Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Tōyama Mitsuru és a Sötét Óceán Társasága

Kim, Lee, Park - a leggyakoribb koreai családnevek

Nincs túl sok koreai ismerősöm, de akiket ismerek, van közöttük Kim, Lee és Park is. Nem meglepő az annak tükrében, hogy az 50 milliós országban ötből egy ember családneve tutira Kim lesz (Kim Jong-un), és tízből egy tutira Park - gondoljunk csak Dél-Korea elnökére, Park Geun-hye (朴槿惠), vagy az énekes PSY is Park Jae-sang (朴哉相) néven jött világra. E három családnév közel az ország felének családnevét képzi. 
Park Geun-hye
A szomszédos Kínában - ahogy a blogon a kínai családnevekről már volt szó - nagyjából száz elterjedt családnév van, míg Japánban mintegy 280,000, miért van hát ilyen kevés Koreában? 
A válaszért bele kell fúrnunk magunkat Korea történetébe. Mint számos más pontján a világnak, a családnevek nem voltak túlzottan elterjedtek egészen a Joseon (朝鮮) - Csoszon-dinasztia (1392-1910) végéig, miképpen használatuk elsősorban az uralkodó dinasztia, illetve az arisztokrácia - yangban (兩班) egyes tagjaira korlátozódott. A társadalom alsóbb rétegei, úgymint szolgák, hentesek, kurvák, sámánok természetesen nem, de még a kereskedők, művészek vagy vallási elöljárók sem engedhették meg a családnév luxusát. 

Ahogy azonban a köznemesi, dzsentri réteg kezdett felemelkedni Wang-geon (太祖王建) alapította Goryeo-dinasztia (高麗, 918-1392) idején, a dinasztiaalapító leglojálisabb híveit családnév-adományozással tüntette ki, hogy megkülönböztesse őket a közönséges kormányhivatalnokoktól. A gwageo (科擧) kínai mintájú hivatalnokvizsgához való részvétel - mely a társadalmi előrelépés egyik legfontosabb elemének számított - regisztrációja családnévhez kötött volt, ezért a vagyonosabb háztartások felkaptak egy-egy családnevet. Később a kereskedők körében is egyre népszerűbb lett, hogy családnevet szerezzenek maguknak, ezt pedig úgy érték el, hogy megvették a lecsúszóban lévő elit családok geneológiai bizonyítványait (tulajdonképpeni anyakönyveiket, ez volt a jokbo 族譜), és sajátjukként tüntették fel azokat (a XVIII. századra az efféle anyakönyv-csalás már bűncselekménynek bizonyult). A Kim és Lee a régi Korea császári famíliáinak kötelékébe tartozó családnevek voltak, ezért is kedvelték őket az egyes tartományi elitek, majd később a vagyonos kereskedők, kik egyszerűen megvették nemességüket. 
A Koreában használt családnevek szűk csoportja Kínából ered, még az i.sz. VII. században vette át a koreai uralkodóház a nemesnek hangzó kínai családneveket, és egyébiránt mind a mai napig számos koreai családnév egyetlen kínai karakterből áll: Kim () Lee () valamint a Park () is. Mármost, annak érdekében hogy megkülönböztessék az azonos családnévvel rendelkező leszármazottak eltérő ágait egymástól, a bon-gwan (本貫), vagyis az adott ág/nemzetségek helységneveinek utótagjával látták el, példának okáért a Kim-ek esetében 300 ilyen helységnév van, ilyenek a Gyeongju Kim-ek (慶州金氏) vagy a Gimhae Kim-ek (金海金氏) klánja. A családnevek szűkös választéka miatt igazából senki sem volt biztos benne, ki-kivel van valódi rokoni kapcsolatban, a Csoszon-dinasztia végén mindenesetre tiltás alá vették az azonos bon-gwan-nal rendelkező személyek házasodását (amit csak 1997-ben oldottak fel). 
1894-től, a régi rendszer felbomlásától kezdve közönséges emberek számára is lehetővé vált a családnevek felvétele, az alacsonyabb társadalmi rétegek pediglen gyakorta a korábbi földesúr/parancsolójuk családnevét vette fel; vagy egy új családnevet alapított és azt vette fel. Az 1909-ben elfogadott családregisztrációs törvények alapján minden koreai kötelezetté vált a családnév felvételére. 
Jóllehet manapság a családnév már nem jelent kiemelkedő státuszt Koreában, a Lee, Park és Kim családok számra továbbra is gyarapszik, mivel a koreai állampolgárságot elnyerő kínai, vietnami vagy éppen Fülöp-szigeteki polgárok épp az említett legnépszerűbb három családnév közül választva honosítják magukat.

Kapcsolódó bejegyzések: 



A Távol-Kelet harcászata vol. 3 - Kobukson, a koreai teknőchajó 龜船

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Japán folklór vol. 7 - Baku, az álomfaló

A soron következő japán folklór epizód különös entitása, melyet megvizsgálunk nem más mint a baku (獏 / 貘), mely természetfölötti lény elsődleges tevékenysége az álmok, pontosabban a lidércálmok felfalása. A legenda szerint mikor az istenségek úgy nagyjából végeztek az állatok teremtésével, kimaradt némi massza, amiből összegyúrták a bakut, ami, nos, külsején is visszatükröződik. A korabeli ábrázolások alapján - igaz, erősen stilizáltan - bár némiképp emlékeztet a tapírra, a mai japán nyelvben pediglen baku kanjija (獏, kínaiban ) egyszerre vonatkozik az álomevő entitásra, illetve a tapír (Tapiridae) állatani elnevezése is. (És ezzel nincs egyedül, hisz gondoljunk csak a kirinre (麒麟), mely a mai japánban egyszerre jelent zsiráfot, valamint vonatkozik a kínai kiméra-szerű csodás patás állatra is, mely a közkedvelt sörünk címerén is szerepel.) Na de visszatérve a bakura, melynek alakja is a kínai folklórban gyökerezik, egyes nézetek szerint első említése a A hegyek és tengerek könyvében

サムライ言葉

"Szamuráj-go" (サムライ語), régies kifejezésformák a japánban, a tofugu blogról, némileg kiegészítve azt. 
ありがとう → かたじけない [忝い / 辱い] → köszönöm. Az írásjegyek megszégyenülést, sérelmet jelentenek, ezzel a terminussal korábban azt fejezték ki, hogy a rendkívüli előny miatt, amit kaptunk, szégyelljük magunkat, és meg vagyunk sértve, mivelhogy nem vagyunk méltóak a kapott jó cselekedetre (s elismerjük szégyenünket (恥  [はじ]) az on - 恩 (おん) kapása miatt. Ergo egy feudális harctéren a szamuráj, akit sértetlenül engedtek el a hatóságok, azt is mondhatta: かたじけない, ami kb. azt jelentette, hogy: "megszégyenültem, hogy elfogadom ezt az ont; nem helyénvaló, hogy ilyen megalázkodó helyzetbe kerüljek; sajnálom; alázatosan köszönöm". 
~でござる 「ある」「いる」 「です」の尊敬語 → aru, iru, desu tiszteleti formában/archaizáló formában 
mellékneveknél a しい végződés しゅう-ra változik régies formában, s csak a ございます forma követheti: 
楽しゅうございます → vidám 美しゅうございます → szép, gyönyörű 寂しゅうございます → magányos  悲しゅうございます → sz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

七夕节- 牛郎织女

Qī​xī​jié (七夕节), a "hetek éjjele" Kína (valamint Japán [Tanabata 七夕], Korea, Vietnam) legromantikusabb napja, mondhatni a "kelet-ázsiai Valentin nap"[olykor pusztán kínai Valentin napként nevezik, de mivel más kultúrákban is éppúgy fontos, kár lenne kisajátítani] a kínai kalendárium hetedik holdhónapjának hetedik napjára esik(mely idén augusztus 6-a), mikor az Altair és a Vega csillag a legmagasabban van az égen, melyhez egy több variánsban ismert szerelmi történet köthető:

történt, hogy a fiatal marhapásztor - Niú Láng (牛郎) szemet vetett a gyönyörűséges szövőlányra -Zhī Nǚ-re (织女), az Ég úrnőjének hetedik leányára, aki kiszökött a szúette Égből a Földre kikapcsolódás képen, és botor módon rögvest meg is házasodott Niú Láng-gal az Égi úrnő tudta, s beleegyezése nélkül. Hatalmas boldogságban, és meghitt harmóniában éltek, két gyerkőc is született, ám Xī Wáng Mŭ (西王母) ("Nyugati anyakirályné") rájött, hogy a tündérleány (és halhatatlan) Zhī Nǚ a halandó Niú…

Aokigahara

Mivel a Fuji környékére mentünk egy hétvégére, nem mulaszthattuk el az alkalmat, hogy tegyünk egy túrát Aokigaharában (青木ヶ原). Igen, a hírhedt Aokigaharában. A Jukai-nak (樹海), azaz fatengernek is nevezett, mintegy 35  négyzetkilométer kiterjedésű erdő az ország legmagasabb hegyének lábán fekszik, mely hegy kétségkívül a japán lélek és kultúra egyik legkarakterisztikusabb helyének számít.  Az erdő a japán popkultúrától kezdve a pszichológiai esettanulmányokon át rengeteg formában foglalkoztatja az embereket. Mindig is nagyon érdekelt a horror és a történelem összekapcsolódása, Aokigaharának viszont a jelennel való szoros kapcsolata miatt mégis valahogy különösen tragikusa miliője van, hiszen lehet hogy akár e percben valaki ott, a rengeteg közepén készül életének kioltására. Sokat olvastam korábban az erdőről, van pár érdekes nézet, illetve fejtegetés, hogy vajon miért is társultak a halállal kapcsolatos mitológia képzetek e vadonhoz, mi több, miért is lett Japán legkedveltebb desztinác…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…