A mandzsúriai jelölt: hogyan lett Lí Lìlì egy japán szappan termékarca

A képen szereplő mézes szappan hirdetés ártatlan kinézetű arca, Lí Lìlì az egykori ismert kínai színésznő a kínai hirdetésipar egy setét fejezetébe enged betekintést.

William Lever

A kontextus megértése végett jó messzire kell visszamennünk, egészen a mézes szappanok ötletének keletkezéséig, mely egy bizonyos angol üzletember, William Hesketh Lever nevéhez fűzhető. 1874-ben, Lever kereskedésében szerepelt egy Lever`s Pure Honey, vagyis Lever tiszta méze nevezetű szappan. A fő kortárs konkurens brandnek William Gossage & Son termékei számítottak, melyeket úgy neveztek hogy Fragrant Honey Soap és Family Honey Soap. 1919-ben aztán a Lever Brothers felvásárolta a Gossage & Sont, de az előbb említett három termék értékesítése változatlanul zajlott.

A cigaretta és a petróleum mellett a szappan vált az egyik leggyorsabban fejlődő fogyasztói termékké Kínában, melynek piacát kezdetben nyugati cégek uralták, mint az említett Lever Bros, a Gossage`s, az amerikai Procter & Gamble vagy éppen B.J. Johnson Palmolive samponja.

Kínai Gossage szappan mézes szappan

Mindazonáltal az óriási lehetőség egy egyre inkább kiélezett piac versenyt kezdett eredményezni, különösen, miután sorra jelentek meg a helyi kínai márkák, alacsonyabb áron, alacsonyabb minőségben, effektíve koppintásokkal. Példának okáért egy 1909-ben megjelent North China Daily cikk szerint egy bizonyos Lu Yunsheng nevű fószert azzal vádoltak, hogy logójuk a Gossage mézes szappanjának törtvény által bejegyzett, méhkasos jelképéről mintázták.

1919-ben a Shanghai Gazette egy újabb jogi disputát jegyez, miszerint a William Gossage & Son beperelte a Heng Li Soap szappangyárat az ők Fragrant Honey Soap hamisítása miatt. Az 1930-as években már notóriusnak számító Központi Szappan Művek （Zhōngyāng xiāngzàoguǎng,中央香皂广）számított a legfőbb hamisítónak, egyik példája ennek az 1931-ből származó vádirat szerint, mely eljárást az akkor Colgate-Palmolive-Peet cég kezdeményezte a "a csomagolás, a dizájn, valamint a felperes által készített szappanformák, különös tekintettel az ún. Palmolive (jogosulatlan) lemásolása" miatt. 1935-ben egy hasonló védjegy-per zajlott a Központi Szappan Művek és az Unilever között, utóbbi Lever`s Health Soup nevű terméke kapcsán.

Emellett ismert volt még a Központi Szappan Művek által 1928-ban piacra dobott termékének az ügye is, mely a francia Roger & Gallet 1895-ből származó szantálfa szappan ("Savon Bois de Santal") ötletét nyúlta le. A francia gyár szappanjának kínai koppintását angolul mint "Excellent Savon Bois de Santal" néven jegyezték be, míg kínaiul a Méhecske és virág（Fēnghuāpái 蜂花牌）márka néven futott. A csomagolás szinte teljese azonos volt az eredeti franciával, a csomag négy sarkába viszont méhecskék kerültek. 

A Központi Szappan Művek érdekes módon mindig talált kibúvót a számtalan bitorlással kapcsolatos perből, és egészen a kommunista hatalomátvételig életben maradt a cég, majd egybeolvadt az Univeler régi, Shàng​hǎi​ban található gyárával, majd államosításra került. A koppintott termékük egyébiránt a mai napig forgalomban van, Méhecske és virág szantálfa szappan (Fēnghuā tán xiāngzào, 蜂花檀香皂) név alatt, továbbra is nagyjából a Roger & Gallet védjegyezte, eredeti dizájnáját használva, 1928 óta globálisan értékesített termékként, jelenleg a Shanghai Soup (上海制造) forgalmazásában.

Na de visszakanyarodva egy kicsit a Qǐng-dinasztia-, illetve a Köztársaság-kori Kínára, a szappanháború nem pusztán nyugati és kínai szappangyárak között zajlott: az 1895-ös shimonoseki egyezmény - mely az első kínai-japán háborúnak vetett véget - lehetővé tette a japán cégek és kereskedőházak számára hogy kereskedelmi hajókat üzemeltessenek a Jangce-folyón, gyárakat hozzanak létre a korábban (még az ópium háborúk alatt) megnyitott kikötőkben, valamint további négy kikötő került megnyitásra a japánok számára. 

Ennek kapcsán hamarosan a japán szappangyárak is megjelentek a kínai piacon, úgymint a Kao szappan, a Cow Brand Soap (Gyūnyū Sekken Kyōshinsha Kabushikigaisha, 牛乳石鹸共進社株式会社), vagy az egykori Harumoto Soap Factory (Harumoto Sekken Seizōsho, 春元石鹸製造所).

1931-ben aztán Japán megszállta Mandzsúriát és a következő évben létrehozta Mandzsukuo bábállamot. A japán helytartósági kormány két ötéves, az ipar és gazdaságfejlesztő tervezetet határozott el illetve valósított meg, melynek célja a gyarmat gyors iparosítása volt. Az agresszív iparosítás eredményeként rövid idő alatt Mandzsukuo Kelet-Ázsia harmadik legnagyobb ipari térsége lett, Japán és a Szovjetunió után. A bábállam komoly védővámokat vetett be a feljövőben lévő termékekkel szemben - úgymint a nyugati cigaretta és szappan - és ezzel egyidejűleg helyi gyárakat, külképviseletet hozott létre japán cégek, illetve kínai-japán részvénytársaságok részére. És masszív költöttek saját termékeik hirdetésére.

S e ponton érkezünk el a mandzsúriai mézes szappan (fēnghuā xiāngzào 蜂花香皂) hirdetéséhez. A brand angol elnevezése itt is ugyebár a korábban említett Lever valamint a Gossage mézes szappanjából származik, míg kínaiul Huāfēng pái (花蜂牌), vagyis "Virág és méhecske brand" néven futott - egyszerű csavar a Központi Szappan Művek Méhecske és virág brandjén -, a logón pedig egy virág és egy méh szerepelt.

Ergo ez az eset nem más, mint nyugati márkáktól eredeztethető, kínai hamisítók által terjesztett terméknek a mandzsúriai japán koppintása.

Mindez tetten érhető a Hoten Soap (Hōten Sekken Kabushikikaisha, 石鹼株式會社) Mukden várásából (ma Shěnyáng) származó hirdetés hátoldalán. Az 1930-as években a céget Nippon Oil & Fat Co. (Nihonyushi Kabushikigaisha, 日本油脂株式会社) óriásvállalat vásárolta fel, és agresszív hirdetőkampánya kezdett. A "Mézes szappanon" kívül számos egyéb koppintott márkát promotált, ilyen volt par exemple az Aranyfácán szappan (Jǐnjī xiāngzào, 锦鸡香皂) - ami az akkori Kínai Vegyi Művek (中国化成工業) ugyanezen elnevezésű szappanjának a kiköpött másolata volt, vagy éppen az Elefánt szappan (Xiàngpái xiāngzào, 象牌香皂), aminek kínai elnevezése igencsak hasonult a Procter & Gamble akkori flagship brandjére, azt 1895-ben bevezetett Ivory Soupra, mely kínaiul Elefántagyar szappanként (Xiàngyá pái xiāngzào, 牙牌香皂) szerepelt.

A Hoten Soap hirdetésének hátoldala

A Nippon Oil & Fat arcátlan húzásai nem értek ennyivel véget. Az egyik legmerészebb visszaélésük a kor egyik kínai hírességének, Lí Lìlì (黎莉莉) nevéhez köthető, ki az egyik legnépszerűbb színésznőként a "kínai Mae Westként" volt ismeretes. S mint valamennyi kortárs színész híresség, Lí Lìlì is jövedelmező reklámszerződéseket kötött, és ennek kapcsán lett az Unilever Lux szappanjának termékarca, ezáltal természetesen nem adhatta nevét bármely más cég szappan termékéhez.

Lí Lìlì

Ráadásul, a színésznő családi hátterét, illetve színésznői karrierjét szemlélve aligha elképzelhető, hogy valaha is egy japán termék hirdetéséhez adta volna arcát, hiszen olyan filmekben szerepelt, mint a Playthings (Xiǎo wányì, 小玩意, 1933), The Great Road (Dàlù, 大路, 1934) vagy a Storm on the boarder (Sāishàng fēngyún, 塞上风云, 1940), melyek akkori patrióta és erőteljesen japán-ellenes kínai nemzeti filmipar kasszasikernek számító művei voltak. Mindezen túl, Lí édesapja az a Qián Zhuàngfēi (钱壮飞) volt, ki titkos ügynökként a Kínai Kommunista Párt egyik első hősei közé tartozik (s mely nem mellesleg a közelmúltban az ország történetének 50 legfontosabb alakja közé emelte Qián Zhuàngfēit).

Qián Zhuàngfēi

Miután 1937-ben kitört a háború, Lí Lìlì belépett a Kínai Filmstúdióba (中国电影制片厂), Chóngqìng (重庆) városában - mely átmeneti fővárosként funkcionált egy ideig - és további kínai filmekben szerepelt. Ergo személyének felhasználása egy nagyszerű példája az politikai eszközök hirdetésekben való, félrevezető alkalmazásának: azáltal, hogy a Nippon Oil & Fat Lí Lìlìt használta fel termékének népszerűsítésre, mégpedig azon látszatot keltve a kínai illetve Mandzsukuo fogyasztóinak, hogy a népszerű, és patriótának ismert színésznő bizony egy japán állami cég termékének reklámarcává vált.

Lí Lìlì

Azt nem tudni, hogy Lí Lìlì tisztában volt-e egyáltalán a személyével kapcsolatos visszaélésről. Külön tragédia, hogy Lít patrióta volta, majd a kommunista párthoz való hűsége ellenére is meghurcolták, mi több megkínozták a kulturális forradalomban férjével együtt, úgy tudni egyenesen Jiāng Qīng (江青), Mao felesége "Madame Mao", illetve a Négyek Bandájának oszlopos tagjának utasítására. Ez utóbbi vélhetően egy régi sérelmen ért bosszú volt Jiāng részéről, hiszen egy alkalommal még egy közös filmben is szerepeltek (a Blood on Wolf Mountain, 狼山喋血記 nevű filmben), hiszen Jiāng maga is egy feltörekvő színésznő volt Lán Píng (藍蘋) néven, ám sohasem lett olyan népszerű, mint Lí Lìlì. 

 Jiāng Qīng

Lí férje meghalt a kínzásokban, ő viszont túlélte, és egészen 2005-ig, 90 éves koráig élt. A némafilmek korszakának utolsó csillagaként, valamint a régi Kína reklámarcaként fejezte be életét - mégha utóbbinak mandzsúriai fejezetéről nem is tudott talán. 

A cikk és a fotók forrása: The Manchurian brand candidate: An Actress unkowingly caught up in soaped-up propaganda. Little Museum Of Foreign Brand Advertising In The R.O.C. bejegyzése. 

Kapcsolódó bejegyzések:

Japán agresszió Mandzsúriában - a bábállam történetéről

支那 vs. 中国

Tōyama Mitsuru és a Sötét Óceán Társasága - a bábjátékos, aki háború sodorta Japánt

Makaót kilóra - Japán birodalmi törekvéseinek részeként tényleg meg akarta venni Makaót?

A 731-es alakulat - bevezetés a japán háborús bűnök legsötétebb bugyraiba, Mandzsúriából

Jiang Jieshi japán politikája, 1928-1937 - dolgozatom a témából 

Mao Zedong és a KKP útja a hatalomig - dolgozatom a témából 

Az utolsó kínai császár - ki Mandzsuko bábállam feje is volt egyúttal

Mao elit őrgárdája

A Guomindang reformkísérletei

Shanghai története podcastok formájában - hallgasd meg korábbi beszélgetéseinket

Az online vásárlás kínai szókészlete 

A becses lótól a boldogság ízéig - nyugati márkák kínai fordításai vol.1.

Örömteli dolgoktól a fürge párducig - Nyugati márkák kínaira fordításai vol. 2