Doufukuai

Most hogy már végre ősz van, bemutatok pár jobb fajta kraftsör kocsmát Tōkyōban , amik bár nyáron se rosszak, sőt azt gondolná az ember nyáron jó ilyen helyekre menni, de az az ember még a globális felmelegedés előtti korszakban él vélhetően, amikor még ki lehetett mozdulni nyáron az ázsiai nagyvárosokban. Volt már egyébiránt szó szeszcentikus elukubrációimban fővárosi kocsmáról, lásd Vertere, de az oly messzi van Tōkyōtól, mint Makó Jeruzsálemtől.  Na de kezdjük mindjárt egy homályos emlékfoszlánnyal február havából. Történt az, hogy fiatalabbik sógorom shakaijin (社会人) lett, a vagyis a munkásosztály teljes jogú tagja. Az itteni fiatalok azonban végtelenül tudatlanok. Semmit nem tudnak semmiről, Gaikoku egy ismeretlen, nem is létező vidék tán, teli tökkelütött bunkó fráterekkel, furcsa ételekkel-italokkal, nem japánul beszélnek, a hajuk is milyen.    Gaikoku egy japán fiatal fantazmagóriájában   Mikkeller  Fiatalabbik sógor azt hitte, tudja mi az a sör, de én pontosan tudtam hogy csa

Mostanában nem volt túl sok kocsmológiai témájú elukubráció a blogon, hiszen kik járnak már manapság kocsmába. Én nem járok, nincsenek is nyitva. Vagy ha vannak is csak kilencig, én meg akkor mennék.  Amabie könyöröghet érettünk akárha isten báránya, a korona vírus nem akar eltakarodni se  Tōkyōból , se Japánból, se a világból. Az élet viszont mégiscsak megy tovább, de mielőtt túlzott elmélkedésbe bonyolódnék, gyorsan el is mesélek egy tavaly év végi kocsma vizitet, amit szakértőtársammal ejtettünk a Tokyo Whisky Libr ary nevű helyen.  Ez egy olyan hely volt, amiről sokat hallottunk, mindig is afféle bakancslistás kocsmaként állt a jövőbeli csekkolandó helyek lajstromán, de aztán sose mentünk, hiszen egy-két törzshely kialakulását követően alábbhagy az ember kuriózumra szomjazó krimó-kalandvágya, de elég a szóból, megéri-e a hypot a nagy fővárosi pia könyvtár? Tsumari, meg . Nem hétköznapi választék, az egyszer szent, a whisky könyvtár jelző pediglen nagyon is helytálló, mert az. M

FCK 2020 , Scooter nem tud hibázni. Tulajdonképpeni első kimozdulásunk az idén Tokyo betondzsungeléből a GoTo Travel kampány végett GoToLepárló lett, mégpedig Sendai, azaz hogy a Nikka Miyagikyo lepárlója (宮城峡蒸溜所). A japán kocsmológia tudományos bejegyzés-sorozat következő állomása Taketsuru Masata (竹鶴政孝), a Nikka whisky alapítójának második lepárlója volt tehát.  Pár évvel ezelőtt jártam már fent Hokkaidón a Nikka első lepárlójában , Yoichiben, amely kapcsán részletesen beszámoltam Masataka Taketsuru bátyó és a Nikka whisky történetéről, röviden arról van szó hogy a karizmatikus lepárlómester Skóciában tanulta ki a whisky-gyártás művészetét a speyside-i Longmornnál illetve a campbeltowni Hazelburnnél, aztán Japánba visszatérve kezdetben Shinjiro Toriival (鳥井 信治郎) dolgozott, és segédkezett a Yamazaki lepárló létrehozásában, ami ma ugyebár a Suntory italnagyhatalommá növő cég része lett. Ezután a környezeti viszonyaira hasonlító Hokkaido szigetére ment, ahol megalapította Yoichit, maj