Doufukuai

Volt már szó különböző számjegy- í rásjegy variánsokról a blogon, ezúttal viszont egy azoknál is kevésbé ismert rendszerrel lesz szó, mégpedig a Sūzhōu-számokról (Sūzhōu mǎzi, 苏州码子), mi utóbbiak még az arab számok megjelentése előtt voltak használatban Kína egyes területein. Ezen számjegyeket különböző forrásokban mint huāmǎ (花碼), cǎomǎ (草碼), jīngzǐmǎ (菁仔碼), fānzǐmǎ (番仔碼) és shāngmǎ (商碼) elnevezésben kerültek említésre. Eredendően valóban Sūzhōu  városából származó rendszerrel van szó, innnen ered az elnevezése is. A Sūzhōu-számok az ún. számolópálca jelölésrendszer egyik legtovább használatban maradt változata, tulajdonképpen a Déli-Song számlópálcából (ergo az abakusz, vagy kínaiul suànpán 算盘 számlálóeszköz) eredeztethető helyiértékes számábrázolási mód. Az eredendően tehát Sūzhōu illetve Hángzhōu városaiban használt számjelölési rendszert elősosorban a gyors számítási műveleteket igénylő kereskedelmi tevénykenységek, mint elszámolás és könyvelés végzése közben ...

 A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子) , Lǚ ​ shì ​ Chūn ​ qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszárma...