Ugrás a fő tartalomra

A kínai írásjegyek

 A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚshì Chūnqiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írásnak - gǔ​wén (古文) - nevezték. A Sòng-kori (960-1279) Chún​huà gét (淳化阁帖) - Chún​huà császári udvar írásjegymintáiból [itt elérhető] 28 írásjegyet Cāng​ Jié saját fejlesztésének tulajdonítanak. 

Hàn-kori sírok között mindenesetre megtalálták Cāng​ Jié négyszemű portréját, és az ókori kínaiak örömére utaló sorokat, miszerint Cāng​ Jié újításával megtörték az eddig csak az istenek monopóliumát képző gyakorlatot, hogy információkat jegyezzenek le tulajdon kezeikkel. Ez olyan horderejű változást hozott, ami teljesen felforgatta a világot : 仓颉作书,而天雨粟,鬼夜哭 - "Cāng​ Jié megalkotta az írást, az égből [rémültében] köles hullott, s a szellemek éjszakákon át ríttak". Állítólag voltak Cāng​ Jiének kortársai, akik szintén részt vettek az írásjegy-projektben, de valamilyen oknál fogva róluk elfelejtettek megemlékezni. A legenda igazságmagvát tekintve viszont elképzelhető, hogy valóban létezett egy írástudó, aki összegyűjtötte a korában használt írásjegyeket, és az ő alakja nyert visszatükröződést Cāng​ Jié mítoszában. Ezek persze csak legendák. 

Az írásjegyek fejlődése valójában igen hosszú folyamat, ill. társadalmi gyakorlat eredménye lehetett. Híres intellektusok, mint Guō​ Mò​ruò (郭沫若) vagy Yú Xǐngwú (于省吾) egészen a Bànpō ill. Yǎngsháo neolitikus kultúrákig tolják vissza a kezdeteket, mintegy 6000 évre (amit mások kissé meredeknek tartanak), s ezen régészeti lelőhelyekről előkerülő kerámiák mintázataiban a kínai írásjegyek primitív előképét vélik felfedezni. Másegyéb archeológiai feltárásoknál - Dàwènkǒu, Liángzhǔ, etc. - nagy mennyiségben előkerült jádé tárgyak és kerámiák faragásait is egyesek párhuzamba állítják a későbbi periódusra datálható szarvasmarha lapockára és teknőcpáncélokra vésett írásos emlékekkel, amiket ugyebár jóslócsont írásnak, vagy kínaiul jiǎ​gǔ​wén-ként (甲骨文) ismerünk. A legrégebbi jóslócsontok mintegy 3500 évesek, s az azokon található rituális szövegek arról tanúskodnak, hogy akkorra az írás már elterjedt és kialakult rendszerré vált. A csontfeliratok szerves folytatásának tekinthetőek a bronzfeliratok szövegei - jīn​wén (金文), mintegy 5000 fellelt tárgyon 3000 különböző írásjegy szerepel a Shāng-, Yīn-,  Zhōu-dinasztiák korából. A legkorábbi írásjegyek piktogramként (象形) ábrázolják a világ tárgyait és jelenségeit, az írásjegyek következő fejlődési periódusában majd e képszerű írásjegyeket kombinálták egymással, új írásjegyeket létrehozva ezáltal. A fejlődés újabb fázisában pedig az egyszerűbb írásjegyeket forrasztották egybe, melyből lényegét tekintve az egyik írásjegy a hangalakra, a másik a jelentésre utalt. Az írásjegyek megalkotásának egyébként 'hat módozata' - liùshū (六书) ismert a Shuō​wén​jiě​zì (说文解字) 'összetett írásjegyek magyarázata' c. Hàn-kori írásjegyszótár alapján: 

1., piktogramok vagy ikonikus írásjegyek (xiàng​xíng, 象形) - a dolgok konkrét képi megjelenítése: fa 木, ember 人, ló 马, tűz 火 nap 日, hold 月

2., indexikus vagy fogalmi ábra (zhǐ​shì, 指事) - korlátozottan, de absztrakt dolgok jelölésére képes: lent 下 , fent 上, bonyolultabb változata egy ikonikus karakteren való jelölés: gyökér/eredet 本, gyümölcs 果 folyó 江

3., kombinált ikonok, vagy logikai összetételek (huì​yì, 会意) - két grafikai elem jelentéskombinációja, mely "tartósan produktív képzési formának" bizonyult: hisz/bízik, bizalom 信 (ember+szó, beszéd 亻+ 言), erdő 林 (fa+fa 木+木) harci, katonai 武 (megállít + balta 止+弋)

4., jelentés + hangalak kompozíció (xíng​shēng, 形声) - a legáltalánosabb írásjegy-képződési módszer, a hangalaki utalások mára sok esetben teljesen eltorzultak: wèn - megkérdez, kérdezősködik 问, wén - hall, szagot (meg)érez 闻, yuán - kert, ültetvény 园, wéi - körbevesz, bekerít 围 

5., elfordított, vagy átvitt értelemben használt írásjegyek (zhuǎn​zhù, 转注) - jóllehet a Shuō​wén ​jiě​zì önálló írásjegy-képződési kategóriaként említi, de valójában nem írásjegy-konstrukciós típus, elképzelhető, hogy téves elemzésen alapuló kategória: lǎo -öreg, idős 老 考 kǎo - vizsgál, ellenőriz

6., jelentéskölcsönzés (jiǎjiè, 假借) - az "ún. rébusz elv felhasználása" - ha valamire nem volt írásjegy, átvettek rá egy ugyanúgy kiejtett, homofón szó írásjegyét, s rossz esetben az eredeti jelentés elhalványult: lái - az írásjegy eredetileg búzát jelentett, ám a nehezen ábrázolható, és még saját jelölővel nem rendelkező 'jön' lexéma - melyet vélhetőleg ugyanúgy ejtették ki - egyszerűen kölcsönvette magának a 来 írásjegyet, és leszorította róla a 'búza' jelentést.

A kínai írást a császárkor elején (i.e. III. század végén) a 'pecsétírás' formájában szabványosították - zhuàn​shū (篆书) az országegyesítő Qín​-dinasztia hivatalos írása volt,  majd később Zhōng​ Yáo, 151-230 (锺繇) nevéhez kapcsolható kǎi​shū (楷书) vagy zhèngshū (正书) néven ismert reguláris írás gyakorlatilag már azonos a ma használt írásmóddal, a fejlődés itt érte el csúcsát. Az írásszabvány a reguláris írás kialakulásával megmerevedett, s a későbbiekben pusztán művészi jellegű továbbfejlődés van. Mivelhogy a kínai írás nem hangjelölő, ezért szótárakban nem abc, hanem az írásjegyek leggyakoribb alkotóelemeik, azaz a gyökök alapján (ma 214 gyök számít standardnak) rendezik az írásjegyeket, a gyököket pedig vonásszámuk alapján.

Az írásjegyek dióhéjnyi története után pedig következzen pár plasztikus ábra a Fun With Chinese Characters című könyvből, hogy mi is rejlik a látszólag bonyolult írásjegyek ábrázolásában: 
女 

A nő írásjegyének etimológiájában kis túlzással a komplett női emancipáció története benne foglaltatik, ahogyan a meghajló, majd térdeplő pozícióból felegyenesedik.
  csendes, nyugodt, békés
Egy nő 女 van tető 宀 alatt van: (állítólag) akkor van békesség, ha egy házban egy nő van; ha több, máris vége a csendnek-békének [女三人よれば、姦しい] . 

  feleség 
 A nő 女 kezében (balra lent) egy seprű (jobbra lent) van: a törvényes feleség a háztartás  vezetője. 
 
 立  (fel)áll, (fel)egyenesedik
 Egy földön álló embert jelenít meg az írásjegy 

  fa
 Egyszerű piktogram, a fa törzsének 丿 ágainak 一, valamint a gyökerének 八 együttes ábrázolása 

  megpihen
Egy ember 亻nekidől a fának 木 

termőföld, szántóföld, művelt terület
A parcellázott földterület ábrázolása. 

férfi, fiú 
A földeken 田 erőfeszítés 力 megy végbe,  mely a férfias jelleg szimbolikája, ergo a férfiak a földeken dolgoznak 

(rab)szolga


 Egy nő 女 van a tulajdonosa keze 又 alatt,  'a nő, aki kéznél van', 'kézi szolga' is lehetne összeolvasva a gyökök jelentését; de férfi szolgát is jelenthet, kik kézzel-lábbal szolgálják urukat 

közép, központ
Nyilat 丨lőni a célpont 口 közepébe 

írásjegy 

Egy gyerek 子 a tető 宀 alatt (vélhetőleg szorgalmatosan körmöl 笑)


Bartos Huba jegyzetei
Gong Li (szerk.:) Zhonghua wenming shihua - Hanzi shihua. Beijing, 2011. 
Tan Huay Peng (illusztrátor): Fun With Chinese Characters. The Strait Times Collections I. Singapore, 1986.

Megjegyzések

  1. "老 ↔ 考 kǎo - vizsgál, ellenőriz "

    A 考 jelenthet hajlott derekú öregembert (壽考), illetve halott apát is (先考) ⇒ 生謂父、死謂考。


    / Kb 4 évvel ezelőtt én is írtam a témáról, de nem mentem bele ennyire részletesen :)))
    http://fubito.blogspot.jp/2009/01/knai-rs.html /

    VálaszTörlés
  2. Ezt nem is tudtam a 考 írásjegyéről, így végül is érthetőbbnek tűnik az összevetés!

    Ó, ez a bejegyzésed elkerülte figyelmem, köszi, hogy belinkelted!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

土用の丑の日

Július 20-ra esett a nyárközépi ökör napja (土用の丑の日) a kínai tradícionális holdnaptár szerint, 18 nappal az ősz kezdete előtt (mely a ugyanezen kínai képzetek szerint Augusztus 7 körül kezdődik).
Ez az ún. doyou no ushi-nap van tavasszal, ősszel és télen is, de általánosságban ha az ushi no hi-ről beszélnek az emberek, akkor a mostanit, azaz a nyárközépi ökör napját értik alatta.
Ilyenkor Japánban unagit, azaz angolnát esznek hagyományosan, azt mondják hogy már az Edo-kor óta. A legismertebb sztori szerint, egy korabeli angolna-árus tanácsot kért egy híres gondolkodótól, hogy mégis hogyan adhatna el több angolnát e forró nyári napok közepette, amikor az eladás a béka segge alatt volt, mivelhogy az nem számított éppen szezonális ételnek. 
A tudós gondolkodónak eszébe jutott egy régi japán népi hiedelem, miszerint azon ételek, melyek elnevezésében szerepel az “u” fonéma (udon tészta, umeboshi befőtt szilva, uri tök, etc) azok jó hatással vannak az egészségre, mi több nyáron is minden hő…

Shimoda

Az 1850-es években Japán még mindig izmoskodott hogy nem kér a külvilágból, aztán Matthew Perry s ama fekete hajóinak noszogatására megnyitották Shimoda kikötőjét. Majd Yokohamát is, és Shimodát pedig bezárták. Ennyi háttérsztori talán elég is lesz, mi több nem érdemes azon búslakodni, hogy mi történt Bakumatsu (幕末) korszak alatt, hiszen Shimoda a mai napig egy közkedvelt tengerparti nyaralóövezet. A salaryman számára a tōkyō-i nyár a 18 szintes buddhista pokol 19. szintje. Öltöny-nyakkendőben rohangálni a perzselő napon összeaszalódott emberszőlők szarkofágjában szégyenletesen szar.  A Yamanote vagonjaiban Guernica-üzemmódban transzportálódván vizet vizonáltam. Nagyon sok vizet, amiben úgy úszhatok, mint egy delfin.  Szóval efféle gondolatsorok közepette keveredtünk el végül Shimodába, ahol végre delfinné változhattam. Nem vittem sok cuccot, csak egy táskányi felszerelést, goprókat, sparkot, a D610-et, egy 50-est, és hát muszáj volt a 80-200-at is, hogy Kayokóról mindenféle tengerip…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…