Az üzbég kimchi: Koryo-saram, a közép-ázsiai koreai diaszpóra rövid története
Koreai diaszpóra az orosz Távol-Keleten
A koreaiak Joseon-félszigetről 1863-tól kezdtek fokozatosan beköltözni az orosz Távol-Keletre, ez egyrészt abból adódik, hogy a Joseon-dinasztia (i.sz. 1392–1897, 大朝鮮國) alatt Korea igencsak hanyatlani kezdett, ami gazdasági nehézségeket sőt még éhezést is eredményezett, és egyszerűen sok ember keresett jobb életlehetőségeket más országokban. Mindemellett ne feledjük, a XIX. század vége és a XX. század eleje a politikai instabilitás időszaka is volt egyben az országban, ami tetőzött, hogy 1910-ben Japán annektálta Koreát. Olyan ismert függetlenségpárti aktivisták találtak itt helyet, mint Hong Beom-do (홍범도; 1868 -1943) vagy éppen Chŏng Sang-chin (정상진; 1918 – 2013)
 |
| Hong Beom-do |
Mivel azonban a kínai határ a Qing-dinasztia szoros ellenőrzése alatt kvázi teljesen zárt volt, így a másik határos országba való átkelés jelentette a legkönnyebb utat.
 |
| Chŏng Sang-chin |
Mégis, az első koreaiak az orosz birodalomban – mintegy 761 család, összesen 5310 fő – valójában a Qing területre vándorolt át; mivelhogy az általuk letelepedett földet az 1860-as Pekingi Egyezménnyel Oroszországnak adták át. Az orosz Távol-Kelet pedig - különösen a Primorsky Krai (Primorszkij határterület) régió - nemcsak menedékhelyként működött, de gazdasági lehetőségeket kínált, például mezőgazdasági területeket és munkalehetőségeket. Az orosz kormány ugyanis ekkoriban bátorította a bevándorlást a Távol-Keletre, hogy betelepítse és fejlessze a régiót, s a koreai bevándorlók értékes munkaerőnek számítottak, különösen a mezőgazdaságban és az építőiparban.
 |
| koreai partizánok az orosz Távol-Keleten, 1925 |
Az orosz források szerint már 1863-ban 13 koreai háztartást regisztráltak Posyetban, a Novgorodi-öböl környékén. Számuk fokozatosan emelkedett, és 1869-re a koreaiak a Primorsky Krai lakosságának már közel 20%-át tették ki. Azt is lehet mondani, hogy a Transzszibériai Vasút megépítése előtt a koreaiak többségben voltak az addig kevéssé lakott orosz Távol-Keleten; jóllehet helyi kormányzat erősen bátorította őket a honosításra.
 |
| a XIX. századi Vlagyivosztok városa kiváltképp támogatta a letelepülő koreaikat |
Blagoslovennoe falut 1870-ben alapították koreai bevándorlók. Egy másik koreai falu is akadt Zolotoy Rog közelében, amelyet az oroszok Koreyskaya slabodkanak (Корейская слабодка, ami szó szerint Koreai falut jelent) koreaiul Gaecheok-rinek (開拓里, 개척리) neveztek, s hivatalosan is elismerték a vlagyivosztoki hatóságok.
 |
| Koreyskaya slabodka |
Az 1897-es orosz birodalmi népszámlálás szerint az egész Oroszországban már 26005 koreai beszélő (16225 férfi és 9780 nő) volt, és e szám folyamatosan emelkedett. Mindazonáltal számos olyan esemény történt az elkövetkező években, ami akár véget is vethetett volna az orosz Távol-Keletre való vándorlásuknak.
Az egyik ilyen esemény az 1907-es orosz–japán háború végén történt, mikor is Oroszország Japán kérésére koreai-ellenes törvényt léptetett életbe, melynek értelmében elkobozták a koreai földművesek földjét, illetve elbocsátották a koreai munkásokat. Ennek ellenére a koreaiak oroszországi migrációja tovább nőtt; az 1914-es adatok szerint 64309 koreai élt Oroszországban (közülük 20109 honosított orosz állampolgár volt). Saját újságuk, rádióműsoruk, színházak és kulturális központjaik is voltak, gondosan ápolva koreai identitásukat.
S még az 1917-es bolsevik forradalom sem lassította a migrációt; az 1919-es március 1-jei mozgalom japán gyarmati Koreában történt leverése a koreai kivándorlást csak felgyorsította. Vlagyivosztok Sinhanch’on (szó szerint Új Koreai Falu) negyedében élő koreai vezetői támogatásban részesítették a különböző függetlenségi mozgalmakat, így az hamarosan a nacionalista tevékenységek központjává is vált, beleértve a fegyverszállítást is; ezért a japánok 1920. április 4-én megtámadták a negyedet, és több száz halálos áldozatot hagytak maguk után. 1923-ra a koreai népesség a Szovjetunióban 106817 főre nőtt.
 |
| kolhozban dologozó koryo-saramok |
A következő évben a szovjetek különböző intézkedéseket hoztak a koreai népesség mozgásának ellenőrzésére területükön; ezek azonban nem voltak teljesen sikeresek egészen 1931-ig, ekkor azonban egy fordulópont következett be az orosz belpolitikában, és hirtelen teljesen felszámolták a Koreából történő migrációt, mi több megkövetelték az itt élő koreaiaktól, hogy szovjet állampolgárokká váljanak.
Az 1937-es deportálás
Az 1930-as évek végére ugyanis a Szovjetunióban fokozódó bizalmatlanság alakult ki a kisebbségi csoportokkal szemben, különösen a határmenti régiókban élőkkel kapcsolatban, mivel Sztálin és más szovjet vezetők attól tartottak, hogy a Japán Birodalom, amely Korea felett uralkodott, koreai kémeket küldhetett az orosz Távol-Keletre, legalábbis a hivatalos indoklás szerint, valójában inkább egyfajta etnikai tisztogatásról volt szó.
 |
| 4,000 kilométers út az orosz Távol-Keletről Közép-Ázsiába, mint éppen Kazahsztánba |
1937-ben Sztálin vezetése alatt az összes koreait, mintegy 172 000 embert, kényszerrel áttelepítettek Közép-Ázsiába (elsősorban Üzbegisztánba, Kazahsztánba illetve Szibériába), ez egyike volt a Szovjetunió történetének számos erőszakos áttelepítési kampányának.
A deportálási határozat 1937 augusztusában született, és szeptemberben kezdték meg a végrehajtást. Az áttelepítést szinte azonnal és minden előzetes figyelmeztetés nélkül hajtották végre. A koreai közösségeket tehervagonokba zsúfolták, és több hetes vonatútra kényszerítették őket Közép-Ázsiába. A rendkívül rossz körülmények, a zsúfoltság, élelmiszer- és vízhiány, valamint betegségek miatt rendkívül sokan meghaltak közülük a viszontagságos út során.
 |
| "Nem kívánatos" etnikumok deportálása a Szovjetunió terültén, beleértve a koreaikat |
Az érkezés után a koreaiakat Üzbegisztán és Kazahsztán különböző vidéki és városi területein telepítették le. Gyakran teljesen idegen és barátságtalan környezetben találták magukat, ahol új életet kellett kezdeniük. A deportált koreaiak nehéz körülményekkel szembesültek Közép-Ázsiában: a kormány által ígért pénzügyi támogatás nyilván soha nem érkezett meg, ráadásul a deportáltak többsége rizstermelő és halász volt, akik nehezen tudtak alkalmazkodni új otthonuk száraz éghajlatához.
 |
| koreai, orosz, tatár, ukrán és üzbég gyerekek az 1940-es évekből, egy tashenti iskolában |
A deportálása egy tragikus és meghatározó esemény volt a Koryo-saram közösség történetében, hosszú távú hatással volt identitásukra, kultúrájukra és társadalmi helyzetükre is egyszersmind.
Manapság körülbelül 500 000 Koryo-saram él a volt Szovjetunió területén, az említett közép-ázsiai államokban mint Üzbegisztán vagy Kazahsztán, de viszonylag nagy koreai közösségek találhatók még Dél-Oroszországban (Volgográd környékén), illetve bizonyos számban továbbra is az orosz Távol-Keleten (Vlagyivosztok környékén), a Kaukázusban, Kirgizisztánban, Türkmenisztánban sőt elenyésző számban még Dél-Ukrajnában is (a háború óta egyébiránt fokozatosan költöznek vissza Dél-Koreába). Míg a modern Koryo-saramok körében egyre ritkábban beszélik a koreai nyelvet, de megőrizték a koreai kultúra bizonyos elemeit, beleértve a koreai neveket vagy éppen a koreai konyhát.
Koryo népe
高麗人
A koryo saram elnevezésből a "Koryo", egy történelmi nevet jelöl Korea számára, míg a "saram" embert vagy ez esetben népet jelent. A "Koryo" szó maga ugyebár a Goryeo (高麗, Koryŏ) dinasztia nevéből származik, amiből egyébiránt Korea neve is ered. A Szovjet koreai név is gyakran használt volt a Szovjetunió összeomlása előtt. Az oroszok koreytsy (корейцы) általános megnevezéssel is illethetik a Koryo-saramokat; azonban ez a használat nem tesz különbséget az etnikai koreaiak és a koreai állampolgárok (Észak-Korea vagy Dél-Korea állampolgárai) között.
A sztenderd koreai nyelvben a "Koryo-saram" kifejezést tipikusan a Goryeo dinasztia történelmi alakjaira használják; az egyértelműség kedvéért a koreai beszélők a Goryeoin (고려인; 高麗人, ergo ugyanaz, mint a "Koryo-saram") szót használják a posztszovjet államok etnikai koreaiajainak megjelölésére. E sino-koreai "-in" (인; 人) morféma nem elterjedt a Koryo-malban, vagyis a Koryo-saramok által beszélt dialektusban, és ennek eredményeként csak kevesen (főként azok, akik tanultak sztenderd koreai nyelvet) használják magukra ezt a nevet; ehelyett a "Koryo-saram" vált a preferált kifejezéssé.
Valamennyi, a Szovjetunió által kényszerrel deportált nép brutális kulturális asszimilációs nyomásoknak volt kitéve, ez különös igaz volt a koreai kultúrára nézve. Leginkább talán azért is, mert az egyéb közép-ázsiai népekhez képest a deportálást megelőzőleg alapvetően kevesebb erőltetett oroszosításon mentek keresztül, és ugye kultúrájuk és ételeik is különösen eltértek az új lakhelyükön megszokottól. Míg a legtöbb száműzött népet 1957-ben, négy évvel Sztálin halála után visszatelepítették szülőföldjükre, ezzel szemben a koreaiak, néhány más csoporthoz hasonlóan, nem térhettek vissza a Távol-Keletre.
A sajátos Koryo-saram kultúra így alapvetően a koreai hagyományok és a közép-ázsiai életmód elemeinek ötvözésével formálódott. Az új környezethez alkalmazkodva az ide telepített koreaiak még itt is rizstermelők lettek és öntözőrendszereket építettek ki. Bár az öltözködésük nyugati stílusúvá vált, a hagyományos rituálékat, mint az első születésnap és a hatvanadik évforduló, megtartották. A koreai nyelvet noha egyre kevesebben beszélik, de a koreai nevek és kulturális elemek továbbra is jelen vannak, és a konyhájuk népszerű maradt az egész régióban.
Koryo konyhája
A Koryo-saram konyhája leginkább Hamgyong tartomány konyhájához hasonlít (ma Észak-Korea része), hiszen onnan érkeztek legnagyobb számban az első korai telepesek. A koryo-saram konyha alapvetően hasonló főzési technikákat alkalmaz mint az észak-koreai, de a helyi adottságoknak illetve alapanyagokhoz igazítva azokat, mintegy rendhagyó adaptációi a koreai ételeknek.
Régiók mentén is számos eltérő eleme van. Par example, míg a sertéshús igen népszerű Koreában, addig az üzbegisztáni Koryo-saram konyhából hiányzik, mivel az iszlám étrendi korlátozások miatt nem elérhető. Földrajzi adottságok miatt természetesen a tengeri ételek is a koreai konyha meghatározó elemei, viszont a szárazföldi Koryo-saram konyhának ehhez nincsen hozzáférése. A rizs helyett gyakran pedig fogyasztanak más gabonákat is, úgymint mint a köles vagy hajdina.
A koreai konyha jellegzetességei, mint a fermentált ételek és a csípős ízek, megtalálhatók a Koryo-saram ételekben is, bár ezek gyakran a helyi ízléshez igazodtak. Például, a morkovcha, vagy koreai sárgarépa saláta, afféle kvázi kimchi, de kínai kel hiányában sárgarépából készül és közép-ázsiai fűszerekkel ízesítik. Fehér ecetben, olajban, korianderrel, piros paprikával és friss fokhagymával marinált reszelt sárgarépa ételt Samarkand bármelyik piacán meg lehet találni, sőt, az egykori Szovjetunió területén széles körben ismert és kedvelt, egy koreai számára ismeretlen étel.
A Koryo-saram konyha további jellegzetessége, hogy bár a sertéshús és a tenger halak nem állnak rendelkezésre Közép-Ázsiában ezért inkább marhahúst, bárányt és csirkét használnak. Az egyik legnépszerűbb koryo-saram étel a A kuksu vagy kuksi (oroszul: куксу; куксі; koreaiul: 국수; 국씨), ami egy igazi fúziós kaja, melyben az édeskés, umami gazdag marha alaplé párosul kaporral és pirított szezámmaggal, savanyított uborkával és kimchivel.
Mivel ez a recept megtalálható Caroline Eden és Eleanor Ford: Samarkand: Recipes & Stories from Central Asia and The Caucaus, meg fogom majd zenésíteni a FB oldalamon is, szóval stay tuned, nyájas olvasó!
Kapcsolódó bejegyzések:
Kis koreai kajatörténet vol. 1 - történelmi áttekintés a hagyományoktól a streetfoodig
Kis koreai kaja-történet vol. 2 - Lakomák a Remetekirályságban
Korea története egy bejegyzésben vol. 1
Korea története egy bejegyzésben vol. 3
Koreai családnevek - Kim, Lee, Park
Tōyama Mitsuru és a Sötét Óceán Társasága - a bábjátékos, aki háború sodorta Japánt
Makaót kilóra - Japán birodalmi törekvéseinek részeként tényleg meg akarta venni Makaót?
A 731-es alakulat - bevezetés a japán háborús bűnök legsötétebb bugyraiba, Mandzsúriából
A mandzsúriai jelölt: hogyan lett Lí Lìlì egy japán szappan termékarca
Megjegyzések
Megjegyzés küldése