Doufukuai

Most hogy már végre ősz van, bemutatok pár jobb fajta kraftsör kocsmát Tōkyōban , amik bár nyáron se rosszak, sőt azt gondolná az ember nyáron jó ilyen helyekre menni, de az az ember még a globális felmelegedés előtti korszakban él vélhetően, amikor még ki lehetett mozdulni nyáron az ázsiai nagyvárosokban. Volt már egyébiránt szó szeszcentikus elukubrációimban fővárosi kocsmáról, lásd Vertere, de az oly messzi van Tōkyōtól, mint Makó Jeruzsálemtől.  Na de kezdjük mindjárt egy homályos emlékfoszlánnyal február havából. Történt az, hogy fiatalabbik sógorom shakaijin (社会人) lett, a vagyis a munkásosztály teljes jogú tagja. Az itteni fiatalok azonban végtelenül tudatlanok. Semmit nem tudnak semmiről, Gaikoku egy ismeretlen, nem is létező vidék tán, teli tökkelütött bunkó fráterekkel, furcsa ételekkel-italokkal, nem japánul beszélnek, a hajuk is milyen.    Gaikoku egy japán fiatal fantazmagóriájában   Mikkeller  Fiatalabbik sógor azt hitte, tudja mi az a sör, de én pontosan tudtam hogy csa

Bevezetés a japán sörök világába a kezdetektől a kisüzemi sörökig. A japán sörkultúra kezdetei egészen a XVII. századra vezethető vissza, az Edo-korig ( Tōkyō  régi neve mint tudjuk), amikor is holland tengerészek nyitottak egy sörkertet Nagasakiban a Holland birodalom és Japán között furikázó matrózok számára. Tokugawa Yoshimune shōgun – aki sokat lazított a korábban teljesen bezárkózott, külföldi javakat megtiltó ország politikáján – felvilágosult nézeteinek formálásában egyesek szerint a sörnek is fontos szerepe volt, miután 1724-ben megízlelte a hollandusok különös italát.   Korabeli Sapporo sörreklám 1853-ban Koumin Kawamoto nevű japán orvos nevéhez fűzhető az első dokumentált sörfőzés Japánban, ami az előbbiek alapján nem meglepően szintén egy holland kézikönyv nyomán készült. A szigetország rohamos, nyugati mintájú modernizációja az ún. Meidzsi-korszakban ment végbe, ekkor indult be igazán a söripar is egyrészt külföldi sörfőző mesterek megjelenésével, másrészt pedig külföldön

Okutama-hegyeit már régtől fogva szeretjük, hiszen viszonylagos közelségben található, a szép hegyvidéki környezetben pedig nagyszerű túrákat tehetünk, úgymint Odake , Hinohara , Hatonosu  etc. Ha a sok túrázásban elfáradnánk, akkor pedig egy sörfőzde, illetve egy kocsma is akad a bús, vad ormokon, hol szomjunkat csillapíthatjuk, ez pedig a Vertere.  A Vertere csaknem szemben van az Okutama vonatállomással, ha kijössz az állomásból, menj egyenesen át a kereszteződésen abba a kis utcába, és ott lesz. Amikor először hallottam róla, felmerült a kérdés bennem hogy ki az isten nyit egy kézműves sörözdét egy ilyen helyen, viszont idáig minden egyes alkalommal, mikor betértem, tömve volt a taproom és a kültéri terasz egésze. Nyilván a vendégek nagy része általában túrázó, kempingezők, esetleg bringások, meg gondolom néhány sörbuzi, hiszen azért mégiscsak kell valami erős indok, hogy egészen idáig eljöjj.  Brutális hotdog A vicc különben az, hogy közigazgatásilag az egész terü

A japán kocsmológia tudományos bejegyzések ezen epizódja Ōsakából jelentkezik, hiszen a város szorosan kötődik az Asahi sör történetéhez . A Sapporo sör kapcsán már volt szó nagyvonalakban az Ōsakai Sörművekről (大阪麦酒), s ezúttal visszamegyünk annak kiindulópontjához is. Asahi sörténet következik. A sör Japánban valamikor az 1800-as évek második felében jelent meg először, mikor is az a bizonyos Matthew Perry amerikai tengerésztiszt Japán kereskedelmi és diplomáciai megnyitásának kikényszeritése során mellékesen egy pár láda sört is adott a Tokugawa shógunoknak - mintegy jelezvén hogy nem lesz az olyan rossz Gaikokuval üzletelni -, ami mint utóbb kiderült a japánok számára is nagyon tetszetős italnak bizonyult.  Ez volt tehát az az időszak, mikor is Japán rohamos modernizációjával párhuzamosan a sör (és a whisky is) is kezdett elterjedni a szigetországban, a kezdetekkor viszont még csak főként import sörökre hagyatkozhattak Japánban, hiszen nem állt rendelkezésre a nagyi