Ugrás a fő tartalomra

Tōyama Mitsuru és a Sötét Óceán Társasága

Korábbi bejegyzésekben szó esett már a kinai titkos társaságokról, par exemple a Zöld Bandáról vagy éppen a Kis Kardok Társaságáról, ezúttal pedig egy kortárs japán ultranacionalista szervezetre, a Gen'yōshára, illetve annak alapitójára, Tōyama Mitsurura fogunk bővebben kitérni. 
Tōyama és a haverok
Az eredetileg Kōyōshaként (向陽社)működő szervezet Hiraoka Kotarō (平岡浩太郎, 1851–1906) ex-szamuráj, többek között mandzsúriai érdekeltséggel rendelkező bányatulajdonos, valamint Tōyama Mitsuru (頭山 満, 1855 -1944) egy szintén korábbi szamuráj az egykori fukuokai hanban (藩, az Edo és Meiji-kori nagybirtok) összefogásának eredményeként alakult meg. Mitsuru a korábbi, feudális japán rendszer visszatéréséért, illetve a szamuráj társadalom kiváltságianak újbóli beiktatásáért tevékenykedett, melyek elsősorban a Kyūshū szigetén történt, Meiji-kormány ellenes különböző szamuráj-felkelésekben manifesztálódtak. 

A Satsuma-lázadás (西南戦争) leverését követően - mely az egyik utolsó nagy szabású szamuráj-lázadás volt az újonnan alakult Meiji-kormánnyal szemben, ám az 1877. január 29-én kezdett akciót ugyanazon év szeptember 24-re elfolytották a kormány-erők (ezen még Tom Cruise sem tudott segiteni) - a Kōyōsha tagjai mintegy politikai paradigma-váltással inkább csatlakoztak a Jiyū Minken Undō (自由民権運動), vagyis a polgári jogi mozgalomhoz, és a nemzeti parlament megteremtését támogatták. 

1881-ben aztán újfent fordult a kocka: a Kōyōsha immáron nevet változtatva Gen'yōsha (玄洋社), azaz Sötét/Fekete Óceán Társaságaként megalakulva előfutárként szolgált a későbbi japán titkos társaságoknak, patrióta vagy éppen szélsőségesen nacionalista csoportosulásoknak. Új, meglehetősen homályos céljai közt szerepelt a császár tisztelete (皇室の敬戴), a birodalom iránti elkötelezettség avagy patriotizmus (本国の愛重) vagy a nép jogainak védelme (人民権利の固守). E szép eszmék ernyeje alatt azonban egy sokkal pragmatikusabb aspiráció lebegett. 
Tōyama a Fekete Sárkányokkal
Valójában ugyanis a Gen'yōsha Tōyamával az élen, kitaszitott ex-szamurájokkal karöltve az éppen szárnyait bontogató japán militarizmus támogatásával a kor szélségesen nacionalista eszméit meglovagolván sokkal nagyobb szabású terv megvalósitásán dolgozott, mégpedig Ázsia meghóditásán (s közben nem mellesleg tekintélyelvű hatalomgyakorlás megvalósitásán a hátországban). A Sötét Óceán elnevezés ehhez kapcsolódóan a Korea és Japán között található Genkai-tengerből ered (玄界灘), amiben a Korea irányába utaló hatalmi expanzió kifejezésre rejlik. 
Ázsia meghóditását pedig nem éppen soft-power módszerek alkalmazásával képzelték el, mi több rövidesen egy tulajdonképpeni terrorszervezetté alakult át a társaság. Részint továbbra is magába fogadta a korábbi ex-szamurájokat, részint viszont a szervezett bűnözéshez köthető figurákat is egyre inkább vonzani kezdte a szervezet, mely számos tevékenysége mellett liberális politikusok ellen előszerettel hajott végre gyilkos merényleteket. Tōyama nem pusztán vizionálta, de kis túlzással egykezűleg formálta valósággá azt a nacionalista csoportosulást, mely a kortárs japán politikai élet meghatározó paramilitáris erejévé, illetve társadalmi mozgalmává nőtt. Hol terror, hol zsarolás, hol gyilkosságok útján, a Sötét Óceán Társasága nagyon hatékonyan keverte a lapokat a legfelsőbb japán politikai körökben, és nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy Japán háborúba keveredjen kelet-ázsiai szomszédjaival, majd késúbb az Egyesült Államokkal is. (Ergo a rizs országával).

Tōyama Mitsuru követői az aktuális követelményeknek megfelelően hol felkorbácsolták, hol csititották Japán politikai nyugtalanságát, mind az egyes politikai körök, mind a szavazópolgárok bizalmába kerültek, s ha kellett eltiportak bárkit, aki vezetőeik szemében megérett az eltiprásra. 
Ōkuma Shigenobu

Ennek egyik hiresebb esete, mikor 1899-ben az akkori külügyminisztert, Ōkuma Shigenobut (大隈 重信) próbálták meg likvidálni a politikai életből (is) - ami sikerült is. Ōkuma külügyminiszterként a Japán és nyugati hatalmak közti egyenlőtlen szerződések újratárgyalását kapta, a közvélemény szemében azonban túlzottan megengedő volt a nyugatiakkal, legjobb volt hát fölrobbantani - a merényletet súlyos sérülésekkel bár, de túlélte. Ugyanakkor ezt követően Ōkuma visszavonult a politikától. Számtalan emberrel lehetne még bőviteni a Sötét Óceán Társaság áldozatait, a kor ismertebb liberális politikusai közül Itagaki Taisukét (板垣 退助) megkéselték (ő túlélte), mig a Meiji-restauráció (ami valójában nem is volt restauráció), azaz a modern Japán állam egyik megteremtőjének számitó Ōkubo Toshimichi (大久保 利通) halála szintúgy nevükhöz köthető.

1892-ben a japán politikában egy új jelenség ütötte fej a fejét, mégpedig a választási rendszer hatályba lépése. Ennek kapcsán Tōyama és kompániája nagy nagy örömmel szemlélhette az alvilági elemek és a szélsőjobboldali politikai erők egymásba borulását. A társaság lepaktálva a Meiji-kormány konzervativ tagjai megkezdte saját erőszakos kampányát. Attól tartván, hogy talán a társaság ereje nem lesz elegendő, Tōyama a kumamotói bandák vezérét illetve annak embereit hivta segitségül, aki háromszáz emberét küldte Fukuokába erősitésként. Ez az egyesitett csoportosulás még kiegészült a helyi rendőrséggel - utóbbiak egyenesen az akkori belügyminiszter utasitására csatlakoztak Tōyamáékhoz - hogy szisztematikusan leamortizálják a politikai ellenzéket. Az eredmény ennek értelmében a japán történelem egyik legvéresebb választása lett, köztük halottakkal és számtalan sebesülttel: a Sötét Óceán Társasága minden lehetséges erővel igyekezett csirájában elfolytani a fukuokai demokratikus illetve liberális politikai csoportosulásokat.

A Gen'yōsha tagjai gyakorta szolgáltak kormánytagok testőreiként, vagy éppen helyi politikai erők akaratát érvényesitő verőlegényekként, de voltak köztük teljesen hétköznapi szakmunkások, úgymint asztalosok vagy kőművesek. Az alvilági társadalmi spektrum megkülönböztetetett tagjainak vélték magukat, klasszis gengsztereknek akik Tōyama szuperpatriotista politikai ideológiájának védőszárnya alatt össze nem mérhetőek a pitiáner szerencsejátékosokkal (bakuto, 博徒) vagy a közönséges szélhámosokkal (tekiya, 的屋).

A Gen'yōsha nem pusztán a japán belpolitikára fejtette ki hatását, ám az ország külpolitikájára is formáló erővel birt. A szervezet ügynökeit ugyanis mind Kinába, Mandzsúriába, Koreába kémmissziókra küldték, akiknek szerteágazó tevékenységi köréhez tartozott többek között a helyi ultranacionalista egységek létrehozása illetve kiképzése is. E képzett Gen'yōsha ügynökök harcművészetekben, idegen nyelvekben illetve kémkedési technikában való jártasságával egy nagyon kifinomult japán kémhálózatot hoztak létre a második világháborút megelőzően. 

A Gen'yōsha külföldi ellenségei között szerepeltek a különböző kinai titkos társaságok is egyben, melyek közül néhány valóban erős Japán-ellenes nézeteket vallott. Mindazonáltal e kinai titkos társaságoknak és a Gen'yōshának volt egy közös célja, mégpedig: a Qing-dinasztia megdöntése

Még 1881-ben Tōyama közel száz embert küldött Kinába, hogy épüljenek be a kinai titkos társaságokba, valamint információkat gyűjtsenek tevékenységükről. Az egyik első, a kinai titkos társaságok működéséről illetve történetéről szóló átfogóbb mű Hiroya Amane nevéhez fűzhető, aki a Gen'yōsha Hangzhoui bázisának létrehozásában vállalt tevékeny szerepet . A Gen'yōsha nem pusztán fegyverekkel és egyéb ellátmányokkal segitette az egyes kinai titkos társaságokat, de a Qing-dinasztia által lelepzett vezetőeiknek is menedéket kivánt Japánban. Az ismertebb arcok közül Tōyama hathatós támogatásban részesitette Sun Yat-sent (孫逸仙), olyannyira, hogy mikor az 1911-es, a császári dinasztiát megdöntő Xinhai-forralom (辛亥革命) megkeződött, Tōyama Kinába utazott, hogy személyesen felügyelje a Gen'yōsha helyi tevékenységeit, illetve hogy segitségére legyen Sun Yat-sennek. Később majd ugyancsak a japán érdekek jegyében került többek között Jiang Jieshi, vagyis Csang Kai-sek Tōyama kegyeltjei közé.
Tōyama spanjával, Jiang Jieshivel (aka Csang Kaj-sek)
Mindezek mellett a Gen'yōsha bordélyházak egész hálózatát épitette ki Kinában, melyet később Délkelet-Ázsiára is kiterjesztettek. A kuplerájok egyrészről találkozóhelyet biztositottak a tagok számára, továbbá információgyűjtés szempontjából is fontos létesitménynek bizonyultak. Azon túl, hogy egyrészről nyereséges vállalkozásként üzemeltették a bordélyházakat, a kuncsaftokról számos olyan dolgokat tudhattak meg a kémkedésre kiképezett prostituáltak útján, amivel később zsarolhatták őket. (Sapporóban kiképző iskolát is alapitottak kémnők számára). 
Kinán kivül a Gen'yōsha Koreában is működött, példának okáért ők szerveztek egy különitményt Korea topográfiai térképek titokban való készítése a jövőbeli japán invázió előkészitésének érdekében. Sőt mi több, magát a casus bellit is a társaság szolgálta fel Japán számára. Tōyamát ugyanis az akkori japán hadügyminiszter egy titkos küldetéssel bizta meg, mégpedig a Koreával való háború kirobbantásával, hogy ez a bizonyos invázió megkezdődhessen.

Ennek első lépcsőjében a Sötét Óceán Társasága támogatásában részesitette a Donghak paraszt-felkelést 1894-ben, tudván hogy a felkelés nagy valószinűséggel a Japánnal való háborúba sodorja majd Kinát (a XIX. századi Korea társadalmi-gazdasági elégedetlenségéből fakadóan számos felkelésre került sor, a Donghak már a sokadik volt a század során, a koreai kormány pedig a Qing-dinasztiától kért segitséget a felkelés leverésére. A Qing kormányzat 2700 katonát küldött a japán kormány értesitésre nélkül. Mivel a Qing-dinasztia és a Meiji kormány által kötött 1885-ös Tianjini konvenció leszögezte, hogy egyik fél sem küld katonai erőket Koreába a másik értesitése nélkül, Kina megszegte az egyezményt. Japán erre várva háborút indott - ez lett az első kinai-japán háború). Egyébiránt a Min királynő elleni merénylet, majd testének petróleummal való leöntése és feljgyújtása szintén egy speciálisan kiképzett Gen'yōsha különitmény kezéhez tapad, akik a koreai császári palotába infiltrálódva meggyilkolták a királynőt.  A Koreában Eulmi incidensként (乙未事變) ismert gyilkosság a Gen'yōsha forgatókönyvének megfelelően mintegy a megszállás felvezető események szolgált: a japánok maradtak is vagy ötven évig. Korea gyarmatositásával a két ország közötti Sötét Óceánt magába foglaló expanzió realitássá vált. 
Min királyné története szomorú véget ért

A Gen'yōsha számtalan hasonszőrű csoportosulás megalakulását eredményezte nem csak Japán, de Kelet-Ázsia szerte. Ezek közül az egyik legismertebb talán a Kokuryūkai (黒竜会), vagyis a Fekete Sárkány Társaság volt, melyet Tōyama jobbkeze, Ryōhei Uchida (内田 良平) alapitott 1901-ben. E titkos társaság nevében is benne rejlett az expanziós szándék, ez esetben az Amur, kinaiul a Fekete Sárkány-folyó (黑龍江) irányába való terjeszkedés, mely folyam Mandzsúria és Oroszország természetes határvonalát képzi. A Fekete Sárkány Társaság ambiciói nem pusztán Mandzsúria, de egész Ázsia feletti komplett hatalomátvételig feszültek. A Fekete Sárkányok az ún. hakkō ichiu (八紘一宇) "a világ nyolc sarka egy fedél alatt", ergo a világ egy fedél alatti politikai fantazmagória létrehozásában hittek, melynek szimbolikájában a "tető" alatt a japán császárt értették. A Fekete Sárkány Társasága a Gen'yōsha szellemét és céljait átvéve Tōyama dirigálása alatt - miután Japán háborúba sodródott Oroszországgal - profiljukat nem meghazudtolva ellenséges területeken is politikai gyilkosságokat hajtott végre, - és akárcsak a Sötét Óceán Társaság ügynökei Koreában - azon dolgoztak, hogy előkészitsék a körülmények az újabb japán invázióra.
Ryōhei Uchida
Noha a szélsőjobb politikai körök mint láthattuk a szinfalak mögött gyakorta a Gen'yōsha segitségére támaszkodott, a japán birodalmi hadsereg kezdetben teljesen ignorálta a Sötét Óceán Társaságát, ám az első kinai-japán háborúban (1894-1895), majd az orosz-japán háborúban (1904-1905) mind a birodalmi hadsereg illetve a birodalmi haditengerészet számára igencsak hasznosnak bizonyult a Gen'yōsha kiterjedt kém-, illetve terrorhálózata Kelet-Ázsiában, amivel a társaság különleges alakulatai (Tokubetsu Inmutai, 特別任務隊) az ellenséges vonalak mögötti szobatázs-akciókat is megszervezhettek.

Visszakanyarodva a hátországhoz, az 1920-as évekbeli ún. Taishō-éra (大正時代) alatt a japán liberalizmus csimborasszója volt. S jóllehet a politikai légkört továbbra is gyilkosságok, rendőri elnyomás, valamint az egyre erősödő militazmus mérgezte, az ország gazdasági fejlődése töretlenül folytatódott. Bevezették az általános szavazójogot, egyre nagyobb számú szakszervezet jelent meg, s a gazdasági növekedésből adódóan megteremtődött a társadalmi középosztály. Tōyama azonban nem tűnt el, ellenben továbbra is aktiv kapcsolatokat ápolt vezető japán politikusokkal, sőt még a császári családtól is anyagi támogatásban részesült, ezzel párhuzamosan pedig egyre szélesedett a Gen'yōsha, és az ahhoz kapcsolódó vagy amellett párhuzamosan működő szervezetek köre.

A felszinen nyilt lapok között politikai párttá alakulva létrehozták a Nagy Japán Termelői Pártot - Dai Nippon Seisantō (大日本生産党), hogy a szakszervezetekben erősődő szocialista eszmék ellen küzdjenek. 
Takejiro Tokunami
Az ultranacionalista bábmester következő nagy dobása a szinfalak mögött pediglen a Nagy Japán Nemzeti Esszencia Társaságának, vagyis a Dai Nippon Kokusui-kai (大日本国粋会) megalakitása volt, mely szervezet mintegy 60,000 főt számlálva foglalt magába bűnözőket, munkásokat és szélsőséges nacionalistákat is. Mindebben készséges segitséget nyújtott neki az akkori japán belügyminiszter, Takejiro Tokunami (床次竹二郎). 

A Dai Nippon Kokusui-kai a közel negyven éve alapitott Gen'yōsha által lefektett sineken sineken haladva mondvacsinált ideológiáját illetően a császár végtelen szeretetét és az ősi japán értékek megőrzésére volt hivatott, a valóságban pedig afféle paramilitáris erőként alkalmazták az ultranacionalista politikai mozgalom különböző akcióban, úgymint tüntetések és tömegmozgalmak elfolytására. Tokunami belügyminiszter saját maga vezette a szervezet Tōyama főtanácsadása mellett hasonló szerepet töltött be, mint a kortárs fasiszta mozgalomban Mussolini rohamosztagosai, a fekete ingesek. 

A Kokosui-kait nem pusztán a belügyminisztérium, de a rendőrség és egyes magas rangú katonai tisztek is támogatásukban részesitették. Az erőt a sztrájkok elnyomásán túl Tōyama és haverjainak fekete listájára került elemek kiiktatására is bevetették. Az egyik legismertebb akciójukra 1920-ban került sor, mikor a yawatai vasművek mintegy 28,000 sztájkoló munkását támadták meg, hogy a rendőrség, zsandárok, tűzoltók s egyéb alakulatok kollektiv összefogásával véget vetett a demonstrációnak. A Kokusui-kai nem sokkal később a Seiyūkai (政友会), a kor egyik legmeghatározóbb politikai párjának fél-katonai szervévé vált. 

Láthatjuk tehát hogy a későbbi éveiben a Gen'yōshából kinőve a Tōyama vezette csoportosulások csápjai már meglehetősen messzire értek. Az 1930-as években a korszellemet követve a jobboldali politikai csoportosulások egyre inkább megerősödtek, s a harmincas évektől a háború végéig a japán rendőri feljegyzések hivatalosan mindössze csak 29 (szélső)jobboldai csoportosulásokhoz köthető incidenst követtek el, számok értelem szerűen sokkal többre tehető. Noha e néhány hivatalosan feljegyzett eset közül elég súlyos akciók is voltak, úgymint katonai államcsiny-kisérletek és politikai gyilkosságok, ami utóbbiban két japán miniszterelnök is életet vesztette - erről ebben a blogban olvashatunk bővebben. 
Konoe Fumimaro miniszterlnök kormányzása alatt lépett be Japán a második világháborúba
Ahogy a demokrácia szinte kipusztulni látszott 1930-sas évektől kezdve, az idősödő Tōyama csillaga legmasabb pontjára ért. Az immáron széles körökben nagy megbecsülésnek, tetemes vagyonnak és politikai befolyásnak örvendő manipulátor császári vacsorák és a már tárgyalt szélsőjobb társaságok rendszeres vendége volt. Szimbolikusan reprezentálta Tōyama hatalmát, hogy ő mutatta be a japán népnek az új miniszterelnököt, Konoe herceget (Konoe Fumimaro, 近衛 文麿) közel húszezer ember előtt 1937-ben. Tōyama támogatóinak illetve szövetségeinek legfelsőbb hatalomba kerülésével kiteljesedett az az időszak Japánban, amire egyesek csak mint a "sötét völgyre" - kuroi tanima (暗い谷間) hivatkoznak 1931-1945 között. Mindeközben a nácik átvették a hatalmat Németországban, a fasiszták Olaszországban, Japánban pedig szintén eluralkodott a militarizmus. Japán háborúba lépett Kinával, majd az Egyesült Államokkal. Tōyama ultrancionalista vágyálmai beteljesülni látszottak. 

Ám Tōyama Mitsuru - az "árnyék sógun", a "kémmester", a "főnökök főnöke" - ahogy többek között hivatkoztak rá élete során -  végül 1944-ben 89 éves korában elhunyt, még mielőtt láthatta volna, hogy az olybá szerett Japánja elfoglalja Ázsia és Csendes-óceáni térség jelentős hányadát.  1945 augusztusában az ameriak azonban atomcsapást mértek az országra, a szovjetek bevonultak és átvették az irányitás Mandzsúria felett, Japán pedig nem sokra rá végül lettette a fegyvert. A második világháborút követően amerikai megszálláló hatóság számolta fel hivatalosan a Sötét Óceán Társaságát 1946-ban. Mindazonáltal Tōyama szellemi örökségenek továbbvitelére számos későbbi szervezet jelentkezett. A Sötét Óceán Társasága képezte a közös alapot a második világháborút követően a szélsőjobbos politikusok és a yakuzák, illetve a szervezett bűnözők egymásra találásának is. De az már egy másik bejegyzés tárgya. 

Kapcsolódó bejegyzések:

A 731-es alakulat - bevezetés a japán háborús bűnök legsötétebb bugyraiba 

Gyilkosságok a Tokyo Ekinél - sötét múlt mementói a város szivében 

Korea története sorozat vol. 3  - e bejegyzéshez kapcsoló intervallumot tárgyalva 

Konfuciánus gengszterek - a Yakuza története 

A Zöld Banda története Shanghaiból - a város egyik legismertebb bűnszervezetének története

A Kis Kardok Társasága - Qing-dinasztia ellenes kortárs titkos társaság 

Fekete beszéd - a korabeli kinai titkos társaságok argója 

Megjegyzések

  1. A koreai kiralyno megolesenek leirasa nagyon felkeltette az erdeklodesemet - kulonosen kegyetlennek hatott -, de mindenhol csak olyan infot talaltam miszerint megoltek, majd a holttestet egettek el. Azt hiszem a masik bejegyzesben ezt is irtad: http://doufukuai.blogspot.co.uk/2010/01/korea-bejegyzesnyi-ereju-tortenete-vol3_23.html Nem mintha ez igy oke lenne, csak a pontossag vegett.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, valóban rosszul emlékeztem!

      Egyébként a kommented után rákerestem a dologra, és azt találtam, hogy egy akkoriban húszas éveiben járó szemtanú, Ishizuka Eizō jelentése szerint (石塚英藏報告書) kardokkal sebesitették meg (處刃傷), majd meztelenre vetkőztetve (裸體) erőszakoskodtak rajta (局部檢査 "kivizsgálták a szeméremtestét" pff), majd olajat öntve testére felgyújtották. Itt egy fotó Ishizuka jelentéséről:
      https://pbs.twimg.com/media/BgiRO-_CYAAWyTq.jpg:large

      E dokumentum szerint mindenesetre nem kizárt, hogy még élt, mikor elégették. Hogy ez mennyire elfogadott cucc, azt nem tudom.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű tofuszeletek

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

土用の丑の日

Július 20-ra esett a nyárközépi ökör napja (土用の丑の日) a kínai tradícionális holdnaptár szerint, 18 nappal az ősz kezdete előtt (mely a ugyanezen kínai képzetek szerint Augusztus 7 körül kezdődik).
Ez az ún. doyou no ushi-nap van tavasszal, ősszel és télen is, de általánosságban ha az ushi no hi-ről beszélnek az emberek, akkor a mostanit, azaz a nyárközépi ökör napját értik alatta.
Ilyenkor Japánban unagit, azaz angolnát esznek hagyományosan, azt mondják hogy már az Edo-kor óta. A legismertebb sztori szerint, egy korabeli angolna-árus tanácsot kért egy híres gondolkodótól, hogy mégis hogyan adhatna el több angolnát e forró nyári napok közepette, amikor az eladás a béka segge alatt volt, mivelhogy az nem számított éppen szezonális ételnek. 
A tudós gondolkodónak eszébe jutott egy régi japán népi hiedelem, miszerint azon ételek, melyek elnevezésében szerepel az “u” fonéma (udon tészta, umeboshi befőtt szilva, uri tök, etc) azok jó hatással vannak az egészségre, mi több nyáron is minden hő…

Shimoda

Az 1850-es években Japán még mindig izmoskodott hogy nem kér a külvilágból, aztán Matthew Perry s ama fekete hajóinak noszogatására megnyitották Shimoda kikötőjét. Majd Yokohamát is, és Shimodát pedig bezárták. Ennyi háttérsztori talán elég is lesz, mi több nem érdemes azon búslakodni, hogy mi történt Bakumatsu (幕末) korszak alatt, hiszen Shimoda a mai napig egy közkedvelt tengerparti nyaralóövezet. A salaryman számára a tōkyō-i nyár a 18 szintes buddhista pokol 19. szintje. Öltöny-nyakkendőben rohangálni a perzselő napon összeaszalódott emberszőlők szarkofágjában szégyenletesen szar.  A Yamanote vagonjaiban Guernica-üzemmódban transzportálódván vizet vizonáltam. Nagyon sok vizet, amiben úgy úszhatok, mint egy delfin.  Szóval efféle gondolatsorok közepette keveredtünk el végül Shimodába, ahol végre delfinné változhattam. Nem vittem sok cuccot, csak egy táskányi felszerelést, goprókat, sparkot, a D610-et, egy 50-est, és hát muszáj volt a 80-200-at is, hogy Kayokóról mindenféle tengerip…

Japán folklór vol. 9 - Ribancpók

A jorōgumo gyűjtőnév alatt noha számos, a Nephila rendben tartozó pókot ért a köznyelv, a japán entomológusok specifikusan a Nephila Clavata nevű pókra vonatkoztatva használják (ez esetben katakanával irják ジョロウグモ).  Maga a kifejezés kapcsán tudni érdemes, hogy jorōgumo esetében az ún. jukujikun (熟字訓) olvasatról* van szó, mely során bizonyos összetételekben máshogy olvassák ki a kanjikat, mint ahogyan azt on'yomi avagy kun'yomi olvasatuk illetve hangalak sarkallná. Az eredetileg 絡新婦 kanjikkal leirt kifejezés - aminek szó szerinti forditása "körbefonó ifjú hitves" - jukujikun olvasatban 女郎蜘蛛, azaz ribancpók értelmet hordoz.  Minekutána a jorō (女郎) alatt Edo-kori prostituáltat, úgymint Yoshiwara leányait értjük. Ergo nem véletlenül ezúttal is az Edo-korba (1603-1867) kell visszarepülnünk azért, hogy megérthessük ezen furcsa elnevezés mibenlétét.  A jorōgumo alatt ugyanis nem pusztán holmi filológia furfangról van szó, hanem egy japán folklórban létező, alakváltó yōkai…

Japán kocsmológia vol. 5 - Nikka lepárló

A japán kocsomológia tudományos bejegyzéssorozat  újabb epizódjában a whisky világában való legutóbbi búvárgyakorlatom, nevezetesen a Hokkaidō szigetén,  Yoichiben (余市) található Nikka lepárlóba vezetett tanulmányutam elbeszélésére kerül sor. 
Japánban a whisky már a XIX. századtól kezdve, főképp az 1870-es évektől vált elérhetővé, bár vélhetőleg már az 1850-es években megjelent a szigetországban. A whisky Japánban való gyártására azonban egészén a XX. századig kellett várni, s azon agilis japán férfiakra, akik fejükbe vették, hogy márpedig a Felkelő Nap földjén is meghonositják ezen italt.  
A japán whisky megszületését többnyire Skóciának köszönheti, miképp az első lepárló szakember, Masataka Taketsuru (竹鶴 政孝) maga is Skóciában tanult, hogy aztán Japánba visszatértve kamatoztathassa tudását. 
JR Yoichi állomás

Japán ezen északi szigetének, Haokkaido tájai igencsak hasonlóak elsősorban a skót Highland vidékére, ugyanis tőzegmocsarak, hegyek és gránitszikák között fakadó források itt is…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 8 - A 731-es alakulat nyomában

A Tōkyō sötét múltja sorozatban esett már szó különböző Edo-korividámságokról, évszázadokkal ezelőtti borzalmakkal azonban vélhetően nehezebb együttérezni, mint a közelmúlt kegyetlenségeivel. A sorozat ezen következő epizódjában a XX. századba tekintünk vissza, azon belül is a 731-es alakulat (731 部隊), illetve az azokhoz köthető emlékekhez. Mindenekelőtt ildomos belőlni a kontextust: második világháború, azon belül is második sino-japán háborúban (1937–1945) járunk. Kina észak-keleti területei - nevezetesen Mandzsúria - japán fennhatóság alatt. A tartomány fővárosa, Harbin (哈尔滨), s annak Pinfang kerülete (平房区) adott helyet a 731-es alakulat működésének, melyen keresztül a japán háborús bűnök legsötétebb bugyraiba nyerhetünk némi betekintést. A Japán birodalmi hadsereg hivatalosan Járványmegelőzési és Víztisztító Osztályának (関東軍防疫給水部本部) nevezett alakulatát a Kenpentai (憲兵隊), a voltaképpeni titkosrendőrség irányitása alatt hozták létre, ám az hamarosan az Északkelet-Kinában és Oroszor…