Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Kirifuri-felföld

Japán agresszió Mandzsúriában

A kelet-ázsiai geopolitikai viszonyok átrendeződésének értelmében a korábbi kínai hegemóniát fokozatosan felváltotta az imperialista nagyhatalommá növekedett Japán uralma. Társadalmának működése immáron elválaszthatatlanul összekapcsolódott a globális gazdasági, illetve politikai folyamatokkal, s az első világháborút követő konjunkturális időszak alatt felgyorsuló gazdasági, és társadalmi változásokkal együtt járó szociális feszültségek új erőket hoztak létre: Japán Kína-politikáját az 1924-1927 közötti időszakban a liberális politikát folytató Minszeito-kabinettel szemben 1927-től Szeijúkai-mineszterelnök, valamint Tanaka tábornok Kínával szemben folytatott keményvonalas fellépése váltotta fel. A Japánban fennálló túlnépesedési válságot katonai expanzió, terjeszkedés formájában vélték megoldani,[1]amiről szemléletes képet festenek egy japán ezredes 1930-as évek közepében írt esszéjének sorai: „Japán számára csupán három lehetőség maradt, hogy enyhítsen a fölös népességből fakadó belső nehézségeken (…) nevezetesen a kivándorlás, a világpiacon való jelenlét és a területi terjeszkedés. Az első út, a kivándorlás nem vezet sehová, mégpedig a többi ország Japán-ellenes intézkedései miatt. A második út, a világpiacon való jelenlét, a kereskedelmi vámok és a kereskedelmi egyezmények hatályon kívül helyezése miatt járhatatlan (…) Ebből következően Japánnak nem marad más lehetősége, mint rálépni az egyetlen, még járható útra.”[2]
Miként a japán élelmiszertermelés nem volt képes lépést tartani a lakosság növekedésének mértékével, ennek következtében növekedett az ország importszükségessége: az 1930-as évekre az élelmiszerszükséglet közel 15 százalékát már a gyarmatok termelték. Nem pusztán az élelmiszerek terén szorult japán importcikkekre: az 1920-as évekre már fából, rézből és szénből is behozatalra kényszerült, utóbbit elsősorban Korea és Mandzsúria értékesítette, amit az olcsó külszíni fejtés még inkább rentábilissá tett Japán számára.[3] A blog keretein belül itt érdekes momentumként hozzátenném, hogy az importkényszer Japánban oly méreteket öltött, hogy voltaképpen teljesen külföldre voltak utalva egyes iparcikkeket illetően, s így például Pearl Harbor után ugyebár az amcsik lekapcsolták a kőolaj és egyéb nyersanyag importot Japánba, ami felettébb súlyos következményekkel járt: 1945-ben már cseppekben (!) mérték az üzemanyagot, és a buszok motorjait fatüzelésű kazánokkal helyettesítették...
A japá
n gazdaság működése nyersanyagfüggősége következtében képtelen volt kivonni magát a világpiaci, és világpolitikai folyamatok alól, ennek nyomán a fellazuló Meiji-korszakbeli imperialista rendben oly politikai improvizációknak engedtek teret, mely háborúba sodorta a szigetországot.[4]Példának okáért az 1927-ben összehívott Keleti Konferencián került elfogadásra a Mandzsúria és Mongólia elfoglalásáról szóló rendelkezet is, mely 1929-re az egyik kínai lap végett Tanaka-memorandumként vált ismertté a világ számára.[5]
A japán külpolitika szám
ára meghatározónak bizonyult a kínai forradalom, illetve a polgárháborús állapot kirobbanása, és az azzal együtt járó japánellenes mozgalmak – úgy, mint a japán áruk ellen intézett bojkott-mozgalom – kibontakozása. Mind Kína belső helyzetét, mind a nemzetközi helyzetet alkalmasnak találták a Tanaka-terv végrehajtására, Korea után Mandzsúria elfoglalását.
1928 árilisában
a Mandzsúria elfoglalását – a gazdasági érdekeken túl - időszerűvé tette a Guomindang közeledése a területre, ezért újabb erőket vezényeltek a Shandong-félszigetre, ahol a tüntető tömeggel való ütközés több ezer áldozatot követelő mészárlássá fajult. Június 4.-én, a mandzsúriai hadúr Zhang Zuolin halálával végződő robbantásos merénylet, mely fiát, Zhang Xueliangot a Guomindang oldalára állította, gyökeresen eltérő végeredményt – a Goumindang hatalmának megszilárdulását Kína északkeleti tartományaiban -, és ezzel a Tanaka karrierjének végét is elhozta.[6].A pacifista politikusok azonban ez után sem képesek befolyásra szert tenni a japán államapparátusban, így a Mandzsúria elfoglalását kitűző akció ezzel korántsem kerül le a napirendről: 1931. szeptember 18.-án bombarobbantást hajtottak végre a mandzsúriai vasútvonalon; majd a japán csapatok megszállták a vasútvonal mentén elhelyezkedő városokat, s 1932 januárjára egész Mandzsúria területét okkupálja a japán haderő, majd március 9.-én megszületik Mandzsukou Japán bábállam.[7]
A Népszövetség nemzetközi vizsgálóbizottságot állított fel, hogy jelentést készítsenek: a helyszínre küldött Lytton-bizottság jelentése alapján törvénytelennek nyilvánították Mandzsúria elfoglalását, az 1922. február 6.-ai washingtoni kilenchatalmi szerződés alapján, mindazonáltal elismerték Japán k
ülönleges jogait és érdekeit a területre vonatkozólag. Az 1933. május 31.-ei japán-kínai fegyverszüneti egyezmény értelmében további katonai, illetve politikai előjogot szerzett Japán, valamint a Nagy Faltól délre elterülő nagy kiterjedésű demilitarizált zónát, melyet felvonulási területként használt fel a Kína ellen irányuló háború későbbi stádiumában.[8]
Noha a Népszövetség 1933.február 24.-én egyhangúan felszólította Japánt a Kínával szembeni agresszió megszüntetésére, a japán imperializmus figyelmen kívül hagyta a határozatot, és márciusban a császár ediktumában jelentette be Japán Népszövetségből való kilépését.[9] Az
Az 1929-1933-as világgazdasági válság következtében a belső gazdasági problémáik, majd Hitler erőszakos fellépése és a közelgő második világégés előszele következtében a nyugati hatalmak így nem léptek fel Japán expanzív törekvéseivel szemben.







[1] Edwin O. Reischauer: Japán története. Bp., 1995. 160.p.
[2] Conrad Totman: Japán története.Bp., 2006. 525.p.
[3] Uo.520.p.
[4] Uo. 571.p.
[5] Hani Goro: A japán nép története. Bp., 1967. 147.p.
[6] Németh István (szerk.:) – 20. századi egyetemes történet. II. köt. Európán kívüli országok. 60-61.p.
[7] Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918-1945. Bp., 1983. 314.p.
[8] Uo.
[9] Edwin O. Reischauer: Japán története. Bp., 1995. 150.p.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

Obon お盆 és a japán túlvilági képzetek

Július végétől kezdve kezdődik Japánban az Obon (お盆) ünneplése, mely a voltaképpeni japán halottak napja, pontosabban ünnepségsorozata, mely során a az emberek meglátogatják s rendbe rakják elhunyt családtagjaik sirját (ohakamairi, 御墓参り) avagy tiszteletüket róják le eltávozott hozzátartozóiknak. Itt Tōkyōban az ünnepléssorozat főként Augusztus hónapjára esik. Ezzel egyidejűleg az obon ideje egy félhivatalos nyáriszünet is, a legtöbb japán cégnél ilyenkor szabadságra mennek, sokan használják fel ezt az időt arra, hogy hazalátogassanak.


Az obon hagyományának története igencsak hosszú és szerteágazó gyökerekre vezethető vissza. A korabeli Edo-korban használatos holdnaptár eredetileg júlis 15-re tette az ünnep napját  (kinai példa nyomán, amiről a kinai szellemünnep és túlvilági képzetek bejegyzésben irtunk már korábban) a modern naptár pedig augusztus 15-re updatelte. (Egyébiránt ugyanerre a napra esik Hirohito császár beszéde is, melyben bejelentette Japán fegyverletételét a második vi…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 9 - San'ya népszállói

今日の仕事はつらかった
あとは焼酎をあおるだけ
どうせどうせ山谷のドヤ住まい
他にやることありゃしねえ

Kemény volt a mai gálya,
csak egy kis nyakalás maradt hátra,
Úgyis itt tengődöm San'yában,
tenni való tán mi más van?



Szabados forditásomban a San'ya Blues (山谷ブルース) sorai Nobuyasu Okabayashi (岡林 信康), a japán Bob Dylan tolljából, ami nagyjából Tōkyō egykori gettójának kvintesszenciája is. Igen, jól olvastad: a Tōkyō sötét múltja sorozat újabb epizódjában a város egykori, voltaképpeni nyomornegyedének történetét járjuk kicsit körül.
Taitō (台東) és Arakawa (荒川) kerületek között található a valaha San'yának (山谷) nevezett városrész, kivált a Namidabashi-kereszteződésről délre található részen. San'yát a fővárosi kormány 1966-ban feloszlatta, és a szétdarabolt közigazgatási egységeknek új nevet adott. San'ya, illetve ezen városrész története egyébiránt egészen az Edo-korig nyúlik vissza, ugyanis már régtől fogva itt kapott helyet kvázi minden olyan létesitmény, ami Edo lakói szerettek volna szőnyeg alá söpörni a nyilváno…