Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Japán folklór vol. 8 - Madarak a japán kultúrában

Korea bejegyzésnyi erejű története vol.2.

Korea történetét valahol a XIII. században hagytuk abba, szóval 1231-ben a mongol invázió a Korjói Királyságot is elérte, egy mai napig élő legenda szerint megbecstelenített koreai nők tízezrei lettek öngyilkosok. És még mindig nem tértek napirendre Koreában az eset fölött. A királyság uralkodó osztálya meghunyászkodott [amúgy ez egy tipikus marxista történetírói kifejezés - amiket imádok - ám mégis mi a fenét mást csinálhattak volna egy világhódító mongol invázió előtt] a Kínában hatalomra került Kubiláj kán alapította Yuan dinasztia előtt. A külső fenyegetések ezzel azonban még nem értek véget, hiszen a Yuan dinasztiát megbuktató kínai seregek, az ún. "vörösfejűek" 1359-ben a Koreai-félszigetre is ellátogattak, és évtizedekig tartó háborúskodás tört ki: az időközben hatalomra jutó Ming dinasztia is igény tartott a Korjóval való hűbérviszony fenntartására. A kínaiak kiűzésére egy Li Szong Ge (Lee Song-ye) nevű hadvezért neveztek ki, ő ehelyett a jószomszédi viszony fenntartására törekedett a Mennyei Birodalommal (mely egyébként téves fordításként csontosodott meg a történetírásban, de erről majd máskor), titokban lepaktált velük; és seregeit inkább a Korjó királyság fővárosa ellen fordította, a hatalmon lévő arisztokráciát likvidálta, és új dinasztiát alapított. Az ország neve a legelső államalakulat analógiájára Csoszon lett, mely hajnali békességet, hajnali üdeséget jelent. Li Szong Ge a Thedzsó uralkodói nevet vette fel, és ő helyezte át a fővárost a Han folyó melletti Hanszongba (asszem Kümszongból), melynek mai neve Szöul. Thedzsó reformjainak következtében jelentős fejlődésen ment keresztül az ország, a koreai kultúra virágkora viszont már Szedzsong király idejére (1419-1450) esik, ki a tulajdonképpeni "koreai Mátyás király"; így fő attribútumai neki is igazságossága, és a művészetek iránti fogékonysága. Az országában uralkodó analfabetizmus felszámolására felbérelt egy tudóscsoportot, hogy a kínainál némiképp egyszerűbb, és könnyebben elsajátítható nemzeti betűrovást dolgozzanak ki. (Mert hiszen a Kínát körülvevő országok többségében Japánhoz és Koreához hasonlóan átvették a kínait, mely hasonló szerepet töltött be Kelet-Ázsiában, mint Európában a latin; csak aztán rájöttek, hogy ez nekik annyira mégsem fekszik, és így alkották meg a koreai Hunmin Csongüm-ot, [de ha jól tudom ma hangulnak hívják] illetve a japán hiraganákat és katakanákat. ) 1444-ben el is készültek az új koreai nyelvvel, melyet máig az egyik leglogikusabb nyelvnek tartanak. Nem véletlen, hogy az UNESCO Szedzsong király-díjjal ismeri el az analfabetizmus elleni küzdelmet. Ergo egészen jól mentek a dolgok a XVI. századig, ám az uralkodó osztályon belüli ellentétek ismételten fellángoltak, s a belháborúkban legyöngült országnak nem is hiányzott más, mint japó kalózok deranzsálása. 1592-ben érdekes szituáció történt Szondzsó koreai király udvarában. Épp akkor tért vissza Japánból két követe, hogy hírt adjanak a Felkelő nap országának szándékairól. Az egyik követ azt mondta, hogy jó volt veletek, szerettelek benneteket, de nekünk reszeltek, mert már itt vannak a kapuban a japánok. Ellenben a másik csak legyintett, hogy nincs itt szar se. Az utóbbinak adtak hitelt, és az előbbi mondott igazat: Toyotomi Hideyoshi sógun vezetésével kétszázezer fős japán invázió zúdult a Koreai-félszigetre, akik ráadásul high-tech németalföldi tűzfegyverekkel voltak felszerelkezve, így kvázi akadálytalanul nyomulhattak előre, és nyomultak is, ám a Hanszan-szigetnél (Hansan-do) fordult a kocka, a "koreai szalamiszi csata" során Li Szun Sin admirális hírhedt teknősbéka-páncélos hajóin, a kobukszon-okon szétverte a túlsúlyban lévő japán flottát, és ez a korát megelőző koreai hajótípusnak köszönhető: a kobukszon egy páncélozott csatahajó volt, és a hagyományos japán hajók szemből nézeti V alakjával ellentétben U alakot formáztak, így sokkal nagyobb stabilitást biztosítottak, kivált közelharc során. (Jelentőségüket az is bizonyítja, hogy bekerültek az Age of empires-be, és egy Elite Turtle Ship csakugyan kurva jó volt.) E hajókkal egyebek iránt népük találékonyságát bizonygatják a koreaiak. A japánok inváziója, az Imdzsin Veran mintegy hét évig tartott (azt is jelenti), és elképesztő pusztításokat okozott a félszigeten. Rengeteg koreai kézművest hurcoltak el a japánok (egyébként az évszázadok során a koreai kézművesek jelentették a fő zsákmányt a japán kalózoknak, akik Japánba közvetítették a kínai kultúrát, a kerámiáktól az építészei megoldásokig). A bajok ezzel még mindig nem értek véget, hisz már Nurhacsi kopogtatott Kínában, legendás, híres-hírhedt nyolczászlós mandzsu seregei élén, és ha már Kínát leigázták, már pusztán a lendület miatt a koreai-félszigetet is lerohanták. Látszólag behódoltak a mandzsu kutyáknak, ám igazándiból mélyen megvették őket, és az utolsó kínai nemzeti dinasztia, a Mingek csillagának leáldozásával a koreaiak magukat tekintették a klasszikus kínai műveltség továbbörökítőinek, és egyetlen méltó örökösének, ezt nevezzük ma kis-Kína elvnek. Ennyi pusztító háborút követően nem csodálkozhatunk, ha a koreai udvar nem akart mást, csak egy kis csöndességet. Ez olyannyira jól sikerült nekik, hogy mintegy kétszázötven évre tökéletesen izolálták magukat a külvilágtól, gyakorlatilag minden kapcsolatukat elvágták a környező, no meg a nem környező államokkal is. A tengerparti részekről kitelepítették a lakosságot, a tengerbe torkolló folyókat facölöpökkel tették hajózhatatlanná, külön őrség gondoskodott a külföldi hajók távol tartásáról, ezért is kapta nyugaton a "remetekirályság" nevet a koreai-félsziget. (Manapság a teljesen elszigetelődő Észak-Koreával és az egykori "remetekirálysággal" szoktak volt párhuzamot vonni...) A XIX. században viszont már kénytelenek voltak felfedni magukat, mert aki bújt, aki nem, jöttek az ágyúnaszádok, de már megint tolódik a bejezés, mert csak a harmadik Koreáról szóló bejegyzésemben fogok az ország történetének felületes vázlatának végére érni.

A következő részből megtudhatjuk, milyen szemetek voltak a Japánok, és a nyugati hatalmak, sőt, hogy még az Osztrák-Magyar Monarchia is szemétkedett 1892-ben, hogy mi az a Thegukki, mitől lett hőssé An Dzsung Gün , és hogy miért lett Korea nemzeti szimbóluma az Arirang című 1926-os film.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 8 - A 731-es alakulat nyomában

A Tōkyō sötét múltja sorozatban esett már szó különböző Edo-korividámságokról, évszázadokkal ezelőtti borzalmakkal azonban vélhetően nehezebb együttérezni, mint a közelmúlt kegyetlenségeivel. A sorozat ezen következő epizódjában a XX. századba tekintünk vissza, azon belül is a 731-es alakulat (731 部隊), illetve az azokhoz köthető emlékekhez. Mindenekelőtt ildomos belőlni a kontextust: második világháború, azon belül is második sino-japán háborúban (1937–1945) járunk. Kina észak-keleti területei - nevezetesen Mandzsúria - japán fennhatóság alatt. A tartomány fővárosa, Harbin (哈尔滨), s annak Pinfang kerülete (平房区) adott helyet a 731-es alakulat működésének, melyen keresztül a japán háborús bűnök legsötétebb bugyraiba nyerhetünk némi betekintést. A Japán birodalmi hadsereg hivatalosan Járványmegelőzési és Víztisztító Osztályának (関東軍防疫給水部本部) nevezett alakulatát a Kenpentai (憲兵隊), a voltaképpeni titkosrendőrség irányitása alatt hozták létre, ám az hamarosan az Északkelet-Kinában és Oroszor…

Japán kocsmológia vol. 1. - Yokochō sikátorok - Omoide Yokocho

A kínai kocsmológia tudományos blogsorozat után belekezdünk a japán kocsmológiába is, mely szintúgy hasonló komolysággal fogja végigjárni a témát itt Tōkyōban. Ma Shinjukuban jártam, akadt a zsebemben egy gopro ezért gondoltam végigjárok az Omoide Yokochón (思い出横丁) "emlékek sikátora'. a sorozat nyitányaként. Mi is az a yokocho?  A yokocho effektíve sikátor, szűk kis utcácska, mely egy totális más Tōkyōba vezethet el bennünket, mint amit a széles sugárutak és felhőkarcolók dicsfényében megszokhattunk. Az Omoide Yokocho - vagy a Shinjuku állomás nyugati kijáratánál található, az évtizedek számos tűzesetét és szerencsétlenségeit számos épület átvészelte, s valódi romkocsma labirintust találhatunk itt, melyekben yakitoritól a motsu-nabén át a soba tésztásig számos falatot szerezhetünk a sör és szaké mellé.   A nevezetes szűkös utcácskákat "pisás sikátorként" (ションベン横丁) is szokták volt emlegetni, mivelhogy az 1999-es tűzvész előtt nemigen voltak mosdók a kis krimókban. A …

Az agymosás kínai művészete

Az imént olvastam Robert B. Cialdini: Influence - The Psychology of Persuasion cimű könyvében egy érdekes fejezetet, melyben a következetesség elvéről van szó, azaz hogy milyen erősen tartunk ki döntéseink illetve elmondottjaink mellett. Pszichológia kutatások alapján ha az ember állást foglal egy bizonyos dologgal kapcsolatban - akkor ezen elv alapján - nagy valószinűséggel akkor is kitart mellette, ha bebizonyosodik a tévedése. Mindezt többek között egy érdekes kinai példával igazolja a szerző. A koreai háborúban (1950-1953) számos amerikai katona találta magát kinai fogolytáborokban. Az már a kezdetektől fogva világos volt, hogy a kommunista kinai vezetés gyökeresen eltérő mód kezeli a foglyokat, mint Észak-Koreai szövetségese, mely utóbbi szigorú megtorlások és büntetések útján vélte hatalma biztositását, valamint a fogva tartottak betörését. A kinaiak egy egészen más, és sokkal hatékonyabb módszert válaszottak.
Tudatosan mellőzve a brutalitást, fizikai fenyitéseket egy szofiszti…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…