:

Kapcsolódó bejegyzések:

Japán kocsmológia vol. 7 - Bar Caol Ila

Japán kocsmológia vol. 6 - Sapporói sörmúzeum 

Japán kocsmológia vol. 4. - Whisky-szószedet japánul

Japán kocsmológia vol. 3 - Sültcsirke apoteózis atsukanon suhanva

Japán kocsmológia vol. 2 - Nonbei Yokochō, a pityókások sikátora

Japán kocsmológia vol. 1 - Omoide Yokochō, Shinjuku izakaya-labirintusa

Kinai szesz-szódet - borfajták kinaiul, etc.

Mivanmivanmivan – milyen beszólások előznek meg egy verekedést Kínában?